MILYEN megnyugtató tud lenni egy apró kedvesség! Jó érzéssel tölt el minket, ha valaki törődik velünk, hálásak vagyunk érte. De vajon mi magunk hogyan fejlődhetünk ennek a szép tulajdonságnak a kimutatásában?

Egy kedves ember őszintén törődik másokkal, és ez abban nyilvánul meg, hogy igyekszik segíteni nekik a szavaival és a tetteivel. A kedvessége nem csupán felszínes udvariasság. Az igazi kedvesség őszinte szeretetből és együttérzésből fakad. Sőt, része a szent szellem gyümölcsének, melyet a keresztényeknek meg kell teremniük (Gal 5:22, 23). Fontos ápolnunk ezt a tulajdonságot, ezért vizsgáljuk meg, hogyan bizonyult kedvesnek Jehova és a Fia, és hogyan követhetjük a példájukat.

JEHOVA MINDENKIHEZ KEDVES

Jehova mindenkihez kedves és figyelmes, még „a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is” (Luk 6:35). Gondoljunk csak arra, hogy „felhozza a napot a gonoszokra is, és a jókra is, és esőt ad az igazságosaknak is, és az igazságtalanoknak is” (Máté 5:45). Így még azok is élvezhetik azt, amit Jehova az életük fenntartására ad, akik nem ismerik el, hogy ő a Teremtőjük, és bizonyos mértékig ők is boldogok lehetnek.

Az egyik kiemelkedő példa arra, hogy Jehova kedvesen bánt másokkal, az, amit Ádámmal és Évával tett. Ők a bűnbeesésük után „fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak”. De Jehova tudta, hogy ennél megfelelőbb öltözetre lesz szükségük az Édenen kívül, mivel a föld meg lett átkozva, hogy „tövist és bogáncskórót” teremjen. Jehova ezért kedvesen „hosszú bőrruhát készített” nekik (1Móz 3:7, 17, 18, 21).

Noha Jehova kedvessége kiterjed „a gonoszokra is, és a jókra is”, különösen a hűséges szolgái iránt mutatja ki szívesen ezt a tulajdonságot. Például Zakariás próféta idejében egy angyal nagyon aggódott amiatt, hogy leállt a jeruzsálemi templom újjáépítése. Jehova meghallgatta őt, majd „kedves és vigasztaló szavakkal válaszolt” neki (Zak 1:12, 13). Illéssel is hasonlóan bánt, amikor a próféta annyira el volt keseredve, hogy arra kérte Jehovát, hogy vegye el az életét. Jehova megértette az érzéseit, és elküldött egy angyalt, hogy erősítse a prófétáját. Azután biztosította róla, hogy nincs egyedül. A kedves szavakból és a segítségből Illés bátorítást nyert, hogy folytassa a szolgálatát (1Kir 19:1–18). Isten szolgái közül ki az, aki a leginkább visszatükrözte Jehovának ezt a kiváló tulajdonságát, a kedvességet?

JÉZUS NAGYON KEDVESEN BÁNT AZ EMBEREKKEL

Jézust a földi szolgálata idején kedves és figyelmes embernek ismerték. Soha nem  volt nyers vagy erőszakos. Megértően erre buzdította a követőit: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket . . . Mert az én igám kellemes” (Máté 11:28–30). A kedvessége sokakat arra indított, hogy kövessék, bárhová is ment. Jézus „megszánta őket”, ezért enni adott nekik, meggyógyította a betegeket, és „sok mindenre” tanította az embereket az Atyjáról (Márk 6:34; Máté 14:14; 15:32–38).

Hogy mennyire kedves volt Jézus, az abból is látszik, hogy megértően és figyelmesen bánt az emberekkel. Még akkor is „kedvesen fogadta” azokat, akik őszintén szerettek volna vele lenni, amikor pihenésre vágyott (Luk 9:10, 11). Egy asszonyhoz is kedves volt, aki a vérfolyása miatt tisztátalan volt szertartásilag, mégis megérintette a felsőruháját, remélve, hogy meggyógyul (3Móz 15:25–28). Jézus nem szidta meg a rémült asszonyt, aki már 12 éve szenvedett, hanem könyörületesen így szólt hozzá: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Kínzó betegségedből meggyógyulva menj békével!” (Márk 5:25–34). Micsoda kedvesség!

TETTEKBEN ÉS SZAVAKBAN NYILVÁNUL MEG

A fenti példákból láthatjuk, hogy a valódi kedvesség tettekben nyilvánul meg. Jézus az irgalmas szamáriairól szóló példázatában világított rá erre. Bár a szamáriaiak és a zsidók ellenséges viszonyban voltak, a példázatban szereplő szamáriai férfi megszánta a zsidó utazót, akit kiraboltak, megvertek, és félholtan otthagytak az úton. A kedvesség tettekre indította a szamáriait. Ellátta a sérült férfi sebeit, és elvitte egy fogadóba. Fizetett a fogadósnak, hogy viselje gondját a szerencsétlenül járt áldozatnak, sőt felajánlotta, hogy ha további költségek merülnek fel, azt is ki fogja fizetni (Luk 10:29–37).

A kedvesség nemcsak tettekben, hanem figyelmes és buzdító szavakban is megmutatkozhat. A Biblia azt írja, hogy „a szív aggodalma lesújtja az embert, de a jó szó megvidámítja” (Péld 12:25). Felvidíthatunk másokat, ha a kedvesség és a jóság * arra indít, hogy építő gondolatokat osszunk meg velük. A kedves szavainkból érezni fogják a törődésünket. Ez erőt önthet beléjük, így könnyebben megbirkóznak majd a próbáikkal (Péld 16:24).

FEJLŐDJÜNK A KEDVESSÉGBEN

Mivel Isten úgy teremtette meg az embert, „hogy az hasonlítson rá”, mindenki képes kedvességet kimutatni (1Móz 1:27). Például egy római katonatiszt, Júliusz, akinek az őrizete alatt utazott Pál apostol Rómába, „kedvesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz, és élvezze a gondoskodásukat” Szidón városában (Csel 27:3). Valamivel később Málta lakói „rendkívül kedvesek voltak” Pállal és másokkal, akik hajótörést szenvedtek. Még tüzet is gyújtottak nekik, hogy megmelegedhessenek (Csel 28:1, 2). Igazán dicséretes, amit tettek, de a kedvesség nem merül ki abban, hogy olykor-olykor figyelmesen bánunk másokkal.

Ha szeretnénk elnyerni Isten tetszését, a kedvességnek az egyéniségünk részévé kell válnia, és hozzá kell tartoznia a mindennapjainkhoz. Ezért mondja ezt nekünk Jehova: „vegyétek fel a. . . kedvességet” (Kol 3:12). De el kell ismernünk, hogy nem mindig könnyű kedvesen bánni másokkal.  Gátolhat ugyanis a félénkség, az önbizalomhiány, mások barátságtalan viselkedése, vagy az, hogy időnként úrrá lesz rajtunk az önzés. Ezeket az akadályokat a szent szellem segítségével küzdhetjük le, valamint úgy, ha utánozzuk Jehova példáját (1Kor 2:12).

Milyen területeken fejlődhetnénk a kedvességben? Gondoljuk végig: „Együttérzően meg szoktam hallgatni másokat? Odafigyelek a szükségleteikre? Mikor viselkedtem legutóbb kedvesen valakivel, aki nem a családtagom vagy a barátom?” Célokat is kitűzhetünk, mondjuk azt, hogy jobban megismerjük a körülöttünk élő embereket, főleg a gyülekezetünk tagjait. Így többet fogunk tudni a körülményeikről, és arról, hogy mire van szükségük. Ezután próbáljunk meg olyan módon kedvességet mutatni mások iránt, ahogy az nekünk is jólesne, ha a helyükben lennénk (Máté 7:12). Jehova megáldja majd az erőfeszítéseinket, ha kérjük a segítségét, hogy tudjunk fejlődni (Luk 11:13).

A KEDVESSÉG EREJE

Amikor Pál apostol arról írt, hogy mi minden jellemzi őt Isten szolgájaként, a kedvességet is megemlítette (2Kor 6:3–6). Az emberek szívesen voltak a társaságában, mert őszintén törődött velük, ami a kedves tetteiből és szavaiból is látszott (Csel 28:30, 31). Mi is vonzóvá tehetjük az igazságot az embereknek, ha kedvesen viselkedünk. Ha még azokhoz is kedvesek vagyunk, akik ellenzik a munkánkat, talán enyhülnek az ellenséges érzéseik (Róma 12:20). Még az is lehet, hogy idővel a Biblia üzenete iránt is érdeklődni kezdenek.

A paradicsomi földön a feltámadók biztosan nagy örömmel tapasztalják majd, hogy kedvesen bánnak velük. Lehet, hogy sokuknak még nem is volt része ilyen élményben. A hálájuk arra fogja indítani őket, hogy ők is kedvesek legyenek másokkal. Aki ott nem hajlandó kedvesen viselkedni és segíteni az embertársainak, az nem élhet vég nélkül Isten királyságának az uralma alatt. Akiket viszont Isten örök élettel jutalmaz meg, azok szeretettel és kedvesen fognak bánni egymással (Zsolt 37:9–11). Milyen biztonságos és békés világ lesz az! De hogyan válik a javunkra, ha addig is kedvességet mutatunk?

MIÉRT JÓ, HA KEDVESEK VAGYUNK?

„A kedves ember magának tesz jót” – mondja a Biblia (Péld 11:17). Az emberek vonzódnak egy kedves személyhez, és általában ők is kedvesen bánnak vele. Jézus kijelentette: „amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul” (Luk 6:38). Egy kedves ember tehát könnyen talál barátokat, akik hűségesek is maradnak hozzá.

Pál apostol ezt tanácsolta az efézusi gyülekezet tagjainak: „Legyetek egymáshoz kedvesek, gyöngéden könyörületesek, és készségesen bocsássatok meg egymásnak” (Ef 4:32). Nagyon jó hatással van a gyülekezetre, ha a tagjai együttérzőek, kedvesek és segítőkészek. Az ilyen keresztények soha nem használnak durva, bíráló szavakat, és nem gúnyolódnak. Pletykálkodás helyett inkább építeni próbálják egymást a szavaikkal (Péld 12:18). Ennek köszönhetően a gyülekezet erős lesz, és örömmel szolgálja Jehovát.

Igen, a kedvesség szavakban és tettekben is megnyilvánul. Ha kedvesek vagyunk, Istenünk, Jehova szeretetét és nagylelkűségét tükrözzük vissza (Ef 5:1). Ezáltal erősítjük a gyülekezetünket, és másoknak is vonzóvá tesszük a tiszta imádatot. Milyen jó lenne, ha úgy ismernének minket, Jehova népét, mint akik mindig kedvesek!

^ 13. bek. A jóságot ennek a kilencrészes cikksorozatnak a következő része taglalja. A sorozat a szent szellem gyümölcsének vonásait elemzi.