Miért ábrázolják Jehova Tanúi Pál apostolt kevés hajjal, vagy kopasznak?

Igazából senki sem tudja pontosan, hogyan nézhetett ki Pál. A kiadványainkban látható festmények és illusztrációk művészi elképzelések, és nem régészeti bizonyítékokon alapulnak.

De azért van néhány támpont Pál megjelenésével kapcsolatban. Például a Sioni Őrtorony 1902. március 1-jei angol száma is megemlített egyet: „Pál megjelenését valószínűleg az i. sz. 150 körülről származó Pál cselekedetei című mű írja le a legjobban, régi hagyomány alapján. Ebben úgy írnak róla, mint aki »alacsony termetű, gyér hajú, görbe lábú, jó erőben lévő, összeérő szemöldökű, enyhén sasorrú«”.

Egy forrásmű a következőket jegyzi meg erről az ókori írásról: „Nem kizárható, hogy történelmi tényeket is tartalmaz” (The Oxford Dictionary of the Christian Church, 1997-es kiadás). A Pál cselekedetei című művet nagyra tartották az i. sz. első néhány században, amit az is bizonyít, hogy számos kézirata maradt fenn, köztük 80 példány görög nyelven. Tehát a Pálról készült művészi ábrázolásaink összhangban vannak bizonyos ókori leírásokkal.

Ám ne feledjük, hogy nem az az igazán fontos, hogy milyen volt Pál külseje. Miközben a szolgálatát végezte, néhány testi gondolkodású kritikusa azzal vádolta, hogy „a megjelenése erőtlen, a beszéde pedig megvetni való” (2Kor 10:10). De gondoljunk csak bele, hogy annak hatására lett keresztény, hogy egy látomásban megjelent neki Jézus. És miután Krisztus kiválasztotta őt, rengeteget tett azért, „hogy tanúskodjon [róla] a nemzeteknek” (Csel 9:3–5, 15; 22:6–8). Az is említésre méltó, hogy milyen sokat tanulhatunk azokból a levelekből, amelyeket Jehova ihletésére lejegyzett.

Pál nem dicsekedett azzal, amit a megtérése előtt tett, és a külsejéről sem beszélt (Csel 26:4, 5; Fil 3:4–6). Elismerte: „a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek” (1Kor 15:9). Később pedig ezt írta: „Én, minden szent közül a legeslegkisebb kaptam ezt a ki nem érdemelt kedvességet, azért hogy hirdessem a nemzeteknek a Krisztus felfoghatatlan gazdagságáról szóló jó hírt” (Ef 3:8). Ennek az üzenetnek sokkal nagyobb a jelentősége, mint annak, hogy hogyan nézett ki Pál.