„Akkor fogják dicsőíteni az Atyámat, ha a tanítványaimként mindig sok gyümölcsöt teremtek” (JÁN 15:8)

ÉNEKEK: 53, 60

1–2. a) Miről beszélt Jézus a tanítványainak nem sokkal a halála előtt? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Miért fontos észben tartanunk, hogy mi indít minket a prédikálásra? c) Mit fogunk megvizsgálni?

JÉZUS a halála előtti utolsó estén hosszasan beszélgetett az apostolaival. Biztosította őket a mélységes szeretetéről. Ahogy arról az előző cikkben szó volt, egy szemléltetést is elmondott a szőlőtőről. Ezzel arra buzdította a tanítványait, hogy mindig teremjenek sok gyümölcsöt, vagyis tartsanak ki a királyságról szóló üzenet hirdetésében (Ján 15:8).

2 Jézus nemcsak arról beszélt, hogy mit kell tenniük a tanítványainak, hanem arról is, hogy miért. Több okot is említett, amiért fontos végezni a prédikálómunkát. Miért jó, ha szemügyre vesszük ezeket az okokat? Ha mindig észben tartjuk, hogy miért kell folytatnunk a prédikálást minden nemzetnek, akkor ki fogunk tartani ebben a munkában (Máté 24:13, 14). Nézzünk meg most négy okot a Bibliából, amiért tanúskodunk. Utána pedig sorra veszünk négy ajándékot, amelyeket azért kapunk Jehovától, hogy mindig tudjunk gyümölcsöt teremni.

 DICSŐÍTJÜK JEHOVÁT

3. a) A János 15:8 szerint miért prédikálunk? b) Mit jelent a szőlő Jézus szemléltetésében, és miért találó ez a kép?

3 Elsősorban azért végezzük a prédikálómunkát, hogy dicsőítsük Jehovát, és megszenteljük a nevét mások előtt. (Olvassátok fel: János 15:1, 8.) Jézus az Atyját, Jehovát egy szőlőműveshez vagy kertészhez hasonlította, saját magát egy szőlőtőhöz, a követőit pedig szőlővesszőkhöz (Ján 15:5). Ezért a szőlő találóan szemlélteti azt a gyümölcsöt, amelyet Krisztus követői megteremnek, vagyis a prédikálómunkát. Jézus ezt mondta az apostoloknak: „Akkor fogják dicsőíteni az Atyámat, ha. . . mindig sok gyümölcsöt teremtek.” Ahogyan a szőlőtövek, melyek finom szőlőt teremnek, tiszteletet szereznek a szőlőművesnek, úgy mi is tiszteletet, vagyis dicsőséget szerzünk Jehovának, ha a tőlünk telhető legjobban végezzük a tanúskodómunkát (Máté 25:20–23).

4. a) Hogyan tudjuk megszentelni Isten nevét? b) Milyen érzéssel tölt el, hogy megszentelheted Isten nevét?

4 Hogyan szenteli meg a prédikálómunkánk Isten nevét? Képtelenek vagyunk még szentebbé tenni ezt a nevet, hiszen az már a legteljesebb mértékben szent. De figyelemre méltó, amit Ézsaiás próféta írt: „A seregek Jehováját tartsátok szentnek” (Ézs 8:13). Tehát egyebek közt azzal tudjuk megszentelni Isten nevét, ha úgy tekintünk rá, mint amely minden más név felett áll, és ha másoknak is segítünk szentnek tartani ezt a nevet (Máté 6:9, lábj.). Például megtisztíthatjuk Sátán hazugságaitól és rágalmaitól, ha elmondjuk másoknak az igazságot Jehova csodálatos tulajdonságairól és az emberekre vonatkozó szándékáról (1Móz 3:1–5). Azzal is megszenteljük Isten nevét, ha segítünk a területünkön élőknek megérteni, hogy Jehova méltó rá, hogy övé „legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom” (Jel 4:11). Rune, aki 16 éve úttörő, ezt mondja: „Hálás vagyok, hogy lehetőségem van tanúskodni a világegyetem Teremtőjéről. Ez arra indít, hogy továbbra is prédikáljak.”

SZERETJÜK JEHOVÁT ÉS A FIÁT

5. a) A János 15:9, 10 szerint mi indít minket a prédikálásra? b) Hogyan mutatott rá Jézus, hogy fontos kitartanunk?

5 (Olvassátok fel: János 15:9, 10.) Azért is hirdetjük a királyságüzenetet, mert őszintén szeretjük Jehovát és Jézust (Márk 12:30; Ján 14:15). Jézus így szólt a tanítványaihoz: „Tegyetek azért, hogy mindig szerethesselek benneteket.” Vajon miért mondta ezt? Azért, mert kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy igaz keresztényekként éljük az életünket. Jézus a „mindig” szót többször is használta ebben a rövid részben, a János 15:9, 10-ben, és ezzel nyomatékosította, hogy milyen nagy szükség van a kitartásra.

6. Mit tehetünk azért, hogy Krisztus mindig szeressen minket?

6 Mit tehetünk azért, hogy Krisztus mindig szeressen minket, és örömét lelje bennünk? Tartsuk meg a parancsolatait. Jézus tulajdonképpen ennyit kér: „Engedelmeskedjetek nekem.” Csak olyasmit vár el tőlünk, amit ő maga is megtesz, hiszen hozzátette: „én is megtartottam az Atya parancsait, és ő mindig szeretni fog engem.” Igen, Jézus remek példát állít elénk (Ján 13:15).

7. Mi a kapcsolat az engedelmesség és a szeretet között?

7 Jézus korábban rávilágított, hogy hogyan függ össze az engedelmesség és a szeretet. Ezt mondta az apostoloknak: „Az szeret engem, aki ismeri a parancsaimat, és teljesíti azokat” (Ján 14:21). Mi  több, ha Jézus parancsának eleget téve elmegyünk prédikálni, azzal Isten iránt is kifejezzük a szeretetünket, mivel Jézus parancsai az Atyja gondolkodását tükrözik (Máté 17:5; Ján 8:28). Ha kimutatjuk a szeretetünket Jehova és Jézus iránt, ők viszonzásként mindig szeretni fognak bennünket.

FIGYELMEZTETJÜK AZ EMBEREKET

8–9. a) Milyen okunk van még a prédikálásra? b) Hogyan ösztönöz minket az Ezékiel 3:18, 19 és a 18:23 arra, hogy kitartóan prédikáljunk?

8 Van egy további okunk arra, hogy kitartóan tanúskodjunk. A prédikálás által figyelmeztetjük az embereket. A Biblia úgy beszél Noéról, mint aki az igazságosság prédikálója volt. (Olvassátok fel: 2Péter 2:5.) Amikor Noé az özönvíz előtt prédikált, kétségkívül figyelmeztette az embereket a közelgő pusztulásra. Miből következtethetünk erre? Abból, amit Jézus mondott: „Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is” (Máté 24:38, 39). Noé hűségesen hirdette a figyelmeztető üzenetet, melyet Isten rábízott, annak ellenére, hogy az emberek közönyösek voltak.

9 Ma azért beszélünk az embereknek a királyságról, hogy megismerhessék Isten szándékát. Jehovához hasonlóan mi is nagyon szeretnénk, hogy az emberek odafigyeljenek az üzenetünkre, és éljenek (Ez 18:23). Amikor házról házra vagy közterületeken prédikálunk, minél többeket igyekszünk figyelmeztetni, hogy Isten királysága hamarosan eljön, és véget vet ennek az istentelen világnak (Ez 3:18, 19; Dán 2:44; Jel 14:6, 7).

SZERETJÜK AZ EMBERTÁRSAINKAT

10. a) Milyen okot találunk a prédikálásra a Máté 22:39-ben? b) Mondd el, hogyan segített Pál és Silás egy börtönőrnek Filippiben.

10 Van még egy fontos indok, amiért kitartunk a prédikálómunkában: szeretjük az embertársainkat (Máté 22:39). Ez a szeretet ösztönzőleg hat ránk, hiszen tudjuk, hogy az emberek gondolkodásában fordulat állhat be, ha változnak a körülményeik. Figyeljük meg, mit élt át Pál apostol és Silás. Filippiben az ellenségeik börtönbe vetették őket. Az éjszaka közepén azonban egy hirtelen földrengés miatt a börtön ajtói kinyíltak. A börtönőr megijedt, hogy elszöktek a rabok, és meg akarta ölni magát. De Pál odakiáltott neki: „Ne tégy kárt magadban. . .!” Az elkeseredett börtönőr erre ezt kérdezte: „mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?” A válasz így hangzott: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentésben részesülsz” (Csel 16:25–34).

Azért prédikálunk, mert szeretjük Jehovát, Jézust és az embertársainkat (Lásd az 5. és a 10. bekezdést.)

11–12. a) Hogyan kapcsolódik a börtönőr története a szolgálatunkhoz? b) Miért szeretnénk kitartóan végezni a tanúskodómunkát?

11 Mit tanulhatunk ebből a történetből a prédikálómunkára vonatkozóan? Gondoljunk bele: A börtönőr csak a földrengés után lett fogékony a jó hírre, és kért segítséget. Ma is vannak olyanok, akik először  nem hallgatják meg a Biblia üzenetét, de ha valamilyen megrázkódtatás éri őket, érdeklődni kezdenek, és segítséget keresnek. Például a területünkön néhányakat esetleg az viselt meg, hogy váratlanul elveszítették a munkahelyüket, ahol már régóta dolgoztak. Másoknak talán nemrég bomlott fel a házasságuk. Megint mások lehet, hogy tanácstalanok, mivel egy komoly betegséget állapítottak meg náluk, vagy mélyen le vannak sújtva egy hozzátartozójuk halála miatt. Az ilyen események néhányakból azt válthatják ki, hogy elgondolkodnak az élet értelmén. Még az is felmerülhet bennük, hogy hogyan részesülhetnek megmentésben. Amikor találkozunk velük, talán életükben először kíváncsiak lesznek a reményt adó üzenetünkre.

12 Ha kitartóan végezzük a prédikálómunkát, vigaszt tudunk nyújtani az embereknek pontosan akkor, amikor készen állnak rá, hogy elfogadják azt (Ézs 61:1). Charlotte, aki 38 éve végzi a teljes idejű szolgálatot, ezt mondja: „Az emberek olyan elveszettek. Esélyt kell adnunk nekik, hogy hallhassák a jó hírt.” Ejvor pedig, aki 34 éve úttörő, így fogalmaz: „Még soha nem voltak ennyire sokan elkeseredve. Nagyon szeretnék segíteni nekik. Ez ösztönöz a prédikálásra.” Valóban szívből vágyunk rá, hogy folytassuk a szolgálatunkat, mivel szeretjük az embertársainkat.

JEHOVA AJÁNDÉKAI SEGÍTENEK KITARTANI

13–14. a) Milyen ajándékról van szó a János 15:11-ben? b) Hogyan örülhetünk ugyanúgy, mint Jézus? c) Hogyan hat az öröm a szolgálatunkra?

13 Jézus a halála előtti utolsó estén beszélt számos ajándékról is, amelyek segíteni fognak az apostolainak mindig gyümölcsöt teremni. Mik ezek az ajándékok, és hogyan fordíthatjuk őket a javunkra?

14 Öröm. Vajon a terhünkre van, hogy eleget teszünk Jézus parancsának és prédikálunk? Épp ellenkezőleg! Miután Jézus kifejtette a szőlőtőről szóló szemléltetést, azt mondta, hogy a királyság hirdetőinek örömben lesz részük. (Olvassátok fel: János 15:11.) Úgy fogalmazott, hogy mi is ugyanúgy örülhetünk, ahogy ő. Hogyan lehetséges ez? Korábban már láttuk, hogy Jézus magát egy szőlőtőhöz hasonlította, a tanítványait pedig szőlővesszőkhöz. A tő táplálja a vesszőket. Amíg a vesszők rajta vannak a tövön, addig vizet és tápanyagot nyernek tőle. Ehhez hasonlóan, amíg egységben maradunk Krisztussal azáltal, hogy szorosan követjük a nyomdokait, ugyanazt az örömet élhetjük át, amit ő tapasztal annak köszönhetően, hogy az Atyja akaratát cselekszi (Ján 4:34; 17:13; 1Pét 2:21). Hanne, aki több mint 40 éve úttörő, ezt mondja: „A prédikálás után érzett öröm tovább lelkesít, hogy folytassam Jehova szolgálatát.” Ez a fajta belső öröm erőt ad, hogy még akkor is kitartóan prédikáljunk, ha a legtöbben nem hallgatnak meg minket (Máté 5:10–12).

15. a) Milyen ajándékról beszél a János 14:27? b) Hogyan segít a béke mindig gyümölcsöt teremni?

15 Béke. (Olvassátok fel: János 14:27.) Azon az utolsó estén, valamivel korábban Jézus ezt mondta az apostoloknak: „A béke, amit tőlem kaptok, veletek marad.” Hogyan segít Jézus békéje gyümölcsöt teremni? Ha állhatatosak vagyunk, tartós béke tölti el a szívünket, mivel tudjuk, hogy boldoggá tesszük Jehovát és Jézust (Zsolt 149:4; Róma 5:3, 4; Kol 3:15). Ulf, aki 45 éve végzi a teljes idejű szolgálatot, ezt mondja: „Elfáradok a prédikálómunkában, de igazi megelégedettséget ad, és értelmet az életemnek.” Milyen hálásak vagyunk, hogy maradandó békére leltünk!

16. a) Milyen ajándékot említ a János 15:15? b) Hogyan maradhattak az apostolok Jézus barátai?

 16 Jézus barátsága. Miután Jézus elmondta, hogy szeretné, ha az apostolai ugyanúgy örülnének, ahogy ő, kifejtette, mennyire fontos önfeláldozó szeretetet mutatniuk (Ján 15:11–13). Így folytatta: „barátoknak nevezlek titeket”. Micsoda értékes ajándék Jézus barátsága! Hogyan őrizhették meg az apostolok ezt a barátságot? Mindig gyümölcsöt kellett teremniük. (Olvassátok fel: János 15:14–16.) Mintegy két évvel korábban Jézus ezt a feladatot adta nekik: „Amint mentek, hirdessétek: »Közel van már az egek királysága«” (Máté 10:7). Tehát a halála előtti estén arra ösztönözte az apostolait, hogy tartsanak ki abban a munkában, amelyet elkezdtek (Máté 24:13; Márk 3:14). Bár kihívást jelentett eleget tenni Jézus parancsának, sikeresek lehettek, és így a barátai maradtak. Ebben segített nekik egy további ajándék.

17–18. a) Milyen ajándékról olvasunk a János 15:16-ban? b) Hogyan segített ez az ajándék Jézus tanítványainak? c) Milyen ajándékok adnak nekünk is erőt?

17 Választ kapunk az imáinkra. Jézus kijelentette: „bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Ján 15:16). Ez az ígéret biztosan erőt öntött az apostolokba. * Talán fel sem fogták, hogy a vezetőjük földi élete a végéhez közeledik. De nem maradtak támogatás nélkül! Jehova kész volt válaszolni az imáikra, és megadni nekik minden segítséget, hogy el tudják látni a megbízatásukat, vagyis a prédikálómunkát. És valóban, nem sokkal később tapasztalták is, hogy Jehova meghallgatta a kérésüket (Csel 4:29, 31).

Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova válaszol, amikor segítséget kérünk tőle (Lásd a 18. bekezdést.)

18 Mi is hasznot meríthetünk ezekből az ajándékokból. Mivel mindig gyümölcsöt termünk, élvezhetjük Jézus barátságát. Abban is biztosak lehetünk, hogy Jehova készséggel meghallgatja az imáinkat, és segít leküzdeni az akadályokat, amelyekkel a királyságról szóló üzenet hirdetése közben találkozunk (Flp 4:13). Mennyire hálásak vagyunk, hogy választ kapunk az imáinkra, és Jézus barátai lehetünk! Jehovának ezek az ajándékai erőt adnak, hogy mindig tudjunk gyümölcsöt teremni (Jak 1:17).

19. a) Miért tartunk ki a prédikálómunkában? b) Mi segít, hogy elvégezzük az Istentől kapott feladatunkat?

19 Ebben a cikkben kifejtettük, hogy azért veszünk részt a prédikálómunkában, hogy dicsőítsük Jehovát és megszenteljük a nevét; hogy kifejezzük a szeretetünket Jehova és Jézus iránt; hogy figyelmeztessük az embereket; és hogy kimutassuk az embertársaink iránti szeretetünket. Arról is szó volt, hogy erőt nyerünk Isten munkájának az elvégzéséhez az olyan ajándékokból, mint az öröm, a béke, Jézus barátsága, és az, hogy választ kapunk az imáinkra. Mennyire örül Jehova, amint látja, hogy mindig teljes lélekkel igyekszünk gyümölcsöt teremni!

^ 17. bek. Jézus ezen az alkalmon többször is megerősítette, hogy Jehova válaszolni fog az apostolok imáira (Ján 14:13; 15:7, 16; 16:23).