AMIKOR Jézus megtanította a követőinek, hogy hogyan prédikáljanak a jó hírről, elismerte, hogy nem mindenki fogadja majd szívesen az üzenetüket (Luk 10:3, 5, 6). Mi is találkozhatunk olyanokkal a szolgálatunk során, akik durván beszélnek velünk, vagy akár agresszívan viselkednek. Érthető, hogy ha ilyesmi történik velünk, nehéz könyörületet éreznünk az emberek iránt.

Aki könyörületes, az meglátja mások szükségleteit és nehézségeit, együttérez velük, és szeretne segíteni nekik. Ha ez a szép tulajdonság egyre kevésbé jellemez minket a területünkön élők iránt, akkor a buzgalmunk és a hatékonyságunk is csökkenhet. Viszont ha igyekszünk könyörületesek lenni, az úgy hat a szolgálatunkra, mint az oxigén a tűzre: a buzgalmunk csak úgy izzik majd! (1Tessz 5:19).

Mit tehetünk, hogy a nehézségek ellenére is megőrizzük a helyes szemléletmódunkat? Sokat tanulhatunk Jehova, Jézus és Pál apostol példájából.

LEGYÜNK KÖNYÖRÜLETESEK, MINT JEHOVA

Jehova évezredek óta tűri, hogy gyalázzák a nevét. Ezzel együtt továbbra is „kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz” (Luk 6:35). A kedvessége abból látszik, hogy türelmes. Arra vágyik, hogy „mindenfajta ember megmeneküljön” (1Tim 2:3, 4). Bár gyűlöli a gonoszságot, értékesnek tartja az embereket, és nem akarja, hogy bárki is meghaljon (2Pét 3:9).

Jehova tudja, hogy Sátán sikeresen megvakította a nem hívők elméjét (2Kor 4:3, 4). Sokaknak gyerekkoruk óta hamis hitnézeteket és elképzeléseket tanítottak, ami miatt nem könnyű elfogadniuk az igazságot. Jehova nagyon szeretne segíteni az ilyen embereknek. Honnan tudjuk ezt?

Például abból, hogy miként gondolkodott a niniveiekről. Bár erőszakos emberek voltak, Jehova ezt kérdezte Jónástól: „ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost, ahol több mint 120 000 ember él, akik még a jót és a rosszat sem tudják egymástól megkülönböztetni. . .?” (Jón 4:11). Jehova látta az ott lakók hátrányos helyzetét, és az irgalma arra indította, hogy figyelmeztesse őket Jónás által.

Mi is értékesnek tartjuk az embereket. Kövessük Jehova példáját, és igyekezzünk buzgón tanúskodni másoknak, még ha nem is látszik valószínűnek, hogy elfogadják az igazságot.

LEGYÜNK KÖNYÖRÜLETESEK, MINT JÉZUS

Jézus, csakúgy, mint az Atyja, szánalmat érzett az emberek iránt, „mert látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). A felszín alá látott, vagyis felismerte, hogy a vallási vezetők hazugságokat tanítanak a hallgatóinak, és rosszul bánnak velük. Igen, tudta, hogy a különböző akadályok miatt többen nem fognak jól reagálni az üzenetére, ő mégis „sok mindent kezdett tanítani nekik” (Márk 4:1–9).

Ne csüggedjünk el, ha valaki elsőre nem hallgat meg minket

Ahogyan változnak valakinek a körülményei, talán nyitottabb lesz az üzenetünkre

Amikor nem hallgatnak meg minket az emberek, nézzünk a felszín alá, és gondolkodjunk el, mi lehet a viselkedésük oka.  Néhányan talán azért nem vonzódnak a Bibliához vagy a kereszténységhez, mert megbotránkoztak olyanokon, akik kereszténynek vallják magukat. Az is lehet, hogy hazugságokat hallottak a hitnézeteinkről. Vagy talán attól tartanak, hogy ha kedvesen fogadnak minket, ki fogják gúnyolni őket a családtagjaik vagy mások.

A szolgálatunk során olyanokkal is találkozhatunk, akik egy korábbi trauma érzelmi nyomai miatt utasítanak el minket. Egy misszionárius testvérnő, Kim is ezt tapasztalja: „A területünk egyik részén sokaknak mindenük odalett a háborúban. Teljesen reményvesztettek, csalódottak és bizalmatlanok. Arrafelé rendszeresen találkozunk ellenséges házigazdákkal. Egyszer meg is támadtak prédikálás közben.”

Hogyan tud Kim ennek ellenére könyörületes maradni? Ezt mondja: „Amikor bántanak, igyekszem a Példabeszédek 19:11-re gondolni, ami szerint »az ember éleslátása fékezi haragját«. Ha észben tartom, hogy min mentek keresztül a területünkön élők, az segít, hogy megértő legyek velük. És persze nem mindenki ellenséges. Ugyanezen a környéken vannak jó újralátogatások is.”

Elgondolkodhatnánk a következőn: „Ha a területemen élők helyében lennék, én hogyan fogadnám a királyságról szóló üzenetet?” Például hogyan hatna ránk, ha mindenféle hazugságot hallanánk Jehova Tanúiról? Talán mi sem fogadnánk szívesen őket, és nekünk is szükségünk lenne a könyörületükre. Ha emlékeztetjük magunkat Jézus tanácsára, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak, akkor együttérzőek leszünk az emberekkel, még ha ez nem is olyan könnyű (Máté 7:12).

LEGYÜNK KÖNYÖRÜLETESEK, MINT PÁL

Pál apostol még azokkal is irgalmas volt, akik erőszakosan szembeszegültek vele. Miért? Mert nem felejtette el a múltját. Ezt mondta: „korábban káromló és arcátlan ember voltam, aki üldözött másokat. Mégis irgalmasan bántak velem, mivel tudatlanul és hit nélkül tettem, amit tettem” (1Tim 1:13). Pál felismerte, hogy mennyire irgalmas volt vele Jehova és Jézus. Valószínűleg saját magát látta némelyekben, akiknek prédikált.

Pál időnként olyanokkal találkozott, akiknek mélyen gyökerező, hamis hitnézeteik voltak. Milyen hatással volt ez rá? A Cselekedetek 17:16 szerint, amikor Athénban járt,  „felháborodott annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal”. De aztán éppen erre alapozta a tanúskodását (Csel 17:22, 23). A prédikálási módszereit az emberek hátteréhez igazította, „hogy minden lehetséges módon [megmentsen] némelyeket” (1Kor 9:20–23).

Hogyan követhetjük Pál példáját? Amikor megismerjük az emberek hamis hitnézeteit, használjuk ezt fel ügyesen arra, hogy megosszuk velük a „jó hírt. . . valami jobbról” (Ézs 52:7). Egy testvérnő, Dorothy ezt mondja: „A területünkön sokan azt gondolják, hogy Isten egy szívtelen bíró. Meg szoktam dicsérni őket, amiért hisznek Isten létezésében, aztán megmutatom nekik a Bibliából Jehova vonzó tulajdonságait és a jövőre vonatkozó ígéreteit.”

„A ROSSZAT MINDIG GYŐZD LE A JÓVAL”

Egyre mélyebben benne járunk „az utolsó napokban”, és számíthatunk rá, hogy néhányan, akiknek tanúskodunk, egyre durvábban fognak viselkedni (2Tim 3:1, 13). De nem engedhetjük, hogy ez elfojtsa bennünk a könyörületet, vagy elvegye az örömünket. Jehova meg tudja adni a szükséges erőt ahhoz, hogy „a rosszat mindig [legyőzzük] a jóval” (Róma 12:21). Jessica, aki úttörő, ezt mondja: „Gyakran találkozom olyanokkal, akik büszkék, és nem becsülnek sem minket, sem az üzenetünket. Ez bosszantó tud lenni. Amikor elkezdek beszélgetni valakivel, magamban azért imádkozom Jehovához, hogy segítsen úgy látnom azt a személyt, ahogyan ő látja. Így nem a saját érzéseimre összpontosítok, hanem arra, hogy hogyan segíthetnék a házigazdának.”

Kitartóan keressük azokat, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez

Ha türelmesen igyekszünk segíteni az embereknek, néhányan jól reagálnak majd

Szolgálat közben arra is figyeljünk, hogy építően beszéljünk a társunkkal. Jessicának ez vált be: „Ha egyikünknek rossz tapasztalata volt, igyekszem nem sokat időzni rajta. Inkább felvetek egy pozitívabb témát, például azt, hogy milyen jó dolgokat valósítunk meg a prédikálással még akkor is, ha néhányan elutasítanak minket.”

Jehova látja, hogy milyen akadályokba ütközünk a szolgálatunk során. Mennyire örül, hogy igyekszünk olyan irgalmasak lenni, mint ő! (Luk 6:36). Természetesen Jehova könyörülete nem tart örökké. Biztosak lehetünk benne, hogy pontosan a megfelelő időben fog véget vetni ennek a világnak. Addig pedig késedelem nélkül kell prédikálnunk (2Tim 4:2). Végezzük hát buzgón a munkánkat, és legyünk gyöngéden könyörületesek mindenfajta emberrel.