„Mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek együtt laknak, egységben!” (ZSOLT 133:1)

ÉNEKEK: 18, 14

1–2. Melyik esemény teszi leginkább egységessé az embereket 2018-ban, és miért? (Lásd a képet a cikk elején.)

AMINT a nap lenyugvóban lesz 2018. március 31-én, Isten népe és számos érdeklődő személy fog összegyűlni, hogy megtartsa az Úr vacsoráját. Ahogy forog a föld, folyamatosan milliók emlékeznek meg Krisztus haláláról. Évről évre ez az az esemény, amely a legkülönlegesebb módon egyesíti az embereket az egész világon.

2 Gondoljunk csak bele, mennyire boldoggá teszi Jehovát és Jézust, amikor látják, hogy a földön ugyanazon a napon több millióan vesznek részt ezen a megemlékezésen. A Biblia megjövendölte, hogy „egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”, ezt kiáltja: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” (Jel 7:9, 10). Milyen csodálatos, hogy az évenkénti emlékünnep által ilyen sokan dicsőítik Jehovát és Jézust!

3. Milyen kérdésekre válaszol ez a cikk?

 3 Ebben a cikkben a következő kérdésekre kapunk választ: 1. Hogyan tudunk felkészülni az emlékünnepre, hogy még inkább hasznot meríthessünk belőle? 2. Hogyan erősíti az emlékünnep Isten népének az egységét? 3. Hogyan járulhatunk hozzá az egységünkhöz? 4. Örökké meg fogjuk tartani az emlékünnepet? Ha nem, mikor lesz az utolsó?

HOGYAN KÉSZÜLJÜNK FEL?

4. Miért fontos ott lennünk az emlékünnepen, hacsak lehetséges?

4 Gondoljuk át, hogy miért fontos részt vennünk az emlékünnepen. A gyülekezeti összejövetelek hozzátartoznak az imádatunkhoz, ezért Jehova és Jézus biztosan figyeli, ki tesz erőfeszítést azért, hogy ott legyen az év legfontosabb összejövetelén. Bárcsak azt látnák, hogy mi is jelen vagyunk, hacsak ezt a körülményeink lehetetlenné nem teszik. Ha a tetteinkkel kifejezzük, hogy fontosnak tartjuk az összejöveteleket, azzal még inkább okot adunk rá Jehovának, hogy megtartsa a nevünket az emlékkönyvében, vagyis az élet könyvében, melyben azok szerepelnek, akiknek kilátásuk van az örök életre (Mal 3:16; Jel 20:15).

5. Hogyan vizsgálhatjuk meg a hitünket az emlékünnep előtt?

5 Az emlékünnep előtti napokban fordítsunk időt arra, hogy imával kísérve alaposan megvizsgáljuk a Jehovával ápolt kapcsolatunk minőségét. (Olvassátok fel: 2Korintusz 13:5.) Ezt úgy tehetjük meg, ha próbára tesszük magunkat, hogy a hitben vagyunk-e. Gondolkodjunk el a következőkön: „Őszintén hiszek abban, hogy ez a szervezet az egyetlen, melyet Jehova felhasznál a szándéka megvalósításához? A tőlem telhető legtöbbet teszem a jó hír hirdetésében és a tanítványképző munkában? Azt mutatja az életem, hogy meg vagyok győződve róla, hogy ezek az utolsó napok, és Sátán uralma hamarosan véget ér? Ma is ugyanannyira bízom Jehovában és Jézusban, mint mikor átadtam az életemet Jehova Istennek?” (Máté 24:14; 2Tim 3:1; Héb 3:14). Az ilyen kérdések segíthetnek meglátnunk, hogy milyenek vagyunk legbelül.

6. a) Mi a kulcsa az örök életnek? b) Hogyan szokott egy vén felkészülni az emlékünnepre, és te hogyan készülhetnél fel?

6 Jó, ha olyan cikkeket tanulmányozunk, melyek az emlékünnep értékét hangsúlyozzák. (Olvassátok fel: János 3:16; 17:3.) Ahhoz, hogy örökké élhessünk, elengedhetetlen megismernünk Jehovát, és hinnünk Jézusban, az egyszülött Fiában. Segít ráhangolódni az emlékünnepre, ha előtte olyan témákat választunk a személyes tanulmányozásunkhoz, melyek által közelebb kerülünk Jehovához és Jézushoz. Talán te is jó ötletnek találod, amit egy tapasztalt vén szokott tenni. Az évek alatt összegyűjtött olyan Őrtorony-cikkeket, amelyek az emlékünneppel foglalkoznak, illetve Jehova és Jézus irántunk mutatott szeretetével. Az emlékünnepet megelőző hetekben újra elolvassa őket, és elgondolkodik az esemény fontosságán. Időnként egy-két cikkel bővíti is a gyűjteményét. Azt tapasztalta, hogy ezekből a cikkekből és az emlékünnepi bibliaolvasásból minden évben tanul valami újat. És ami még fontosabb, azt érzi, hogy így évről évre egyre inkább elmélyül a szeretete Jehova és Jézus iránt. Egy ilyen tanulmányozási program neked is erősítheti a Jehova és Jézus iránti szeretetedet és háládat. Így még nagyobb hasznot meríthetsz az emlékünnepből.

 AZ EMLÉKÜNNEP MEGERŐSÍTI AZ EGYSÉGÜNKET

7. a) Miért imádkozott Jézus azon az estén, amikor bevezette az Úr vacsoráját? b) Miből tudjuk, hogy Jehova válaszolt Jézus imájára?

7 Azon az estén, amikor Jézus bevezette az Úr vacsoráját, azért imádkozott, hogy a követői legyenek egységesek, mint ahogy ő is egységben van az Atyjával. (Olvassátok fel: János 17:20, 21.) Jehova egyértelműen válaszolt erre az imára, és ma több millióan elhiszik, hogy Jehova küldte el a szeretett Fiát. Nincs még egy összejövetel, amely olyan egyértelműen bizonyítaná Isten népének az egységét, mint az emlékünnep. Ezen a napon mindenféle nemzetiségű és bőrszínű ember összegyűlik szerte a földön. Vannak helyek, ahol példa nélküli, hogy különböző származású személyek együtt vegyenek részt egy vallásos összejövetelen, és van, ahol ezt nem is nézik jó szemmel. Ám Jehova és Jézus annál inkább gyönyörködik ebben az egységben!

8. Mit jövendölt Jehova Ezékiel által?

8 Jehova népének a tagjaiként nem tartjuk meglepőnek, hogy ilyen egységesek vagyunk. Igazából Jehova ezt meg is jövendölte Ezékiel által. Felszólította a prófétáját, hogy egyesítsen két botot, Júda és József botját. (Olvassátok fel: Ezékiel 37:15–17.) Az Őrtorony 2016. júliusi számában az „Olvasók kérdései” cikkben ez áll: „Jehova egy reményteli üzenetet íratott le Ezékiellel arról, hogy Izrael nemzete újra egységes lesz, miután visszatér az ígéret földjére. Ez a prófécia ugyanakkor arra is utal, hogy Jehova szolgái egyesült népként imádják majd őt az utolsó napokban.”

9. Hogyan látszik az Ezékiel által megjövendölt egység évről évre az emlékünnepen?

9 1919-től kezdve Jehova fokozatosan újjászervezte és egyesítette a felkenteket, akiket Júda botja jelképez. Aztán a felkentekhez egyre több földi reménységű keresztény csatlakozott, akiket József botja szemléltet. Ez a két csoport egy nyájat alkot (Zak 8:23; Ján 10:16). Jehova megígérte, hogy összefogja ezt a két botot, és azok eggyé válnak a kezében (Ez 37:19). Ma a felkentek és a földi reménységűek egységesen szolgálnak a királyuk, vagyis a megdicsőített Jézus Krisztus vezetése alatt, akire a prófécia Dávidként, Isten szolgájaként utal (Ez 37:24, 25). Az az értékes egység, melyről Ezékiel írt, jól látható minden évben, amint a még földön élő felkentek és a más juhok együtt emlékeznek meg Krisztus haláláról. Mivel járulhatunk hozzá egyénenként, hogy megőrizzük ezt az egységet?

MIT TEHETÜNK AZ EGYSÉGÜNKÉRT?

10. Mit tehetünk Isten népének az egységéért?

10 Először is, úgy járulhatunk hozzá Isten népének az egységéhez, ha törekszünk rá, hogy alázatosak legyünk. Amikor Jézus a földön élt, arra buzdította a követőit, hogy alázzák meg magukat (Máté 23:12). Ha valóban alázatosak vagyunk, nem fogjuk magunkat mások fölé emelni, mint sokan a világban, hanem alárendeljük magunkat azoknak, akik vezetést nyújtanak a gyülekezetekben. Az ilyen engedelmesség létfontosságú az egységünkhöz. Ám ami még lényegesebb, örömet szerezhetünk Istennek, aki „a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Pét 5:5).

11. Miért segít az emlékjegyek jelentésén való elmélkedés abban, hogy erősítsük az egységünket?

11 Másodszor, úgy erősíthetjük a köztünk lévő egységet, ha elgondolkodunk az emlékünnepen használt jelképek jelentésén.  Az emlékünnep előtt, és különösen azon az estén alaposan gondoljuk végig, mi a jelentősége a kovásztalan kenyérnek és a vörösbornak (1Kor 11:23–25). A kenyér Jézus bűntelen testét jelképezi, melyet feláldozott, a bor pedig a kiontott vérét. De nem elég csupán megértenünk, hogy mit jelentenek ezek a jelképek. Arra is fontos emlékeznünk, hogy Krisztus váltságáldozata a szeretet két legnagyobb megnyilvánulása volt. Jehova annyira szeretett minket, hogy értünk adta a Fiát, Jézus pedig a szeretete jeleként kész volt feláldozni az életét. Amikor ezen elmélkedünk, arra érzünk ösztönzést, hogy mi is szeressük őket. És az, hogy mindannyian szeretjük Jehovát, összetart minket, és erősíti az egységünket.

Azzal, hogy megbocsátóak vagyunk, erősítjük az egységünket (Lásd a 12. és 13. bekezdést.)

12. Hogyan tette egyértelművé Jézus, hogy mit vár el tőlünk Jehova a megbocsátás terén?

12 Harmadszor, azáltal mozdíthatjuk elő az egységünket, ha készségesen megbocsátunk azoknak, akik megbántottak minket. Ha így teszünk, azzal kifejezzük az értékelésünket, amiért Jehova alapot teremtett a mi bűneink megbocsátására Krisztus váltságáldozata által. Gondolkozzunk el Jézusnak a Máté 18:23–34-ben feljegyzett szemléltetésén, melyben egy király számadást tart a rabszolgáival. Készek vagyunk alkalmazni a tanulságát? Türelmesek és megértőek vagyunk a hittársainkkal, és szívesen megbocsátunk azoknak, akik vétettek ellenünk? Az biztos, hogy vannak súlyosabb sérelmek, és némelyik annyira fájdalmas lehet, hogy tökéletlen emberekként nagyon nehezen tudjuk megbocsátani. Ám ez a szemléltetés megtanítja nekünk, hogy mit vár el Jehova. (Olvassátok fel: Máté 18:35.) Jézus egyértelműen rámutatott, hogy Jehova nem fog megbocsátani nekünk, ha mi nem bocsátunk meg a testvérünknek, holott ő szívből megbánta a tettét. Milyen kijózanító gondolat! Megóvhatjuk az értékes egységünket, ha megbocsátunk másoknak.

13. Hogyan járulhatunk hozzá az egységhez azzal, ha békeszerzők vagyunk?

13 Ha megbocsátunk másoknak, azzal hozzájárulhatunk a köztünk lévő  békéhez. Pál apostol arra ösztönzött minket, hogy „komolyan [igyekezzünk] azon, hogy [megtartsuk] a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:3). A mostani emlékünnepi időszakban, és különösen azon az estén őszintén gondoljuk át, hogyan bánunk másokkal. Milyennek ismernek minket? Látszik rajtunk, hogy nem vagyunk haragtartóak? Minden követ megmozgatunk, hogy békét és egységet teremtsünk? Jól tesszük, ha elgondolkodunk ezeken a komoly kérdéseken.

14. Mivel fejezhetjük ki, hogy elviseljük egymást szeretettel?

14 Negyedszer, úgy erősíthetjük az egységünket, ha szeretettel bánunk másokkal, követve ezzel Jehova példáját, aki a szeretet Istene (1Ján 4:8). Soha nem szeretnénk így gondolkodni egy testvérünkről: „Lehet, hogy el kell őt viselnem, de kedvelnem nem muszáj.” Az effajta szemléletmód szöges ellentétben áll Pál tanácsával, aki azt írta, hogy viseljük el egymást szeretettel (Ef 4:2). Nem csupán arra intett, hogy viseljük el egymást, hanem azt is hozzáfűzte, hogy ezt szeretettel kell megtennünk. Van különbség a kettő között. A gyülekezeteinkben mindenféle ember van, akiket Jehova magához vonzott (Ján 6:44). Ez azt mutatja, hogy mindannyiukat szeretetre méltónak találja. Akkor hogyan is gondolhatnánk bármelyik hittársunkról, hogy nem érdemli meg a szeretetünket? Engedelmeskednünk kell Jehova parancsának, és szeretnünk kell a testvéreinket (1Ján 4:20, 21).

MIKOR LESZ AZ UTOLSÓ EMLÉKÜNNEP?

15. Honnan tudjuk, hogy lesz egyszer egy utolsó emlékünnep?

15 Honnan tudjuk, hogy lesz egyszer egy utolsó emlékünnep? Pál a korintusziaknak írt első levelében arról beszélt, hogy azáltal, hogy a felkent keresztények minden évben megemlékeznek Jézus haláláról, „mindegyre az Úr halálát [hirdetik], míg meg nem érkezik” (1Kor 11:26). Az itt használt „megérkezik” szó ugyanarra az eseményre utal, mint amelyről Jézus prófétált a vég idejére. Az előttünk álló nagy nyomorúságról ezt mondta: „megjelenik az Emberfiának jele az égen, és akkor a föld minden törzse siránkozva veri magát, és látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel. És [Jézus] elküldi angyalait nagy trombitaszóval, azok pedig egybegyűjtik választottait a négy szél felől, az egek egyik végső határától a másik végső határáig” (Máté 24:29–31). A választottak egybegyűjtése akkor történik majd, amikor az összes, még földön élő felkent keresztény megkapja az égi jutalmát. Ez a nagy nyomorúság kezdeti szakasza után, de még Armageddon csatája előtt lesz. Ezután Jézus és a 144 000 felkent együtt fogják legyőzni a föld királyait (Jel 17:12–14). Az lesz az utolsó emlékünnep, melyet azelőtt tartunk meg, hogy Jézus eljön egybegyűjteni a felkenteket.

16. Miért szeretnél mindenképp ott lenni az idei emlékünnepen?

16 Határozzuk el, hogy 2018. március 31-én részt veszünk az emlékünnepen, és a javunkra fordítjuk. Emellett kérjük Jehovát, hogy segítsen továbbra is hozzájárulni a népe egységéhez. (Olvassátok fel: Zsoltárok 133:1.) Ne feledjük, valamikor a jövőben az utolsó emlékünnepet fogjuk megtartani. Addig is tegyünk meg mindent, hogy ott legyünk, és tartsuk nagy becsben az egységünket, mely különleges módon válik nyilvánvalóvá az emlékünnepen.