„Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (CSEL 20:35)

ÉNEKEK: 76, 110

1. Hogyan bizonyítja a teremtésmű Jehova nagylelkűségét?

KEZDETBEN egyedül Jehova létezett. Aztán úgy döntött, hogy másokat is megajándékoz az élettel, és létrehozta az intelligens égi és földi teremtményeit. Jehova, „a boldog Isten” nagyon szeret jó dolgokat adni (1Tim 1:11; Jak 1:17). És mivel azt szeretné, ha mi is boldogok lennénk, arra tanít, hogy legyünk nagylelkűek (Róma 1:20).

2–3. a) Miért tesz boldoggá a nagylelkűség? b) Miről fogunk beszélni?

2 Jehova úgy teremtette meg az embereket, hogy hasonlítsanak rá, vagyis olyan tulajdonságaik legyenek, mint neki (1Móz 1:27). Ha szeretnénk boldog és tartalmas életet élni, követnünk kell a példáját a mások iránti figyelmességben és nagylelkűségben, hiszen így alkotott meg bennünket (Flp 2:3, 4; Jak 1:5). Mindannyian képesek vagyunk erre, annak ellenére is, hogy nem vagyunk tökéletesek.

3 A Biblia feltárja, hogy miként bizonyulhatunk nagylelkűnek. Nézzünk most meg néhány ilyen szentírási gondolatot. Látni fogjuk, hogyan nyerhetjük el Isten tetszését azzal, ha  nagylelkűek vagyunk, és hogy ez a tulajdonság hogyan segít végezni az Istentől kapott munkánkat. Arról is szó lesz, hogy a nagylelkűség hogyan függ össze a boldogsággal, és hogy miért fontos továbbra is kimutatnunk ezt a jellemvonást.

HOGYAN NYERHETJÜK EL ISTEN TETSZÉSÉT?

4–5. Hogyan mutat példát Jehova és Jézus a nagylelkűségben?

4 Jehova azt szeretné, ha utánoznánk őt, ezért örül neki, amikor nagylelkűek vagyunk (Ef 5:1). Abból, ahogyan megalkotott bennünket és a minket körülvevő, sokszínű élővilágot, egyértelmű, hogy azt szeretné, ha boldogok lennénk (Zsolt 104:24; 139:13–16). Ezért tiszteletet szerzünk neki azzal, ha igyekszünk boldoggá tenni más embereket.

5 Igaz keresztényekként Krisztus példáját is követjük, aki tökéletesen bemutatta, hogyan lehet egy ember nagylelkű. Ezt mondta: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Ezért Pál apostol erre szólította fel a keresztényeket: „Továbbra is gondolkodjatok úgy, mint Krisztus Jézus”. „[Ő] mindent hátrahagyott, [és] rabszolgai formát öltött” (Flp 2:5, 7). Így hát jó, ha átgondoljuk: „Tudnám még szorosabban követni Krisztus nyomdokait?” (Olvassátok fel: 1Péter 2:21.)

6. Mit tanulhatunk az irgalmas szamáriai történetéből? (Lásd a képet a cikk elején.)

6 Úgy nyerhetjük el Jehova tetszését, ha követjük az ő és a Fia példáját, és odafigyelünk másokra, illetve keressük a módját, hogy gondoskodjunk a szükségleteikről. Jézus az irgalmas szamáriairól szóló példázatával rámutatott, hogy a követőinek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy segítsenek másoknak, még azoknak is, akik eltérő hátterűek. (Olvassátok fel: Lukács 10:29–37.) Emlékszel, hogy mit kérdezett egy zsidó, mielőtt Jézus elmondta ezt a történetet? Azt, hogy ki valójában az embertársa. Jézus válaszából világosan kiderül, hogy a szamáriaihoz hasonlóan késznek kell lennünk nagylelkűen bánni másokkal, ha szeretnénk elnyerni Isten tetszését.

7. Hogyan fejezhetjük ki, hogy szerintünk Isten útja a legjobb? Fejtsd ki.

7 Az is nagylelkűségre ösztönözhet, ha átgondoljuk, mi történt Édenben. Sátán azt állította, hogy Ádám és Éva – és végül is minden ember – jobban járna, ha saját magát fontosabbnak tartaná, mint az Isten iránti engedelmességet. Éva önző módon olyan akart lenni, mint Isten. És Ádám is önzően viselkedett, mert Éva kedvét kereste, nem pedig Istenét (1Móz 3:4–6). A döntésük következményeit mindenki láthatja. Az önzés egyáltalán nem vezet boldogsághoz. Ha viszont nagylelkűek vagyunk, kifejezhetjük, hogy szerintünk Isten útja a legjobb.

VÉGEZZÜK EL A RÁNK BÍZOTT FELADATOT

8. Miért kellett volna Ádámnak és Évának másokra is gondolnia?

8 Igaz, hogy Ádám és Éva csak maguk voltak az Éden kertjében, de Jehova olyan utasításokat adott nekik, amelyek miatt másokra is gondolniuk kellett volna. Megáldotta őket, és azt mondta, hogy sokasodjanak, népesítsék be a földet, és hajtsák az uralmuk alá (1Móz  1:28). Jehova szívből vágyott rá, hogy a teremtményei boldogok legyenek, és az első emberpárnak ugyanígy gondolnia kellett volna a születendő gyermekeik boldogságára. A paradicsomot ki kellett volna terjeszteniük az egész földre, hogy a leszármazottaik is élvezhessék azt. Ebben a nagyszabású feladatban az egyre növekvő család minden tagjának együtt kellett volna működnie.

9. Miért lett volna örömteli feladat paradicsommá alakítani a földet?

9 A tökéletes férfiak és nők Jehovával közösen valósíthatták volna meg azt a célt, hogy a föld paradicsommá váljon. Így megpihenhettek volna Isten pihenőnapján (Héb 4:11). Milyen örömteli feladat! Számos áldással és mély megelégedettséggel járt volna, ha az emberek adnak magukból mások érdekében.

10–11. Hogyan tudjuk elvégezni a ránk bízott munkát?

10 Jehova ma azzal a feladattal bízta meg a népét, hogy prédikáljon és képezzen tanítványokat. Ahhoz, hogy ezt a munkát végezzük, elengedhetetlen, hogy őszintén törődjünk másokkal. Csak akkor tudunk kitartani a munkánkban, ha helyes indítékból végezzük: azért, mert szeretjük Istent és az embertársainkat.

11 Az i. sz. első században Pál úgy utalt magára és néhány közeli társára, mint akik „Isten munkatársai”, mivel szerepük volt a királyságmagok ültetésében és öntözésében (1Kor 3:6, 9). Mi is „Isten munkatársai” lehetünk, ha nem sajnálunk adni az időnkből, erőnkből és javainkból azért, hogy kivegyük a részünket a prédikálómunkából. Milyen hatalmas kiváltság!

Kevés dolog szerez annyi örömet, mint amikor segítünk másoknak megismerni az igazságot (Lásd a 12. bekezdést.)

12–13. Szerinted miért tesz boldoggá a tanítványképzés?

12 Igazán sok örömmel jár, ha készségesen áldozunk időt és energiát a prédikáló- és tanítványképző munkára. Sok hírnök, aki lelkes személyekkel tanulmányozza a Bibliát, úgy érzi, hogy kevés dolog van, ami ennyi örömet ad. Szívmelengető látni, ahogy egy őszinte tanulmányozó megérti az igazságot, erősödik a hite, változtat az életén, és elkezdi másokkal is megosztani a tanultakat. Jézus is nagyon boldog volt, amikor a 70 tanítványa örömmel tért vissza a prédikáló körútról amiatt, hogy az emberek szívesen fogadták őket (Luk 10:17–21).

13 A világon mindenütt örömet szerez a hírnököknek, amikor látják, hogy a jó hír hatással van az emberek életére. Például Anna *, egy fiatal, egyedülálló testvérnő egy kelet-európai szükségterületre  költözött. Ezt írta: „Errefelé igazán sok lehetőség van bibliatanulmányozásokat kezdeni, ami nagyszerű. Sok örömet ad a szolgálat. Amikor hazaérek, nem magammal vagyok elfoglalva. Inkább a tanulmányozóimra gondolok, az ő gondjaikra és aggodalmaikra. Próbálom őket bátorítani, és gyakorlati módon is segíteni. Meg vagyok róla győződve, hogy valóban »nagyobb boldogság adni, mint kapni«” (Csel 20:35).

Ha minden házba becsengetünk a területünkön, lehetőséget adunk az embereknek, hogy reagáljanak a jó hírre (Lásd a 14. bekezdést.)

14. Hogyan adhat örömet a szolgálat akkor is, ha kevesen hallgatnak meg?

14 Még akkor is örömet találhatunk abban, hogy lehetőséget adunk másoknak reagálni a jó hírre, ha nem hallgatnak meg minket. Végtére is a feladatunk hasonló ahhoz, mint amelyet Ezékiel próféta kapott. Neki ezt mondta Jehova: „Mondd el nekik szavaimat, akár meghallgatnak, akár nem” (Ez 2:7; Ézs 43:10). Még ha némelyek nem fogadják is szívesen az üzenetünket, Jehova értékeli az erőfeszítéseinket. (Olvassátok fel: Héberek 6:10.) Egy hírnök nagyon szép példát mutatott a gondolkodásmódjával. Így írt a szolgálatáról: „Ültettünk, öntöztünk és imádkoztunk, remélve, hogy Jehova megadja a növekedést” (1Kor 3:6).

HOGYAN LEHETÜNK BOLDOGOK?

15. Csak akkor legyünk nagylelkűek, ha viszonozzák? Magyarázd meg.

15 Jehovához hasonlóan Jézus is azt szeretné, ha örömet találnánk a nagylelkűségben. Sokakból pozitív reakciót vált ki, ha nagylelkűen bánnak velük. Jézus erre ösztönöz minket: „Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul” (Luk 6:38). Persze nem mindenki értékeli a nagylelkűséget. De ha valaki olyannal találkozunk, aki igen, az talán arra érez majd ösztönzést, hogy szintén bőkezű legyen. Ezért hát legyél adakozó, akár viszonozzák, akár nem.  Sohasem tudhatod, hogy milyen nagy hatással lehet másokra már egy apró kedvesség is.

16. Kikkel legyünk nagylelkűek, és miért?

16 Az igazán nagylelkű emberek nem várnak viszonzást. Jézus erre utalva mondta a következőket: „amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked” (Luk 14:13, 14). „A nagylelkű ember áldott lesz” – jegyezte le egy ihletett bibliaíró. Egy másik pedig ezt írta: „Boldog, aki törődik a szegénnyel” (Péld 22:9; Zsolt 41:1). Igen, valódi megelégedettséget ad, ha segítünk másokon.

17. Milyen dolgokat adhatunk?

17 Amikor Pál Jézus szavait idézte, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”, nem csak anyagi dolgokra utalt. A bátorítás, tanács és segítség is olyasmi, amit adhatunk (Csel 20:31–35). Pál a szavaival és a tetteivel arra tanított, hogy adjunk magunkból: az időnkből, energiánkból, figyelmünkből és szeretetünkből.

18. Milyen megállapításra jutott sok világi szerző?

18 Viselkedéskutatók is megállapították, hogy a nagylelkűség boldoggá tesz. Egy cikk szerint „az emberek sokkal boldogabbnak érzik magukat, miután valami jót tettek másokért”. Azt is mondják a kutatók, hogy másokat segítve „céltudatosabb és tartalmasabb életet” élhetünk, mivel így az egyik „alapvető emberi igényünket elégítjük ki”. Ezért is van, hogy a szakértők sokszor javasolják az embereknek, hogy vegyenek részt önkéntesként valamilyen társadalmi munkában, hogy egészségesebbek és boldogabbak legyenek. Ez nekünk korántsem meglepő, mivel a Bibliát az emberiség szerető Teremtőjének Szavaként fogadjuk el (2Tim 3:16, 17).

LEGYÜNK TOVÁBBRA IS NAGYLELKŰEK!

19–20. Miért szeretnél nagylelkű lenni?

19 Mivel sokan körülöttünk csak a saját érdekeikkel vannak elfoglalva, nem könnyű nagylelkűnek maradni. Azonban Jézus azt mondta, hogy a két legnagyobb parancsolat az, hogy szeressük Jehovát teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel, és hogy szeressük az embertársainkat, mint önmagunkat (Márk 12:28–31). Ebben a cikkben láttuk, hogy akik szeretik Jehovát, azok utánozzák őt. Jehova nagylelkűen ad másoknak, és ez Jézusra is igaz. Ők arra ösztönöznek minket, hogy kövessük a példájukat, mert ez boldoggá tesz. Ha mindig törekszünk nagylelkűnek bizonyulni Isten és az embertársaink iránt, azzal tiszteletet szerzünk Jehovának, és jót teszünk magunkkal is, és másokkal is.

20 Biztosan már eddig is figyeltél rá, hogy adj magadból azáltal, hogy segítesz másoknak, különösen a hittársaidnak (Gal 6:10). Ha továbbra is ezt teszed, szeretni és értékelni fognak téged, ami növelheti az örömödet. A Példabeszédek 11:25 ezt mondja: „Jól fog élni a bőkezű ember, és fel fog frissülni, aki másokat felüdít.” Természetesen az önzetlen adakozást, kedvességet és nagylelkűséget a keresztényi életünk és szolgálatunk számos területén tudjuk gyakorolni. A következő cikkben megnézünk néhányat ezek közül.

^ 13. bek. A nevet megváltoztattuk.