Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2017. március

Tanuljunk azokból, amik régen írattak meg

Tanuljunk azokból, amik régen írattak meg

„Ezek. . . a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a világrendszerek vége elérkezett” (1KOR 10:11)

ÉNEKEK: 11., 61.

1–2. Miért vizsgáljuk meg négy júdai király életét?

HA ÉSZREVESZED, hogy valaki megcsúszik és elesik előtted az úton, biztosan te is óvatosabb leszel, amikor odaérsz. Ugyanígy megóvhat minket a rossz döntésektől, ha tanulunk mások hibáiból. És ez az olyan dolgokban is igaz, amelyek a hitünket érintik. Ezért sok hasznot meríthetünk abból, ha megvizsgáljuk néhány bibliai szereplő életét.

2 A négy júdai király, akiről az előző cikkben olvashattunk, teljes szívvel szolgálta Jehovát. Ennek ellenére ők is követtek el komoly hibákat. Mit tanulhatunk ezekből az esetekből, ami segít elkerülni, hogy hasonló hibába essünk? Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeknek a királyoknak az életútját, akkor a javunkra fordíthatjuk mindazt, amit régebben a mi oktatásunkra írtak meg. (Olvassátok fel: Róma 15:4.)

HA NEM JEHOVÁBAN BÍZUNK, AZ KATASZTRÓFÁHOZ VEZET

3–5. a) Milyen hibát követett el Asa annak ellenére, hogy teljes szívvel szolgálta Jehovát? b) Mi lehetett az oka annak, hogy Asa nem Jehovában bízott, amikor Baása Júdát fenyegette?

3 Kezdjük Asa példájával, és nézzük meg, milyen hatással lehet Isten Szava az életünkre. Asa Jehovára támaszkodott,  amikor az egymilliós etióp hadsereg megtámadta Júdát. Ám elmulasztott így tenni, amikor Izrael királya, Baása elkezdte megerősíteni Rámát, amely egy Júdával határos város volt (2Krón 16:1–3). Ebben az esetben Asa a saját feje után ment, és megegyezett a szíriai Ben-Hadád királlyal, hogy támadja meg Baását. Vajon bevált a terve? Látszólag igen, hiszen „Baása ennek hallatán rögtön abbahagyta Ráma építését, és beszüntette munkáját” (2Krón 16:5).

4 De mit gondolt Jehova Asa döntéséről? Elküldte Hanánit, hogy feddje meg Asát, amiért nem benne bízott. (Olvassátok fel: 2Krónikák 16:7–9.) Hanáni ezt mondta neki: „mostantól fogva bizony háborúk lesznek ellened.” Baása ugyan elvonult Rámából, Asa mégsem kerülhette el a háborúkat az uralma hátralévő idejében.

5 Ahogyan arról az előző cikkben beszéltünk, Isten úgy ítélte meg, hogy Asa teljes szívű volt iránta (1Kir 15:14). Úgy tekintett rá, mint aki az ő odaadó szolgája, és aki megfelel az elvárásainak. De ez nem jelentette azt, hogy amikor Asa rossz döntést hozott, ne kellett volna learatnia a következményeket. Miért bízott Jehova helyett saját magában és Ben-Hadádban, amikor Baása fenyegette? Arra gondolt, hogy a diplomácia és a katonai taktikák jobb eredményt szülnek, mint az, ha Istenhez fordul segítségért? Vagy lehet, hogy valamilyen rossz tanácsra hallgatott?

6. Mit tanulhatunk Asa hibájából? Mondj példát.

6 Jó, ha Asa példája arra indít minket, hogy átgondoljuk, hogyan szoktunk reagálni egy-egy helyzetben. Ha olyan nehézséggel kell megküzdenünk, amely jócskán meghaladja a teherbírásunkat, valószínűleg könnyen felismerjük, hogy Jehovára kell támaszkodnunk. De mi a helyzet, amikor mindennapos problémákról van szó? Hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját fejünk után menjünk, vagy inkább Jehova gondolkodását követjük azáltal, hogy bibliai alapelvek után nézünk, és alkalmazzuk azokat? Például lehet, hogy a családtagjaid ellenzik, hogy részt vegyél az összejöveteleken vagy egy kongresszuson. Ilyenkor kéred Jehovát, hogy segítsen felismerni, hogyan tudod ügyesen legyőzni ezt az akadályt? Az is lehet, hogy elveszted a munkahelyedet, és nehezen találsz másikat. Amikor elmész egy állásinterjúra, elmondod, hogy minden héten részt akarsz majd venni az összejöveteleken? Bármilyen gondról legyen is szó, fogadjuk meg a zsoltáríró szavait: „Bízd Jehovára utadat, támaszkodj rá, és ő majd cselekszik” (Zsolt 37:5).

A ROSSZ TÁRSASÁG VESZÉLYEI

7–8. Milyen hibákat követett el Josafát, és mi lett ezeknek a következménye? (Lásd a képet a cikk elején.)

7 Mit mondhatunk Asa fiáról, Josafátról? Vonzó tulajdonságai voltak, és Istenre támaszkodva sok jó dolgot valósított meg. De volt, hogy ostoba döntéseket hozott. Például házassági szövetségre lépett az északi királyság gonosz uralkodójával, Ahábbal. Mi több, Mikája próféta figyelmeztetése ellenére csatlakozott Ahábhoz a szírek elleni csatában. A harcban Josafát majdnem az életét vesztette (2Krón 18:1–32). Amikor visszatért Jeruzsálembe, Jéhu próféta ezt kérdezte tőle: „Hát a gonosznak  kell segítséget nyújtani? Hát Jehova gyűlölőit kell szeretned?” (Olvassátok fel: 2Krónikák 19:1–3.)

8 Tanult Josafát a hibájából? Bár továbbra is igyekezett odaadón szolgálni Istent, úgy tűnik, nem okult a történtekből, és Jéhu szavait sem fogadta meg. Újból meggondolatlanul kötött szövetséget. Isten egyik ellenségével társult, mégpedig a gonosz Aházia királlyal, Aháb fiával. Josafát és Aházia egy hajóflottát épített, de az elsüllyedt, így a tervük meghiúsult (2Krón 20:35–37).

9. Milyen hatással lehet az életünkre a rossz társaság?

9 Milyen tanulságot kellene levonnunk Josafát példájából? Megállapíthatjuk, hogy ő alapvetően jó király volt. Azt tette, ami helyes, és „teljes szívéből Jehovát kereste” (2Krón 22:9). Mégsem kerülhette el, hogy a rossz társaság hatással legyen rá. Az, hogy szükségtelenül kapcsolatot ápolt Ahábbal, majdnem az életébe került. Milyen igaz ez az ihletett példabeszéd: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Péld 13:20). Igaz ugyan, hogy fontos törődni azokkal, akik szeretnék megismerni az igazságot. De ha a szükségesnél szorosabb kapcsolatot tartunk fenn olyanokkal, akik nem szolgálják Jehovát, az mindenképp kockázattal jár.

10. a) Mit tanít Josafát példája a párválasztással kapcsolatban? b) Mit tartsunk észben?

10 Mit taníthat nekünk Josafát élete, ha a párválasztásra gondolunk? Előfordulhat, hogy egy keresztény vonzódni kezd valakihez, aki nem szereti Jehovát. Talán attól fél, hogy az igaz keresztények között nem fog megfelelő társat találni. Az is lehet, hogy a nem Tanú rokonai nyomást gyakorolnak rá, hogy házasodjon meg, „mielőtt kifut az időből”. És egyesek úgy érezhetnek, mint egy testvérnő, aki ezt mondta: „Lételemünk, hogy egy szerető társsal élhessünk.” Segít helyesen dönteni, ha elmélkedünk a Josafáttal történteken. Ő többnyire Istenhez fordult vezetésért (2Krón 18:4–6). De  gondoljunk csak bele, mi lett a végkimenetele annak, amikor Ahábbal társult, aki nem szerette Jehovát. Josafátnak észben kellett volna tartania, hogy Isten olyanokat keres, akik teljes szívvel vannak iránta. És ma is igaz, hogy „Jehova szemei bejárják az egész földet”, és ő kész rá, „hogy megmutassa erejét” az érdekünkben (2Krón 16:9). Szeret minket, és teljesen átérzi a helyzetünket. Hiszel benne, hogy megfelelő módon ki fogja elégíteni a szerető társ utáni vágyadat? Biztos lehetsz abban, hogy idővel megjutalmaz a türelmedért.

Vedd figyelembe, milyen veszélyes felemás igába kerülni egy nem Tanúval (Lásd a 10. bekezdést.)

NE VÁLJON GŐGÖSSÉ A SZÍVÜNK

11–12. a) Hogyan került felszínre, hogy mi van Ezékiás szívében? b) Miért menekülhetett meg Ezékiás Isten haragjától?

11 Ezékiás példájából olyasmit tanulhatunk, ami a szívünkkel van kapcsolatban. Jehova, a szívek vizsgálója, egyszer felszínre hozta, hogy milyen ember Ezékiás legbelül. (Olvassátok fel: 2Krónikák 32:31.) Amikor a király halálos beteg lett, Isten egy jelet adott neki biztosítékul arra, hogy meg fog gyógyulni: az árnyék visszafelé haladt. Ezután Babilon fejedelmei követeket küldtek Ezékiáshoz, látszólag azért, hogy érdeklődjenek erről a jelről (2Kir 20:8–13; 2Krón 32:24). Ekkor „Isten elhagyta őt”, ami lehetővé tette, hogy a király feltárja „mindazt, ami a szívében van”. Ezékiás ostoba módon „megmutatta [a követeknek] az egész kincstárát”.

12 A Bibliából nem derül ki, hogy Ezékiás miért vált gőgössé. Talán az asszírokkal szembeni győzelme miatt, vagy azért, mert Isten csodát téve meggyógyította. Vagy esetleg az okozta, hogy „igen nagy gazdagságot és dicsőséget szerzett”. Bárhogy volt is, „nem viszonozta a kapott jótéteményt”. Milyen szomorú! Bár imában úgy könyöröghetett Jehovához, mint aki teljes szívvel szolgálta őt, egy időre mégis elvesztette a helyeslését. Később viszont „megalázta magát”, és így a néppel együtt megmenekült Isten haragjától (2Krón 32:25–27; Zsolt 138:6).

13–14. a) Milyen helyzetben történhet meg, hogy Jehova „elhagy” minket, hogy próbára tegyen? b) Hogyan fogadjuk a dicséretet?

13 Miért válik a javunkra, ha elgondolkodunk Ezékiás példáján? Ne felejtsük el, hogy Ezékiás gőgje nem sokkal azután vált nyilvánvalóvá, hogy Jehova segítségével győzelmet aratott Szanhérib felett, és meggyógyult a súlyos betegségéből. Meglehet, hogy miután megvalósítunk valami elismerésre méltót, Jehova „elhagy” minket, hogy próbára tegyen, és felszínre hozza a szívünk indítékait. Tegyük fel például, hogy egy testvér sokat készül rá, hogy megtartson egy előadást egy nagyobb hallgatóság előtt. Ezután sokan megdicsérik. De vajon hogyan fogadja?

14 Amikor dicséretet kapunk, szívleljük meg Jézus szavait: „ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett«” (Luk 17:10). Jusson eszünkbe, hogy Ezékiás gőgje abban nyilvánult meg, hogy „nem viszonozta a kapott jótéteményt”. Ha elmélkedünk azon, hogy mi mindent kaptunk Jehovától, az segíteni fog, hogy ne öltsünk fel olyan jellemvonásokat, amelyeket ő gyűlöl. Ha megdicsérnek minket, fejezzük ki a Jehova iránti hálánkat. Neki köszönhetjük a Szavát, és a szellemét is, amely által támogatja a szolgáit.

 DÖNTSÜNK KÖRÜLTEKINTŐEN

15–16. Miért veszítette el Jósiás Isten védelmét, és így az életét is?

15 Végül vizsgáljuk meg Jósiás példáját. Bár jó király volt, súlyos hibát követett el, ami miatt életét vesztette. (Olvassátok fel: 2Krónikák 35:20–22.) Jósiás hadba vonult Egyiptom királya, Nékó ellen, noha az figyelmeztette őt, hogy ne tegye, mert nincs rá semmi oka. A Biblia szerint Nékó szavai „Isten szájából származtak”. Akkor miért volt ilyen makacs Jósiás? Ezt nem részletezi a Biblia.

16 Hogyan deríthette volna ki Jósiás, hogy Nékó szavai valóban Jehovától származnak-e? Nos, megkérdezhette volna az egyik hűséges prófétát, mondjuk Jeremiást (2Krón 35:23, 25). De a beszámoló szerint nem tett ilyesmit. Továbbá Nékó Karkemis felé tartott, hogy „egy másik ház ellen” harcoljon, nem Jeruzsálem ellen. Mi több, Isten neve sem volt érintve, hiszen Nékó nem gúnyolta Jehovát vagy a népét. Jósiás tehát rosszul döntött, amikor megtámadta Nékót. Vajon ez a történet is tartalmaz számunkra tanulságot? Ha valamilyen gonddal kell megküzdenünk, fontos számításba vennünk, hogy mi lehet Jehova akarata az adott kérdésben.

17. Amikor valamilyen probléma merül fel, hogyan kerülhetjük el, hogy hasonló hibába essünk, mint Jósiás?

17 Amikor döntést kell hoznunk, gondoljuk át, hogy milyen bibliai alapelvek vannak érintve, és alkalmazzuk ezeket kiegyensúlyozott módon. Lehet, hogy kutatást kell végeznünk a kiadványainkban, és időnként talán a vénektől is szeretnénk tanácsot kérni. Ők segíthetnek további alapelveket is figyelembe venni. Például képzeljük el a következő helyzetet: egy testvérnő azt tervezi, hogy az egyik nap részt vesz a szolgálatban, de a nem Tanú férje azt akarja, hogy inkább maradjon otthon. Azzal érvel, hogy mostanában keveset voltak együtt, és valami közös programot tervez. A testvérnő tudja, hogy felelőssége a jó hírt hirdetni (Csel 4:20). Elgondolkodhat olyan bibliaverseken, amelyek felszólítanak az Istennek való engedelmességre és a tanítványképzésre (Máté 28:19, 20; Csel 5:29). De azt sem szabad elfelejtenie, hogy alá kell rendelnie magát a férjének, és észszerűnek kell lennie (Ef 5:22–24; Fil 4:5). Vajon a férje kifejezetten ellenzi, hogy elmenjen a szolgálatba, vagy csak azt kéri, hogy azon a bizonyos napon valami mást csináljanak? Láthatjuk hát, hogy jó ítélőképességre van szükségünk, hogy tiszta lelkiismerettel cselekedhessük Isten akaratát.

SZOLGÁLJUK JEHOVÁT TELJES SZÍVVEL ÉS ÖRÖMMEL

18. Miért hasznos elgondolkodnunk a cikkben megvizsgált négy király példáján?

18 A bűnös természetünk miatt időnként mindannyian hajlunk arra, hogy hasonló hibákat ejtsünk, mint az a négy király, akiről most beszéltünk. Lehet, hogy 1. anélkül, hogy észrevennénk, a saját fejünk után megyünk, és nem Jehovában bízunk; 2. rossz társaságba keveredünk; 3. gőgössé válunk; vagy 4. úgy hozunk döntést, hogy nem vesszük figyelembe Isten nézőpontját. Igazán kedves Jehovától, hogy ő a jót keresi bennünk, akárcsak ebben a négy királyban. Tudja, mennyire szeretjük őt, és hogy szívből vágyunk rá, hogy odaadóan szolgáljuk. Ezért figyelmeztető példákról gondoskodott, hogy elkerülhessünk komoly hibákat. Gondolkodjunk hát el ezeken a bibliai beszámolókon, és legyünk értük hálásak Jehovának.