Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2017. március

Adjuk meg a tiszteletet azoknak, akiket megillet

Adjuk meg a tiszteletet azoknak, akiket megillet

„Az áldás, a tisztelet, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké Azé legyen, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (JEL 5:13)

ÉNEKEK: 9., 108.

1. Általában miért tisztelünk másokat, és miről fogunk most beszélni?

HA VALAKIT tisztelünk, akkor nagyra becsüljük, és kitüntetett figyelemben részesítjük. Az ilyesfajta tiszteletet egy személy általában a tetteivel vagy a pozíciójával érdemli ki. Ezért hát jogosan merül fel a kérdés, hogy nekünk ki iránt kell tiszteletet tanúsítanunk, és miért.

2–3. a) Miért mondhatjuk, hogy Jehova kiváltképp megérdemli a tiszteletünket? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Ki a bárány, akiről a Jelenések 5:13 ír, és miért méltó a tiszteletre?

2 A Jelenések 5:13 rámutat, hogy az, „aki a trónon ül, és a [Bárány]” igazán méltó a tiszteletre. A negyedik fejezet azt is elmondja, hogy miért jár tisztelet Jehovának. Az égben a szellemszemélyek egybehangzóan dicsőítik Jehovát, „aki örökkön-örökké él”, és kijelentik: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jel 4:9–11).

3 A bárány Jézus Krisztus, „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Ján 1:29). Ő sokkal kiválóbb, mint bármelyik  földi király, hiszen közülük senki sem halt meg önként a bűneinkért. A Biblia ezt úgy fogalmazza meg, hogy Jézus „a királyként uralkodók Királya és az úrként uralkodók Ura, akié egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat” (1Tim 6:14–16). Alighanem arra vágyunk, hogy az égi teremtmények sokaságához csatlakozva ezt harsogjuk: „A Bárány, aki levágatott, méltó rá, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!” (Jel 5:12).

4. Miért fontos, hogy tiszteljük Jehovát és Krisztust?

4 Az örök életünk múlik azon, hogy tiszteljük-e Jehovát és Krisztust. Ez világosan kiderül Jézus szavaiból: „az Atya senkit sem ítél, hanem az egész ítélkezést a Fiúnak adta át, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy az Atyát is tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki küldte őt” (Ján 5:22, 23; olvassátok fel: Zsoltárok 2:11, 12).

5. Miért kell minden embert tisztelnünk egy bizonyos fokig?

5 Az emberek „Isten képmására” vannak megalkotva (1Móz 1:27). Ezért bizonyos mértékig szinte mindenkiben megvannak olyan tulajdonságok, amilyenek Istenre jellemzőek. Az emberek képesek rá, hogy szeretettel, kedvesen és együttérzőn bánjanak egymással. Lelkiismeretet is kaptunk, amely egy velünk született érzék arra, hogy megállapítsuk – még ha nem is mindig pontosan –, hogy mi számít helyesnek vagy becsületesnek (Róma 2:14, 15). A legtöbben vonzónak tartják azt, ami tiszta és szép, és vágynak a békére. Akár felismeri, akár nem, valamennyire minden ember visszatükrözi Jehova dicsőségét, és ezért helyénvaló, hogy tiszteljük őket (Zsolt 8:5).

LEGYÜNK KIEGYENSÚLYOZOTTAK

6–7. Miben különböznek másoktól Jehova Tanúi azt illetően, ahogyan az embereknek kijáró tiszteletről gondolkodnak?

6 Jó ítélőképességre van szükségünk, hogy eldöntsük, mennyi tiszteletet érdemelnek mások. A legtöbb ember gondolkodását erőteljesen befolyásolja Sátán világa. Ezért sokan ahelyett, hogy egyszerűen tisztelnének valakit, valósággal bálványozzák. Vallási vezetőket és politikusokat magasztalnak, vagy a szórakoztatóipar sztárjaira, sportolókra és más hírességekre tekintenek úgy, mintha már nem is emberek volnának. Fiatalok és idősek is őket tartják a példaképüknek, és ezért utánozzák a stílusukat, az öltözködésüket vagy a viselkedésüket.

7 Az igaz keresztények óvakodnak attól, hogy ilyen torz módon gondolkodjanak a tiszteletadásról. Az egyetlen tökéletes példakép, aki valaha élt, nem más, mint Krisztus (1Pét 2:21). Elszomorítanánk Istent, ha több tiszteletet adnánk az embereknek, mint amennyire méltóak. Ne felejtsük el a következő alapigazságot: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Való igaz, hogy senki sem érdemel akkora tiszteletet, ami már a bálványimádás határát súrolja.

8–9. a) Hogyan tekintenek Jehova Tanúi a köztisztviselőkre? b) Milyen mértékig helyénvaló együttműködni a hivatalnokokkal?

8 A jelenlegi rendszerben vannak, akik hatalmi pozíciót töltenek be. Az  állami hivatalnokoknak az a feladata, hogy betartassák a törvényt, fenntartsák a rendet, és gondoskodjanak az állampolgárok szükségleteiről. Ez a közösség javára van. Ezért Pál apostol azt írta a keresztényeknek, hogy az ilyen köztisztviselőket tekintsék „felsőbb hatalmaknak”, és rendeljék alá magukat nekik. Így utasította őket: „Adjátok meg mindenkinek, ami megilleti, aki az adót kívánja meg, annak az adót. . ., aki a tiszteletet, annak a tiszteletet” (Róma 13:1, 7).

9 Ezzel összhangban Jehova Tanúi őszinte tiszteletet mutatnak a tisztviselők iránt, annak megfelelően, amit az ilyen személyek elvárnak, vagy ami megszokott az adott kultúrában. Készségesen együttműködünk velük, de ennek természetesen vannak Szentíráson alapuló, észszerű korlátai. Nem teszünk olyasmit, amivel megszegnénk Isten parancsait, vagy ami sértené a keresztényi semlegességünket. (Olvassátok fel: 1Péter 2:13–17.)

10. Hogyan mutattak tiszteletet Jehova régen élt szolgái a hatóságok és a tisztviselők iránt?

10 Jehova múltban élt szolgái jó példát mutattak abban, hogy mit jelent tisztelni az államhatalmat és a köztisztviselőket. Amikor Róma elrendelte, hogy az emberek vegyenek részt egy népszámláláson, József és Mária eleget tett ennek. Betlehembe utaztak, noha Mária már közel volt ahhoz, hogy világra hozza első gyermekét (Luk 2:1–5). Később, amikor Pált megvádolták, ő tiszteletteljesen adta elő a védekezését Heródes Agrippa királynak és Fesztusznak, Júdea kormányzójának (Csel 25:1–12; 26:1–3).

11–12. a) Miért teszünk különbséget a tisztviselők és a vallási vezetők közt? b) Mi lett az eredménye annak, hogy egy osztrák testvér tiszteletet mutatott egy politikus iránt?

11 Jehova Tanúi nem mutatnak különleges tiszteletet a vallási vezetők iránt, még akkor sem, ha ők ezt elvárják. Jézus képmutatónak és vak vezetőnek nevezte korának vallási vezetőit (Máté 23:23, 24). És a hamis vallások ma is hazugságokat tanítanak Jehováról, és kiforgatják Isten Szavát. Ezért bár a vallási vezetőknek is megadjuk a minden embernek kijáró tiszteletet, nem bánunk velük megkülönböztetett módon. Az viszont helyénvaló, ha az állami tisztviselőknek megadjuk az őket megillető tiszteletet, és ennek időnként olyan jó eredménye lehet, amelyre talán nem is számítunk.

12 Leopold Engleitner egy buzgó ausztriai testvér volt, akit a nácik letartóztattak, és a buchenwaldi koncentrációs táborba vittek. Dr. Heinrich Gleissner, egy osztrák politikus is a rabszállító vonaton volt. A nácik őt is az ellenségüknek tartották. Az úton Engleitner testvér tisztelettudóan elmagyarázta neki, hogy miben hisz, a politikus pedig figyelmesen hallgatta. A II. világháború után Gleissner többször is felhasználta a befolyását az osztrák Tanúk érdekében. Talán más példák is eszedbe jutnak, amelyek bizonyítják, hogy jó eredményt szül, ha Jehova Tanúiként megadjuk a tiszteletet a tisztviselőknek, összhangban azzal, amire a Biblia utasítja a keresztényeket.

MÁSOK, AKIK MÉLTÓK A TISZTELETÜNKRE

13. Kik méltók különösen a tiszteletünkre, és miért?

13 A hittársaink mindenképpen megérdemlik, hogy tiszteljük őket. És különösen  igaz ez a felvigyázókra, akik vállalják a vezetést. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:17.) Tiszteljük őket, függetlenül attól, hogy milyen a nemzetiségük, az iskolázottságuk, a társadalmi vagy az anyagi helyzetük. Ezeknek a férfiaknak, akiket a Biblia emberajándékoknak nevez, kulcsfontosságú szerepük van abban, ahogyan Isten gondoskodik a népéről (Ef 4:8). Gondoljunk csak a gyülekezeti vénekre, a körzetfelvigyázókra, valamint a fiókbizottságok és a vezetőtestület tagjaira. Az első században élt keresztények őszintén tisztelték azokat a testvéreket, akik vállalták a vezetést, és mi is hasonlóan érzünk. Persze nem bálványozzuk az ismertebb testvéreket, és nem viselkedünk úgy a társaságukban, mintha testet öltött angyalok lennének. De tiszteljük és nagyra becsüljük őket a kemény munkájukért és az alázatukért. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:24; Jelenések 19:10.)

14–15. Miben különböznek a keresztény pásztorok sok vallási vezetőtől?

14 Ezek a vének alázatos szellemi pásztorokként szolgálnak, és ezért nem szeretnék, ha hírességként bánnánk velük. Teljesen másak, mint a mai vallási vezetők többsége, vagy mint azok, akikről Jézus ezt mondta az első században: „Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, az üdvözléseket a piactereken” (Máté 23:6, 7).

15 A keresztény pásztorok alázatosan eleget tesznek Jézus szavainak: „Titeket . . . ne hívjanak rabbinak, mert e g y a ti tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Ezenkívül senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert e g y a ti Atyátok, az égi. »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus. Hanem aki a legnagyobb köztetek, az legyen a szolgátok. Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Máté 23:8–12). Nem csoda, hogy a véneket szerte a világon szeretik, megbecsülik és tisztelik a hittársaik.

A vének, akik alázatosan szolgálnak, joggal érdemlik meg a szeretetünket, tiszteletünket és megbecsülésünket (Lásd a 13–15. bekezdést.)

16. Miért érdemes tovább fejlődni abban, ahogy megértjük és alkalmazzuk a tiszteletadásra vonatkozó szentírási tanácsokat?

16 El kell ismerni, hogy időbe telhet, mire sikerül kiegyensúlyozottnak lennünk abban, hogy kinek mennyi tiszteletet adunk. Ez így volt az első századi keresztényekkel is (Csel 10:22–26; 3Ján 9, 10). De kétségtelenül megéri  az erőfeszítést, hogy alkalmazzuk ezen a területen a Biblia útmutatását. És ha jó ítélőképességet tanúsítunk, annak nagyszerű eredményei lehetnek.

MIT EREDMÉNYEZ, HA TISZTELETET MUTATUNK?

17. Milyen eredménye van annak, ha tiszteletet mutatunk azok iránt, akik hatalommal bírnak?

17 Ha tiszteletet mutatunk a hatalmi pozíciót betöltő személyek iránt, akkor valószínűbb, hogy segíteni fognak nekünk megvédeni a prédikálómunkához való jogunkat. Gyakori, hogy a tevékenységünket kifejezetten pozitívan ítélik meg. Évekkel ezelőtt történt, hogy Birgit, egy német úttörő testvérnő részt vett a lánya bizonyítványosztásán. A tanárok elmondták Birgitnek, hogy az évek során mindig szívesen tanítottak Tanú-gyerekeket. Azt mondták neki, hogy igazán sajnálnák, ha nem járnának ilyen gyerekek az iskolájukba. Birgit elmagyarázta, hogy a Tanúk úgy nevelik a gyermekeiket, hogy Isten elvárásai szerint viselkedjenek, és ezért a tanáraikat is tisztelik. Az egyik tanárnő azt mondta, hogy ha minden gyerek ilyen volna, egy álom lenne tanítani. Hetekkel később az egyik tanárnő részt vett az egyik kongresszusunkon Lipcsében.

18–19. Miért számít, hogy megfelelő módon mutatunk-e tiszteletet a vének iránt?

18 Ha szeretnénk megfelelő tisztelettel bánni a gyülekezeti vénekkel, akkor követnünk kell Isten Szavának tökéletes és bölcs útmutatását. (Olvassátok fel: Héberek 13:7, 17.) Fontos, hogy megdicsérjük őket az odaadó munkájukért, és hogy elfogadjuk a vezetésüket. Így hozzájárulunk ahhoz, hogy örömmel tudják ellátni a feladataikat. Ám nem lenne helyes mindenben utánozni egy-egy kiemelt szerepet betöltő vént, például abban, ahogyan öltözködik, előadást tart vagy beszélget. Ezzel olyan benyomást kelthetnénk, mintha embereket követnénk. Ne feledjük, hogy egyikük sem tökéletes. Nekünk Krisztus a példaképünk.

19 Ha tiszteljük a véneket, ugyanakkor nem viselkedünk velük úgy, mintha hírességek volnának, segítünk nekik alázatosnak lenni. Így könnyebb lesz elkerülniük azt a csapdát, hogy különbnek tartsák magukat másoknál.

20. Hogyan válik a javunkra, ha tisztelünk másokat?

20 Ha tisztelünk másokat, az nekünk is a javunkra van. Először is, segít, hogy ne váljunk énközpontúvá. Nem fogunk túlságosan sokat gondolni magunkról, ha esetleg nagyobb figyelmet kapunk. Másodszor, így összhangban maradunk Jehova szervezetével, amely nem ad szükségtelenül nagy tiszteletet az embereknek, akár hívőkről van szó, akár nem. És harmadszor, ez a bölcs gondolkodásmód megóv attól, hogy megbotránkozzunk, ha csalódást okoz valaki, akire felnéztünk.

21. Mi a legnagyobb jutalma annak, ha megadjuk másoknak az őket megillető tiszteletet?

21 Az a legnagyobb jutalma annak, ha tiszteletet adunk másoknak, hogy ezzel örömet szerzünk Istennek, aki elvárja tőlünk, hogy így viselkedjünk. Ezzel feddhetetlennek bizonyulhatunk, Jehova pedig választ adhat az őt vádlóknak (Péld 27:11). A mai világban az emberek teljesen eltorzult módon gondolkodnak a tiszteletadásról. Igazán hálásak lehetünk hát, hogy Jehova megtanítja, miként mutassuk ki mások iránt a tiszteletünket.