Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2017. JANUÁR 

Ezeket „bízd rá hű emberekre”

Ezeket „bízd rá hű emberekre”

„[Ezeket] bízd rá hű emberekre, akik a maguk részéről képesítettek lesznek mások tanítására” (2TIM 2:2)

ÉNEKEK: 123., 53.

1–2. Hogyan tekintenek sokan a munkájukra?

AZ EMBEREK önmagukról alkotott képét gyakran a foglalkozásuk határozza meg. Sokan arra építik az önbecsülésüket, hogy milyen munkát végeznek, vagy milyen pozícióban vannak. Bemutatkozáskor számos kultúrában az első kérdések között szerepel, hogy mit dolgozik a másik.

2 Időnként a Biblia is a foglalkozásukkal együtt említ meg embereket. Néhány ilyen példa: Máté, az adószedő; Simon, a tímár; és Lukács, a szeretett orvos (Máté 10:3; Csel 10:6; Kol 4:14). Az imádattal kapcsolatos megbízatások és kiváltságok szintén azonosíthatnak valakit. Olvashatunk Dávid királyról, Illés prófétáról és Pál apostolról. Ezek a férfiak nagyra becsülték az Istentől kapott feladataikat. Ha nekünk is vannak szolgálati kiváltságaink, hasonlóképp értékelnünk kell azokat.

3. Miért fontos, hogy az idősek képezzék a fiatalabbakat? (Lásd a képet a cikk elején.)

3 Sokan igazán szeretjük a szervezetben végzett munkánkat, és legszívesebben sohasem mondanánk le róla. Azonban Ádámtól kezdve sajnos az „egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön” (Préd 1:4). Ez a cserélődés az utóbbi időkben komoly kihívás elé állítja az igaz keresztényeket. Jehova népe  olyan munkát végez, amely egyre összetettebb, és egyre nagyobb méreteket ölt. Miközben újabb és újabb feladatokba vágunk bele, új módszereket kezdünk alkalmazni, és ehhez hozzátartozik a modern technikai vívmányok használata is. Néhány idősebb kereszténynek nehéz lépést tartani ezekkel a változásokkal (Luk 5:39). De még ha ez nem is igaz minden esetben, a fiataloknak általában több erejük van (Péld 20:29). Ezért hát kedves és észszerű dolog az idősek részéről, ha képzik a fiatalabbakat, hogy több felelősséget tudjanak vállalni. (Olvassátok fel: Zsoltárok 71:18.)

4. Miért nehéz egyeseknek, hogy átadják a feladataikat? (Lásd a „ Miért ragaszkodnak néhányan a munkájukhoz?” című részt.)

4 Akik felelősségteljes feladatokkal vannak megbízva, nehéznek találhatják, hogy ezeket átadják a fiatalabbaknak. Néhányan attól tartanak, hogy így elveszítenek egy értékes kiváltságot. Mások félnek kiadni a kezükből az irányítást, mert úgy gondolják, hogy egy fiatal nem fogja ugyanolyan jól elvégezni a munkát. És vannak, akik úgy érvelnek, hogy nincs idejük mások képzésére. A fiatalok pedig hajlamosak lehetnek rá, hogy türelmetlenné váljanak, ha nem bíznak rájuk nagyobb felelősséget.

5. Milyen kérdésekre keressük a választ ebben a cikkben?

5 Most vizsgáljuk meg a feladatok átadását két szempontból. Először is, hogyan segíthetnek az idősek a fiatalabbaknak, hogy nagyobb felelősséget vállalhassanak, és miért olyan fontos ez? (2Tim 2:2). Másodszor, miért kell a fiataloknak helyes szemléletmódra törekedniük, miközben együtt szolgálnak a tapasztaltabb testvérekkel, és tanulnak tőlük? Mindenekelőtt nézzük meg, hogyan készítette fel Dávid király a fiát egy különleges feladat ellátására.

DÁVID FELKÉSZÍTETTE ÉS TÁMOGATTA SALAMONT

6. Mit szeretett volna Dávid tenni, de hogyan döntött Jehova?

6 Miután Dávidnak éveken át bujkálnia kellett, király lett, és egy kényelmes  házban élt. Mivel rádöbbent, hogy nincsen ház vagy templom, amelyet Jehovának szenteltek volna, arra jutott, hogy épít egyet. Ezt mondta Nátán prófétának: „Íme, én cédrusból készült házban lakom, de Jehova szövetségének ládája sátorlapok alatt van.” Nátán ezt válaszolta: „Tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert az igaz Isten veled van.” Ám Jehova másképp döntött. Nátánon keresztül ezt üzente Dávidnak: „Nem te építesz nekem házat lakhelyül.” Noha kedvesen biztosította Dávidot a támogatásáról, arra adott utasítást, hogy a fia, Salamon építse fel a templomot. Hogyan reagált Dávid? (1Krón 17:1–4, 8, 11, 12; 29:1).

7. Hogyan fogadta Dávid Jehova útmutatását?

7 Dávid támogatta a munkát, és nem rágódott azon, hogy a templom felépítéséért nem ő kapja majd az elismerést. Szó ami szó, az épület Salamon templomaként vált ismertté, nem Dávid templomaként. Dávid ugyan csalódott lehetett, hogy nem teljesül a szíve vágya, de a maga részéről mindent megtett, hogy hozzájáruljon az építkezéshez. Megszervezte a munkások csoportjait, és vasat, rezet, ezüstöt, aranyat meg cédrusfát gyűjtött. Sőt, bátorította Salamont, ezt mondva: „Most pedig, fiam, legyen veled Jehova! Légy sikeres, és építsd föl Jehova Istened házát, amiképpen megmondta felőled” (1Krón 22:11, 14–16).

8. Miért tarthatta Dávid alkalmatlannak Salamont a munkára, de mit tett ennek ellenére?

8 (Olvassátok fel: 1Krónikák 22:5.) Dávid valószínűleg úgy gondolta, hogy Salamon nem alkalmas rá, hogy egy ilyen fontos munkát felügyeljen. Végtére is a templomnak „fölöttébb fenségesnek” kellett lennie, Salamon pedig még „fiatal és tapasztalatlan” volt. De Dávid azt is tudta, hogy Jehova alkalmassá teszi majd a fiát erre a feladatra. Ezért arra összpontosított, amit meg tudott tenni, és nagy mennyiségű építőanyagot készített elő.

TALÁLJ ÖRÖMET MÁSOK KÉPZÉSÉBEN

Te is örülsz, amikor látod, hogy a fiatalabbak nagyobb felelősséget vállalnak? (Lásd a 9. bekezdést.)

9. Miért találhatnak örömet az idősebbek abban, hogy átadják a feladataikat? Szemléltesd!

9 Az idősebb testvéreknek semmi okuk sincs rá, hogy lehangoltak legyenek, ha át kell adniuk a megbízatásukat fiatalabb férfiaknak. Igazából a munka szempontjából az a legjobb, ha a fiatalok képzést kapnak. A kinevezett férfiakat jó érzéssel töltheti el, ha azt látják, hogy az általuk képzett fiatalok alkalmassá válnak egy-egy feladatra. Szemléltetésképp gondoljunk egy édesapára, aki megtanítja a fiát vezetni. Amíg a fiú még kicsi, egyszerűen figyeli az apukáját vezetés közben. Ahogy nagyobb lesz, az apa elmagyaráz neki ezt-azt. Aztán amikor a fiú megszerezte a jogosítványt, ő is vezetheti az autót, de az apja még ad neki javaslatokat. Egy ideig talán felváltva vezetnek, majd végül már a legtöbbször  a fiú viszi autóval az idősödő apukáját. A bölcs apa elégedett a fiával, és egyáltalán nem érzi úgy, hogy továbbra is neki kellene irányítania. Ehhez hasonlóan az idősebb férfiak is büszkék azokra a fiatalokra, akiknek segítettek, hogy újabb szervezeti feladatokat tudjanak ellátni.

10. Hogyan gondolkodott Mózes a tekintélyről?

10 Fontos, hogy az idősek óvakodjanak attól, hogy féltékenyek legyenek. Ebben jó példát mutatott Mózes, amikor Izrael táborában néhányan prófétaként kezdtek tevékenykedni. (Olvassátok fel: 4Mózes 11:24–29.) Mózes segítője, Józsué meg akarta őket akadályozni ebben. Nyilván úgy érezte, hogy ezzel Mózes veszít a dicsőségéből és a tekintélyéből. De Mózes ezt mondta: „Féltékeny vagy értem? Én azt kívánom, bárcsak Jehova egész népe próféta lenne azáltal, hogy Jehova rájuk adja a szellemét!” Mózes felismerte Jehova kezét a dologban. Nem a saját dicsőségét kereste. Inkább azt szerette volna, ha Jehova minden szolgája részesül a szellemi ajándékokból. Ezért hát jól tesszük, ha Mózeshez hasonlóan mi is örülünk neki, ha valaki megkap egy kiváltságot, amely a miénk is lehetett volna.

11. Mit mondott egy testvér a felelősség átruházásáról?

11 Napjainkban is sok olyan testvér van, aki évtizedeken át energikusan szolgált, és közben felkészített másokat nagyobb felelősségek vállalására. Az egyikük Peter, aki több mint 74 évet töltött a teljes idejű szolgálatban, és ebből 35 évet az egyik európai fiókhivatalban szolgált. Nemrég adta át a felvigyázói tisztségét, amelyet a szolgálati osztályon töltött be. Most egy fiatalabb testvér, Paul az osztály felvigyázója, aki előtte éveken át dolgozott Peter mellett. Amikor megkérdezték Petert, hogyan érez a változással kapcsolatban, így válaszolt: „Nagyon örülök, hogy vannak testvérek, akik képzést kaptak a nagyobb felelősséggel járó feladatokhoz, és remekül meg is állják a helyüket.”

BECSÜLJÜK MEG A KÖZTÜNK SZOLGÁLÓ IDŐSEKET

12. Mit tanulhatunk Roboám példájából?

12 Salamon halála után a fia, Roboám lett a király. Amikor tanácsra volt szüksége a feladatai ellátásához, először a vénekhez fordult, ám nem fogadta meg a javaslatukat. Ehelyett azokra a fiatalokra hallgatott, akikkel együtt nőtt fel, és akik a szolgálatában álltak. Ennek katasztrofális következménye lett (2Krón 10:6–11, 19). Mi a tanulság? Jó, ha kikérjük és megfontoljuk az idősebb, tapasztaltabb testvérek tanácsát. Igaz ugyan, hogy a fiatalabbaknak nem muszáj ragaszkodniuk a régi módszerekhez, de hiba lenne rögtön elvetniük az idősek meglátásait.

13. Hogyan működjenek együtt a fiatalok az idősekkel?

13 Néhány fiatalabb testvér most talán idősebb testvérek felvigyázójaként szolgál. A megváltozott szerepük ellenére az ilyen fiatalok a javukra fordíthatják az idősebbek tapasztalatát, amikor döntéseket hoznak. A korábban említett Paul, aki átvette Petertől a Bétel egyik osztályának a felvigyázását, ezt mondta: „Nem sajnáltam az időt, hogy kikérjem Peter tanácsát, és másokat is erre biztattam az osztályon.”

14. Miért jó példa, ahogyan Timóteusz és Pál együttműködtek?

14 Timóteusz fiatalként éveken át együtt szolgált Pál apostollal. (Olvassátok  fel: Filippi 2:20–22.) Pál ezt írta a korintusziaknak: „[elküldöm] hozzátok Timóteuszt, minthogy szeretett és hű gyermekem az Úrban; és ő majd eszetekbe juttatja, milyen módszerekkel végzem Krisztus Jézus szolgálatát: hogyan is tanítok mindenütt, minden gyülekezetben” (1Kor 4:17). Pál szavai hűen tükrözik, milyen szorosan együttműködött vele Timóteusz. Pál időt fordított arra, hogy átadja neki a tanítási módszereit, Timóteusz pedig jó tanítvány volt. Pál igazán megszerette őt, és biztos volt benne, hogy odaadóan törődik majd a korintuszi testvérekkel. Milyen jó, ha követik ezt a példát azok a felvigyázók, akik képeznek más férfiakat, hogy kivehessék majd a részüket a gyülekezet vezetéséből.

MINDENKINEK JUT TENNIVALÓ

15. Mire ösztönöz minket Pál tanácsa, amikor változásokkal nézünk szembe?

15 Izgalmas időkben élünk. Jehova szervezetének a földi része sokféle szempontból növekszik, és ezzel együtt járnak a változások. Fontos, hogy amikor ezek minket is érintenek, legyünk alázatosak, és Jehova akaratára összpontosítsunk, ne pedig a saját érdekeinkre. Így egységesek maradhatunk. Pál ezt írta a Rómában élő keresztényeknek: „azt mondom mindenkinek köztetek, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolni, hanem úgy gondolkodjon, hogy józan elméje legyen, ki-ki, amint az Isten kiosztotta neki a hit mértékét. Mert mint ahogy e g y testben sok tagunk van, de a tagoknak nem mindnek ugyanaz a szerepe, úgy mi, noha sokan vagyunk, e g y test vagyunk Krisztussal egységben” (Róma 12:3–5).

16. Mit tehetünk, hogy előmozdítsuk a békét és az egységet Jehova szervezetében?

16 Bármilyenek legyenek is a körülményeink, mindannyian támogassuk Jehova királyságát! Ha idősebb vagy, készítsd fel a fiatalabbakat, hogy átvehessék majd a munkádat. Ha fiatalabb vagy, fogadd el, ha felelősséget bíznak rád, legyél szerény, és mutass tiszteletet az idősebbek felé. Ha pedig feleség vagy, kövesd Akvila feleségének, Priszcillának a példáját, aki hűségesen támogatta a férjét, amikor változtak a körülményeik (Csel 18:2).

17. Mire képezte ki Jézus a tanítványait, és miben bízott?

17 Kétségtelenül Jézus a legjobb példa abban, hogy miként lehet képezni másokat. Tudta, hogy a földi szolgálata véget fog érni, és hogy mások folytatják majd a munkáját. Habár a tanítványai tökéletlenek voltak, bízott bennük, és azt mondta nekik, hogy nagyobb dolgokat visznek majd véghez, mint ő (Ján 14:12). Alapos képzést adott nekik, ők pedig az egész akkor ismert világban elterjesztették a jó hírt (Kol 1:23).

18. Milyen jövő vár ránk, és milyen munkában vehetünk részt most?

18 Jézus az áldozati halála után égi életre támadt fel, ahol további feladatokat kapott, és nagyobb hatalmat „minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél” (Ef 1:19–21). Ha még Armageddon előtt hűségben meghalunk, egy igazságos új világban támadhatunk majd fel, ahol bőven lesz örömet adó munka. De már most is mindannyian részt vehetünk abban a létfontosságú munkában, hogy hirdetjük a jó hírt, és tanítványokat képzünk. Akár fiatalok, akár idősek vagyunk, legyen hát bőven tennivalónk „az Úr munkájában”! (1Kor 15:58).