„Mivel a nép önként ajánlkozott, áldjátok Jehovát!” (BÍR 5:2)

ÉNEKEK: 84., 75.

1–2. a) Elifáz és Bildád állítása szerint hogyan tekint Isten a szolgálatunkra? b) Hogyan tette Jehova nyilvánvalóvá az érzéseit?

„HASZNÁT veheti-e Isten az életerős férfinak, hogy hasznára lenne valaki, akinek éleslátása van? Gyönyörködik-e a Mindenható abban, hogy igazságos vagy? Vagy nyer-e azzal, hogy feddhetetlenné teszed utadat?” (Jób 22:1–3). Ezen talán már te is elgondolkoztál. Amikor a témáni Elifáz feltette ezeket a kérdéseket Jóbnak, biztos volt benne, hogy mindegyikre „nem” a válasz. Sőt, a társa, a suahita Bildád azt állította, hogy egy ember nem is lehet igazságos Isten szemében. (Olvassátok fel: Jób 25:4.)

2 Ezek a hamis barátok úgy érveltek, hogy Jehovának semmi haszna sincs a hűséges szolgálatunkból, és hogy nem érünk többet neki, mint egy moly, féreg vagy kukac (Jób 4:19; 25:6). Elsőre talán úgy tűnhet, hogy Elifáz és Bildád alázatosan gondolkodott (Jób 22:29). Végtére is egy magas hegycsúcsról vagy egy repülőgép ablakából nézve már nem is látszik az emberek tevékenysége. Vajon amikor Jehova letekint az égből, ugyanennyire jelentéktelen számára, amit a királyságért teszünk? Nyilvánvalóvá tette az érzéseit, amikor megfeddte  Elifázt, Bildádot és Cófárt, amiért hamis színben tüntették fel őt. Jóbot viszont helyeselte, és a szolgájának nevezte (Jób 42:7, 8). Isten tehát igenis hasznát veheti az embereknek.

„MIT ADSZ NEKI”?

3. Mit mondott Elihu a Jehova szolgálatában tett erőfeszítéseinkről, és mire gondolt ezzel?

3 Elihut azonban nem igazította helyre Jehova, amiért ezt kérdezte Jóbtól: „Ha csakugyan igazad van, mit adsz neki, vagy mit kap [Isten] a kezedből?” (Jób 35:7). Arra célzott Elihu, hogy a Jehova szolgálatában tett erőfeszítéseink feleslegesek? Nem, inkább arra gondolt, hogy Jehova nem szorul rá az imádatunkra. Isten teljes önmagában. Nem tehetünk érte semmit, amitől gazdagabbá vagy erősebbé válna. Pont ellenkezőleg, minden jó tulajdonságunk és képességünk tőle kapott ajándék, és neki nagyon is számít, hogyan élünk ezekkel.

4. Hogyan érez Jehova, ha kedvesen bánunk másokkal?

4 Ha odaadó szeretettel bánunk a hittársainkkal, azt Jehova úgy tekinti, mintha vele bánnánk így. „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét” – írja a Példabeszédek 19:17. Vajon ez azt jelenti, hogy Jehova mindig odafigyel, ha valaki kedves a rászorulókkal? Vajon arra következtethetünk, hogy a világegyetem Teremtője azok adósának érzi magát, akik kegyesen bánnak másokkal, és hogy ő gazdagon megjutalmazza őket? Igen! Ezt Isten Fia is megerősítette. (Olvassátok fel: Lukács 14:13, 14.)

5. Milyen kérdésre keressük a választ?

5 Amikor Jehova kijelölte Ézsaiás prófétát, hogy beszéljen a nevében, azzal világosan kifejezte, hogy örömét leli abban, ha a hűséges szolgái részt vesznek a szándéka megvalósításában (Ézs 6:8–10). Ézsaiás készségesen elfogadta a megbízatást, és ezt mondta: „Itt vagyok én! Küldj engem.” Ma sok ezren ugyanilyen szívesen vállalnak el nehéz feladatokat Jehova szervezetében. De felmerülhet bennünk, hogy számítanak-e Jehovának az egyénileg tett erőfeszítéseink. Talán arra gondolunk, hogy bár megtisztelő, hogy önként szolgálhatunk neki, ő mindenképpen megvalósítja a szándékát, függetlenül attól, hogy mi mennyit teszünk. Most vizsgáljuk meg, hogyan segít ebben tisztán látni az, ami Debóra és Bárák idejében történt.

ISTEN BÁTORSÁGOT ÖNTÖTT A NÉPBE

6. Milyen helyzetben voltak az izraeliták Jábin hadseregével szemben?

6 Az izraelitákat „húsz éven át keményen sanyargatta” a kánaánita király, Jábin. Az emberek rettegésben éltek. Védő- és támadófegyverek híján katonailag esélytelenek voltak a kánaánitákkal szemben, akiknek 900, vaspengével ellátott harci szekerük volt (Bír 4:1–3, 13; 5:6–8). *

7–8. a) Mit parancsolt Jehova Báráknak? b) Hogyan győzték le az izraeliták Jábin seregét? (Lásd a képet a cikk elején.)

7 Jehova ezt a világos parancsot adta Báráknak Debóra prófétanő által: „Menjetek, szóródjatok szét a Tábor-hegyen, és vigyél magaddal tízezer férfit Naftali fiai és Zebulon fiai közül! Én pedig kihozom neked Kison völgyéhez Siserát, Jábin hadseregének a vezérét, harci szekereit és seregét, és a kezedbe fogom adni őt” (Bír 4:4–7).

 8 A felszólításnak híre ment, és az emberek önként elkezdtek gyülekezni a Tábor-hegynél. Bárák sem késlekedett, hogy kövesse Jehova útmutatását. (Olvassátok fel: Bírák 4:14–16.) Amikor a két sereg összecsapott Taánakban, egy váratlan felhőszakadás sártengerré változtatta a vidéket. Bárák mintegy 25 km-en keresztül, egészen Harósetig üldözte Jábin seregét. Sisera nemrég még félelmetes harci szekere használhatatlanná vált, ezért gyalog menekült Caánannimba. Jáhel sátrában keresett menedéket, aki a kenita Héver felesége volt. A hadvezér a harctól kifáradva álomba merült. Így teljesen kiszolgáltatottá vált, amit a bátor Jáhel ki is használt: végzett vele (Bír 4:17–21). Izrael győzelmet aratott! *

NEM MINDENKI VOLT KÉSZSÉGES

9. Milyen részleteket tár fel a Bírák 5:20, 21 a Sisera feletti győzelemről?

9 Ahhoz, hogy minden részlettel tisztában legyünk, a Bírák könyvének 4. és 5. fejezetét együtt kell tanulmányoznunk. Például a Bírák 5:20, 21 így számol be a történtekről: „Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. Kison patakja elmosta őket”. Vajon ez a szövegrész arra utal, hogy angyalok is segítettek, vagy valamilyen meteorzápor hullott? Ez nem derül ki. De csakis isteni beavatkozásnak tudható be, hogy pont ott és pont akkor annyi eső esett, hogy a 900 harci szekeret elmosta a víz. A Bírák 4:14, 15 háromszor is Jehovának tulajdonítja a győzelmet. Nem kérdés, hogy a 10 000 izraelita harcos egyike sem érezhette úgy, hogy neki köszönhetik a sikert.

10–11. Mi volt Méroz, és miért átkozták meg?

10 Meglepő, hogy miről énekelt Debóra és Bárák a győzelem után, miközben hálát adtak Jehovának: „Átkozzátok Mérozt – mondta Jehova angyala –, átkozzátok lakóit szüntelen, mert nem jöttek segíteni Jehovának, segíteni Jehovának a hatalmasokkal” (Bír 5:23).

11 Úgy tűnik, a Mérozra kimondott átok beteljesült, hiszen semmi biztosat sem tudunk róla. Elképzelhető, hogy egy város volt, amelynek a lakói nem reagáltak a felszólításra, amikor önkénteseket toboroztak a harcra. Lehetetlen, hogy ne hallottak volna a felhívásról, hiszen 10 000 ember gyűlt össze a környékről a támadásra. Vagy előfordulhat, hogy ezen a városon át menekült Sisera, a lakók pedig nem ragadták meg a lehetőséget, hogy elfogják. Képzeljük csak el, ahogy meglátják a fejvesztve menekülő Siserát. Ez egy soha vissza nem térő alkalom lehetett volna, hogy hozzájáruljanak Jehova szándéka megvalósításához, és így elnyerjék az áldását. De amikor el kellett dönteniük, hogy lépjenek-e, talán közömbösek maradtak. Mennyire másképp gondolkozott Jáhel, akinek a bátor tettéről a győzelmi ének folytatásában olvashatunk (Bír 5:24–27).

12. Hogyan derül ki a Bírák 5:9, 10-ből, hogy egyeseknek helytelen volt a gondolkodásmódja, és milyen tanulsága van ennek napjainkra?

12 A Bírák 5:9, 10-ből kiderül, mennyire másképp gondolkoztak azok, akik készséggel csatlakoztak Bárákhoz, mint azok, akik nem tartottak vele. Debóra és Bárák megdicsérte Izrael vezéreit, „akik önként ajánlkoztak a népből”. Azok viszont, akik „sárgásvörös szamárkancán [jártak]”, túl büszkék voltak ahhoz, hogy részt vegyenek a harcban. És akik „drága szőnyegeken [ültek]”, nem akartak  alább adni a kényelmes életmódjukból. Azokkal ellentétben, akik az „úton [jártak]”, vagyis kímélték magukat, az elszánt harcosok készek voltak Bárák oldalán küzdeni a sziklás Tábor-hegyen és a Kison mocsarassá vált völgyében. „Gondoljátok meg!” – szólították fel azokat, akik tétlenül nézték az eseményeket. Ideje volt, hogy átgondolják, milyen különleges lehetőséget szalasztottak el, amikor örömet szerezhettek volna Jehovának. És jó lenne, ha ezt a felszólítást ma is megfogadná bárki, aki nem a tőle telhető legtöbbet teszi Jehova szolgálatában.

13. Miben különbözött Rúben, Dán és Áser gondolkodása Zebulonétól és Naftaliétól?

13 Akik önként ajánlkoztak, azok személyesen élhették át, ahogyan Jehova nyilvánvalóvá teszi a hatalmát. Bőven volt mit mesélniük, amikor elbeszélték másoknak „Jehova igazságos tetteit” (Bír 5:11). Velük ellentétben Rúben, Dán és Áser törzse azért lett megemlítve a Bírák 5:15–17-ben, mert Jehova akarata helyett a saját anyagi érdekeik foglalkoztatták őket. Erre utal az, hogy a nyájaikról, hajóikról és kikötőikről esik szó. Zebulon és Naftali törzse viszont még az életét is kockáztatta, hogy támogathassa Debórát és Bárákot (Bír 5:18). Vajon mi mit tanulhatunk ebből a szembeállításból?

„ÁLDJÁTOK JEHOVÁT!”

14. Hogyan támogathatjuk Jehova uralmát?

14 Ma nem fizikai értelemben harcolunk, hogy kiálljunk Jehova uralma mellett. Ehelyett azt a megtisztelő feladatot kaptuk, hogy bátran és buzgón vegyünk részt a prédikálómunkában. Most minden eddiginél több önkéntesre van szükség Jehova szervezetében. Több millió testvér és testvérnő készséggel vállalja a teljes idejű szolgálatot úttörőként, Bétel-szolgaként vagy önkéntesként királyságterem-építéseken. És megannyi fiatal és idős jelentkezik önkéntesnek a kongresszusokon is. Vagy gondoljunk csak azokra a vénekre, akik komoly  feladatokat látnak el a kórházi összekötő bizottságokban és a kongresszusok lebonyolításában. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova szívből értékeli a készségünket, és nem felejti el, amit a szolgálatában teszünk (Héb 6:10).

Mielőtt döntést hozol, gondold át, hogy az milyen hatással lesz a családodra és a gyülekezetre (Lásd a 15. bekezdést.)

15. Mi segít önvizsgálatot tartani, hogy nem vagyunk-e közömbösek Jehova szolgálata iránt?

15 Mindannyian kérdezzük meg magunktól: „Hagyom, hogy mások végezzék el a munka oroszlánrészét? Engedem, hogy az anyagi céljaim háttérbe szorítsák a szolgálat iránti készségemet? Bárákhoz, Debórához, Jáhelhez és a 10 000 izraelitához hasonlóan nekem is van elég hitem és bátorságom ahhoz, hogy mindenemet felhasználjam Jehova szolgálatában? Ha azt fontolgatom, hogy a jobb megélhetés érdekében egy másik városba vagy országba költözöm, imával kísérve végiggondolom, hogy ez milyen hatással lehet a családomra és a gyülekezetre?” *

16. Mit adhatunk Jehovának, amije még nincsen?

16 Jehova megtisztel minket azzal, hogy lehetőséget ad nekünk az uralma támogatására. Az Ördög azonban már a kezdetektől azt akarja, hogy az emberek inkább az ő uralmát támogassák. Ezért fontos, hogy egyértelművé tegyük, hogy mi Jehova oldalán foglalunk állást. Neki örömet szerez, ha látja, hogy azért vagyunk buzgók a szolgálatában, mert erős a hitünk, és szeretnénk feddhetetlenek maradni (Péld 23:15, 16). A példánkkal hozzájárulhatunk, hogy Sátán vádjai meg legyenek válaszolva (Péld 27:11). Igen, az engedelmességünk értékes ajándék Jehova szemében, amellyel megörvendeztethetjük őt.

17. Miről jövendöl a Bírák 5:31?

17 A földet nemsokára olyanok töltik majd be, akik sohasem választanának másik uralmat Jehováén kívül. Mennyire várjuk azt az időt! Hasonlóan érzünk, mint Debóra és Bárák, akik így énekeltek: „vesszen el minden ellenséged, ó, Jehova, de akik szeretnek, olyanok legyenek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl!” (Bír 5:31). Jehova válaszolni fog erre a kérésre, amikor elpusztítja Sátán gonosz világát. Armageddon háborújának kitörésekor már nem lesz szükség földi önkéntesekre az ellenség megsemmisítéséhez. Nekünk az lesz a feladatunk, hogy megfogadjuk a következő szavakat: „álljatok nyugton, és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova” (2Krón 20:17). De addig is számtalan lehetőségünk van rá, hogy bátran és buzgón támogassuk Jehova uralmát.

18. Milyen hatással lehet másokra a jó példánk?

18 „Mivel a nép önként ajánlkozott, áldjátok Jehovát!” Debóra és Bárák a győzelmi énekük elején ezekkel a szavakkal nem embereket dicsőítettek, hanem a legfelségesebb Istent (Bír 5:1, 2). Bárcsak a mi szolgálatkész példánk is arra indítana másokat, hogy áldják Jehovát!

^ 6. bek. A hosszú, éles, néha hajlított vaspengék talán a harci szekerek tengelyéből álltak ki. Aligha merte bárki is megközelíteni ezeket a félelmetes fegyvereket.

^ 8. bek. További részleteket olvashatsz erről az izgalmas történetről a „Míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben” című cikkben, az Őrtorony 2015. augusztus 1-jei számában.

^ 15. bek. Lásd az „Anyagi gondok” című cikket az Őrtorony 2015. július 1-jei számában.