Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2016. NOVEMBER 

Szabadulás a sötétségből

Szabadulás a sötétségből

„[Jehova] a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket” (1PÉT 2:9)

ÉNEKEK: 116., 102.

1. Mi történt Jeruzsálem pusztulásakor?

A BABILÓNIAI seregek i. e. 607-ben II. Nabukodonozor vezetésével betörtek Jeruzsálembe. Az ezt követő vérfürdőről így ír a Biblia: „[Nabukodonozor] megölte ifjaikat karddal a szentélyük házában, és nem volt könyörületes sem ifjúval, sem szűzzel, sem öreggel, sem aggastyánnal.” „Fölégette az igaz Isten házát, és lerombolta Jeruzsálem falát; fölégették tűzzel az összes lakótornyát, ugyanígy minden drága értékét is, mígnem mindent elpusztítottak” (2Krón 36:17, 19).

2. Hogyan figyelmeztette Jehova a zsidókat Jeruzsálem közelgő pusztulására, és milyen jövő várt rájuk?

2 Jeruzsálem pusztulása nem kellett hogy váratlanul érje a város lakóit. A próféták már évekkel korábban figyelmeztették a zsidókat, hogy ha nem engedelmeskednek Isten törvényének, a babilóniaiak kezébe fognak kerülni. Az is meg lett jövendölve, hogy sokukat lemészárolják, akik pedig túlélik az öldöklést, alighanem az egész életüket fogságban töltik majd Babilonban (Jer 15:2). Milyen sorsuk volt a száműzetésben élőknek? Vajon a keresztények is voltak olyan helyzetben, amely a babiloni fogsághoz hasonlítható? Ha igen, mikor?

 ÉLET A FOGSÁGBAN

3. Miben volt más a babiloni fogság, mint az egyiptomi rabszolgaság?

3 A próféták jövendölései beteljesedtek. Jeremiáson keresztül Jehova arra ösztönözte azokat a zsidókat, akiknek majd fogságban kell élniük, hogy fogadják el a helyzetüket, és próbálják a legtöbbet kihozni belőle. Ezt mondta: „Építsetek házakat [Babilonban], és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcsüket.” „Keressétek annak a városnak a békéjét, ahova száműzetésbe vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte Jehovához, mert annak békéje lesz a ti békétek is” (Jer 29:5, 7). Akik megfogadták Isten útmutatását, viszonylag átlagos életet élhettek Babilonban. A fogvatartóik megengedték nekik, hogy bizonyos fokig maguk intézzék az ügyeiket, és a birodalom területén szabadon utazhattak. Babilon fontos kereskedelmi központ volt az ókorban, és a feltárt dokumentumokból kiderül, hogy sok zsidó szakosodott a kereskedésre, mások pedig ügyes kézművesek lettek. Néhányan egészen nagy vagyonra tettek szert. Tehát a babiloni fogság egyáltalán nem olyan volt a zsidók számára, mint a rabszolgaság Egyiptomban évszázadokkal korábban. (Olvassátok fel: 2Mózes 2:23–25.)

4. A lázadó izraeliták mellett kik szenvedtek még a babiloni fogság miatt, és mi akadályozta őket abban, hogy megfelelően imádják Istent?

4 Bár a fogságban élő zsidók fizikailag nem szenvedtek hiányt, vajon arra is volt lehetőségük, hogy az igaz imádatot gyakorolják? Jehova templomát az oltárral együtt lerombolták, és papok sem szolgáltak szervezett módon. A száműzöttek között voltak hithű zsidók is, akik semmi büntetést érdemlőt sem tettek, mégis szenvedtek a hűtlen nemzet vétke miatt. Mindenesetre igyekeztek megtartani a mózesi törvényben foglaltakat, amennyire lehetséges volt. Például Dániel és a három társa, Sidrák, Misák és Abednegó tartózkodtak a zsidók számára tiltott eledelektől. És azt is tudjuk, hogy Dániel rendszeresen imádkozott Istenhez (Dán 1:8; 6:10). De mivel pogány uralom alatt éltek, lehetetlen volt teljes mértékben betartaniuk a törvényt.

5. Milyen reménységet adott Jehova a népének, és miért volt rendkívüli ez az ígéret?

5 Lehetséges, hogy az izraeliták egyszer újra elfogadható módon imádják Istent? Akkor ez elképzelhetetlennek látszott, hiszen Babilonra nem volt jellemző, hogy szabadon engedje a foglyait. Ám ez Jehovának nem jelentett akadályt. Ő megígérte, hogy a népe ki fog szabadulni, és ez így is történt. Isten ígéretei mindig valóra válnak (Ézs 55:11).

VAN NAPJAINKRA VONATKOZÓ PÁRHUZAM?

6–7. Miért szükséges kiigazítani a nézetünket a modern kori babiloni fogságról?

6 Vajon a keresztények is voltak valamikor olyan helyzetben, amely a babiloni fogsághoz hasonlítható? Ez a folyóirat éveken át úgy magyarázta, hogy Isten modern kori népe 1918-ban került babiloni fogságba, és 1919-ben szabadult ki abból. Ám néhány okból – amelyet ebben és a következő cikkben tárgyalunk – szükséges kiigazítani ezt a tanítást.

7 Gondoljunk csak bele: Nagy Babilon a hamis vallás világbirodalma. Tehát ha Isten népe 1918-ban valóban babiloni fogságba került volna, akkor valamilyen módon a hamis vallás markába kellett volna jutnia. A tények viszont azt mutatják, hogy az I. világháborút megelőző évtizedekben  Isten felkent szolgái kezdtek megszabadulni Nagy Babilon befolyásától, nem pedig a fogságába estek. Az igaz ugyan, hogy a felkenteket üldözték a világháború alatt, de ezért elsősorban a világi hatóságok, és nem Nagy Babilon volt a felelős. Ezek alapján nem tűnik logikusnak, hogy Jehova népe 1918-ban került volna Nagy Babilon fogságába.

MIKOR KERÜLT ISTEN NÉPE BABILONI FOGSÁGBA?

8. Fejtsd ki, hogyan vált hitehagyottá az igaz kereszténység. (Lásd a képet a cikk elején.)

8 I. sz. 33 pünkösdjén több ezer zsidó és prozelita lett felkenve szent szellemmel. A keresztényeknek ez az új csoportja „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép” lett. (Olvassátok fel: 1Péter 2:9, 10.) Az apostolok figyeltek rá, hogy megvédjék a gyülekezeteket a káros hatásoktól. Később azonban, különösen az apostolok halála után, olyan férfiak kezdtek tanítani, akik „kiforgatott dolgokat [beszéltek], hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:30; 2Tessz 2:6–8). Sokan közülük vezető szerepet töltöttek be a gyülekezetben vénként, később pedig püspökként. Kialakult a papság, noha Jézus ezt mondta a követőinek: „mind testvérek vagytok” (Máté 23:8). Befolyással bíró férfiak, akik Arisztotelész és Platón filozófiájának megszállottjai voltak, hamis vallásos tanításokat kezdtek terjeszteni az Isten Szavában található igazság helyett.

9. Hogyan támogatta Róma a hitehagyott kereszténységet, és mi lett ennek a következménye?

9 I. sz. 313-ban a kereszténységnek ez a hitehagyott formája hivatalos elismerést kapott a pogány római császártól, Konstantintól. Attól fogva az egyház és az állam kéz a kézben jártak. Például a niceai zsinatot követően Konstantin, aki szintén jelen volt, száműzte az egyik papot, Ariust, mivel az nem volt hajlandó elismerni Jézust Istenként. Később a kereszténység fertőzött formája a katolikus egyházként vált ismertté, és I. Theodosius császár uralma alatt (i. sz. 379–395) a Római Birodalom államvallása lett. A történészek szerint a pogány Róma a IV. században „keresztényiesítve” lett. Ám az igazság az, hogy ekkorra a hitehagyott kereszténység összefonódott a Római Birodalom pogány vallásaival, amelyek Nagy Babilon részét alkották. Ennek ellenére felkent keresztények egy kis csoportja, akik a búzára hasonlítottak, mindent megtettek, hogy helyes módon imádják Istent. (Olvassátok fel: Máté 13:24, 25, 37–39.) A hangjuk azonban el lett nyomva. Valóban babiloni fogságban voltak.

10. Mi alapján kérdőjelezték meg némelyek az egyház tanításait az első néhány században?

10 Az i. sz. első néhány században sok ember hozzáférhetett a Bibliához görög vagy latin nyelven. Így össze tudták hasonlítani Isten Szavának a tanítását az egyházi dogmákkal. Az olvasottak alapján némelyek elutasították az egyház Írás-ellenes hittételeit. Az viszont roppant veszélyes volt, ha ennek nyíltan hangot adtak. Akár az életükbe is kerülhetett!

11. Hogyan tudta az egyház befolyásolni, hogy ki férhessen hozzá a Bibliához?

11 Ám idővel az emberek már nem használták azokat a nyelveket, amelyeken a Biblia elérhető volt, az egyház pedig akadályozta azoknak az erőfeszítéseit, akik szerették volna lefordítani Isten Szavát az átlagemberek nyelvére. Ezért  csak a papság és néhány tanult ember tudta olvasni a Bibliát, bár még a papok közül sem tudott mindenki jól írni és olvasni. Ha bárki eltért az egyház tanításától, azt szigorúan megbüntették. Isten hűséges felkent szolgáinak titokban, kis csoportokban kellett összejönniük, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Csakúgy, mint az ókori babiloni fogság alatt, a felkentekből álló „királyi papság” nem tudott szervezett módon szolgálni. Nagy Babilon teljesen a markában tartotta az embereket.

AZ ELSŐ FÉNYSUGARAK

12–13. Magyarázd el, milyen két tényező járult hozzá, hogy Nagy Babilon veszítsen az emberek feletti hatalmából.

12 Vajon lehetséges lesz valaha, hogy az igaz keresztények megfelelő módon és szabadon imádhassák Istent? Igen! A sötétségben feltűnt néhány tündöklő fénysugár, ami két tényezőnek volt köszönhető. Az első a mozgatható betűs nyomtatás feltalálása volt a XV. század közepén. Mielőtt a nyugati világban elterjedt volna a nyomtatás, a Bibliát nagy odafigyeléssel, kézzel másolva sokszorosították. Ezért egy Biblia ritka és drága műnek számított. Úgy tartják, hogy egy ügyes másolónak tíz hónapig tartott egyetlen példány elkészítése. Mi több, az oldalakhoz felhasznált anyagok, a vellum és a pergamen igen drágák voltak. Mennyivel praktikusabb volt a nyomtatás! Papírt és nyomdagépet használva egy gyakorlott nyomdász napi 1300 oldalt tudott elkészíteni.

A nyomtatás feltalálása és a bátor bibliafordítók munkája hozzájárult, hogy Nagy Babilon veszítsen a hatalmából (Lásd a 12. és 13. bekezdést.)

13 A második lényeges tényező az volt, hogy a XVI. század hajnalán néhány bátor férfi elhatározta, hogy lefordítja Isten Szavát az átlagemberek nyelvére. A fordítók sokszor az életüket kockáztatva vágtak bele ebbe a munkába.  Az egyház vezetői megrémültek, hiszen az ő szemszögükből nézve a Biblia veszélyes fegyver lehetett az istenfélő férfiak és nők kezében. Amint a Biblia elérhetővé vált, az emberek olvasni kezdték, és kérdéseket tettek fel: „Hol beszél Isten Szava a tisztítótűzről? Vagy a halottak érdekében pénzért tartott misékről? Vagy pápákról és bíborosokról?” Az egyház ezt felháborítónak tartotta. Hogy merészeli a köznép kérdőre vonni a vallási vezetőket? Az egyház visszavágott. Akik elutasították valamelyik tanítást, azokat elítélték eretnekség miatt, pedig sokszor olyan tanításokról volt szó, amelyek pogány filozófusoktól származtak, Arisztotelésztől és Platóntól, akik jóval Jézus előtt éltek. Az egyház kimondta a halálos ítéletet, az állam pedig végrehajtotta. Azt akarták, hogy az emberek ne merjék olvasni a Bibliát, vagy kérdőre vonni a papságot. Az eljárás többnyire elérte a célját. De akadt néhány bátor ember, aki nem hagyta, hogy Nagy Babilon megfélemlítse. Most, hogy megízlelték Isten Szavának az igazságát, még többet akartak tudni. Mindez megkönnyítette, hogy később az emberek kiszabadulhassanak a hamis vallás markából.

14. a) Mi tette lehetővé az 1800-as évek végén a bibliai igazság pontosabb megértését? b) Mondd el, hogyan kutatott Russell testvér az igazság után.

14 Azok közül, akik éhezték a bibliai igazságot, sokan olyan országokba költöztek, ahol nem volt olyan nagy az egyház befolyása. Úgy szerettek volna olvasni, tanulmányozni és beszélgetni, hogy közben senki sem mondja meg nekik, miben kell hinniük. Az egyik ilyen ország az Egyesült Államok volt, ahol az 1800-as évek végén Charles Taze Russell és néhány társa elkezdte módszeresen tanulmányozni a Bibliát. Russell testvér szerette volna megállapítani, hogy a fennálló vallások közül melyik tanítja az igazságot. Alaposan összehasonlította megannyi vallás, köztük nem keresztény vallások tanításait is azzal, amit a Biblia mond. Hamarosan felismerte, hogy egyik vallás sem ragaszkodik teljes mértékben Isten Szavához. Egyszer találkozót szervezett helyi egyházi vezetőkkel, abban bízva, hogy elfogadják majd azokat a tanításokat, amelyeket a társaival felfedezett a Bibliában, és hogy ők is ezeket fogják tanítani a híveiknek. De Russell süket fülekre talált. A Bibliakutatóknak szembe kellett nézniük a tényekkel: nem működhetnek együtt olyanokkal, akik ragaszkodnak a hamis valláshoz. (Olvassátok fel: 2Korintusz 6:14.)

15. a) Mikor kerültek a keresztények Nagy Babilon fogságába? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

15 Láthattuk tehát, hogy az igaz keresztények nem sokkal az apostolok halála után kerültek babiloni fogságba. Azonban felmerül még néhány kérdés: Milyen további bizonyítékaink vannak arra, hogy az 1914-et megelőző évtizedekben a felkentek kezdtek megszabadulni Nagy Babilon befolyásától, és már nem voltak többé a rabságában? Vajon Jehova szolgái elvesztették Istenük helyeslését, mivel lelassultak a prédikálómunkában az I. világháború alatt? És voltak olyan testvérek, akik megalkudtak ekkor a keresztényi semlegességükben, és ezért már nem élvezték Jehova támogatását? Továbbá ha a keresztények a II. századtól kezdve kerültek a hamis vallás fogságába, mikor szabadultak ki? Ezek valóban jó kérdések, amelyekre a következő cikkben kapunk választ.