Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2016. JÚNIUS 

„Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova”

„Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova”

„Halld, ó, Izrael: Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” (5MÓZ 6:4)

ÉNEKEK: 138., 112.

1–2. a) Miért közismertek az 5Mózes 6:4 szavai? b) Miért mondta el Mózes ezeket a szavakat?

A HÍVŐ zsidók már évszázadok óta ismételgetik az 5Mózes 6:4 héber szövegének hat szavát, amely az egyik szertartásos imájukban szerepel. Minden reggel és este elmondják. Ezt az imát semának hívják, mert ezzel a szóval kezdődik. A mélyen vallásos zsidók az Isten iránti odaadásukat fejezik ki ezzel az imával.

2 Ezeket a szavakat Mózes a búcsúbeszédében mondta Izrael nemzetének i. e. 1473-ban Moáb síkságán. A nép arra készült, hogy a Jordánon átkelve birtokba vegye az ígéret földjét (5Móz 6:1). Mózes 40 éven át volt a vezetőjük, és azt szerette volna, hogy a nép bátor legyen, amikor nehézségekkel néz majd szembe. Ehhez bízniuk kellett az Istenükben, Jehovában, és hűségesnek kellett lenniük hozzá. Amit Mózes ekkor mondott, minden bizonnyal nagy hatással volt rájuk. Miután elmondta a tízparancsolatot és más, Jehovától kapott parancsolatokat, kijelentette az 5Mózes 6:4, 5-ben feljegyzett szavakat. (Olvassátok fel!)

3. Milyen kérdésekről lesz szó ebben a cikkben?

 3 Vajon amikor a nép összegyűlt Mózes vezetésével, nem tudták, hogy Istenük, Jehova „e g y Jehova”? Szó sincs erről. A hithű izraeliták csak egyetlen Istent imádtak: az ősapáik, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. De akkor miért emlékeztette őket Mózes arra, hogy az Istenük „e g y Jehova”? Vajon az, hogy Jehova „e g y”, összefügg azzal, hogy egész szívünkkel, lelkünkkel és erőnkkel szeretjük őt, ahogyan arról az 5. vers ír? És mi az 5Mózes 6:4, 5 tanulsága napjainkra?

„ISTENÜNK E G Y JEHOVA”

4–5. a) Mi az egyik jelentése annak a kifejezésnek, hogy „e g y Jehova”? b) Miben különbözik Jehova a nemzetek isteneitől?

4 Páratlan. Az „egy” szó a héberben és sok más nyelven is többet jelenthet, mint csupán egy számot. Azt is jelentheti, hogy valami vagy valaki páratlan, egyedüli. Nem valószínű, hogy Mózes itt egy háromszemélyű istenségről szóló hamis tanítást akart megcáfolni. Jehova teremtette az eget és a földet, így ő a világegyetem legfőbb ura. Rajta kívül nincs más igaz Isten, és semelyik isten sem fogható őhozzá (2Sám 7:22). Ezért Mózes arra figyelmeztette az izraelitákat, hogy kizárólag Jehovát szabad imádniuk. Nem követhették a körülöttük élő népek szokásait, akik megannyi istent és istennőt imádtak. Néhány ilyen hamis istenről azt tartották, hogy a természet valamelyik része felett uralkodik. Más istenekről pedig úgy hitték, hogy valamelyik istenség különböző megnyilvánulási formái.

5 Az egyiptomiak például imádták Rét, a napistent, Nutot, az ég istennőjét, Gebet, a föld istenét, Hápit, a Nílus istenét és még számos szent állatot. Sok hamis istenük látványosan megszégyenült, amikor Jehova tíz csapással sújtotta Egyiptomot. A legfőbb kánaáni isten Baál volt, a termékenység istene, akinek állítólag az ég, az eső és a vihar felett is hatalma volt. Sokfelé a helyi védőistenség is Baál volt (4Móz 25:3). Az izraelitáknak emlékezniük kellett rá, hogy az ő Istenük, az „igaz Isten”, „e g y Jehova” (5Móz 4:35, 39).

6–7. Mit jelent még az „e g y Jehova” kifejezés, és hogyan bizonyult Jehova valóban „egynek”?

6 Hűséges, és nem változik. Az „egy” azt is jelentheti, hogy valaki következetes a céljaiban és a tetteiben. Jehova Isten sohasem szeszélyes vagy kiszámíthatatlan. Inkább az jellemzi, hogy hűséges, következetes, és állja a szavát. Például megígérte Ábrahámnak, hogy az utódai öröklik majd az ígéret földjét, és hatalmas tetteket hajtott végre, hogy ezt beteljesítse. És bár eltelt 430 év, Jehova szándéka semmit sem változott (1Móz 12:1, 2, 7; 2Móz 12:40, 41).

7 Évszázadokkal később, amikor Jehova úgy beszélt az izraelitákról, mint a tanúiról, ezt mondta nekik: „én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem formáltatott, és utánam sem lett egy sem.” Majd hangsúlyozva, hogy sohasem változik a szándéka, hozzátette: „Én mindenkor ugyanaz vagyok” (Ézs 43:10, 13; 44:6; 48:12). Ahogyan az izraelitáknak, nekünk is hatalmas kiváltság, hogy szolgálhatjuk Jehovát, aki mindig következetesen jár el (Mal 3:6; Jak 1:17).

8–9. a) Mit vár el Jehova az imádóitól? b) Hogyan erősítette meg Jézus azt, amit Mózes mondott?

8 Igen, Mózes arra emlékeztette az izraelitákat, hogy Jehova szeretete nem változik, és ő mindig törődik velük. Így Jehova jogosan várta el, hogy kizárólagos odaadással imádják, és hogy fenntartás nélkül, teljes szívükből, lelkükből és  erejükből szeressék őt. A gyermekektől is ugyanezt kívánta meg, ezért a szüleiknek minden adandó alkalommal erre kellett tanítaniuk őket (5Móz 6:6–9).

9 Jehova mindig következetes a céljaiban, hiszen nem változtat rajtuk. Így hát az sem változott, hogy milyen alapvető dolgokat vár el az igaz imádóitól. Ahhoz, hogy Jehovát neki tetszően imádjuk, nekünk is kizárólagos odaadással kell lennünk iránta, és szeretnünk kell őt egész szívünkkel, elménkkel és erőnkkel. Jézus Krisztus pontosan ezt válaszolta egy őt kérdező írástudónak. (Olvassátok fel: Márk 12:28–31.) Vizsgáljuk most meg, hogyan tudjuk kimutatni a tetteinkkel, hogy valóban megértettük, mit jelent az, hogy „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova”.

MIT JELENT A KIZÁRÓLAGOS ODAADÁS?

10–11. a) Mit jelent az, hogy kizárólagos odaadással imádjuk Jehovát? b) Hogyan mutatta ki négy héber fiatal Babilonban, hogy kizárólag Jehovát imádják?

10 Mivel Jehova az egyetlen és egyedüli Istenünk, kizárólagos odaadással kell őt imádnunk. Az imádatunkból nem adhatunk más isteneknek, és nem moshatjuk azt össze hamis vallásos tanításokkal és szokásokkal. Nem elég úgy gondolnunk Jehovára, mint aki csak egy a sok isten közül, vagy mint aki a leghatalmasabb közöttük. Jehova az egyedüli, akit imádhatunk. (Olvassátok fel: Jelenések 4:11.)

11 Dániel könyvében olvashatunk négy héber fiatalról, Dánielről, Hanániáról, Misáelről és Azáriáról. Ők úgy mutatták ki a kizárólagos odaadásukat Jehova iránt, hogy nem ettek a tisztátalan ételekből. Mi több, Dániel három barátja arra sem volt hajlandó, hogy meghajoljon a Nabukodonozor által készíttetett aranyszobor előtt. Világos volt az értékrendjük: az életükben nem volt helye más istennek (Dán 1:1–3:30).

12. Mitől kell óvakodnunk, ha kizárólag Jehovát szeretnénk imádni?

12 Ha kizárólag Jehovát szeretnénk imádni, vigyáznunk kell, nehogy bármi más olyan fontossá, vagy még fontosabbá váljon az életünkben, mint Jehova. Mik lehetnek ilyen dolgok? Jehova a tízparancsolatban világossá tette, hogy a népe egyetlen más istent sem imádhat rajta kívül, és hogy kerülniük kell a bálványimádás minden formáját (5Móz 5:6–10). Napjainkban sokféle formája lehet a bálványimádásnak, és némelyiket meglehetősen nehéz felismerni. De Jehova elvárásai nem változtak, ő ma is „e g y Jehova”. Lássuk, mit jelent ez nekünk.

13. Milyen dolgok kezdhetnek fontosabbá válni az életünkben, mint Jehova?

13 A Kolosszé 3:5-ben (olvassátok fel) a keresztények egy erőteljes figyelmeztetést kapnak, hogy mi teheti tönkre a Jehovához fűződő különleges kapcsolatukat. Figyeld meg, hogy itt a mohóság a bálványimádással van összekapcsolva. Ennek az az oka, hogy valaki annyira erősen vágyhat például a gazdagságra vagy luxuscikkekre, mintha csak egy valóságos istent szolgálna. De a vers egészéből az is egyértelmű, hogy más bűnös szokások is összefüggnek a mohósággal, és ezáltal a bálványimádással is. Ha valaki ilyesmi után epekedik, akkor ez a vágya könnyen erősebbé válhat, mint az Isten iránti szeretete. Vajon érdemes lenne megkockáztatnunk, hogy bármi ezek közül olyan nagy hatással legyen az életünkre, hogy Jehova számunkra már ne legyen „e g y Jehova”? Aligha!

14. Mire figyelmeztetett János apostol?

 14 János apostol is hasonlóra figyelmeztetett, amikor arról írt, hogy ha valaki a világban lévő dolgokat szereti – mint amilyen „a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása” –, akkor „nincs meg benne az Atya szeretete” (1Ján 2:15, 16). Vagyis folyamatosan figyelnünk kell a szívünket, hogy vajon nem érzünk-e csábítást a világi szórakozás, társaság vagy öltözködési stílusok iránt. Ezenkívül a világ szeretete azt is jelentheti, hogy „nagy dolgokat” akarunk elérni, például a magasabb szintű oktatás által (Jer 45:4, 5). Már a megígért új világ küszöbén állunk. Mennyire fontos hát észben tartanunk Mózes sokatmondó szavait! Ha valóban megértjük, és szilárdan hisszük, hogy „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova”, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy kizárólagos odaadással imádjuk őt, úgy, ahogyan elvárja (Héb 12:28, 29).

ŐRIZZÜK MEG AZ EGYSÉGÜNKET!

15. Miért emlékeztette Pál a keresztényeket arra, hogy egyetlen Istenük van?

15 Az, hogy Jehova „e g y”, az egység gondolatát is magában foglalja. Ezért az imádóiként fontos egységesnek lennünk, és egy célért dolgoznunk. Az első századi keresztény gyülekezet sokféle nemzetiségű emberből állt, többek között zsidókból, görögökből és rómaiakból. Ők korábban más-más valláshoz tartoztak, valamint eltérőek voltak a szokásaik és a mentalitásuk. Emiatt néhányuknak nehezére esett, hogy elfogadja az imádat új formáját, és teljesen felhagyjon a régivel. Pál apostol helyénvalónak találta arra emlékeztetni őket, hogy a keresztényeknek egyetlen Istenük van, Jehova. (Olvassátok fel: 1Korintusz 8:5, 6.)

16–17. a) Milyen prófécia teljesedik napjainkban, és mi ennek az eredménye? b) Mi áshatja alá az egységünket?

 16 És mit mondhatunk ma a keresztény gyülekezetről? Ézsaiás próféta arról jövendölt, hogy „a napok befejező részében” minden nemzetből való emberek özönlenek majd „Jehova [imádatának] hegyére”. Ezt fogják mondani: „[Jehova] oktatni fog bennünket útjaira, mi pedig az ő ösvényein járunk” (Ézs 2:2, 3). Igazán lelkesítő, hogy a szemünk láttára teljesedik ez a prófécia. És ennek az az eredménye, hogy számos gyülekezetben sokféle nemzetiségű, kultúrájú és nyelvű ember dicséri együtt Jehovát. Ám a sokszínűség olyan reakciókat válthat ki belőlünk, amelyek komoly figyelmet érdemelnek.

Hozzájárulsz a keresztény gyülekezet egységéhez? (Lásd a 16–19. bekezdést.)

17 Például hogyan érzel az olyan hittársaid iránt, akiknek a kultúrája jelentősen eltér a tiédtől? Lehet, hogy más az anyanyelvük, az öltözködésük, illetve a szokásaik és az ételeik, mint amihez hozzászoktál. Hajlamos vagy arra, hogy távolságtartó legyél velük, és inkább azoknak a társaságát keresd, akik hozzád hasonlóak? És mi a helyzet akkor, ha a gyülekezetedben vagy a környékeden szolgáló felvigyázók fiatalabbak nálad, eltérő a nemzetiségük, vagy más a kultúrájuk? Hagyod, hogy az ilyen különbözőségek aláássák az egységet, amelynek jellemeznie kellene Jehova népét?

18–19. a) Milyen tanács olvasható az Efézus 4:1–3-ban? b) Mit tehetünk, hogy a gyülekezetünk egységes maradjon?

18 Mi segít elkerülni ezeket a csapdákat? Pál gyakorlatias tanácsot adott ezzel kapcsolatban azoknak a keresztényeknek, akik Efézusban, egy virágzó és változatos kultúrájú városban éltek. (Olvassátok fel: Efézus 4:1–3.) Pál itt először olyan tulajdonságokat említett meg, mint az alázat, a szelídség, a hosszútűrés és a szeretet. Ezek olyanok, mint egy épület tartóoszlopai. Egy épületnek azonban az erős oszlopok mellett rendszeres karbantartásra is szüksége van, különben lassan tönkremehet. Ennek az lehet a jelképes megfelelője, amire Pál az efézusi keresztényeket ösztönözte: „komolyan [igyekezzetek] azon, hogy megtartsátok a szellem egységét”.

19 Fontos megértenünk, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy megőrizzük a gyülekezet egységét. Mit tehetünk ezért? Először is, fejlődjünk azoknak a tulajdonságoknak a kimutatásában, amelyekről Pál beszélt: az alázatban, a szelídségben, a hosszútűrésben és a szeretetben. Másodszor pedig, őszintén törekedjünk arra, hogy erősítsük „a béke egyesítő [kötelékét]”. Igyekezzünk elsimítani minden nézeteltérést, amelyek egy épület repedéseihez hasonlíthatnak. Ha így teszünk, azzal hozzájárulhatunk, hogy fennmaradjon az értékes békénk és egységünk.

20. Hogyan mutathatjuk ki, hogy értjük azt, hogy „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova”?

20 „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova.” Milyen kifejező szavak! Ez az emlékeztető megerősítette az izraelitákat, hogy bátran szembenézzenek a nehézségekkel, amikor birtokba veszik az ígéret földjét. És nekünk is segít, hogy szembenézzünk a közelgő nagy nyomorúsággal, utána pedig építsük a békét és az egységet a paradicsomban. Imádjuk hát Jehovát kizárólagos odaadással, teljes lélekből szeretve és szolgálva őt, miközben törekszünk az egység megőrzésére a keresztény testvériségünkben. Ha továbbra is így teszünk, joggal bízhatunk benne, hogy meglátjuk, amint beteljesednek Jézus következő szavai azokon, akiket juhoknak ítél: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától nektek készített királyságot” (Máté 25:34).