Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2016. január

Burnett, Simone, Eston és Caleb

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Óceánia

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Óceánia

RENEÉ, egy 30-as évei közepén járó testvérnő buzgó Tanú-családban nőtt fel Ausztráliában. „Sokszor költöztünk olyan helyre, ahol nagyobb szükség volt hírnökökre – meséli. – Anya és apa mindig gondoskodtak róla, hogy érdekes, izgalmas és vidám élményekben legyen részünk. Amikor megszületett a két gyermekünk, szerettem volna, hogy nekik is ilyen életük legyen.”

 Reneé férjének, Shane-nek, aki most közel 40 éves, hasonló céljai voltak. Ezt mondja: „A második gyermekünk születése után Az Őrtoronyban olvastunk egy Tanú-családról, akik a jachtjukkal elutaztak a Csendes-óceán délnyugati részére, hogy Tonga szigetein prédikáljanak. * A cikk hatására írtunk az ausztráliai és az új-zélandi fiókhivatalnak *, hogy megtudjuk, hol van szükség még több hírnökre. Azt válaszolták, hogy költözzünk Tongára, pont oda, ahová az a család is ment!”

Jacob, Reneé, Skye és Shane

Shane, Reneé és a két gyermekük, Jacob és Skye körülbelül már egy éve éltek Tongán, amikor a sorozatos zavargások miatt kénytelenek voltak visszatérni Ausztráliába. De abban továbbra is biztosak voltak, hogy szeretnék kiterjeszteni a szolgálatukat. 2011-ben a Norfolk-szigetre, a Csendes-óceán egyik kis szigetére költöztek, mely Ausztráliától 1500 kilométerre keletre található. Vajon jó ötlet volt ez a költözés? Jacob, aki most már 14 éves, ezt mondja: „Jehova mindig gondoskodott a szükségleteinkről, és arról is, hogy jól érezzük magunkat a szolgálatban.”

CSALÁDKÉNT KITERJESZTIK A SZOLGÁLATUKAT

Sok más Tanú-család is készségesen vállalta, hogy ott szolgáljon, ahol nagyobb szükség van hírnökökre. Mi indította őket erre?

„Sok embert érdekelt a jó hír, és szerettük volna, hogy nekik is legyen lehetőségük rendszeresen tanulmányozni a Bibliát” (Burnett)

Burnett és Simone, egy 30-as éveiben járó házaspár, valamint a két fiuk, Eston és Caleb, akik 12, illetve 9 évesek, Burketownba költöztek, egy félreeső kisvárosba, mely Ausztráliában, Queensland szövetségi államban található. „A Tanúk csak 3-4 évente prédikáltak arrafelé – meséli Burnett. – Sok embert érdekelt a jó hír, és szerettük volna, hogy nekik is legyen lehetőségük rendszeresen tanulmányozni a Bibliát.”

Jim, Jack, Mark és Karen

Mark és Karen már elmúltak 50 évesek. Régebben több gyülekezetben is szolgáltak Sydney közelében. Idővel úgy döntöttek, hogy a három gyermekükkel, Jessicával, Jimmel és Jackkel az Északi területen található Nhulunbuy-ba költöznek, hogy egy elszigetelt bányász közösségnek tanúskodjanak. Mark ezt mondja: „Nagyon szeretem az embereket, ezért mindenképpen olyan helyen akartam szolgálni, ahol sok a teendő a gyülekezetben és a szántóföldön.” Karennek azonban voltak félelmei a költözéssel kapcsolatban. „De miután Mark és mások is bátorítottak, arra gondoltam, hogy próbáljuk meg. Örülök, hogy így döntöttem!” – jegyzi meg.

Benjamin, Jade, Bria és Carolyn

Benjamin és Carolyn, valamint a két lányuk, Jade és Bria, akik még iskoláskorúak sem voltak, 2011-ben az ausztráliai Queenslandből Kelet-Timorba (indonéz szigetvilág) költöztek. „Carolynnal régebben különleges úttörők voltunk Kelet-Timorban – meséli Ben. – A prédikálás fantasztikus volt, és a testvérek rengeteget segítettek nekünk. Megszakadt a szívünk, amikor ott kellett hagynunk őket. Elhatároztuk, hogy egyszer visszatérünk. A gyerekek születése miatt nem változtak meg a terveink, csak egy kicsit későbbre tolódtak.” Carolyn hozzáteszi: „Szerettük volna, ha a gyerekek sokat vannak misszionáriusok, Bétel-szolgák és különleges úttörők társaságában, és így a lehető legjobb hatások érik őket.”

FELKÉSZÜLÉS A KÖLTÖZÉSRE

Jézus ezt kérdezte a követőitől: „ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket. . .?” (Luk 14:28). Akkor is fontos a jó tervezés, amikor egy család a költözést fontolgatja. Mi mindent érdemes átgondolniuk?

SZELLEMISÉG: „Azt akartuk, hogy mások szolgálatára legyünk, és ne a terhükre” – jegyzi meg Ben. – Ezért már a költözés előtt törekedtünk rá, hogy erősítsük a hitünket. Igyekeztünk több időt szánni a szolgálatra és a gyülekezeti tevékenységekre.”

Jacob, akit már említettünk, így emlékszik vissza: „Mielőtt a Norfolk-szigetre költöztünk, sok olyan család élettörténetét elolvastuk Az Őrtoronyból és az Ébredjetek!-ből, akik szükségterületre költöztek. Megbeszéltük, hogy milyen nehézségeket éltek át, és hogyan gondoskodott róluk Jehova.” A húga, a 11 éves Skye hozzáteszi: „Sokat imádkoztam, egyedül és apáékkal is.”

ÉRZÉSEK: Reneé ezt mondja: „Egy számomra kedves vidéken laktunk, közel a családunkhoz és a barátainkhoz.  Nagyon szerettem ott élni. De nem azon gondolkodtam, hogy mit hagyok hátra, inkább azon, hogy a költözés hogyan fog a család javára válni.”

KULTÚRA: Sok család alaposan utánanéz, hogy mi vár majd rájuk az új környezetben. „Mindent elolvastunk Nhulunbuy-ról, amit csak tudtunk – meséli Mark. – Az ottani testvérek elküldték a városi újság néhány számát, így egy kicsit beleláttunk a helyiek életébe és kultúrájába.”

Shane, aki a Norfolk-szigetre költözött, megjegyzi: „Mindenekelőtt a keresztényi tulajdonságokra összpontosítottam. Tudtam, hogy ha őszinte, szelíd, becsületes és szorgalmas vagyok, bárhol meg tudom állni a helyem a világban.”

A NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSE

Azok, akik szükségterületen szolgálnak, kiemelik, hogy a rugalmasság és a derűlátó szemléletmód nagyon fontos, amikor valamilyen váratlan nehézség merül fel. Nézzünk néhány példát.

Reneé így mesél erről: „Megtanultam, hogy egy adott feladatot hogyan lehet többféleképpen megoldani. Például ha a Norfolk-sziget környékén a szélsőséges időjárás miatt az élelmiszer-szállító hajók nem tudnak kikötni, nem igazán lehet hozzájutni zöldségekhez, vagy nagyon drágák. Így hát főzéskor leleményesnek kell lennem.” A férje, Shane hozzáteszi: „Arra is ügyelnünk kell, hogy ne lépjük túl a heti keretünket.”

A fiuk, Jacob egy másik problémát említ meg: „Az új gyülekezetben csak heten voltak rajtunk kívül, és mind felnőttek. Szóval nem voltak velem egyidős barátaim. De ahogy együtt végeztem a szolgálatot az idősebbekkel, hamar összebarátkoztunk.”

Jim, aki most 21 éves, hasonló helyzetben van. Ezt meséli: „A Nhulunbuy-hoz legközelebb eső gyülekezet több mint 700 kilométerre van, ezért igyekszünk a legtöbbet kihozni a kongresszusokból. Korán érkezünk, és élvezzük a testvérek társaságát. Ezek az alkalmak az év csúcspontjai!”

 „NAGYON JÓ, HOGY IDE KÖLTÖZTÜNK!”

A Biblia ezt írja: „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz” (Péld 10:22). Szerte a földön számtalan, szükségterületen szolgáló testvér és testvérnő tapasztalta, hogy mennyire igaz ez az ihletett kijelentés.

„Az volt a legnagyobb áldás, hogy a költözés jó hatással volt a gyerekeinkre – mondja Mark. – A nagyobbak szilárdan bíznak abban, hogy Jehova gondoskodik azokról, akik első helyre teszik a Királyságot. Ezt a bizalmat nem lehet pénzen megvásárolni.”

Shane így beszél az érzéseiről: „Sokkal szorosabb lett a kapcsolatom a feleségemmel és a gyerekeimmel. Amikor elmondják, hogy mi mindent tett értük Jehova, igazi megelégedettséget érzek.” A fia, Jacob egyetért vele: „Olyan jól érzem magam! Nagyon jó, hogy ide költöztünk!”

^ 3. bek. Lásd az „Isten barátai a Barátság-szigeteken” című cikket Az Őrtorony 2004. december 15-ei számában, a 8–11. oldalon.

^ 3. bek. 2012-ben az ausztráliai és az új-zélandi fiókhivatalt összevonták ausztrálázsiai fiókhivatal néven.