Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2016. január

Óriási öröm, hogy Isten munkatársai lehetünk!

Óriási öröm, hogy Isten munkatársai lehetünk!

„Vele együtt munkálkodva kérlelünk is benneteket, ne úgy fogadjátok az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztitek a célját” (2KOR 6:1)

ÉNEKEK: 75., 74.

1. Bár Jehova a Legfőbb Úr, mire ad lehetőséget a teremtményeinek?

JEHOVA a Legfőbb Úr, ő alkotott mindent, és végtelenül bölcs és hatalmas. Ezt Jób is megértette, miután Jehova kérdéseket tett fel neki a teremtésművével kapcsolatban. Jób így válaszolt: „Tudom már, hogy mindent megtehetsz, és nincs oly elgondolás, melyet meg ne valósíthatnál” (Jób 42:2). Noha Jehova bármit képes megvalósítani, amit elhatároz, méghozzá segítség nélkül, már a kezdet kezdetétől szeretettel lehetőséget adott másoknak arra, hogy vele együtt dolgozhassanak a szándéka megvalósításán.

2. Milyen fontos feladatot adott Jehova Jézusnak?

2 Isten első alkotása az ő egyszülött Fia volt. Jehova megengedte a Fiának, hogy részt vegyen vele a szellemi és az anyagi világ megteremtésében (Ján 1:1–3, 18). Pál apostol a következőket írta Jézusról: „általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, legyenek azok trónok vagy felsőbbségek vagy kormányzatok vagy hatalmak. Minden más őáltala és őérte teremtetett” (Kol 1:15–17). Jehova tehát  megtisztelte Jézust azzal, hogy bevonta a teremtésbe, és másokkal is tudatta a Fia fontos szerepét.

3. Milyen feladatot bízott Jehova Ádámra, és miért?

3 Jehova embereket is felkért arra, hogy dolgozzanak vele. Például megengedte Ádámnak, hogy nevet adjon az állatoknak (1Móz 2:19, 20). Ádámnak biztosan örömet szerzett, hogy megfigyelheti az állatokat, tanulmányozhatja a jellegzetességeiket, és eldöntheti, hogy melyiknek milyen név lenne a legtalálóbb. Jehova is elnevezhette volna az állatokat, elvégre ő teremtette őket. Szeretetteljes módon mégis Ádámra bízta ezt a feladatot. Azt is elmondta neki, hogy az Édenen túlra is kiterjesztheti a paradicsom határait (1Móz 1:27, 28). Sajnos Ádám végül úgy döntött, hogy nem akar Isten munkatársa lenni, ami katasztrofális következményekkel járt rá és az utódaira nézve (1Móz 3:17–19, 23).

4. Hogyan fáradoztak mások is Isten szándékának a megvalósításán?

4 Később Isten más embereket is felkért arra, hogy a szándéka megvalósításán fáradozzanak. Noé bárkát épített, melyben a családjával együtt túlélte az özönvizet. Mózes kivezette Izrael nemzetét Egyiptomból. Józsué bevezette ezt a nemzetet az ígéret földjére. Salamon felépítette a jeruzsálemi templomot. Mária Jézus anyja lett. Ezek a régen élt hűségesek és sokan mások is Jehovával munkálkodtak, hogy megvalósulhasson az akarata.

5. a) Milyen munkában vehetünk részt? b) Megtehette volna Jehova, hogy nem von be minket ebbe a munkába? (Lásd a képet a cikk elején.)

5 Jehova ma arra kér minket, hogy teljes mértékben támogassuk a messiási Királyságot. A szent szolgálatnak több ága is van. Bár ezek némelyike talán elérhetetlen a számunkra, a Királyság jó hírének a prédikálásában mindannyian részt vehetünk. Természetesen Jehovának nem feltétlenül kellett volna bevonnia minket ebbe a munkába, hiszen úgy is dönthetett volna, hogy ő maga szól az égből az emberekhez. Jézus azt mondta, hogy Jehova még azt is el tudná érni, hogy a kövek hirdessék fennhangon a Messiás-Királyt (Luk 19:37–40). Jehova mégis megengedi, hogy a „munkatársai” legyünk (1Kor 3:9). Pál apostol ezt írta: „Vele együtt munkálkodva kérlelünk is benneteket, ne úgy fogadjátok az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztitek a célját” (2Kor 6:1). Az, hogy együtt munkálkodhatunk Istennel, óriási megtiszteltetés, és nagy öröm forrása. Miért mondhatjuk ezt?

BOLDOGOK VAGYUNK, HOGY ISTEN MUNKATÁRSAI LEHETÜNK

6. Milyen érzés volt Isten elsőszülött Fiának, hogy az Atyjával munkálkodhatott?

6 Jehovával mindig is örömmel munkálkodtak a szolgái. Isten elsőszülött Fia mint megszemélyesített bölcsesség ezt mondta: „Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül”. „Mellette voltam mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét nap mint nap, s én örvendeztem előtte minden időben” (Péld 8:22, 30). Jézus boldogan tevékenykedett az Atyja oldalán. Örömet szerzett neki az is, amit megvalósított, és az a tudat is, hogy Jehova szereti. És mi a helyzet velünk?

Semmi sem ad nagyobb megelégedést, mint az, hogy megismertethetjük másokkal az igazságot (Lásd a 7. bekezdést.)

7. Miért szerez örömet a prédikálómunka?

7 Jézus azt mondta, hogy adni is, és kapni is boldogság (Csel 20:35). Öröm hatott át minket, amikor megismertük az igazságot, és az is örömet szerez, amikor másoknak beszélünk róla. Ilyenkor láthatjuk, ahogy egy szellemileg éhező  személyt boldogság tölt el, hiszen kezdi megismerni és megszeretni Jehovát és a Szavában található értékes tanításokat. Jó érzés látni, amikor változtat a gondolkodásán és az életén. Tisztában vagyunk vele, hogy a munkánk, azaz a jó hír prédikálása életbe vágóan fontos. Lehetővé teszi, hogy mindazok, akik megbékélnek Istennel, örök életet nyerjenek (2Kor 5:20). Van-e attól több örömet és megelégedést adó munka, mint az, hogy egy olyan utat mutathatunk az embereknek, amely örök élethez vezet?

8. Mit mondtak néhányan arról, hogy milyen érzés Jehova munkatársának lenni?

8 Persze boldoggá tesz minket, ha valaki szívesen fogadja az üzenetünket. De az a tudat is örömet ad, hogy Jehova kedvében járunk, és ő értékeli az erőfeszítéseinket. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:58.) Az Olaszországban élő Marco ezt mondja: „Semmihez sem fogható örömet érzek, ha arra gondolok, hogy a tőlem telhető legjobbat Jehovának adom, nem pedig egy olyan valakinek, aki hamar elfelejti, hogy mit tettem.” Franco, aki szintén Olaszországban él, hasonló gondolatot fogalmaz meg: „Jehova a Szava és a tőle kapott oktatás által nap mint nap emlékeztet arra, hogy szeret minket, és minden, amit érte teszünk, nagyon fontos, még akkor is, ha szerintünk ezek nem nagy dolgok. Éppen ezért az, hogy Isten munkatársa lehetek, boldoggá tesz, és célt ad az életemnek.”

KÖZELEBB KERÜLÜNK ISTENHEZ, ÉS MÁSOKHOZ IS

9. Milyen kapcsolat alakult ki Jehova és Jézus között, és miért?

9 Amikor együtt dolgozunk azokkal, akiket szeretünk, közelebb kerülünk hozzájuk, és jobban megismerjük a tulajdonságaikat. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy mit szeretnének elérni, hanem azt is látjuk, hogy mit tesznek ennek érdekében. Jézus talán évmilliárdokon át Jehova munkatársa volt, és egy rendkívül szoros, megbonthatatlan kötelék alakult ki közöttük, melyet a kölcsönös szeretet és ragaszkodás jellemez. Jézus így fogalmazta ezt meg: „Én és az Atya egyek vagyunk” (Ján 10:30). Csodálatos egységben, teljes egyetértésben dolgoztak együtt.

10. Miért visz minket közelebb Jehovához és másokhoz a prédikálómunka?

10 Jézus azt kérte imában Jehovától, hogy vigyázzon a tanítványaira. Miért? Ezt mondta: „hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is” (Ján 17:11). Miközben alkalmazzuk az életünkben Isten alapelveit, és részt veszünk a prédikálómunkában, egyre mélyebb betekintést nyerünk Isten nagyszerű tulajdonságaiba. Azt is megtanuljuk, hogy miért tesszük bölcsen, ha bízunk benne, és követjük az útmutatását. És miközben közeledünk Istenhez, ő is közeledik hozzánk. (Olvassátok fel: Jakab 4:8.) A testvéreinkkel is szorosabbá válik a kapcsolatunk, hiszen ugyanolyan nehézségeket és örömöket élünk át, és a  céljaink is közösek. Együtt dolgozunk, együtt örülünk és együtt tartunk ki a próbákban. Octavia, aki Nagy-Britanniában él, ezt mondja: „Az, hogy Jehova munkatársa vagyok, közelebb visz másokhoz, mert a barátságaim és az egyéb kapcsolataim nem csupán felszínes vonzalmon alapulnak, hanem egy közös célon.” Ugye ezt te is így érzed? Amikor látod, hogy mások milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy Jehova kedvében járjanak, biztosan közelebb kerülsz hozzájuk.

11. Miért fogunk még közelebb kerülni Jehovához és a testvéreinkhez az új világban?

11 Az a szeretetteljes kötelék, amely Istenhez és a keresztény társainkhoz fűz minket, már most is nagyon erős, de az új világban még erősebb lesz. Gondolj csak arra, hogy milyen munka vár ránk! Üdvözölhetjük majd a feltámadókat, és megtaníthatjuk nekik, mit jelent Istennek tetszően élni. Ezenkívül az egész földet paradicsommá kell alakítani. Nem kis feladatok várnak ránk. De micsoda öröm lesz vállvetve együtt dolgozni másokkal, miközben eljutunk a tökéletességre a messiási Királyság uralma alatt! Az emberi család tagjai minden korábbinál közelebb kerülnek majd egymáshoz és az Istenükhöz, aki kielégíti „minden élő kívánságát” (Zsolt 145:16).

ISTEN MUNKATÁRSÁNAK LENNI VÉDELEM

12. Miért mondhatjuk, hogy a prédikálómunka védelmet jelent?

12 Vigyáznunk kell a Jehovával ápolt kapcsolatunkra. Mivel ezt a világot Sátán, az Ördög uralja, és tökéletlenek is vagyunk, könnyen hatással lehet ránk a világban élő emberek helytelen gondolkodásmódja és viselkedése. A világ szellemét egy folyó sodrásához hasonlíthatnánk, amely olyan irányba vinne minket, amerre nem akarunk menni. Hogy ne sodorjon el, erőnket megfeszítve kell úsznunk a másik irányba. Ahhoz is erőfeszítésre van szükség, hogy Sátán világa ne ragadjon magával minket. Prédikálás közben fontos és építő gondolatokra összpontosítunk, nem olyanokra, amelyek kikezdik a hitünket (Fil 4:8). A tanúskodás Isten ígéreteire és szeretetteljes alapelveire emlékeztet minket, ami megszilárdítja a meggyőződésünket. Abban is segít, hogy a szellemi fegyverzetünk ép maradjon. (Olvassátok fel: Efézus 6:14–17.)

13. Mit mondott egy testvér a prédikálómunkáról?

13 Ha elfoglaljuk magunkat a prédikálással és az imádathoz kapcsolódó más tevékenységekkel, egyszerűen nem marad időnk arra, hogy túl sokat aggódjunk a gondjaink miatt, és ez is védelem a számunkra. Az Ausztráliában élő Joel ezt mondja: „A prédikálómunka segít, hogy ne veszítsem el a kapcsolatot a valósággal. Így látom, hogy milyen sok nehézséget élnek át az emberek, és hogy milyen jó, hogy én alkalmazom a Biblia alapelveit. Ez a munka abban is segít, hogy alázatos maradjak. Lehetőséget ad arra, hogy Jehovára és a testvérekre támaszkodjam.”

14. Mi bizonyítja, hogy Isten szelleme velünk van?

14 A tanúskodómunka azt a meggyőződésünket is erősíti, hogy Isten szelleme velünk van. Tegyük fel, hogy azzal a munkával bíznak meg, hogy lásd el a környéken élőket egészséges kenyérrel. Fizetést nem kapsz, és a költségeidet sem térítik meg. Sőt, idővel azt látod, hogy a legtöbben nem akarnak ilyen kenyeret, és néhányan rossz szemmel néznek rád a munkád miatt. Meddig dolgoznál egy ilyen munkahelyen? Az emberek negatív reakciója annyira lelombozna, hogy biztosan  nem sokáig lenne erőd kitartani. Sokan közülünk mégis hosszú évek óta végzik a szolgálatot a saját költségükön, annak ellenére, hogy hálátlan emberek megvetik és kigúnyolják őket. Ez bizonyítja, hogy Isten szelleme támogatja a munkánkat!

BIZONYÍTSUK BE, HOGY SZERETJÜK ISTENT ÉS AZ EMBEREKET

15. Hogyan függ össze a jó hír hirdetése Isten szándékával?

15 Gondold végig, hogy mennyire beleillik a jó hír prédikálása Isten szeretetteljes szándékába. Azt szerette volna, hogy az emberek töltsék be a földet, és soha ne haljanak meg. Bár Ádám vétkezett, Jehova szándéka nem változott meg (Ézs 55:11). Gondoskodott róla, hogy az emberiség megszabaduljon a bűn és a halál terhétől. Jézus ezzel a szándékkal összhangban lejött a földre, és feláldozta az életét az engedelmes emberekért. De ahhoz, hogy engedelmeskedni tudjanak Istennek, meg kellett tudniuk, hogy mit vár el tőlük. Jézus ezért Isten követelményeire oktatta őket, és megparancsolta a tanítványainak, hogy ők is tegyék ugyanezt. Ha segítünk másoknak megbékélni Istennel, azzal közvetlenül hozzájárulunk a szándéka megvalósulásához, vagyis ahhoz, hogy megmentse az emberiséget a bűntől és a haláltól.

16. Milyen összefüggés van a prédikálás és Isten két legnagyobb parancsolata között?

16 Ha segítünk másoknak az örök élethez vezető úton járni, azzal bizonyítjuk, hogy szeretjük az embertársainkat és Jehovát, „akinek az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Tim 2:4). Amikor megkérdezték Jézustól, hogy mi az Izrael nemzetének adott legnagyobb parancsolat, ő ezt mondta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«” (Máté 22:37–39). A prédikálómunkában való részvételünkkel azt bizonyítjuk, hogy megtartjuk ezeket a parancsokat. (Olvassátok fel: Cselekedetek 10:42.)

17. Miért érzed megtiszteltetésnek, hogy prédikálhatod a jó hírt?

17 Micsoda megtiszteltetésben lehet részünk! Jehova olyan munkával bízott meg minket, amely örömet szerez, közelebb visz minket hozzá és másokhoz, és védelmet is jelent. Ez a munka arra is lehetőséget ad, hogy kimutassuk a szeretetünket Isten és az embertársaink iránt. Bár Isten népének több millió tagja különböző körülmények között él szerte a földön, legyenek fiatalok vagy idősek, gazdagok vagy szegények, egészségesek vagy betegek, mindannyian igyekeznek beszélni másoknak a hitükről. Biztosan egyetértesz Chantellel, aki Franciaországban él. Ezt mondja: „A világegyetem leghatalmasabb személye, mindenek teremtője, a boldog Isten azt mondja neked, hogy »menj, beszélj a nevemben, beszélj a szívedből. Adok hozzá erőt, a Szavamat, a Bibliát, angyali támogatást, földi társakat, folyamatos képzést, és pontos útmutatást a megfelelő időben.« Mekkora kiváltság azt tenni, amit Jehova kér, és együtt munkálkodni vele!”