Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2016. FEBRUÁR 

Legyünk lojálisak Jehovához!

Legyünk lojálisak Jehovához!

„Jehova legyen köztem és közted, az én leszármazottaim között és a te leszármazottaid között időtlen időkig!” (1SÁM 20:42)

ÉNEKEK: 125., 62.

1–2. Miért mondhatjuk, hogy a Jonatán és Dávid közötti barátság a lojalitás kiemelkedő példája?

JONATÁN ámulattal figyelhette, hogyan száll szembe az ifjú Dávid a hatalmas Góliáttal. Dávid most ott állt Jonatán apja, Saul király előtt. „A filiszteus feje még a kezében volt” (1Sám 17:57). Jonatán biztosan csodálta Dávidot a bátorságáért. Egyértelmű volt, hogy Isten támogatja ezt az ifjút, „és Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével”. Sőt, Jonatán „szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét” (1Sám 18:1–3). Élete végéig lojális volt hozzá.

2 Jonatánnak az sem változtatta meg a Dávid iránti érzéseit, hogy Isten Dávidot választotta Izrael következő királyának. Jonatán nagyon aggódott Dávidért, amikor Saul meg akarta ölni. Elment Júda pusztájába, Hóresbe, hogy bátorítsa a barátját, Dávidot, aki ott rejtőzött el, és „megerősítse a kezét Istennel kapcsolatban”. Így szólt hozzá: „Ne félj. . . Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad” (1Sám 23:16, 17).

3. Mi volt Jonatán számára fontosabb annál, hogy lojális legyen Dávidhoz, és honnan tudjuk ezt? (Lásd a képet a cikk elején.)

 3 A lojalitás egy olyan érték, melyet szinte mindenki nagyra tart. Ám egy értékes tanulság elkerülné a figyelmünket, ha Jonatánnak csak a Dávid iránti lojalitására összpontosítanánk, és megfeledkeznénk az Isten iránti lojalitásáról. Miért tekintette Jonatán a barátjának Dávidot, nem pedig a vetélytársának? Nyilvánvaló, hogy Jonatánnak valami fontosabb volt, mint a saját előmenetele. Ne feledjük, hogy segített Dávidnak, hogy „megerősítse a kezét Istennel kapcsolatban”. Ebből világosan láthatjuk, hogy Jonatán szívében az Isten iránti lojalitás állt az első helyen. Tulajdonképpen a Jehova iránti lojalitása indította arra, hogy lojális legyen Dávidhoz. És mindketten tartották magukat a következő eskühöz: „Jehova legyen köztem és közted, az én leszármazottaim között és a te leszármazottaid között időtlen időkig!” (1Sám 20:42).

4. a) Mi tesz minket igazán boldoggá és megelégedetté? b) Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

4 Mi, keresztények, nem csupán másokat csodálunk a lojalitásukért, hanem mi magunk is lojálisak vagyunk a családtagjainkhoz, a barátainkhoz és a hittársainkhoz (1Tessz 2:10, 11). De elsősorban kihez kell lojálisnak lennünk? Természetesen ahhoz, akitől az életünket kaptuk (Jel 4:11). Az Isten iránti lojalitás valódi örömet és megelégedettséget ad. De ehhez arra van szükség, hogy még a nehézségek közepette is ragaszkodjunk hozzá. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan segíthet nekünk Jonatán példája, hogy lojálisak maradjunk Jehovához négy helyzetben: 1. amikor egy felettünk álló személy nem tűnik méltónak a tiszteletünkre; 2. amikor az Isten iránti lojalitásunk ütközik a mások iránti lojalitásunkkal; 3. amikor félreértenek vagy tévesen ítélnek meg minket; vagy 4. amikor a lojalitás ütközik a személyes érdekeinkkel.

AMIKOR A FELETTÜNK ÁLLÓK NEM TŰNNEK MÉLTÓNAK A TISZTELETÜNKRE

5. Miért volt nehéz az izraelitáknak lojálisnak lenni Istenhez Saul uralma idején?

5 Noha Isten kente fel Sault, Jonatán apját királynak, Saul később engedetlenné vált, ezért Jehova elvetette (1Sám 15:17–23). Mivel Isten nem távolította el azonnal a trónról, a helytelen viselkedése próbára tette az alattvalóit és a hozzá közel állókat. Lojálisnak kellett maradniuk Istenhez, miközben a király, aki Jehova trónján ült, letért a helyes útról (1Krón 29:23).

6. Mi mutatja, hogy Jonatán lojális maradt Jehovához?

6 Amikor először nyilvánult meg Saul engedetlensége, a fia, Jonatán lojális maradt Jehovához (1Sám 13:13, 14). Sámuel próféta korábban ezt mondta: „Jehova. . . nem hagyja el népét az ő nagy nevéért” (1Sám 12:22). Jonatán bebizonyította, hogy hisz ebben, amikor egy hatalmas filiszteus hadsereg 30 000 harci szekérrel felszerelkezve fenyegette Izraelt. Saulnak csupán 600 embere volt, és csak neki meg Jonatánnak volt fegyvere. Jonatán átment a filiszteusok előőrséhez úgy, hogy csak a fegyverhordozóját hívta magával. „Jehova előtt nincs akadály: sok által, és kevés által is szerezhet megmentést” – mondta. Ők ketten mintegy 20 embert öltek meg az előőrsből. Majd „a föld is megrendült, és ebből Istentől való remegés lett”. A zűrzavarban a filiszteusok egymás ellen fordultak. Így hát Jonatán Istenbe vetett hite győzelemre segítette az izraelitákat (1Sám 13:5, 15, 22; 14:1, 2, 6, 14, 15, 20).

7. Hogyan viszonyult Jonatán az apjához?

7 Jonatán mindig megpróbált együttműködni  az apjával, még akkor is, amikor Saulnak már nem volt jó kapcsolata Istennel. Például együtt harcoltak, hogy megvédjék Isten népét (1Sám 31:1, 2).

8–9. Miért kell tisztelnünk a felettünk állókat?

8 Jonatánhoz hasonlóan mi is kimutathatjuk a Jehova iránti lojalitásunkat azzal, hogy a kérésével összhangban alárendeljük magunkat „a felsőbb hatalmaknak”, még akkor is, ha valaki nem tűnik méltónak a tiszteletünkre. Például előfordulhat, hogy egy kormányzati tisztviselő korrupt. Ennek ellenére mi tiszteljük a pozícióját, mivel viszonylagos alárendeltséggel tartozunk a felsőbb hatalmaknak. (Olvassátok fel: Róma 13:1, 2.) Igen, ha tiszteljük azokat, akiknek Jehova hatalmat adott, akkor hozzá vagyunk lojálisak (1Kor 11:3; Héb 13:17).

A Jehova iránti lojalitásunkat azzal is kimutathatjuk, ha tiszteljük a házastársunkat, akkor is, ha nincs egy hiten velünk (Lásd a 9. bekezdést.)

9 A Dél-Amerikában élő Olga [1] azzal fejezte ki az Isten iránti lojalitását, hogy még nagyon nehéz körülmények között is igyekezett tisztelni a férjét, aki nem volt Tanú. Éveken át sokat szenvedett tőle a hite miatt. A férje bántalmazta érzelmileg: egyszer sértegette, máskor nem szólt hozzá, és még azzal is megfenyegette, hogy elhagyja, és a gyerekeket is magával viszi. Olga azonban nem fizetett rosszal a rosszért. Minden tőle telhetőt megtett, hogy jó feleség legyen: főzött, mosott, és a férje családjával is törődött (Róma 12:17). Amikor csak tehette, elkísérte a férjét a családi vagy munkahelyi összejövetelekre. Például amikor meghalt a férje édesapja, és a temetés egy másik városban volt, Olga felöltöztette a gyerekeket, és mindent előkészített az utazáshoz. A szertartás alatt a templom bejáratánál várta a férjét. Mivel a férje látta, hogy Olga mennyire türelmes hozzá, és mennyire tiszteli, évek múltán megenyhült. Ma már elviszi a Királyság-terembe, sőt, még buzdítja is, hogy járjon az összejövetelekre, és néha ő is részt vesz rajtuk (1Pét 3:1).

KIHEZ LEGYÜNK LOJÁLISAK?

10. Mi alapján döntötte el Jonatán, hogy kihez kell lojálisnak lennie?

10 Mivel Saul eltökélte, hogy megöli Dávidot, Jonatán nehéz helyzetbe került: kihez legyen lojális? Bár szövetséget kötött Dáviddal, az apjának is alá volt rendelve.  Jonatán azonban tudta, hogy Isten Dáviddal van, és nem Saullal. Éppen ezért a Dávid iránti lojalitása fontosabb volt számára, mint az, hogy Saulhoz legyen lojális. Figyelmeztette Dávidot, hogy rejtőzzön el, majd beszélt Saullal, és jót mondott Dávidról. (Olvassátok fel: 1Sámuel 19:1–6.)

11–12. Hogyan segít az Isten iránti szeretetünk eldönteni, hogy kihez legyünk lojálisak?

11 Az Isten iránti lojalitás segített egy Ausztráliában élő testvérnőnek, Alice-nek, hogy eldöntse, mennyire kell lojálisnak lennie másokhoz. Amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát, a családjának is beszélt azokról a szép dolgokról, amelyeket tanult. Idővel elmondta nekik, hogy nem fogja velük megünnepelni a karácsonyt. Bár megindokolta a döntését, a családtagjai egyre mérgesebbek lettek. Úgy érezték, hogy Alice hátat fordít nekik. Így mesél erről: „Anya végül azt mondta, hogy kitagad. Ez szíven ütött, mert nagyon szeretem őket. De elhatároztam, hogy Jehova és a Fia mindenkinél fontosabb lesz az életemben, és a következő kongresszuson megkeresztelkedtem” (Máté 10:37).

12 Nem szabad engednünk, hogy egy ország, egy iskola vagy egy csapat iránti lojalitás kiszorítsa a szívünkből az Isten iránti lojalitást. Henry például nagyon szeret sakkozni. Mindig az iskolája nyerte a sakkbajnokságot, és minden tőle telhetőt meg akart tenni a győzelemért. Később így emlékezett erre vissza: „Az iskola iránti lojalitás fokozatosan fontosabbá vált számomra az Isten iránti lojalitásnál. A hétvégi sakkjátszmák miatt nem jutott időm a prédikálásra, ezért úgy döntöttem, hogy kiszállok a csapatból” (Máté 6:33).

13. Hogyan segíthet az Isten iránti lojalitásunk a családi konfliktusok rendezésében?

13 Időnként nem könnyű egyszerre több családtagunkhoz is lojálisnak lenni. Ken így beszél erről: „Szerettem volna rendszeresen meglátogatni az idősödő anyukámat, és annak is örültem volna, ha néha nálunk tölt egy-két napot. De anyukám és a feleségem nem jöttek ki egymással. Két tűz között voltam, mert ha valamelyikük kedvére tettem, azzal a másikat megbántottam. Aztán felismertem, hogy elsősorban a feleségemhez kell lojálisnak lennem. Így hát kidolgoztam egy számára is elfogadható kompromisszumos megoldást.” Az Isten iránti lojalitás és a Szava iránti tisztelet kellő bátorságot adott Kennek ahhoz, hogy elmagyarázza a feleségének, hogy miért kell kedvesen bánniuk az édesanyjával, és megbeszélje az édesanyjával, hogy miért kell tisztelnie a feleségét. (Olvassátok fel: 1Mózes 2:24; 1Korintusz 13:4, 5.)

AMIKOR FÉLREÉRTENEK VAGY IGAZSÁGTALANUL BÁNNAK VELÜNK

14. Hogyan bánt Saul Jonatánnal?

14 A Jehova iránti lojalitásunk próba alá kerülhet, ha egy felelős pozíciót betöltő személy tévesen ítél meg minket. Jonatán is került ilyen helyzetbe. Saul király, Isten felkentje, tisztában volt vele, hogy a fia és Dávid jó barátok, de azt nem értette, hogy miért. Emiatt egyszer nagyon dühös lett, és megalázta Jonatánt. Ő azonban nem vágott vissza. Nem ingott meg a lojalitása Isten iránt, és Dávid iránt sem, aki később Izrael királya lett (1Sám 20:30–41).

15. Mit tegyünk, ha egy testvér igazságtalanul bánik velünk?

15 Jehova népe körében nem valószínű, hogy bárki is igazságtalanul bánna velünk. De azok a férfiak, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben, tökéletlenek, és előfordulhat, hogy félreértik a tetteinket (1Sám 1:13–17). Ha bármikor is igazságtalanul bánnak velünk, maradjunk lojálisak Jehovához.

 AMIKOR A LOJALITÁS ÉS AZ EGYÉNI ÉRDEKEK ÜTKÖZNEK

16. Milyen helyzetekben fordulhat elő, hogy az Isten iránti lojalitásunk önfeláldozást kíván meg tőlünk?

16 Saul arra biztatta Jonatánt, hogy a saját érdekeivel törődjön (1Sám 20:31). Azonban az Isten iránti lojalitása arra indította Jonatánt, hogy támogassa Dávidot, és ne a királyi ranggal járó előnyök megszerzésén mesterkedjen. Mi is tudunk olyan önzetlenek lenni, mint Jonatán, ha észben tartjuk, hogy Jehova előtt az az ember elfogadható, aki „kárára esküdött, de nem másítja meg” (Zsolt 15:4). Jonatán nem másította meg a Dáviddal kötött esküjét. Mi se tegyünk ilyesmit. Például ha egy üzleti megállapodás teljesítése nehezebb, mint gondoltuk, az Isten iránti lojalitásunk és a Biblia iránti tiszteletünk arra indít minket, hogy álljuk a szavunkat. És mi a helyzet akkor, ha a házasságunk nem olyan harmonikus, mint amilyenre számítottunk? Az Isten iránti szeretetünk biztosan arra ösztönöz minket, hogy maradjunk lojálisak a házastársunkhoz. (Olvassátok fel: Malakiás 2:13–16.)

Ha teljesítjük, amit egy megállapodásban vállaltunk, bizonyítjuk, hogy lojálisak vagyunk Istenhez, és tiszteljük a Bibliát (Lásd a 16. bekezdést.)

17. Miben segített neked ez a tanulmányozási cikk?

17 Ha elmélkedünk Jonatán példáján, biztosan mi is szeretnénk olyan lojálisak lenni Istenhez, mint ő. Így hát ne a saját önző érdekeinket helyezzük előtérbe. És Jonatán példáját követve, azzal is mutassuk ki a Jehova iránti lojalitásunkat, hogy lojálisak vagyunk a népéhez, még azokhoz a hittársainkhoz is, akik csalódást okoztak nekünk. Ha nehéz helyzetekben is lojálisak maradunk Jehova Istenhez, megörvendeztetjük a szívét, ami mély megelégedettséggel fog eltölteni minket (Péld 27:11). Ha mindvégig lojálisak maradunk hozzá, láthatjuk majd, amint az őt szeretők érdekében mindent jóra fordít. Dávid kortársai közül némelyek lojálisak voltak, mások viszont nem. A következő cikkben az ő tetteikből fogunk értékes tanulságokat levonni.

^ [1] (9. bekezdés): Néhány nevet megváltoztattunk.