Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2016. AUGUSZTUS 

Johannes Rauthe részt vesz a szántóföldi szolgálatban (valószínűleg az 1920-as években)

 ARCHÍVUMUNKBÓL

„Gyümölcsöző a munka Jehova dicséretére”

„Gyümölcsöző a munka Jehova dicséretére”

„AZ EDDIGI összes háború jelentéktelennek mondható azzal a nagy mérvű pusztítással összevetve, amely most Európában folyik.” Így jellemezte Az Őrtorony 1915. szeptember 1-jei angol száma az első világháborút, amely végül mintegy 30 országra terjedt ki. Az Őrtorony arról számolt be, hogy az összecsapások miatt „a szolgálat bizonyos mértékig akadályoztatva van, különösen Németországban és Franciaországban”.

A Bibliakutatók ebben a nemzetközi méreteket öltő öldöklésben még nem teljesen értették, hogy mit jelent a keresztényi semlegesség. Ennek ellenére eltökéltek voltak, hogy hirdetni fogják a jó hírt. Wilhelm Hildebrandt is szerette volna kivenni a részét a prédikálószolgálatból, ezért rendelt néhányat A bibliai tanulók vallásos naplója című tájékoztatólapokból francia nyelven. Nem kolportőrként, vagyis teljes idejű prédikálóként tartózkodott Franciaországban, hanem német katonaként. A francia járókelők megdöbbenésére ez az egyenruhás „ellenség” békés üzenetet hirdetett.

Az Őrtoronyban megjelent levelekből kiderül, hogy a német katonaságban számos más Bibliakutató is késztetést érzett arra, hogy megossza másokkal a királyság jó hírét. Lemke testvér, aki a haditengerészetnél szolgált, arról számolt be, hogy a legénységből öten érdeklődtek. „Még ezen a hajón is gyümölcsöző a munka Jehova dicséretére” – írta.

Georg Kayser katonaként került a frontra, de az igaz Isten szolgájaként tért haza. Hogyan történt ez? Valamilyen módon hozzájutott a Bibliakutatók egyik kiadványához, tiszta szívéből elfogadta az igazságot, és letette a fegyvert. Ezután már csak segédszolgálatos munkát vállalt, amihez nem kellett részt vennie a harcokban. A háború után éveken át buzgó úttörőként szolgált.

Igaz, a Bibliakutatók még nem látták olyan tisztán a semlegesség kérdését, de az álláspontjuk és a viselkedésük nagyon eltért azokétól, akik helyeselték a háborút. A politikusok és az egyházi vezetők támogatták a háborús erőfeszítéseket, a Bibliakutatók viszont a „Béke Fejedelme” mellett  álltak ki (Ézs 9:6). Noha voltak közöttük olyanok, akik szigorúan véve nem őrizték meg a semlegességüket, ők is vallották azt, amit Konrad Mörtter Bibliakutató így fogalmazott meg: „Világosan felismertem Isten Szavából, hogy egy keresztény nem ölhet embert” (2Móz 20:13). *

Hans Hölterhoff ezzel a kézikocsival hirdette az Aranykorszak folyóiratot

Németországban, ahol a törvény nem adott felmentést a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadóknak, több mint húsz Bibliakutató semmilyen katonai tevékenységben sem volt hajlandó részt venni. Néhányukat elmebetegnek nyilvánították. Gustav Kujathot például elmegyógyintézetbe zárták, és gyógyszeres kezelésnek vetették alá. Hans Hölterhoff, aki szintén visszautasította a sorozást, börtönbe került. Mivel minden, háborúval kapcsolatos munkát megtagadott, az őrök olyan sokáig tartották kényszerzubbonyban, hogy a végtagjai teljesen elzsibbadtak. Így sem sikerült megtörniük, ezért eljátszották a kivégzését. Hans mindezek ellenére végig feddhetetlen maradt a háború idején.

Más testvérek, akiket sorozásra hívtak, nem voltak hajlandók fegyvert fogni, és segédszolgálatos feladatot kértek. * Johannes Rauthét a vasúthoz küldték dolgozni, Konrad Mörtter beteghordó lett, Reinhold Weber pedig ápoló. August Krafzig is nagyon hálás volt, hogy olyan feladatot kapott, amely miatt nem kellett a frontra mennie. Ők és más Bibliakutatók elhatározták, hogy azzal összhangban szolgálják Jehovát, amit megértettek a szeretetről és a lojalitásról.

A háború alatt tanúsított magatartásuk miatt a Bibliakutatókat figyelni kezdték a hivatalos szervek. Németországban a háború utáni években több ezer Bibliakutatót perbe fogtak a prédikálótevékenysége miatt. A magdeburgi fiókhivatal létrehozott egy jogi osztályt, hogy támogassa őket.

Jehova Tanúi az idők folyamán egyre tisztábban látták a keresztényi semlegesség kérdését. Amikor kitört a második világháború, semlegesek maradtak, és teljesen elhatárolódtak a katonaságtól. Emiatt a német állam ellenségeinek tartották őket, és heves üldözésnek voltak kitéve. De ez már az „Archívumunkból” című rovat egy későbbi cikkének a témája lehet. (A közép-európai archívumunkból.)

^ 7. bek. Az Őrtorony 2013. május 15-ei számában az „Archívumunkból – Szilárdan álltak a próbatétel idején” című cikk beszámol róla, hogyan álltak helyt a Bibliakutatók Nagy-Britanniában az első világháború alatt.

^ 9. bek. Ezt az eljárásmódot javasolta a Millenniumi hajnal VI. kötete (1904), és a Sioni Őrtorony 1906. augusztusi számának a német kiadása is. Az Őrtorony 1915. szeptemberi száma kiigazította az álláspontunkat, és azt tanácsolta, hogy a Bibliakutatók ne vonuljanak be a hadseregbe. Ez a cikk azonban nem jelent meg németül.

Lásd még

Miért semlegesek Jehova Tanúi politikailag?

Vajon veszélyeztetik ezzel az országuk biztonságát?