Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2016. 6. SZÁM

Gólya

Tanulhatunk a madaraktól

Tanulhatunk a madaraktól

„Kérdezd csak meg a háziállatokat. . . az egek szárnyas teremtményeit, majd megjelentik neked.” „Melyik nem tudja mindezek közül, hogy Jehova keze cselekedte ezt. . .?” (Jób 12:7, 9).

TÖBB mint 3000 évvel ezelőtt az ókori Jób patriarcha felismerte, milyen sok mindent elárulnak az ég madarai Isten teremtésművéről. Jellegzetes viselkedésükről sok szemléltetést és metaforát ismerünk. A Biblia sokszor beszél a madarakról, így fontos dolgokat tanít nekünk az életről és az Istenhez fűződő kapcsolatunkról. Nézzünk néhány példát.

HOL RAKNAK FÉSZKET A FECSKÉK?

Fecske

Jeruzsálem lakói jól ismerték a fecskéket, melyek szokás szerint az épületek eresze alá rakták a fészküket. Sok fecske valószínűleg azért fészkelt minden évben Salamon templománál, mert biztonságos helynek találták, ahol zavartalanul felnevelhették a fiókáikat.

A 84. zsoltár szerzője Kórah egyik fia. Amikor évente kétszer egy hétig a templomnál szolgált, felfigyelt ezekre a fészkekre a templom környékén. Szeretett volna a fecskékhez hasonlóan mindig Jehova házában lakni. Ezekkel a szavakkal fejezte ki vágyódását: „Mily gyönyörű a te fenséges hajlékod, ó, seregek Jehovája! Sóvárog, sőt eped a lelkem Jehova udvarai után . . . Még a madár is talál házat, a fecske is fészket magának, ahová fiókáit rakja, a te fenséges oltárodnál, ó, seregek Jehovája, Királyom és Istenem!” (Zsoltárok 84:1–3). Vajon mi is, és a gyermekeink is ennyire vágyunk rá, hogy rendszeresen ott legyünk a gyülekezetben Isten népével? Értékeljük ezeket az alkalmakat? (Zsoltárok 26:8, 12).

A GÓLYA TUDJA, MIKOR KELL KÖLTÖZNIE

„A gólya az égen. . . jól ismeri a maga rendelt idejét” – írta Jeremiás próféta. Kétségtelenül megszokott látvány volt számára, amikor a gólyák az ígéret földje felett repültek el. A megfigyelések szerint tavasszal általában több mint 300 000 fehér gólya tart Afrikából a Jordán völgyén keresztül Európa felé. A biológiai órájuk készteti őket arra, hogy visszatérjenek nyári költőhelyükre. A többi költöző madárhoz hasonlóan a gólya is „ügyel rá, mikor kell megérkeznie” (Jeremiás 8:7).

„A madarak vándorlása igazán csodálatos, hiszen teljesen ösztönösen teszik” – írja egy forrásmű (Collins Atlas of Bird Migration). A költöző madarak Jehova Istentől kapták ösztönös bölcsességüket, ennek köszönhetően úgymond ismerik az évszakokat. Az emberek viszont azt a képességet kapták, hogy különbséget tudnak tenni bizonyos idők és időszakok között (Lukács 12:54–56). A gólyák ösztönös bölcsességével ellentétben az emberek az Istentől kapott ismeret által képesek felismerni, milyen jelentőségteljes események idején élünk. Jeremiás napjaiban az  izraeliták figyelmen kívül hagyták az ilyen jeleket. Isten elmondta, milyen mélyen gyökerező gond állt ennek hátterében: „megvetették Jehova szavát. Miféle bölcsességük van hát nekik?” (Jeremiás 8:9).

Számtalan bizonyíték szól amellett, hogy abban az időben élünk, melyet a Biblia utolsó napoknak nevez (2Timóteusz 3:1–5). Mi vajon utánozzuk a gólyát, és felismerjük ennek az időszaknak a jelentőségét?

A SAS A MESSZESÉGBE TEKINT

Sas

A Biblia sokszor említi a sast, jellegzetes alakja megszokott látvány az ígéret földjén. Magas kőszirtre rakja a fészkét, onnan kutat „eledel után”, és „a messzeségbe tekintenek szemei” – írja a Biblia (Jób 39:27–29). Olyan éles a látása, hogy állítólag egy kilométerről is észrevesz egy nyulat.

Miként a sas képes a messzeségbe tekinteni, úgy Jehova a távoli jövőbe látni. Jehova Isten ezért kijelentette: „kezdettől fogva megmondom a véget, és régtől fogva azokat, amiket még nem vittek véghez” (Ézsaiás 46:10). Ha megfogadjuk Jehova tanácsát, javunkra fordíthatjuk páratlan bölcsességét és előrelátását (Ézsaiás 48:17, 18).

A Biblia azokat is sasokhoz hasonlítja, akik bíznak Istenben: „akik Jehovában reménykednek, erőre kapnak. Szárnyra kelnek, mint a sasok” (Ézsaiás 40:31). A sas a felszálló meleg légáramlatokat kihasználva vitorlázik. Amikor felfedez egy ilyen termiket, kiterjeszti a szárnyait, és a légáramlaton belül körözve egyre magasabbra emelkedik. A sas nem a saját erejéből képes vitorlázni és messzire repülni. Ehhez hasonlóan, akik Jehovában bíznak, támaszkodhatnak rá, mert ő megígéri, hogy „a szokásosnál nagyobb” erőt ad nekik (2Korintusz 4:7, 8).

„MIKÉNT A TYÚK A SZÁRNYA ALÁ GYŰJTI CSIBÉIT”

Tyúk a csibéivel

Jézus nem sokkal a halála előtt megpihent, és miközben a zsidó fővárost nézte, így sóhajtott fel: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek – mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit! De ti nem akartátok” (Máté 23:37).

A madarakban rendkívül erős az az ösztön, hogy megvédjék a kicsinyeiket. A földön fészkelő szárnyasoknak, mint például a tyúkoknak, nagyon éberen kell figyelniük a veszélyekre. Amikor a tyúk észrevesz egy héját felettük keringeni, hangos figyelmeztető jelzést ad, melyre a kiscsibék gyorsan a biztonságot adó szárnyai alá futnak. A forró nap és a heves esőzés elől is itt találnak menedéket. Jézus ehhez hasonlóan szellemi menedéket és védelmet kínált Jeruzsálem lakóinak. Ma pedig arra kér minket, hogy nála keressünk felüdülést, valamint védelmet a mindennapi élet terheitől és aggodalmaitól (Máté 11:28, 29).

Valóban sokat tanulhatunk ezektől a madaraktól. Amint megfigyeled, hogyan viselkednek, próbáld felidézni, hogy a Szentírásban milyen metaforák utalnak rájuk. A fecskéről például eszedbe juthat, hogy értékelnünk kell Jehova imádatának házát. Ha Istenre tekintesz reménységért, úgy szárnyalhatsz, mint a sasok. Bárcsak Jézustól tanulnál szellemi igazságokat, melyek úgy védelmeznek téged, mint a tyúk szárnyai a kiscsibéit! A gólya pedig emlékeztethet rá, hogy mennyire fontos éberen figyelni, milyen jelentősége van napjaink eseményeinek.

Lásd még

ÖRÖMTELI ÜZENET ISTENTŐL

Hogyan közeledhetünk Istenhez?

Minden imát meghallgat Isten? Hogyan imádkozzunk? Az imán kívül hogyan közeledhetünk Istenhez?