Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2016. 4. SZÁM

Tudtad?

Tudtad?

Miért volt meglepő, ahogy Jézus a leprásokkal bánt?

Az ókori zsidók féltek attól a fajta leprától, mely a bibliai időkben megfertőzte az embereket. Ez a rettegett betegség megtámadta az idegvégződéseket, és tartós károsodást, torzulást okozott a testen. Akkoriban nem ismerték a lepra ellenszerét. A fertőzöttet elkülönítették, de ha mégis emberek közelébe ment, figyelmeztetnie kellett őket arra, hogy leprás (3Mózes 13:45, 46).

A zsidó vallási vezetők leprára vonatkozó szabályai túlmentek azon, amit a Szentírás kért, és ezzel szükségtelenül megnehezítették a betegek életét. A rabbinikus előírások szerint például az emberek 4 könyöknyi (kb. 2 m) távolságnál nem mehettek közelebb a leprásokhoz. Ha fújt a szél, 100 könyöknyi (kb. 45 m) távolságot kellett tartaniuk. Néhány talmudista úgy értelmezte a Szentírásnak azt a követelményét, hogy a leprásoknak a „táboron kívül” kell élniük, hogy nem jöhetnek a város falain belülre. Ezért ha egy rabbi meglátott egy leprást a városban, megdobálta kövekkel, és ezt kiabálta: „Kifelé a helyedre, ne fertőzz meg másokat!”

Mennyivel másképp bánt Jézus a leprásokkal! Nemhogy nem kergette el őket, hanem megérintette, sőt meg is gyógyította őket (Máté 8:3).

Milyen alapon engedték meg a válást a zsidó vallási vezetők?

Válólevél i. sz. 71-ből vagy 72-ből

Az i. sz. első században a válás vitatott kérdés volt a vallási vezetők körében. Ezért a farizeusok egyszer a következő kérdéssel tették próbára Jézust: „Szabad-e a férfinak akármilyen okból elválnia a feleségétől?” (Máté 19:3).

A mózesi törvény megengedte egy férfinak, hogy elváljon a feleségétől, ha valami illetlenséget talált benne (5Mózes 24:1). Jézus idejében két rabbinikus irányzat volt meghatározó, melyek egymásnak ellentmondóan magyarázták ezt a törvényt. Sammáj tanítása szigorúbb volt, a válás egyetlen elfogadható okának a „hűtlenséget”, azaz a házasságtörést tartotta. Hillél ezzel szemben azt tanította, hogy egy férfi bármilyen csekély házassági gond esetén is törvényesen elválhat a feleségétől. Ez utóbbi irányzat szerint egy férj akkor is elválhatott a feleségétől, ha csupán elrontotta az ételt, vagy ha egy csinosabb nőt talált.

Vajon Jézus hogyan válaszolt a farizeusok kérdésére? Egyszerűen ezt mondta: „aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Máté 19:6, 9).

Lásd még

Jézus csupán egy jó ember volt?

Miért mondhatjuk, hogy a názáreti Jézus volt a legnagyobb hatással az emberekre?

Megengedi a Biblia a válást?

Mikor engedi meg Isten a válást, és milyen esetben gyűlöli?