Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony  |  2016. 3. szám

 A BIBLIA KÉPES MEGVÁLTOZTATNI AZ ÉLETÜNKET

Ma már tisztelem a nőket, és magamat is

Ma már tisztelem a nőket, és magamat is
  • SZÜLETÉSI ÉV: 1960

  • SZÜLETÉSI HELY: FRANCIAORSZÁG

  • KORÁBBAN: ERŐSZAKOS KÁBÍTÓSZERFÜGGŐ VOLT, LENÉZTE A NŐKET

A MÚLTAM:

Franciaország északkeleti részén, Mulhouse-ban születtem, egy erőszakosságáról hírhedt munkásnegyedben. A legtöbb gyerekkori emlékem a környéken élő családok erőszakos vitáihoz kötődik. A családunkban lenézték a nőket, és szinte soha semmiről nem kérték ki a véleményüket. Azt tanították nekem, hogy a nők helye a konyhában van, az a dolguk, hogy gondoskodjanak a férfiakról és a gyerekekről.

Nem volt könnyű gyerekkorom. Az édesapám alkoholista volt. Tízéves voltam, amikor meghalt emiatt, majd öt évvel később az egyik bátyám öngyilkos lett. Még ugyanabban az évben egy családi perpatvar során szemtanúja lettem egy gyilkosságnak. Szörnyű élmény volt. A családtagjaim megtanítottak verekedni, és arra, hogyan bánjak a késekkel, pisztolyokkal, hogyha szükséges. Zaklatott fiatalként egyik tetoválást csináltattam a másik után, és inni kezdtem.

Tizenhat éves koromra 10-15 üveg sört ittam naponta, és nem sokkal később elkezdtem kábítószerezni. Hogy minderre pénzem legyen, fémhulladékot adtam el, és loptam is. Tizenhét évesen már börtönben is ültem. Összesen 18-szor ítéltek el lopásért és erőszakos viselkedésért.

A húszas éveim elején még mélyebbre süllyedtem. Naponta 20 marihuánás cigit szívtam el, heroinoztam, és más tiltott szereket is fogyasztottam. Többször is majdnem túladagoltam magam. Kábítószer-kereskedő lettem, így folyton késekkel és pisztolyokkal felfegyverkezve jártam. Egyszer megpróbáltam lelőni egy férfit, de a golyó szerencsére lepattant az övcsatjáról. Amikor 24 éves voltam, édesanyám meghalt. Ettől csak még jobban haragudtam a világra. A járókelők rémülten átmentek az utca túloldalára, amikor megláttak. Verekedések miatt gyakran töltöttem a hétvégémet a rendőrségen, vagy épp a kórházban, hogy összefoltozzanak.

Huszonnyolc évesen megnősültem. Ahogy az várható volt, nem tiszteltem a feleségem. Sértegettem és vertem. Szinte semennyi időt nem töltöttünk együtt. Azt gondoltam, elegendő, ha elhalmozom lopott ékszerekkel. Aztán valami váratlan történt. A feleségem elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Az első alkalom után letette a cigarettát, és nem fogadott el tőlem  lopott pénzt, még az ékszereit is visszaadta. Szörnyen dühös voltam. Elleneztem a tanulmányozást, és gyakran cigarettafüstöt fújtam az arcába, valamint gúnyt űztem belőle a szomszédok előtt.

Egyik éjszaka, az italtól kábultan, véletlenül felgyújtottam a lakásunkat. A feleségem kimentett a lángok közül engem is, és az ötéves kislányunkat is. Amikor kijózanodtam, gyötörni kezdett a bűntudat. Úgy éreztem, Isten soha nem fog megbocsátani nekem. Eszembe jutott, hogy egy pap azt mondta, hogy a gonoszok a pokolra jutnak. Még a pszichiáterem is azt mondta, hogy nekem annyi, javíthatatlan vagyok.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?

A tűz után a feleségem szüleihez költöztünk. Amikor a Tanúk eljöttek a feleségemhez, megkérdeztem tőlük: „Meg tudja bocsátani Isten a bűneimet?” Megmutatták a Bibliából az 1Korintusz 6:9–11-et. Ez a rész olyan viselkedési formákat sorol fel, melyeket Isten elítél, de a végén hozzáteszi: „ilyenek voltak némelyek közületek”. Ez biztosított arról, hogy meg lehet változni. A Tanúk megmutatták az 1János 4:8-at, és elmondták, hogy Isten szeret engem. Felbátorodva megkértem a Tanúkat, hogy hetente kétszer is tanulmányozzák velem a Bibliát. Az összejöveteleikre is eljártam, és folyton Jehovához imádkoztam.

Egy hónapon belül úgy döntöttem, leszokok a kábítószerről és az alkoholról. Hamarosan olyan volt, mintha háború dúlna a testemben. Rettenetes rémálmok gyötörtek, fájt a fejem, görcseim, és más elvonási tüneteim is voltak. De éreztem, hogy Jehova fogja a kezem, és erőt ad. Pál apostoléhoz hasonló érzéseim voltak. Ő ezt írta arról, ahogyan Isten segített neki: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:13). Idővel a dohányzásról is sikerült leszoknom (2Korintusz 7:1).

A Biblia nemcsak abban segített, hogy a kezembe vegyem az életem, hanem a családi életemre is jó hatással volt. Már másképp bántam a feleségemmel. Kezdtem tisztelni őt, és olyan szavakat használni, mint a „kérlek” és „köszönöm”. Próbáltam igazi apa lenni. Egy év tanulmányozás után átadtam az életem Jehovának, és megkeresztelkedtem, ahogyan azt a feleségem már korábban megtette.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?

Biztos vagyok benne, hogy a Biblia megmentette az életem. Még a nem Tanú rokonaim is elismerik, hogy valószínűleg már rég túladagoltam volna magam, vagy megöltek volna egy verekedésben.

A családi életem teljesen megváltozott. A Biblia rámutatott, mi a felelősségem férjként és apaként (Efézus 5:25; 6:4). Egyre több időt töltöttem a családommal. Már nem száműzöm a feleségemet a konyhába, hanem boldogan segítek neki, hogy minél több időt tölthessen bibliai oktatómunkával. Ő pedig szívesen támogat, hogy gyülekezeti vénként el tudjam látni a feladataimat.

Jehova Isten szeretete és irgalma megérintett. Nagyon szeretnék a tulajdonságairól beszélni azoknak, akiket reménytelen esetnek tartanak, amilyennek sokan engem is tartottak. Tudom, hogy a Biblia képes bárkinek segíteni, hogy az élete ne legyen szennyes és céltalan. Nemcsak azt tanultam meg a Bibliából, hogy tiszteljek és szeressek másokat, férfiakat és nőket egyaránt, hanem magamat is megtanultam tisztelni.

Lásd még

ÖRÖMTELI ÜZENET ISTENTŐL

Hogyan válnak javunkra a bibliai alapelvek?

Jézus elmondta, hogy miért van szükségünk útmutatásra, és melyik a két legfontosabb alapelv.