Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony  |  2016. 3. szám

 CÍMLAPTÉMA | A HALÁL OKOZTA FÁJDALOM

Hogyan dolgozhatjuk fel a gyászt?

Hogyan dolgozhatjuk fel a gyászt?

Számtalan tanácsot találhatsz a témában, ám nem mind hasznos. Talán néhányan azt javasolják, hogy ne sírj, és ne mutasd ki az érzéseid. Mások pedig épp az ellenkezőjét erőltethetik. A Biblia ennél jóval kiegyensúlyozottabb képet közvetít, ami egyezik a mai kutatások eredményeivel.

Néhány kultúrában úgy tartják, hogy a férfiaknak nem illik sírni. De tényleg szégyellni kellene a könnyeinket, főleg mások előtt? Mentálhigiénés szakemberek elismerik, hogy a gyász egyik szakasza a sírás. A gyász segíthet, hogy idővel továbblépjünk a hatalmas veszteség ellenére is. Ha viszont magunkba fojtjuk a fájdalmat, az több kárt okozhat, mint hasznot. A Biblia nem támogatja azt a nézetet, hogy helytelen könnyeket ejteni, vagy a férfiaknak nem illik így tenni. Vegyük például Jézust. Noha képes volt életre kelteni a halottakat, könnyekre fakadt mások előtt, amikor a barátja, Lázár meghalt (János 11:33–35).

A düh gyakran része a gyásznak, különösen, ha váratlanul történik a haláleset. Sok minden miatt dühösnek érezheti magát az, aki gyászol. Például a tapintatlan és megalapozatlan megjegyzések miatt, melyeket köztiszteletben álló személyek mondanak. „Mindössze 14 éves voltam, amikor apa meghalt – mondja Mike, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él. – A temetésen az anglikán lelkész azt mondta, hogy Istennek szüksége van a jó emberekre, és korán magához veszi őket. * Ez nagyon földühített, mert nagy szükségünk volt az édesapánkra. Már eltelt 63 év, de még mindig sértőnek érzem a szavait.”

Mit mondhatunk a bűntudatról? Különösen akkor, ha hirtelen veszítünk el valakit, az juthat újra és újra az eszünkbe, hogy ha másképp csináltunk volna valamit, talán még mindig élne. Vagy az is lehet, hogy az utolsó találkozásunkkor nézeteltérés volt közöttünk. Emiatt erősebb lehet a bűntudatunk.

Ha bűntudat gyötör, vagy dühöt érzel, fontos, hogy ne titkold el az érzéseid. Inkább beszélj az egyik barátoddal, aki végighallgat, sőt megnyugtathat afelől, hogy sok gyászoló küzd ilyen érzésekkel. A Biblia ezt írja: „Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17).

A Teremtő, Jehova Isten a létező legjobb barát. Öntsd ki a szíved neki, mert ő törődik veled (1Péter 5:7). Továbbá megígéri, hogy akik így tesznek, azokat „az Isten békéje” fogja eltölteni, „amely felette áll minden gondolkodásnak” (Filippi 4:6, 7). Engedd, hogy Isten segítsen neked enyhülést adó szavai, a Biblia által. Írj egy listát a vigasztaló bibliaversekről. (Lásd a  kiemelt részt.) Talán meg is tanulhatnál néhányat. Amikor éjjel egyedül vagy, és nem tudsz aludni, sokat  segíthet, ha ilyen gondolatokon időzöl (Ézsaiás 57:15).

Nemrég egy negyvenéves férfinak, akit most nevezzünk Józsefnek, meghalt rákban a szeretett felesége. József időnként rendkívül magányosnak érzi magát. De az ima sokat segít neki. Így mesél erről: „Amikor Jehovához imádkozom, nem érzem magam egyedül. Gyakran felébredek éjjel, és nem tudok visszaaludni. Ilyenkor kezembe veszem a Szentírást, és elgondolkodom a benne található vigasztaló gondolatokon, majd kiöntöm a szívem Jehovának. Hihetetlen béke és nyugalom hat át, a gyötrő gondolataim elmúlnak, a szívem lecsillapodik, és el tudok aludni.”

Egy fiatal nő, Vanessa is tapasztalta már az ima erejét. Az édesanyja meghalt egy betegség miatt. „A legnehezebb időszakokban Istenhez kiáltottam, és sírva fakadtam – mondja. – Jehova meghallgatta az imáimat, és mindig megadta a szükséges erőt.”

Néhány gyászterapeuta azt tanácsolja a gyászolóknak, hogy segítsenek másoknak, vagy önkéntesként végezzenek társadalmi tevékenységet. Örömet szerezhet nekik, ha ilyesmivel töltik az idejüket, és enyhülhet a fájdalmuk (Cselekedetek 20:35). Sok gyászoló keresztény azt tapasztalta, hogy igazi vigaszt jelent, ha segít másoknak (2Korintusz 1:3, 4).

^ 5. bek. Ez nem bibliai tanítás. A Biblia feltárja, milyen három okból halnak meg az emberek (Prédikátor 9:11; János 8:44; Róma 5:12).