Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Ébredjetek!  |  2015. november

Élet a sötétben

Élet a sötétben

„Szinte teljesen elveszítettem a látásomat, amikor a születésemkor nagyon erős szemcseppekkel kezeltek. Tizenéves koromra megvakultam, és depressziós lettem” (Paqui, egy középkorú nő, akinek a férje szintén vak)

HA VALAKI megvakul, vagy súlyos látáskárosodást szenved, annak sokféle oka lehet. Például egy sérülés vagy betegség hatással lehet a szem működésére, a látóidegekre vagy az agyra. Azokon, akik jelentős mértékben vagy teljesen elveszítik a látásukat, sokszor a kilátástalanság, bánat és félelem érzése uralkodik el. De a legtöbben megbirkóznak a helyzetükkel, és teljes életet élnek.

A közvetlen környezetünkről elsősorban a szemünkkel szerzünk információt. Ezért, ha valaki elveszíti a látását, kénytelen a többi érzékszervére hagyatkozni, például a hallására, szaglására, tapintására és ízlelésére.

A neurológiai kutatások arra engednek következtetni, hogy az agy képes „tapasztalás hatására változni – számol be róla a Scientific American folyóirat. – Számtalan bizonyíték szól amellett, hogy ha az egyik érzékszervből nem érkezik információ az agyba, akkor az agy képes átalakítani magát, hogy támogassa és fokozza más érzékszervek működését.” Figyeld meg a következőket.

Hallás: A beszédhangoktól a léptek zajáig minden hang segíthet az agynak képeket alkotni. „Megtanultam, hogyan tudok másokat megjegyezni és felismerni a hangjuk, vagy akár a járásuk alapján” – mondja Fernando, aki vak. A szintén vak Juan szerint „egy vaknak a hang azonosítja a személyt”. Továbbá a vakok is képesek rá, hogy megfigyeljék a hangszínt, amely sokféle érzelmet közvetíthet.

A vakok a kifinomult hallásuk segítségével sok mindent meg tudnak állapítani, például az autóforgalom irányát, egy szoba méretét és bizonyos tárgyak helyzetét.

Szaglás: A szaglás segítségével sok információhoz juthatnak a vakok, és nem csupán az illat forrását tudják beazonosítani. Például a mentális térképük kialakításához fontos a szaglás. Egy kávézó, étterem vagy piac támpontjai lehetnek egy  bizonyos útvonalnak. Persze a tapintás és az ismerős hangok is nagy segítséget jelentenek.

Tapintás: „Az ujjaimmal látok” – meséli Francisco. Egy fehér bot segítségével még messzebbre lehet „látni”. Manasés születésétől fogva vak, és már gyermekkorában megtanulta használni a fehér botot. Ezt mondja: „Pontosan tudom, hol járok, a többi érzékszervemnek és a memóriámnak köszönhetően, valamint a járdán lévő jelzéseknek köszönhetően, melyeket a botom segítségével érzékelek.”

Az Őrtorony Braille-írású kiadását olvassák

A tapintás még azt is lehetővé teszi a vakoknak, hogy olvassanak, méghozzá Braille-írású kiadványokat. Ma már sok minden elérhető számukra, hogy táplálják az elméjüket és a lelküket. A Braille-kiadványokon kívül hanganyagokat és számítógépes eszközöket is felhasználhatnak. Így a Biblia mellett számos bibliai kiadványt is olvashatnak. *

 A cikk elején említett Paquinak és a férjének igazi vigaszt és reményt jelentenek ezek az eszközök. Jehova Tanúi helyi gyülekezete pedig egy nagy családként támogatja őket. „Teljes életet élhetünk, és a lehetőségekhez mérten önállóan” – mondja Paqui.

A vakság sok nehézséggel jár. De az, hogy az emberek képesek szembenézni még ilyen helyzetekkel is, és boldogan élni, csodálatos bizonyítéka az emberi alkalmazkodóképességnek.

^ 10. bek. Jehova Tanúi több mint 25 nyelven adnak ki Braille-írású bibliai kiadványokat, a többi közt magyarul is.