Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ÉBREDJETEK! 2013. MÁRCIUS 

 PILLANTÁS A MÚLTBA

Robert Boyle

Robert Boyle

A tudománytörténetben jártas embereknek a Robert Boyle név ismerősen csenghet. Talán eszükbe jut a Boyle-törvény, mely a gázok nyomása és térfogata közötti összefüggésről szól. Ez a jelentőségteljes felismerés számtalan tudományos felfedezés alapját fektette le. Ám Robert Boyle nem csupán egy éles elméjű tudós volt. Úgy is ismert, mint aki szilárdan hitt Istenben és az ihletett Szavában, a Bibliában.

BOYLE egy vagyonos családba született 1627-ben, Írországban, Lismore Castle-ben. Nem sokkal később köszöntött be az úgynevezett „értelem kora”, egy olyan időszak, amikor a gondolkodó emberek megpróbálták kiszabadítani az embertársaikat a fanatizmus évszázadokon át tartó rabságából. Boyle-nak is ez volt a célja. Fiatalon egy önéletrajzi írásában a Philaretus nevet adta magának, ami azt jelenti, hogy ’az erény szeretője’.

Boyle amellett, hogy szerette volna sok mindenről megtudni az igazságot, az a vágy is megvolt benne, hogy a felfedezéseit megossza másokkal. Rengeteget írt, és a művei sok kortársára hatással voltak, többek között Newtonra is. 1660-ban Boyle a Királyi Társaság alapító tagja lett. Ez a londoni tudományos intézmény még ma is működik.

A TUDÓS

Boyle-t úgy emlegetik, mint a kémia atyját. Teljesen más megközelítéssel dolgozott, mint korának alkimistái. Ők a felfedezéseiket titokban tartották, vagy olyan érthetetlenül írtak róluk, hogy azt az ő szűk körükön kívül csak kevesen értették meg. Velük ellentétben Boyle a kutatásai minden részletét közzétette. Továbbá ahelyett, hogy egyszerűen elfogadta volna a régóta létező feltevéseket, amellett volt, hogy minden ténymegállapítást laboratóriumi kísérleteknek kell megelőzniük.

 Boyle kísérletei alátámasztották azt az elméletet, miszerint az anyag úgynevezett korpuszkulákból, azaz bizonyos fajta részecskékből áll, melyek különféleképpen kapcsolódnak egymáshoz, és ennek köszönhetően különféle anyagokat alkotnak.

Boyle tudományos kutatáshoz való hozzáállását remekül összefoglalja híres könyve, a The Sceptical Chymist (A kételkedő kémikus). Művében arra inti a tudósokat, hogy ne legyenek elbizakodottak vagy dogmatikusak, és ismerjék el, ha tévedtek. Követelte, hogy akiknek határozott elképzeléseik vannak, tegyenek különbséget aközött, amiről tudják, hogy igaz, és aközött, amiről csak hiszik, hogy igaz.

Boyle követelte, hogy akiknek határozott elképzeléseik vannak, tegyenek különbséget aközött, amiről tudják, hogy igaz, és aközött, amiről csak hiszik, hogy igaz

A HÍVŐ

Boyle ugyanezt a felfogást képviselte a hittel kapcsolatos dolgokban is. Amit megtudott a világegyetemről és az élőlények csodálatos felépítéséről, az meggyőzte, hogy létezik egy Tervező és Teremtő. Ezért elutasította az értelmiség körében egyre nagyobb tért hódító ateizmust. Arra a következtetésre jutott, hogy minden őszinte embernek, aki használja a józan eszét, hinnie kell Istenben.

Ám Boyle nem feltételezte, hogy a józan ész önmagában valódi megvilágosodást eredményez. Tudta, hogy Istentől is szükség van valamiféle kinyilatkoztatásra, ez pedig, ahogyan mondta, nem más, mint Isten Szava, a Biblia.

Boyle-t nyugtalanította, hogy sokan nem ismerik a Biblia tanításait, és a vallásos hitnézeteiknek nincs szilárd alapjuk. Hogy történhet az meg, tette fel a kérdést, hogy egy ember hite pusztán azon alapul, hogy miben hittek a szülei, vagy hogy hová született? Boyle hőn vágyott rá, hogy segítsen az embereknek mélyebb bibliai ismeretet szerezni.

Ezt tartva szem előtt anyagilag támogatta a Biblia kiadását több nyelven, például egyes észak-amerikai őslakosok nyelvén, valamint arab, ír, maláj és török nyelven. Robert Boyle tehát bebizonyította, hogy tehetséges, ugyanakkor alázatos ember, akinek égő vágya, hogy megtalálja az igazságot, és ebben másoknak is segítsen.