Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Ébredjetek!  |  2012. november

Leleményes feltalálók a középkorban

Leleményes feltalálók a középkorban

IPAROSODOTT világunkban sok munkafázist, különösen a rutinszerűen ismétlődő feladatokat gépek végzik. De mikor jelentek meg az automata, programozható berendezések? Vajon csupán egy-két évszázaddal ezelőtt, az ipari forradalom idején? Talán meglepetésként ér, hogy már sokkal korábban is készítettek automatizált gépeket.

Al-Dzsazari dupladugattyús szivattyúja

Az iszlám tudomány aranykoraként ismert időszak (az i. sz. VIII. századtól kb. a XIII. századig) hajnalán közel-keleti tudósok arab nyelvre fordítottak tudományos és filozófiai témájú szövegeket, melyek olyan ismert görögök műveit tartalmazták, mint Arkhimédész, Arisztotelész, Ktészibiosz, az alexandriai Hérón és a bizánci Philón. * Ezeknek és más forrásoknak köszönhetően az iszlám birodalomban, mely Spanyolországtól Észak-Afrikán át a Közel-Keletig, egészen a mai Afganisztán területéig húzódott, a tudósok olyan ismeret birtokában voltak, mely lehetővé tette, hogy automatikusan működő gépeket készítsenek.

Al-Dzsazari XIII. századból származó kézirata, mely az elefántos óra tervrajzát tartalmazza

Donald Hill technikatörténész elmondja, hogy ezek a gépezetek „hosszú órákig, napokig vagy még tovább tudtak működni emberi beavatkozás nélkül”. Erre úgy voltak képesek, hogy a tervezőik hatékony ellenőrző mechanizmusokat építettek be. A folyamatos és egyenletes energiaellátást magasabban elhelyezett víztartályok biztosították. A gépekben volt egy automatikus kapcsoló, mely szelepeket nyitott és zárt, vagy megváltoztatta a víz folyási irányát. Visszajelző rendszereket is építettek a gépekbe, valamint olyan alkatrészeket, melyek Donald Hill szavaival élve „a mai önkioldók elődei” voltak. Nézzünk erre néhány példát.

A zseniális Musa fivérek

A három Banu Musa, ami arabul annyit tesz, hogy ’Musa fiai’, a IX. században éltek Bagdadban. Görög elődeik, Philón és Hérón, valamint indiai, kínai és perzsa mérnökök munkái alapján több mint 100 eszközt készítettek. Ehsan Masood tudományos író szerint a találmányaik között voltak szökőkutak, melyek időközönként változtatták a vízsugarak irányát, trükkös órák, valamint italadagoló automaták, melyek úszók, szelepek és szívócsövek ügyes kombinációjának köszönhetően újra is tudták tölteni magukat. A Musa fivérek kezdetleges, ember nagyságú robotokat is építettek, például egy cselédet, amely teát szolgált fel, és egy fuvolázó figurát, mely Jim Al-Khalili tudománytörténész szerint „feltehetően a legkorábbi programozható gép” volt.

Ezek az automata gépek sok mindenben hasonlítottak a mai modern szerkezetekhez. Például „a működési elvek többsége nem változott, noha a legtöbb gép annak idején hidraulikus volt, nem pedig árammal működött”, jegyzi meg Ehsan Masood.

 Al-Dzsazari, „a robottechnika atyja”

1206-ban Ibn al-Razzaz al-Dzsazari befejezte könyvét, melynek címét gyakran úgy fordítják, hogy Összefoglaló mű a mechanika elméletéről és gyakorlatáról. Úgy is nevezik, hogy „tanulmány gépek tervezéséről”. Al-Dzsazari egyes technikái jóval fejlettebbek voltak, mint a Musa fivérek által feljegyzett módszerek. A leírásai és ábrái pedig annyira részletesek, hogy a mai mérnökök azok alapján képesek rekonstruálni a szerkezeteit.

Al-Dzsazari könyvében láthatók ábrák vízemelő eszközökről, vízórákról, gyertyaórákról, vízadagolókról, zenélő szerkezetekről, valamint egy olyan pumpáról, mely a vízikerék körkörös mozgásából nyert energiával oda-vissza mozgatott egy dugattyút, így az képes volt nagy erővel vizet pumpálni. A történészek szerint Al-Dzsazari már három évszázaddal azelőtt tervezett hidraulikus pumpákat, mielőtt a hasonló modellek a nyugati világban megjelentek.

Al-Dzsazari furcsa felépítésű, de teljesen jól működő órákat is készített. A jobb felső képen látható óra rekonstrukciója ma Dubajban, egy bevásárlóközpontban tekinthető meg. Az időmérő eszköz egy lyukacsos edény, mely egy vízzel teli tartályban van az elefánt gyomrában. Az edény közel harminc perc alatt megtelik vízzel, és elsüllyed, amivel események gyors láncolatát indítja el. A szerkezet részét képezik kötelek, és golyók is, melyek az elefánt hátán lévő „palotából” gurulnak ki. Amikor a folyamat a végére ér, a korábban vízzel megtelt edény újra a víz felszínére kerül, majd minden kezdődik elölről. Al-Dzsazari ennek az órának és más automatikusan működő gépezeteknek köszönhetően kiérdemelte „a robottechnika atyja” címet.

Lenyűgöző, hogy már régen is milyen találékonyak voltak az emberek. Ám túl azon, hogy érdekes lehet erről olvasni, gondolkodjunk el valamin: napjainkban, amikor sokan dicsőítik a modern technikát, ne feledjük, hogy mennyi mindent köszönhetünk a régi korok zseniális feltalálóinak.

^ 3. bek. Ha szeretnél többet olvasni arról, hogy az arab tudósok milyen műveket fordítottak, lásd az Ébredjetek! 2012. februári számában a „Hogyan lett a műveltek nyelve az arab?” című cikket.