Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ÉBREDJETEK! 2008. FEBRUÁR 

 Fiatalok kérdezik

Hogyan tudom túltenni magam azon, hogy nem vagyok egészséges?

Hogyan tudom túltenni magam azon, hogy nem vagyok egészséges?

„AZ IFJAK szépsége az ő erejük” (Példabeszédek 20:29). Ha beteg illetve fogyatékossággal élő vagy, talán úgy érezheted, hogy ez a bibliavers soha nem lesz igaz rád. Pedig rád is igaz lehet! Az a helyzet, hogy sok fogyatékossággal vagy krónikus betegséggel élő fiatal küzdötte már le a legfélelmetesebb akadályokat is. Az Ébredjetek! interjút készített négy ilyen fiatallal.

Hiroki Japánban lakik, és születése óta cerebrális gyermekbénulásban szenved. „A nyakizmaim képtelenek egyenesen tartani a fejemet, a kezem pedig épp az ellenkezőjét teszi annak, amit akarok – mondja. – Teljesen mások segítségére vagyok utalva.”

Natalie és az öccse, James a Dél-afrikai Köztársaságban laknak, és a törpenövés egy ritka fajtájával születtek. Natalie-nak még gerincferdülése is van. „Már négy gerincműtétem volt – mondja –, és a ferde gerincem miatt gyenge a tüdőm.”

Timothy Nagy-Britanniában lakik, 17 éves korában krónikusfáradtság-szindrómát állapítottak meg nála. „Aktív és egészséges voltam, de két hónapba sem telt, és annyira legyengültem, hogy képtelen voltam megállni a lábamon.”

Danielle Ausztráliában lakik, és 19 éves korában megállapították, hogy cukorbeteg. „Mivel a cukorbetegségnek nincsenek látható tünetei – mondja –, némelyek nem is tudják, milyen veszélyes betegség ez. A cukorbetegségbe akár bele is halhatnék.”

 Ha te is valamilyen betegségben szenvedsz vagy fogyatékossággal élsz, biztosan bátorítónak fogod találni Hiroki, Natalie, Timothy és Danielle szavait. Ha pedig jó egészségnek örvendesz, akkor a szavaik segíthetnek neked, hogy megértőbb legyél azokkal, akik betegséggel küszködnek vagy fogyatékossággal élnek.

Ébredjetek!: Mi a legnehezebb a te helyzetedben?

Danielle, 24 éves (Ausztrália)

Natalie: Nekem az a legnehezebb, hogy feldolgozzam azt, ahogyan az emberek reagálnak, amikor rám néznek. Mindig kényelmetlenül érzem magam. Úgy érzem, folyton engem néznek.

Danielle: A cukorbetegségben az a legnehezebb, hogy tudnod kell, mit ehetsz, mennyit ehetsz, és mi az, amit nem ehetsz korlátlanul. Ha nem tartom meg az egyensúlyt az étrendemben, lesüllyedhet a vércukorszintem, ettől pedig kómába eshetek.

Hiroki: Van egy speciális kerekes székem, melyet az én fizikai adottságaimhoz alakítottak. Naponta úgy 15 órát vagyok egy testhelyzetben. Aludni sem tudok jól, a legkisebb zörejre felébredek.

Timothy: Először az volt a legnehezebb, hogy el tudjam fogadni azt a tényt, hogy beteg vagyok. Nagyon zavart az állapotom.

Ébredjetek!: Milyen más nehézségekkel kell szembenézned?

Natalie, 20 éves (Dél-afrikai Köztársaság)

Danielle: A cukorbetegség miatt nagyon fáradt vagyok. Több alvásra van szükségem, mint a velem egykorúaknak. Ezenkívül a cukorbetegség olyan krónikus betegség, mely nem gyógyítható.

Natalie: Magától értetődő, hogy a magasság kérdése befolyásolja a mindennapjaimat. Komoly gondot jelentenek az olyan hétköznapi dolgok, mint például levenni valamit egy polcról az üzletben. Nagyon fárasztó egyedül vásárolnom.

Timothy: Meg kell küzdenem az állandó fájdalommal és a folyton visszatérő depresszióval. Mielőtt beteg lettem, nagyon aktív voltam. Volt munkahelyem és jogosítványom. Sportoltam is, például fociztam és fallabdáztam. Most meg kerekes székhez vagyok kötve.

Hiroki: Beszédzavarom is van, és ez teljesen letör. Nem nagyon merek beszélgetést kezdeni. Előfordul, hogy egy akaratlan kézmozdulattal véletlenül megütök valakit. A beszédzavarom miatt ilyenkor még azt sem tudom mondani, hogy „bocsánat”.

Ébredjetek!: Mi segített, hogy túltedd magad a helyzeten?

Danielle: Megpróbálok a jó dolgokra koncentrálni az életemben. Fantasztikus a családunk, kedves barátaim vannak a gyülekezetben, legfőképpen pedig ott van Jehova Isten, aki segít nekem. Arra is törekszem, hogy a cukorbetegség kezelésével kapcsolatos tudnivalókkal naprakész legyek. Felelősségemnek tekintem, hogy törődjek az egészségemmel, és a tőlem telhető legtöbbet megteszem, hogy vigyázzak magamra.

Natalie: Az ima az erő forrása. Megpróbálok egyszerre csak egy problémámmal foglalkozni. Ha lefoglalom magam, az segít, hogy ne időzzek el a negatív gondolatokon. Csodálatos szüleim vannak, akikben megbízhatok.

Timothy, 20 éves (Nagy-Britannia)

Timothy: Még ha csak rövid ideig is, de mindennap foglalkozom szellemi dolgokkal. Például minden napot azzal kezdek, hogy elolvasom a napiszöveget. A személyes bibliatanulmányozás és az ima nagyon fontosak nekem, különösen akkor, ha érzelmileg mélyponton vagyok.

Hiroki: Igyekszem nem aggódni olyasmi miatt, amin nem tudok változtatni, mert ez csak időpocsékolás. Viszont minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy szellemileg építsem magam. A betegségemet nem használom fel ürügyként arra, hogy ne tanulmányozzam a Bibliát. Amikor nem tudok aludni, arra gondolok, hogy ez egy jó lehetőség az imádkozásra. (Lásd: Róma 12:12.)

 Ébredjetek!: Milyen bátorítást kaptál másoktól?

Hiroki, 23 éves (Japán)

Hiroki: A vének még azért a kevésért is mindig megdicsérnek, amit meg tudok tenni. A gyülekezetünkbe járó testvérek pedig elvisznek az újralátogatásaikra és a bibliatanulmányozásaikra. (Lásd: Róma 12:10.)

Danielle: Talán az esik a legjobban, amikor a gyülekezetből a testvérek őszintén megdicsérnek. Ettől úgy érzem, hogy értékelnek, és arra ösztönöz, hogy továbbra se adjam fel.

Timothy: Van egy idős testvérnő, aki mindig nagyon fontosnak tartja, hogy beszélgessen velem az összejöveteleken. A vének és a feleségeik is buzdítanak, és hasznos tanácsokat adnak. Egy 84 éves vén segít nekem, hogy ésszerű célokat tűzzek ki. Egy kisegítőszolga elhívott, hogy menjünk együtt a szolgálatba. Úgy intézte, hogy olyan helyre menjünk, ahol egyenes a terep, és kerekes székkel könnyen megközelíthető. (Lásd: Zsoltárok 55:22.)

Natalie: Ahogy belépek a Királyság-terembe, szellemi testvéreim kedves mosollyal üdvözölnek. Az idősebbeknek mindig van egy-két bátorító szavuk hozzám, annak ellenére, hogy nekik is megvannak a maguk problémái. (Lásd: 2Korintusz 4:16, 17.)

Ébredjetek!: Mi segít megőrizned a pozitív szemléletmódodat?

Hiroki: Jehova Tanújaként olyan szervezethez tartozom, melynek tagjai előtt ragyogó jövő áll. Annak felismerése, hogy milyen csodálatos szervezethez tartozom, segít, hogy pozitív legyek. (Lásd: 2Krónikák 15:7.)

Danielle: Arra a kiváltságra gondolok, hogy megérthetem Isten szándékát. Vannak emberek, akiknek jó az egészségük, és mégsem olyan elégedettek az életükkel, mint én. (Lásd: Példabeszédek 15:15.)

Natalie: Fontosnak tartom, hogy pozitív gondolkodású emberekkel vegyem körül magam. Az is buzdító, ha azok tapasztalatait olvasom, akik a próbáik ellenére Jehovát szolgálják. Amikor pedig elmegyek a Királyság-terembe, tudom, hogy az összejövetel meg fog erősíteni, és emlékeztetni fog arra, hogy milyen nagy kiváltság Jehova Tanújának lenni (Lásd: Héberek 10:24, 25.)

Timothy: Az 1Korintusz 10:13 szerint Jehova nem fog többet megengedni, mint amennyit el tudunk viselni. Úgy érvelek, hogy ha a Teremtőm bízik abban, hogy túl tudom tenni magam ezen a megpróbáltatáson, akkor ki vagyok én, hogy kételkedjek ebben?

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

  • Hiroki is, és Timothy is kerekes székhez van kötve. Ha te is hasonló helyzetben vagy, milyen segítséget adhatnak a szavaik, hogy megőrizd a pozitív szemléletmódodat?

  • Danielle megjegyzi, hogy „mivel a cukorbetegségnek nincsenek látható tünetei, némelyek nem is tudják, milyen veszélyes betegség ez”. Te is olyan betegségben szenvedsz, melynek „nincsenek látható tünetei”? Ha igen, mit tanulhatsz Danielle-től?

  • Natalie azt mondja, hogy neki az a legnehezebb, hogy feldolgozza azt, ahogyan az emberek reagálnak, amikor ránéznek. Te mit tudnál tenni, hogy egy Natalie-hoz hasonló személy ne érezze magát kényelmetlenül? Ha a betegséged vagy a fogyatékosságod miatt te is úgy érzel, mint Natalie, hogyan utánozhatod a pozitív szemléletmódját?

  • Írd ide azok nevét, akikről tudod, hogy fogyatékossággal élnek vagy krónikus betegségben szenvednek.

  • Hogyan tudnál segíteni nekik egyénenként?