Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Nagyobb kegyben részesít Isten néhány nemzetet?

Nagyobb kegyben részesít Isten néhány nemzetet?

 A Biblia nézőpontja

Nagyobb kegyben részesít Isten néhány nemzetet?

SOKAN úgy érzik, hogy Isten többre tartja a nemzetüket más nemzeteknél. De mit tudnak felmutatni bizonyítékként? Vannak, akik nemzetük történelmének kimagasló eredményeire mutatnak: például a katonai győzelmekre vagy a gazdasági növekedésre. Akár még olyan programokat is felhozhatnak példaként, amelyekkel sikerült megsegíteni az éhezőket, védelmezni a hátrányos helyzetűeket vagy síkra szállni a jogosság és a pártatlan bánásmód mellett. Mások az országuk gyönyörű tájai miatt gondolják azt, hogy az ország Isten kegyét élvezi.

Minden országban találkozni effajta nemzeti büszkeséggel. De vajon támogatja a Biblia azt az elképzelést, hogy Isten nagyobb kegyben részesít egy nemzetet a többinél?

Isten egyik fontos jellemvonása

A válasz egyértelmű, ha ismerjük a Mindenható Isten egyik fontos jellemvonását, egy olyan tulajdonságot, amelyre a Biblia nagy hangsúlyt helyez: Isten nem részrehajló. A Cselekedetek 10:34 például nyíltan kijelenti: „nem részrehajló az Isten.” A Biblia azt is elmondja, hogy Jehova Isten „senkivel sem bánik részrehajlóan”, és hogy „Jehovánál, a mi Istenünknél nincs igazságtalanság, sem részrehajlás” (5Mózes 10:17; 2Krónikák 19:7). Isten gyűlöli a részrehajlást; sőt, az igazságtalansággal teszi egyenlővé.

De talán felmerül benned: „Isten nagyobb kegyben részesítette az ókori Izraelt a többi nemzetnél, nem? Vajon ez nem részrehajlás?” A bibliai időkben Isten valóban kiválasztotta magának Izrael nemzetét, és az izraeliták védelmére kelt néhány háborúban, amelyet más nemzetekkel vívtak. A Biblia ezenkívül ezt mondja Istenről: „Közli szavát Jákobbal, rendelkezéseit és bírói döntéseit Izraellel. Nem tesz így más nemzettel” (Zsoltárok 147:19, 20). De vajon Isten kapcsolata Izraellel azt mutatja, hogy részrehajló? Egyáltalán nem. Figyelj meg három érvet.

Először is Isten azért választotta ki Izraelt, hogy minden nemzettel jót tegyen. Szövetséget kötött Izrael ősatyjával, Ábrahámmal, és kijelentette: „a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete” (1Mózes 22:17, 18). Igen, Isten szándéka az volt Izraellel, hogy egy ’magról’ gondoskodjon, akin keresztül „a föld minden nemzete” nagyszerű áldásokban részesülhet, nem csak egy nemzet tagjai.

Másodszor, Isten áldásai soha nem korlátozódtak az izraelitákra. Más nemzetekből valóknak is részrehajlás nélkül lehetővé tette, hogy csatlakozzanak választott népéhez az imádatban (2Krónikák 6:32, 33). Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és meg is lettek áldva érte. A moábita nő, Ruth jól ismert példája csak egy a sok közül (Ruth 1:3, 16).

Harmadszor, Isten földi Izraellel való különleges kapcsolata csak átmeneti volt. I. sz. 29-ben megjelent a nemzetben a megjövendölt ’mag’, a Messiás, Jézus Krisztus személyében (Galácia 3:16). A honfitársai azonban nem fogadták el őt Messiásként. Jézus ezt mondta nekik: „Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok” (Máté 23:38). Onnantól kezdve Isten elhatárolta magát a világ nemzeteitől és a háborúiktól. Viszont részrehajlás nélkül az egész emberiség elé áldásokat helyezett. Például milyen áldásokat?

 Isten ajándékai minden embernek

Jézus Krisztus váltságáldozata Isten legnagyobb ajándéka az embernek (Róma 6:23). Módot ad a szabadulásra a bűnből és a halálból, mindegyikünk előtt megnyitva az örök élet lehetőségét. Ezt az ajándékot Isten ’minden törzs, nyelv, nép és nemzet’ tagjainak szánta (Jelenések 5:9). Igen, Isten azt akarja, hogy „mindaz, aki hitet gyakorol” Jézusban, ’örök életnek’ örvendhessen (János 3:16).

Az Isten Királyságáról szóló jó hír sok áldást hoz azoknak, akik odafigyelnek rá (Jelenések 14:6, 7). Jobb jövőt ígér, és bölcs tanácsokkal szolgál, amelyek már most boldogabb életet eredményezhetnek. Jehova részrehajlás nélkül gondoskodott róla, hogy ’a királyságnak ezt a jó hírét az egész lakott földön prédikálják tanúságul minden nemzetnek’ (Máté 24:14; 28:19, 20; Cselekedetek 16:10). Ez a jó hír a Bibliában található, egy olyan könyvben, amely több mint 2300 nyelven jelent meg, egyes részei legalábbis. A szerető Atya, Jehova jóformán minden emberhez eljuttatta a földön az ’örök élet beszédeit’ (János 6:68; Józsué 1:8).

Ezekből, és Isten többi ajándékából mindenki részesülhet, igen, minden nép, rassz és nyelvcsoport. Isten kegye és áldása tehát nem függ a születési helyünktől vagy az etnikai hovatartozásunktól.

Kik élvezik Isten kegyét?

Akkor hát mit kell tennünk ahhoz, hogy Isten kegyét élvezhessük? Péter apostol így válaszol: „minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Egyértelmű, hogy nem elég, ha valakit pusztán kíváncsiságból érdekel Isten. Őszinte szeretetet kell kifejlesztenünk Isten iránt, és félnünk kell őt, vigyázva, hogy ne vonjuk magunkra a nemtetszését. Ezenkívül ’igazságosságot kell cselekednünk’, vagyis aktívan törekednünk kell arra, hogy azt tegyük, amit helyesnek tart.

Szemléltetésként: sok országban mindenkinek lehetőségében áll iskolába járni, de csak azoknak fog javára válni az oktatás, akik ott vannak az órákon és tanulnak. Ehhez hasonlóan Isten kész mindenkit a kegyébe fogadni, de tennünk kell érte valamit. Például olvassuk rendszeresen a Bibliát, mutassuk ki a hitünket Krisztus váltságáldozatában, és éljünk a Biblia alapelvei szerint. Ha komolyan ’keressük Jehovát’, jó úton leszünk ahhoz, hogy elnyerjük a tetszését (Zsoltárok 105:3, 4; Példabeszédek 2:2–9).

[Kép a 15. oldalon]

Isten minden nemzet tagjaihoz eljuttatta az ’örök élet beszédeit’