Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A tenger meghökkentő „szőnyegtisztítója”

A tenger meghökkentő „szőnyegtisztítója”

 A tenger meghökkentő „szőnyegtisztítója”

Az Ébredjetek! Fidzsi-szigeteki írójától

„Csigalassúsággal araszolnak a tengerfenéken. Utat szürcsölnek maguknak a szerves anyagokban gazdag iszapban. Mindenütt megtalálhatók, a parti vizekben éppúgy, mint az óceán legmélyén. Mint valami parányi bivalycsorda, lassan vándorolnak a mélytengeri síkságokon, és a fentről alászálló, szerves anyagokban dús üledéket legelészik” (Philip Lambert, a Királyi Brit Columbiai Múzeum egyik kurátora).

TALÁN meglep, hogy valaki ilyen elragadtatással szól az egyszerű tengeri uborkáról, melyet olykor „fej nélküli tömlőnek” neveznek. Vajon több rejlik a tengeri uborkában, mint amire a külsejéből következtetni lehet?

Eredményes munkások

Azt mondják, hogy a tengeri uborka rokonságban áll a tengeri csillagokkal és a tengeri sünökkel. Bár látszólag hasonlít a tengerben élő, házatlan csigákra, mégis teljesen eltér tőlük. Mindeddig több mint 1100 tengeriuborka-fajt azonosítottak. Többségük, ideértve az ehető fajokat is, szerény külsőt tudhat magáénak. Ám vannak olyanok is, melyek fölöttébb izgalmas látványt nyújtanak. Sok faj bőrén dudorok vannak, amitől az állat úgy néz ki, mint egy rücskös uborka.

Egyik-másik tengeri uborka pici, míg mások elérik az ötméteres hosszúságot; a legtöbbjük 10-30 centiméteres. Úgy tartják, hogy a 8000 méteres mélységben élő tengeri élőlények több mint 90 százalékát a tengeri uborkák teszik ki, ennélfogva egyes óceáni árkoknak ők az elsődleges lakói. Noha java részük a tengerfenéken él, egynéhány mélytengeri faj tud úszni.

A világ összes óceánjában fellelhető tengeri uborkák állhatatosan falatoznak a szerves törmelékből. Mintha csak csapatba verődött szőnyegtisztítók lennének, megtisztítják a tengerfenéki iszapot, mégpedig úgy, hogy nagy mennyiségű  üledéket nyelnek le, kiszűrik belőle a szerves anyagot, és tiszta homokot hagynak maguk után. Egyhektárnyi korallzátonyon akár 5000 tengeri uborka is élhet.

A tengeri uborka étrendjén a tengerfenéken pihenő vagy az áramlatok által hurcolt mikroszkopikus élőlények és szerves törmelékek szerepelnek. Az állatnak akár 30, tollszerű tapogatója is lehet, melyeknek a csúcsán különleges idegvégződések találhatók. Ezekkel érzékeli és ragadja meg a táplálékdarabkákat. Majd a tengeri uborka „lenyalja” mindegyik tapogatót, csak azután folytatja a keresést.

Némelyik faj „házigazdaként” vendégül lát halakat és más élőlényeket, melyek a tápcsatornájában élnek, és éjszaka jönnek elő táplálkozni. A vendégek között megemlíthetjük a bujkálóhalak 27 faját. Amikor ezeket valami megijeszti, visszasietnek a búvóhelyükre. Tudvalevő, hogy olykor a házigazda szaporodó- és légzőszervét eszegetik. Ettől annak nem lesz semmi baja, mivel a szervezete képes regenerálni az eltűnt szöveteket.

Vészhelyzetben leleményes

A tengeri uborkát érdemes alaposan megnézni, ha rábukkansz az óceánban. De legyél óvatos! Veszély esetére a tenger „szőnyegtisztítójának” számos elriasztási taktika van a tarsolyában. Némelyikük például hosszú, ragadós szálkupacot bocsát ki magából, melybe belegabalyodik a ragadozó, vagy megzavarja azt. A ragacsos anyag  egykettőre megkeményedik, és ha az áldozat egy ember, akkor szerencsétlenségére nincs más választása, mint hogy leborotváljon minden olyan szőrszálat, melyhez hozzáértek a ragadós szálak.

Más fajok egy mérget, holothurint termelnek, amely számos halfaj egyedeit elpusztítja. Noha a méreg káros a szemnek, és nagy valószínűséggel bőrkiütést okoz, a jelek szerint egyébként ártalmatlan az emberekre. A szigetek lakói már nemzedékek óta használják ezt az anyagot a tápláléknak kiszemelt halak megölésére vagy elkábítására, és ez a szer hatékonynak bizonyul a cápák elriasztásában is. Kutatási eredményekből arra lehet következtetni, hogy a tengeri uborka mérgét a gyógyszeriparban is hasznosítani lehet a rák és bizonyos fertőzések kezelésére. A tengeri uborkából kivont különféle anyagokat felhasználják az alternatív gyógyászatban az ízületi gyulladás kezelésére, a porcok helyreállítására és a vérnyomás csökkentésére. Az állatból vitaminokat és ásványianyag-kiegészítőket is nyernek.

Ám ez a tengeri élőlény további meglepetést tartogat a legveszélyesebb helyzetekre. Reakcióját az önvédelem magasiskolájának nevezhetjük. Ha megpróbálod megmozdítani, a tengeri uborka kibelezi magát, amit szó szerint kell érteni: felpattintja az oldalát, és megszabadul a belső szerveitől. Elborzadva ettől a szörnyű drámától, azon tűnődsz, hogy mivel idézted elő a szegény pára rettentő sorsát. De nyugodj meg. Feltételezhetően nem végeztél vele, csak egy szokatlan menekülési trükknek lettél szemtanúja. Ez az állat annyira életrevaló, hogy néhány héten belül új belső szerveket növeszt magának!

Még mindig nagy rá a kereslet

A mérsékelt övi és trópusi vizekben az ősi hagyományokhoz hűen még mindig halásznak tengeri uborkára. Sőt, egyes búvárok az életük és a testi épségük kockáztatásával igyekeznek meghatványozni a fogást. A kihalászott példányok java része már évszázadok óta Kínába és más keleti országokba kerül. Az eladásra szánt szárított tengeri uborka úgy készül, hogy sós vízbe teszik az állatokat, felforralják a vizet, majd a kibelezés, a füstölés és a napon való szárítás következik. Manapság fagyasztott tengeri uborka is kapható.

A te tányérodra is rákerül egyszer? Talán igen, de ne a salátádban keresd, noha uborkának nevezik. Főzés után a tengeri uborka kocsonyássá és szinte áttetszővé válik. Leveseket sűrítenek és ízesítenek vele. A Fidzsi-szigeteken a helyi fajokat kókusszal, az ottani szokás szerint készítik el. Az eredmény egy halszerű, ízletes, rágós étel.

Ez a szerény, csendes, szorgos jószág azonban több mint ízletes eledel. Hálásak lehetünk neki, hogy fáradhatatlan takarító munkájával hozzájárul tengereink karbantartásához. Ezek a meghökkentő tengeri „szőnyegtisztítók” szavak nélkül magasztalják azt, aki teremtette őket (Zsoltárok 104:24, 25).

 [Kiemelt rész a 24. oldalon]

A tengeri uborkák jellegzetességei

▪ A tengeri uborka légzőrendszere nagyban eltér attól, amit normálisnak tartunk. Az állat a belén keresztül veszi fel a vizet, az oxigént pedig két tüdőfájának (víztüdejének) a falai nyelik el. Némelyik mélytengeri faj teljes testfelszínét felhasználja az oxigén összegyűjtésére. Sőt, egyes fajok a lábuk bőrén keresztül lélegeznek.

▪ Sok tengeriuborka-fajnak csontok helyett parányi vázelemek kölcsönöznek uborkaszerű külsőt. Elektronmikroszkópon nézve a vázelemek bámulatos formái tárulnak a szemünk elé, kerék, horgony és horog alakú tüskék, melyek beágyazódnak a testükbe, aminek a felszíne ettől bőrszerűvé válik. Minden egyes fajnál sajátosak ezek a bonyolult, parányi mészdarabok, ami hasznos az azonosításnál.

▪ A tengeri uborkát vízenergia hajtja. Az ambulakrális lábacskáknak nevezett csőszerű lábak százait egy vízedényrendszer működteti teljes összhangban. Hólyagocskák kitágulásával és összehúzódásával víz préselődik a lábakba, így azok megfelelő sorrendben kitüremkednek, elvégezve a kívánt mozgást.

▪ A megtermékenyülés általában az állatok testén kívül történik, majd a szabadon úszó peték lemerülnek a tengerfenékre. Némelyik faj azonban drasztikusabb módszerrel szaporodik. Szó szerint két részre tépik magukat átlósan. Bámulatos módon a hiányzó testrészek később regenerálódnak. A nemi jelleg nélküli szaporodásnak ehhez a formájához arra van szükség, hogy minden széttépett részben jelentősen átszerveződjenek a szövetek.

[Forrásjelzések]

Fentről lefelé: Courtesy Bruce Carlson, Georgia Aquarium; courtesy of UC Museum of Paleontology, www.ucmp.berkeley.edu; © Houseman/BIODIDAC; Ocean Sky Diving, Hong Kong

[Kép a 23. oldalon]

A tengeri uborka ragadós védőszálakat bocsát ki magából

[Kép a 23. oldalon]

Rücskös tengeri uborka

[Kép a 23. oldalon]

Tengeri uborka egy táplálkozásra való tapogatóval a szájában

[Képek a 25. oldalon]

A szigeteken honos szokás szerint kókusszal elkészített tengeri uborka

[Kép forrásának jelzése a 22. oldalon]

http://www.JohnHarveyPhoto.com

[Képek forrásának jelzése a 23. oldalon]

Fenti kis kép: © David Wrobel/Visuals Unlimited; háttér: © Phillip Colla/SeaPics.com; balra lent: © Doug Perrine/SeaPics.com