Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Díszítés aranyból acélon

Díszítés aranyból acélon

 Díszítés aranyból acélon

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

VÍCTOR egy 74 éves férfi, aki homályos látását annak tudhatja be, hogy rengeteg órát töltött apró tárgyak megmunkálásával. Ám szemei felcsillannak, ha megkérik, hogy beszéljen arról, amit 50 éven át végzett — hogyan vert acélba aranymintákat. Víctorból, aki 14 évesen kezdte kitanulni mesterségét, a tausírozás vagy más néven damaszkozás kiváló mestere lett.

„Számomra a damaszkozott tárgyak készítése sokkal több, mint egy szakma — mondja Víctor. — Volt, hogy 24 órán át ébren voltam, mert teljesen belemerültem a munkámba.” Amint kézbe veszi tisztes mesterségének sokat forgatott szerszámait, sugárzik az arca életre szóló művészetének, sajátos alkotómunkájának emlékeitől.

Damaszkuszból Spanyolországba

Mi az a damaszkozás? Egy eljárás, melynek során egy fémfelületet vésett vagy berakásos arany- vagy ezüstmintákkal díszítenek. A régészek az egyiptomi sírokban még néhány i. e. XVI. századból való damaszkozott tárgyat is találtak.

Míg az első damaszkozott munkákat alighanem Kínában vagy Egyiptomban készítették, a kézművesség az ősi Damaszkuszról kapta a nevét. Ebben a szíriai fővárosban oly fenségesen gyönyörű alkotásokat készítettek az ottani mesteremberek, hogy a város nevét az eljárással azonosítják. Minthogy Damaszkuszban fontos utak keresztezték egymást a Földközi-tenger vidékének napkeletre fekvő országai, valamint Mezopotámia és a messzi Kelet között, a város kereskedelmi központtá alakult. Damaszkusz hagyományos kézműves mesterségei — köztük a damaszkozás is — ennek a kimagasló kereskedelmi szerepnek köszönhetően jutottak el a Szíriától távol fekvő országokba.

A damaszkozás néhány évszázadon belül meghonosodott Európában, és a XVI. századra a spanyolországi Toledo városa vált a művészet  legnagyobb központjává. A toledói kardok, vértek és pajzsok, valamint a finomabb tárgyak a damaszkozás ékes eleganciáját és sajátos stílusát tükrözték.

Az ellentétek varázsa

Toledo damaszkozott műalkotásain az arany- és ezüstberakások ragyogását kiemeli az acélháttér koromfekete színe. Díszítőmotívumai kufi írásjegyek (ősi arab betűk), illetve jellegzetes arab és mudéjar virágminták és mértani alakzatok kombinációja. Hadd vigyünk el egy rövid látogatásra Toledóba. Szeretnénk megtudni, miként tartják életben mesterségüket a kézművesek.

Amint Toledo óvárosának keskeny, kanyargós utcáin barangolsz, nem lesz nehéz a középkori városba képzelned magad. Hamarosan az is nyilvánvalóvá fog válni, hogy a damaszkozás nem egy letűnt művészet. Se szeri, se száma a különféle damaszkozott tárgyaknak. Melltűk, karkötők, mandzsettagombok, nyakkendőtűk, gyógyszeres dobozkák, gyűszűk, fülbevalók és díszes tányérok láthatók sok üzlet kirakatában. Néhány üzletben még annak is szemtanúja lehetsz, amint a régi korok hangulatát idéző kézművesek egyik kezükben aranyszállal, a másikban egy hegyes acélszerszámmal mesterien rákalapálják az aranyat egy fémfelületre. Így készül az aranyberakás acélon — a damaszkozás művészetének lényege.

 Munka- és időigényes eljárás

Ha közelebb lépsz, látni fogod, hogy a kézműves mellett számos, különböző alakúra és méretűre vágott, vékony acéllemez fekszik. A mester kiválaszt egy kerek acéllemezt, és nekilát a munka első fázisának, a vésésnek. Ez abból áll, hogy az egész fémfelületre finoman keresztmintákat karcol. Ehhez egy különleges karcolótűt használ, egy vésnökök által használt, éles szerszámot, amely rendkívül kemény acélból készült. Majd ugyanezzel az eszközzel nagyvonalakban megrajzolja a kidolgozandó motívumokat.

Miután végez az első fázissal, a fémlemezt egy állítható fatalapzatra helyezi, amely a rajta lévő gyantaszerű anyag, az úgynevezett görög szurok által biztos és puha felületet nyújt a következő munkafázis elvégzéséhez.

Elkezdődhet a berakás. A mesterember kézbe veszi az aranyszálat, és egy hegyes szerszám segítségével finoman beleütögeti a fémtányér mintázatába, amely lehet egy tetszetős arabeszk motívum, mértani alakzatok, madarak, virágok, vagy akár az ősi Toledo panorámája is. Néhány kézműves több motívum kombinációjával hozza létre a mintázatot.

A következő fázis a rögzítés, amelyhez hasonló szerszámot használ, mint a berakáshoz, csak nem annyira hegyeset. Jól irányzott ütögetéssel a mester tökéletesíti az aranyszál illeszkedését a vésett acélfelületen.

Ezután jön a kékítés az aprólékos mintázat kiemelésére. A tányért 800 Celsius-fokos nátrium-hidroxidba és kálium-nitrátba meríti. Ezáltal a fémalap oxidálódik, és erőteljes, fekete színt kap. A fém alapfelület — amely most már olyan sötét, mint egy fekete bársonydarab — még inkább érvényre juttatja a damaszkozás jellegzetes aranymotívumainak szépségét.

Végül a kézműves csiszolással és polírozással végzi el az utolsó simításokat a tányért dekoráló mintázaton. A csiszolás nyomán egyszeriben életre kelnek az arannyal kirajzolt vonalak. Minden parányi részlet — egy madár tollaitól kezdve egy virág szirmáig — alakot ölt. A díszítést achátkővel polírozza, amitől az aranyszálak csak úgy szikráznak; most már csakugyan óriási a kontraszt a tökéletesen fekete háttér és a mintázat között. Egy ragyogó kép bontakozik ki!

A damaszkozott tárgyak karakterisztikus vonásai annak a sok mesterembernek az értékes munkáját tükrözik, akik az évszázadok folyamán életben tartották művészetüket. Nekik köszönhetjük, hogy még ma is gyönyörködhetünk ezekben a ragyogó, acélba vert arany- és ezüstmintákban.

[Kép a 16. oldalon]

Díszes, kard alakú levélbontó kés

[Kép a 17. oldalon]

Toledo, Spanyolország

[Kép a 17. oldalon]

Fülbevalók

[Kép a 17. oldalon]

Függő

[Kép a 17. oldalon]

Antik ékszeres doboz

[Képek a 18. oldalon]

Vésés

Berakás

Rögzítés

Kékítés

Csiszolás

Polírozás

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Minden fotó: Agustín Sancho

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

A lap sarkai, a függő, és az ékszeres doboz: Agustín Sancho