Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Madeleine-szigetek hófehér apróságai

A Madeleine-szigetek hófehér apróságai

 A Madeleine-szigetek hófehér apróságai

KÖNNYEK szöktek a szemembe, miközben a hófehér, bolyhos teremtményt közvetlen közelről figyeltem. Már húsz éve álmodtam erről a pillanatról, és alig akartam elhinni, hogy most eljött. Ott feküdtem a jégen, szó szerint centiméterekre a csöppnyi grönlandi fóka pofijától! Ahogy belenéztem szénfekete szemébe, végigfutott a hideg a hátamon — de nem az időjárás miatt, hanem a gyönyörűségtől. A kis szőrcsomó egyetlen pislantásáról, lélegzetvételéről és bajuszrándulásáról sem akartam lemaradni.

Csapatunk egy roppant kiterjedésű jégtáblán, a szélétől 100 kilométerre tartózkodott, a Szent Lőrinc-öböl közepén, Új-Fundland és Kanada szárazföldi része között. Feleségemmel a Madeleine-szigetekre repültünk, annak a helynek a közelébe, ahol a grönlandi fókák legnagyobb csoportjának a borjai szoktak megszületni. Idegenvezetőink biztosítottak minket afelől, hogy világító narancssárga, hőszigetelt ruháink nem ijesztik meg a fókabébiket.

Tudnivalók a grönlandi fókáról

A grönlandi fókák úszólábúak, ami azt jelenti, hogy uszony formájú végtagjaik vannak. A kifejlett állatok hátán sajátos, nyereg alakú mintázat található, ezért „nyergesfókáknak” is nevezik őket.

A grönlandi fókák emlősállatok, tehát tüdővel lélegeznek, elevenszülők, és emlőmirigyeik  vannak a kicsinyeik táplálására. Többnyire az Atlanti-óceán északi részének fagyos vizeiben tartózkodnak, de ezek az erőteljes állatok jól felkészültek a jeges otthonukban való életre. A kifejlett példányok átlagosan 135 kilogrammot nyomnak, és másfél méteresre nőnek meg.

Mellső lábukon lévő éles karmaikkal képesek húzni magukat a jégen, és megkapaszkodni a lyukak szélén, melyeket a jégbe hasítanak, hogy levegőt vehessenek. Hátsó úszólábuk nagyobb, mint a mellső, és főleg arra használják, hogy előrehajtsák magukat vele. Ezek a tengeri élőlények nagyon fürgék a vízben; egy év alatt akár 8000 kilométert is megtehetnek.

A grönlandi fókáknak nincs fülkagylójuk, de ne gondoljuk, hogy süketek. A fejük két oldalán egy-egy apró nyílás van, mely bezárul, amikor a fókák víz alá merülnek. Nagyon jó a hallásuk, a víz alatt pontosan meg tudják határozni a hangok forrását. Erre mi, emberek nem vagyunk képesek.

Nagy, kidomborodó szemükkel a grönlandi fókák jól látnak a víz alatti homályban.  A vakítóan ragyogó jégen a pupilláik függőleges vonallá húzódnak össze, így nem zavarja szemüket a fény.

A borjak élete

Az általunk figyelt csapat nőstényei Grönlandról jöttek el, Kanada északi része mellett, hogy világra hozzák kölyküket. Úszó szülőszobájuk védelmet jelent a ragadozók ellen. A kicsik nagyon gyorsan megszületnek, gyakran egy perc sem kell nekik! Mire az ember beállítja a fényképezőgépét, már egy újszülött bámul rá! A szülés után az anya nyomban megfordul, és orrát a kicsinye orrához dugja. Így jegyzi meg a borja egyedi szagát és hangját. Ezután úgy két hétig szoptatja a kölykét, másokéról azonban nem gondoskodik.

A fókabébi gyorsan megkeresi a mamája mellét, hogy szophasson. A kicsik, amikor éhesek, olyan hangot hallatnak, mintha ezt kiabálnák: „Ma-ma!” Evés után befészkelik magukat egy hasadékba a jeges hóban, és elszundítanak. Mivel többször is ugyanazon a helyen alszanak, a testükkel kényelmes „jégbölcsőt” alakítanak ki maguknak.

A grönlandi fókák körülbelül 10 kilogrammos súllyal jönnek világra, és ekkor mintegy 90 centiméteresek. Eleinte nincs rajtuk zsírréteg, amely melegen tartaná őket, de nem sokáig.  Úgy 12 napon át naponta egy-két kilogrammot szednek fel. Azért gyarapodnak ilyen gyorsan, mert az anyjuk teje nagyon tápláló: közel 50 százalékban tartalmaz zsírt. * Hihetetlen, de a fókaborjú súlya két héten belül eléri a 35 kilogrammot!

Színváltozások

A fiatal grönlandi fókák korát könnyű megbecsülni a bundájuk színe alapján. Az első nap végére az újszülött fókaborjú megszárad, és bolyhos szőre sárgás színű. Ez a szín a magzatvíz miatt van, de a napfény hatására három-négy napon belül fehérre változik a szőrruha. Körülbelül két hét múlva a fókamama eltűnik, és soha nem tér vissza a kölykéhez.

A kicsik kiáltoznak, de senki sem figyel rájuk. Néha úgy vigasztalódnak, hogy odamásznak egymáshoz, és kis csoportokban gyűlnek össze a jégen. Hamarosan szürke foltok jelennek meg fehér bundájukon. A 12—21. napon teljesen beszürkülnek, és egy hónapos korukra a bolyhos, fehér szőrük helyett sima, szürke, vízálló szőrruha borítja testüket.

Éhezőből ragadozó

A fiatal grönlandi fókák úgy maradnak életben, hogy felélik saját zsírtartalékaikat, mígnem az éhség végül arra készteti őket, hogy bemenjenek a vízbe táplálékot keresni. De amikor szegénykék először mennek a vízbe, hájas testük nem süllyed el. Pici úszólábaikkal ösztönösen elkezdenek  verdesni a víz felszínén. Ettől az úszólábaik megerősödnek az úszáshoz. A mozgásnak zsírégető hatása is van, így végül már le tudnak merülni a víz alá. Végre csillapíthatják kínzó éhségüket, hiszen a víz csak úgy hemzseg a kicsi rákoktól, a kapelánoktól és más kisebb halaktól.

Egyéves korukban a fókák ismét vedlenek. Három-hét évesen elérik az ivarérett kort, és a hátukon lévő nyeregmintázatról könnyen felismerhetők. A grönlandi fókák akár 35 évig is élhetnek.

A nagy találkozás

Csapatunk 17 főből áll. Miután felvesszük a túlélőruháinkat, és kis melegítő csomagokat teszünk a csizmánkba és a zsebünkbe, beszállunk a helikopterekbe. A megközelítőleg 80 kilométeres utazás közben letekintve mindenfelé csak szikrázóan fehér jégmezőt látunk, amint a távolban egybeolvad a kék éggel. Végül a befagyott tengeren landolunk. Felcsatoljuk szegecselt csizmáinkat, és igyekszünk csendesen járni, már amennyire a lábunk alatt csikorgó jég engedi. Odanézz! Ott az anyuka mögött van egy bolyhos, sárgás szőrű fókabébi! Úgy néz ki, mint egy nagy, szőrös hernyó, amely megpróbál a mamája nyomában maradni. Első pillantásra beleszeretek!

Lefekszem a jégre, nehogy a fóka álltomban jegesmedvének nézzen. A fókamamák meglehetősen agresszívak tudnak lenni, ezért várok, amíg az anya eltűnik a jégen lévő egyik lyukban. A kicsinye, melyet Sadie-nek neveztem el, békésen szunyókál tőlem olyan 6 méterre. Egyre közelebb araszolok hozzá. Lassan kinyitja a szemét.

Sadie most egyenesen rám néz. Mozdulatlanul várok. Sadie gondol egyet, és tanulmányozni kezd! Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan oda tud kúszni hozzám. Jó nagynak tűnik, ahogy közeledik, pedig a bundája színéről tudni lehet, hogy még csak két-három napos. Sadie az arcomtól mindössze néhány centiméterre áll meg, és lassan billegeti magát, miközben mozgatja az orrocskáját. Hallom, ahogy szimatol. Egészen közel jön, és üdvözlésként kapok tőle néhány nedves „puszit” az arcomra és a nyakamra!

Csak bámulok, amikor ez a gyönyörű kis szőrcsomó mellettem kuporodik össze, és álomba szenderül! Azt is hagyja, hogy finoman rajta pihentessem a kezem. Puha szőröcskéi kiállnak az ujjaim közül. Csodálkozom, hogy milyen meleg a teste. Egészen addig simogatom és dédelgetem Sadie-t, amíg elérkezik a hazaindulás pillanata. Nem ébred fel, amikor óvatosan felkelek mellőle.

Elérzékenyülve sétálok vissza a helikopterhez, és magamban megköszönöm Istenünknek, Jehovának, hogy megteremtette ezt a bámulatos kis állatot. Az, hogy ilyen közel kerülhettem egy fiatal grönlandi fókához, szinte felér egy csodával. Ez az élmény eszembe juttatja a zsoltáríró következő szavait: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad . . . Íme, ez a nagy és széles tenger! Ott van a számtalan csúszó-mászó állat, élő teremtmények, kicsik és nagyok egyaránt” (Zsoltárok 104:24, 25). (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. Összehasonlításként megemlíthetjük, hogy a tehéntej zsírtartalma 4 százalék.

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Tudtad?

▪ A grönlandi fókák nőstényei heves viharok vagy kedvezőtlen jégviszonyok esetén képesek akár több nappal is késleltetni a szülést, miközben megfelelő helyet keresnek.

▪ A grönlandi fókák 240 méter mélyre tudnak merülni, és 30 percig képesek a víz alatt maradni.

▪ A fókák tudnak aludni a víz alatt. Öt-tíz percenként kidugják a fejüket a vízből, hogy levegőt vegyenek, majd visszasüllyednek, s mindezt anélkül, hogy felébrednének!

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Késleltetett beágyazódás

„Évente három hét kivételével a felnőtt grönlandi fókák nőstényei állandóan vemhesek — jegyzi meg a Seasons of the Seal című könyv. — Valódi vemhességük azonban csak hét és fél hónapig tart.” Hogyan lehetséges ez? „A fogantatás után a megtermékenyített petesejt osztódik és osztódik, aztán egyszer csak abbahagyja — fejti ki a könyv. — A hólyagcsíra, mely még mindig kisebb egy gombostűfejnél, megáll a növekedésben. Ez az életkezdemény az édesanyja méhében úszik. Tizenegy héttel később beágyazódik, és újra növekedni kezd.” Mi lehet az oka a késleltetett beágyazódásnak? „Létfontosságú, hogy az anya majdnem pontosan egyéves időközökkel hozza világra a borját, olyankor, amikor a szülés helyéül választott jég eléri a legnagyobb kiterjedését és vastagságát.”

[Térkép a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KANADA

[Forrásjelzés]

Térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 23. oldalon]

Műholdfelvétel a Madeleine-szigetekről

[Forrásjelzés]

NASA JSC

[Kép a 24. oldalon]

Sárgás szőrű fókabébi

[Kép a 24. oldalon]

Fehér szőrű kisfóka

[Kép a 25. oldalon]

A végleges, szürke szőrruha

[Forrásjelzés]

© IFAW/David White

[Kép a 25. oldalon]

Úszólábaival verdeső fóka

[Forrásjelzés]

© IFAW

[Kép a 26. oldalon]

Fiatal grönlandi fóka az anyjával

[Forrásjelzés]

© IFAW/Igor Gavrilov

[Kép a 26. oldalon]

Kifejlett grönlandi fóka úszik a vastag jégréteg alatt

[Forrásjelzés]

© IFAW