Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért veszélyeztetettek?

Miért veszélyeztetettek?

 Miért veszélyeztetettek?

AZ ÉBREDJETEK! INDIAI ÍRÓJÁTÓL

A FENSÉGES bengáli tigris, az ázsiai vadkutya, az Antigoné-daru, az indiai elefánt és a bastard teknős indiai-óceáni alfaja csak néhány azok közül az állatok közül Indiában, melyeket a kipusztulás veszélye fenyeget. Vegyük például a legnagyobb szárazföldi állatot, az elefántot.

Az elefántagyar iránt nagyon nagy a kereslet. Japán az elsők között van az elefántcsont feldolgozásában. Kínában, ahol az elefántcsontból készült evőpálcikák még mindig népszerűek, szintén nagy rá az igény. Miért érintette az elefántcsont iránti kereslet különösen érzékenyen az indiai elefántot?

Néhány éve a The Times of India a következőket írta: „Az afrikai elefántoktól eltérően az indiai elefántok közül csak a hímeknek van agyaruk, azok közül is csak néhánynak. Ezért a fő célpontok a kifejlett, nagy agyarú elefántok. A hivatalos adatok szerint Indiában körülbelül száz [hím elefántot] ölnek meg évente, felborítva ezzel a hímek és a nőstények arányát.” Az öldöklés a faj fennmaradását sodorta veszélybe.

Egy tömör szarudarabért

Vagy nézzük a ma élő második legnagyobb szárazföldi emlősállatnak, az orrszarvúnak a helyzetét. India és Nepál az utolsó menedékhelye az indiai orrszarvúnak. De még az India északkeleti részén fekvő Asszám állam Pobitarai  Vadrezervátuma is csak mintegy 40 négyzetkilométer nagyságú, tehát viszonylag kicsi ahhoz, hogy az orrszarvúk elférjenek rajta. Ezért az állatok gyakran betérnek a szomszédos mezőgazdasági területekre, ahol lelőhetik vagy megmérgezhetik őket.

Az emberek agyafúrt módszert találtak ki az orrszarvúk elejtésére. A rezervátum fölött két nagyfeszültségű vezeték fut. Az orvvadászok egy hosszú bambusznáddal drótkötelet akasztanak a kábelekre úgy, hogy a kötél majdnem a földig lóg. Vivek Menon, egy vadvilágot tanulmányozó biológus elmondja, mit látott, amikor egy orrszarvú a drótkötélhez ért: „Amint az áram hatalmas villámlással keresztülfutott a testén, az állat kettőt nyögött, és hihetetlen gyorsasággal összeesett . . . Egy másodperc sem telt bele, és ez a behemót holtan feküdt az oldalán.”

Sajnos ezt a roppant nagy állatot viszonylag kis méretű, mindössze egy kilogrammos szarváért ölik meg! A szarv az emberi körömhöz hasonlóan csupán egy tömör szarudarab, ám rendkívül nagy kereskedelmi értéke hatalmas veszélybe sodorta az orrszarvút.

A sahtussál szerelmeseiért

A sahtusnak nevezett gyapjú, melyet egy tibeti antilopfaj, a csiru szolgáltat, olyan finom szálú, hogy a belőle készült sálat át lehet húzni egy mutatóujjra való gyűrűn. Ez a világ egyik legdrágább sála, több mint 3 millió forintnak megfelelő összeget is elkérhetnek érte. De mit jelent mindez az antilopoknak, melyek a gyapjút viselik?

„Egyetlen sálhoz legalább öt csirut kell megölni” — írja a The Indian Express. A jelentések szerint a Tibeti-fennsíkon körülbelül 20 000 csiruval végeznek évente az orvvadászok, számos olyan törvénynek fittyet hányva ezzel, melyeknek meg kellene óvniuk a csirut mint veszélyeztetett fajt. Azt is tudni kell, hogy 1979-ben betiltották a sahtusgyapjúval való kereskedelmet. A csiruk száma ennek ellenére azóta is tovább csökken.

Bőrükért és csontjaikért

Indiában a tigriseknek és más vadon élő macskaféléknek is kérdésessé vált a fennmaradásuk. Máshol a tigrisek néhány alfajáról, így például a Kaszpi-tenger vidéki, valamint a Jáva és a Bali szigeteki tigrisről úgy tudják, hogy már ki is halt. A XX. század elején körülbelül 40 000 tigris élt India erdőiben. Számuk az évek során megcsappant, mert fokozatosan pusztítják az élőhelyüket, valamint mert vadásszák őket a bőrükért és bizonyos csontjaikért, melyeknek gyógyító hatást tulajdonítanak a kínai gyógyszerkészítők.

A The Secret Life of Tigers című könyv a következőket mondja arról, hogy milyen hatással van a tigrisekre a megfelelő élőhely hiánya: „A tigrispopulációk csak akkor tudnak gyarapodni, ha erdei élőhelyük határai is kiszélesednek. Ellenkező esetben a tigrisek maguk szabályozzák a populáció méretét azáltal, hogy vérre menő küzdelmekbe bocsátkoznak egymással a táplálékért és a felségterületért.”

Mi a helyzet India többi vadon élő macskaféléjével? Gudzsarát államban a dzsunagádhi állatkert egyik látogatója megtorpant egy üres ketrecnél. A ketrec előtt lévő táblán egy ázsiai vadászgepárd képe volt látható a következő gudzsaráti felirattal: „Indiában a vadászgepárd az 1950-es években kihalt”.

Mit tartogat a jövő?

Nem túl biztató a jövője India veszélyeztetett állatainak. Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az ember önző módon pusztítja a földet; bámulatos vadvilágának nagy részét már meg is semmisítette. Mi fog történni? Isten megbízható szavából, mely a Szent Bibliában lett feljegyezve, megtudjuk, hogy nemsokára be fog teljesülni a következő prófécia: „megharagudtak a nemzetek, és eljött a te haragod [Istené], és a meghatározott idő arra, hogy . . . pusztulást hozz azokra, akik pusztítják a földet” (Jelenések 11:18).

Miben lesz más a helyzet, amikor már nem lesznek a földön olyanok, akik kizsákmányolják mind a bolygót, mind pedig annak bámulatos vadvilágát? Az bizony egy csodálatos korszak lesz! Az emberek nem fogják többé kockáztatni az állatok fennmaradását. Mindez Isten Királyságának uralma alatt valósul meg, amelyért Jézus Krisztus imádkozni tanította az embereket (Ézsaiás 11:6–9; Máté 6:10).

[Képek a 26. oldalon]

India néhány veszélyeztetett faja

Antigoné-daru

Bengáli tigris

Indiai elefánt

Indiai orrszarvú

Csiru

[Forrásjelzések]

Daru: Cortesía del Zoo de la Casa de Campo, Madrid; csiru: © Xi Zhi Nong/naturepl.com