Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

 Figyeljük a világot

Mit rejtenek a gleccserek?

A gleccserek visszahúzódásával számos olyan maradvány napvilágra kerül, melyet a történészek nagyon értékelnek, írja a német hírmagazin, a Der Spiegel. 1999-ben a Sziklás-hegység kanadai vonulataiban egy gleccser visszahúzódásának köszönhetően egy 550 éve halott indián férfira bukkantak. A legtöbb maradványt azonban az Alpokban találták. Például nemrégiben megtalálták egy embernek a maradványait, akiről többen azt hitték, hogy még annak idején, 1949-ben cserbenhagyta a barátnőjét és házasságon kívül született gyermekét. Valójában az történt, hogy a férfi belezuhant egy gleccserszakadékba, táskájában a jegygyűrűkkel. Harald Stadler, az ausztriai Innsbrucki Egyetem vezető gleccserrégésze szerint minden történész álma az, hogy olyan tárgyak kerüljenek napvilágra, melyeket a híres karthágói hadvezér, Hannibál hagyott maga mögött, amikor 37 elefánttal átkelt az Alpokon. „Egy elefántcsont szenzációt keltene” — mondta.

 Tizenéves szerencsejátékosok

A McGill Egyetem fiatalok játékszenvedélyével foglalkozó nemzetközi központja szerint „a 12—17 éves kanadai fiataloknak több mint a fele kedvtelésből űz szerencsejátékokat; 10-15 százalékuknál fennáll a veszélye, hogy súlyosbodik a szenvedélyük; 4-6 százalékuknál pedig »kóros játékszenvedélyt« állapítottak meg” — jelenti a National Post, Toronto egyik napilapja. A szerencsejátékhoz való vonzódás gyakran már nagyon fiatal korban elkezdődik. Néhány gyermek lottószelvényt kap ajándékba, vagy valamilyen internetes szerencsejátékban vesz részt. A kutatók kijelentik, hogy mindennek az lett a következménye, hogy most már többen vannak azok a kanadai tinédzserek, akik szerencsejátékot űznek, mint azok, akik valamilyen más szenvedély rabjai, például dohányoznak vagy kábítószereznek. A pedagógusok reménykednek benne, hogy a kanadai középiskolákban a játékszenvedély kialakulásának megelőzését célzó programok által sikerül majd megfékezni az aggasztó jelenség súlyosbodását.

Kánikula Franciaországban

Franciaországban 2003 augusztusának első 12 napján olyan magas volt a hőmérséklet, mint még soha. Az 1873 óta rögzített hőmérsékleti értékek szerint Párizs még sohasem tapasztalt ilyen forró nyarat. A francia meteorológiai szolgálat „közlése szerint a hirtelen hőség mind a hőmérséklet értékét, mind a forró napok számát tekintve megdöntötte az összes eddigi rekordot” Párizsban, olvasható a Terre sauvage című természettudományi magazinban. Mindössze két hónap leforgása alatt az ország déli határán lévő Pireneusok egyik gleccsere közel 50 métert húzódott vissza. „Százötven év alatt a Pireneusok gleccsereinek összfelülete 25-30 négyzetkilométerről 5 négyzetkilométernyire zsugorodott” — jelentette ki Pierre René gleccserkutató. Vajon ez a globális felmelegedés jele? A szakembereknek eddig nem sikerült egyetértésre jutniuk a kérdésben. Ennek ellenére néhány meteorológusnak az a meglátása, hogy az elkövetkezendő években még gyakrabban kell majd hőségre számítanunk. Aggasztó kilátás, ha arra gondolunk, hogy a tavalyi rettenetes kánikula a becslések szerint közel 15 000 ember életét követelte Franciaországban.

Depressziós férfiak

„A depresszióról szólva az egyik legsajnálatraméltóbb tény az, hogy továbbra is tévesen úgy gondolják, ez a betegség többnyire »női rendellenesség«, melytől az »igazi férfiak« genetikai védettséget élveznek” — számol be a The Star című johannesburgi újság. „A szakemberek azt mondják, a férfiaknál azért nem derül ki, hogy depressziósak, mert ritkábban fordulnak orvoshoz, mint a nők, így kevesebb lehetőségük van beszélni a gondjaikról”; ezenkívül kevésbé tudják „szavakba önteni a lelki gyötrelmeiket”. Emiatt az orvosok a nőkre jellemző depressziós tüneteket behatóbban ismerik, mint a férfiak tüneteit. „A nőknél határozottan más tünetcsoportok figyelhetők meg, mint a férfiaknál” — fejti ki a JAMA. Melyek a férfi betegek gyakori tünetei? Egyebek közt düh, kimerültség, ingerlékenység, agresszió, csökkent teljesítőképesség; illetve a depressziós férfiak hajlamosak elszigetelni magukat a családtagjaiktól és barátaiktól. „A depresszióhoz nem mindig társul szomorúság — teszi hozzá a Reader’s Digest dél-afrikai köztársasági kiadása —, főleg ha egy férfiról van szó.”

A katolikus papok bibliaismerete

„Mennyire ismerik a papok a Bibliát?” — tette fel a kérdést Andrea Fontana, aki maga is pap, s amellett a Torino Egyházmegye Hitoktatási Hivatalának igazgatója. Fontana azt írta az Avvenire című olasz katolikus újságban, hogy akkor merült fel benne a kérdés, amikor „az egyik laikus odament [hozzá], és megkérdezte, hogy vezetnek-e valamilyen bibliaoktatási tanfolyamot az egyházmegyében”. Abban a templomban, ahová a laikus járt, „soha nem esett szó a Szentírásról”. Fontana ennek fényében megjegyezte: „Valójában a [papi] szemináriumok után sajnos nem sok pap folytatja a Biblia tanulmányozását . . . Sokszor a vasárnapi szentbeszéd az egyetlen olyan alkalom, amikor a hívők legtöbbje hallhat valamit a Bibliában írottakról, és közelebb kerülhet” a Szentíráshoz. A laikus azt mondta, hogy „ő Jehova Tanúival tartja a kapcsolatot, hogy jobban megismerje” a Bibliát.

Az elhízás néhány kedvezőtlen következménye

Amerikában egyre több a kövér ember. Az Egyesült Államok Járványügyi Központjának becslései szerint az elhízott felnőtt amerikaiak száma az összlakossághoz viszonyítva 1991 és 2003 között 12,5 százalékról 20 százalékra emelkedett. Ez számos üzletágra hatással van. 2003 „májusában figyelmeztették a légitársaságokat, hogy az utasok nehezebbek, mint korábban, és megkérték őket, hogy eszerint becsüljék fel az utasok összsúlyát. Most a temetkezési vállalatok szerelkeznek fel új eszközökkel amiatt, hogy az amerikaiak egyre csak híznak” — írja a The New York Times. Míg a szabvány koporsók 61 centiméter szélesek, most már akár 124 centiméter széles, kellően megerősített koporsók is kaphatók. Növelni kellett „a kripták, sírgödrök és halottaskocsik méretét is, sőt, még a temetők által ásásra használt földmozgató gépek szabványméretű lapátját is” meg kellett nagyobbítani. „Az emberek testesek éltükben, és testesek holtukban is, az üzletágaknak pedig alkalmazkodniuk kell a helyzethez” — jelenti ki Allen Steadham, egy olyan csoport vezérigazgatója, amely az elhízott emberek érdekeit pártfogolja.

„Haldoklik a Holt-tenger”

„Haldoklik a Holt-tenger, és kizárólag egy nagyszabású mérnöki művelettel lehet megmenteni” — jelenti az Associated Press. A Holt-tenger — „holt”, mivel nagy sótartalma miatt nem élhet meg benne egyetlen víziállat sem — a föld legalacsonyabban fekvő víztömege; 400 méterrel a tengerszint alatt fekszik. A nagymérvű párolgás és a vízutánpótlás közti „egyensúlyt évezredeken át a Jordán teremtette meg; az egyetlen folyó, mely táplálja a Holt-tengert” — olvasható a hírügynökség jelentésében. „Az utóbbi évtizedekben azonban Izrael is, és Jordánia is — melyek közt a Jordán válaszvízként folyik — ebből a nem túl széles folyóból veszi a vizet a két part mentén lévő kiterjedt szántóföld öntözéséhez, s ezáltal a két ország megfosztja a Holt-tengert a vízutánpótlástól.” Egy izraeli vizsgálat megállapította, hogy ha ez így megy tovább, a víz szintje évente közel egy métert fog ereszkedni, s annak katasztrofális következményei lesznek a terület vadvilágára és növényzetére nézve. A már öt éve tartó szárazság még tovább rontja a Holt-tenger helyzetét.