Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Nama-föld évente ismétlődő csodája

Nama-föld évente ismétlődő csodája

 Nama-föld évente ismétlődő csodája

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

Amerre csak a szem ellát, virágokat látni a hatalmas mezőn, a legkülönbözőbb színekben pompázó virágokat. Az ide látogatók sokszor alig tudnak uralkodni az érzéseiken, amint Nama-föld évente ismétlődő csodája a szemük láttára kibontakozik. „Első pillantásra úgy festenek a virágok — meséli elragadtatottan egy látogató —, mint egy lávafolyam, mely lassan bugyog ki a hasadékokon, és minden zegzugot kitölt tündöklő narancsos színével.”

De mitől olyan megindítóan fenséges a tavaszi virágzás itt, ezen a helyen? Nama-föld hatalmas, száraz térség a Dél-afrikai Köztársaság északnyugati csücskében. Az északon magasló hegyek mögött az Orange folyó alkotja a terület északi határát. Nama-föld — melynek területe nagyobb, mint Svájcé (mintegy 50 000 négyzetkilométernyi) — innen körülbelül 200 kilométer hosszan nyúlik dél felé, ahol az ember már valamivel közelebb van Fokvároshoz, mint a folyóhoz. Az év legnagyobb részében a kopár területen a hőmérséklet nappal 40 Celsius-fokra szökik, éjjel pedig mínusz 8 Celsius-fokos, dermesztő hideg uralkodik. Nama-föld, ahol szinte egyáltalán nincsenek felszíni vizek, és az a kevés talajvíz is, ami van, meglehetősen sós, nem tűnik valami vonzó területnek — egészen az évente ismétlődő csoda kibontakozásáig!

Minden évben, röviddel az esős időszak után, mely kora augusztustól szeptember közepéig tart, Nama-föld amúgy száraz síkságai egyszeriben buja virágoskertté válnak. Hatalmas réteket borítanak be narancsszínű, sárga, rózsaszín, fehér, bíborvörös, kék és lila virágok. Mivel a látványosság minden évben csak néhány hétig tart, a világ négy sarkából idesereglő turisták egyre izgatottabbak, amint várják, hogy gyönyörködhessenek ebben a hatalmas virágcsokorban.

A legkáprázatosabb látványt akkor nyújtják a rétek, ha megfelelő mennyiségű eső esik, majd pedig eleget süt a nap. Aztán már csak abban kell reménykedni, hogy a tikkasztó keleti szelek elkerülik a vidéket, különben egykettőre kiszívnák az életet és a színt a törékeny kis szirmokból.

Ez a nama-földi csoda annak is köszönhető, hogy a virágok rengeteg magot teremnek. Ám sok virágot nem lehet látni minden évben, mivel csak meghatározott időjárási körülmények mellett fedik fel gyönyörű mivoltukat. Míg egyes magvak egy év elteltével kicsíráznak, más magvak éveken át szunnyadó állapotban maradnak, a növekedésükhöz éppen megfelelő körülményekre várva. „Néhány magnál egy védelmi  mechanizmus megakadályozza, hogy a mag idő előtt kicsírázzon — taglalja az egyik látogató. — Ezek a magvak nem sarjadnak nagy melegben, egyetlen eső után, hanem csak akkor, ha hűvös és nedves az idő, ami ideális a virágok növekedéséhez és fennmaradásához egy ilyen kíméletlen helyen.”

A csapadék finom egyensúlyától és attól függően, hogy elkerülik-e a vidéket a perzselő szelek, minden esztendőben másként festenek a rétek; van, hogy a látvány pompásabb, mint máskor. Egy könyv ezt így részletezi: „Mivel minden faj adott hőmérsékleten indul növekedésnek, s az első eső április és július között bármikor leeshet (a hőmérséklet pedig az egyes hónapokban különböző), minden évben más és más fajok virágoznak, attól függően, hogy mikor esik először” (Namaqualand​—South African Wild Flower Guide).

Mennyire sokfélék ezek a virágok! Több mint 4000 faj, mind a maga jellegzetes alakjával, színével és sajátos csírázási módjával. Helyenként mindössze egy négyzetméteren 10-20 különböző virágfajt látni. A látvány olyan fenséges, hogy egy festő palettája is unalmasnak, egyszínűnek tűnik mellette. A legmagasztosabb kifejezés sem adja vissza hűen Nama-föld lélegzetelállító pompáját.

Mindazonáltal a képzőművészeket, költőket és írókat megihleti a virágok megindító látványa. „Nagy nap volt az, a vetés napja a földön, midőn . . . az Úr legkiválóbb vetőmagos zsákjából egy lyukon át kihullott annak kincset érő tartalma” — merengett D. J. Opperman, egy költő a Dél-afrikai Köztársaságból. Egy szenvedélyes rajongó ezt írta: „Úgy festett a táj, mintha a szivárvány átkelt volna a kietlen sivatagon, mindenütt színfoltokat hagyva maga mögött.” Egy látogatónak ez jutott eszébe a látványról: „Ez a fajta örök szépség segít az embernek megértenie Teremtőnk, Jehova elsöprő nagylelkűségét és bölcsességét.”

Mi több, Nama-föld évente ismétlődő csodájának festői látványa növeli az ember bizalmát abban, hogy a Teremtő fel tudja használni ezeket a biológiai folyamatokat arra, hogy újra paradicsomi körülményeket teremtsen a föld minden részén, melyben hűséges és hálás szolgái az idők végezetéig gyönyörködhetnek majd (Zsoltárok 37:10, 11, 29). Akkor majd mindenhol „vigad a pusztaság, és kivirágzik” (Ézsaiás 35:1, Újfordítású revideált Biblia).

[Kép a 24–25. oldalon]

Hatalmas, mintegy 50 000 négyzetkilométernyi nagyságú réteket borítanak be virágok