Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Emlékezetes napok

Emlékezetes napok

 Emlékezetes napok

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

TÖBB mint 40 ország küldöttei gyűltek össze 2003. március 15-én Mexikóváros közelében, hogy részt vegyenek a képen látható, újonnan épült létesítmények átadási ünnepségén. Ezek a lakóépületek és az új nyomdaüzem Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalának legutóbbi bővítése során épültek.

1974-ben adták át az első fiókhivatali létesítményeket ezen a helyen. Akkoriban körülbelül 65 000 Tanú volt Mexikóban. Mivel a számuk gyorsan növekedett, így 1985-ben, majd 1989-ben újabb épületek átadására került sor. A nemrég elkészült számos épület egyike egy hatalmas nyomdaüzem, a többi pedig lakóépület, melyben körülbelül 1300 főt lehet elszállásolni.

Két héttel az átadás után nyílt napokat tartottak a közelben élők számára. A helyi tisztviselőknek, valamint az utca túloldalán álló, nemrégiben alapított egyetem hallgatóinak és tanárainak külön meghívókat küldtek. A fiókhivatal személyzete közül sokan kíváncsian várták, hogy vajon hányan élnek majd a meghívással.

Nagyszerű eredmények

Összesen 272-en látogatták meg a létesítményeket, köztük diákok és állami, illetve önkormányzati tisztviselők is. A látogatók megjegyezték, hogy milyen szépek és tiszták az épületek, és a vendéglátásért is hálásak voltak. Az egyikük a következő sorokat írta a vendégkönyvbe: „Ez volt az első alkalom, hogy a létesítményeikbe látogattam. Nagyon tetszettek. Már eddig is csodáltam és tiszteltem magukat, de most még inkább így érzek.”

Egy másik látogató megjegyezte: „Téves elképzeléseink voltak arról, hogy milyen munkát végeznek itt. Mindenféle történetet hallottunk magukról . . . De amit itt látok, eloszlatja a kételyeimet. Ezután örömmel veszem, ha meglátogatnak az otthonomban, mert véleményem szerint hasznos munkát végeznek.”

Egy egyetemi előadó, akinek az édesanyja Tanú, két nagy csoportot is elhozott látogatóba. „Szerettem volna, ha a fiatalok tisztában vannak vele, hogy mivel foglalkoznak Jehova Tanúi világszerte — mondta. — Van egy-két dolog, amit az itt tett látogatásukból tanulhatnak.” Mi volt a hallgatók véleménye a látottakról?

Az egyik ezt írta: „Köszönöm a vendéglátást. Felejthetetlen napunk volt, nekem, és a társaimnak is.” Egy másik megjegyezte, hogy azoknak, akik nem hallgatják meg a Tanúkat, amikor azok felkeresik őket, fogalmuk sincs róla, hogy kik is igazából ezek az emberek. „Toleránsnak kell lennünk, és nyitottnak mások nézetei iránt” —  mondta végül a lány. Egy fiatalember így szólt: „Teljesen más elképzeléseim voltak önökről, de most már látom, hogy segítik egymást. Apró hangyákra emlékeztetnek a szorgalmukkal.”

A helyi rendőrség négy tagja is a látogatók között volt. Egyiküknek, egy hölgynek, ez volt a véleménye: „Le vagyok nyűgözve. A diszkriminációnak nyomát sem látom. A takarító is, a kertész is, egyszóval mindenki egyenlő . . . Bámulatos!”

A szomszédból egy 9 és egy 10 éves kisfiú a következőket mondta: „Milyen szép épületek. És jó nagyok!” „Nekem a gépek tetszettek a legjobban. Olyan gyorsak. Az volt a kedvencem, amelyik a papírt vágta.”

Egy baleseti sebész is eljött a feleségével és a lányával, aki egyetemen tanul. Miközben körbevitték őket a létesítményekben, az orvos felesége sok bibliai kérdést tett fel. Elmondta, hogy az keltette fel az érdeklődését, hogy amikor a Tanúk meglátogatták az evangélikus édesapját, az édesapa rettentő mérgesen reagált, a Tanúk mégis nyugodtak maradtak. „Most már tudom, hogy miért” — mondta a hölgy.

Az orvos és a családja azt mondták, hogy ez a látogatás megváltoztatta a Tanúkról alkotott véleményüket. José, a kísérőjük felfigyelt az érdeklődésükre, és meghívta őket Krisztus halálának az emlékünnepére, valamint felajánlotta nekik, hogy tanulmányozza velük a Bibliát. A család elfogadta az ajánlatot, és azt mondta, hogy szívesen tanulmányoznának a fiókhivatalban.

A rákövetkező héten el is jöttek. José és a felesége, Beatriz örömmel látták őket vendégül. A családnak olyan sok kérdése volt, hogy az első tanulmányozás három és fél órán át tartott! Április 16-án ott voltak az Emlékünnepen, és a sebész feleségének az édesapja is jelen volt. Igen, aki korábban mindig felbosszantotta magát a Tanúk látogatása miatt!

Különösen nagy örömre adott okot, amikor kiderült, hogy milyen sok bibliai irodalmat vittek haza a látogatók: ötszáz kiadványt, zömmel Bibliákat. Mint kiderült, néhány látogatónak még soha nem volt saját Bibliája.

Egy hölgy a szomszédból ezt mondta Armandónak, aki a bibliai irodalmat osztotta: „Mostantól fogva el fogok járni a Tanúk összejöveteleire, mert tudom, hogy önöknél van az igazság.” Néhány héttel később, Armando nagy örömére, a hölgy megjelent a Királyság-teremben. „Az a könyv volt a kezében, amelyet a nyílt napon kapott — mondta Armando. — Amikor üdvözöltem, így szólt: »Amint látja, állom a szavam.«”

A háromnapos rendezvénynek hamar vége lett, de nagyon építő volt. A fiókhivatal személyzetének tagjai azzal, hogy olyanok szemszögéből láthatták a létesítményeket, akik először jártak itt, megújult értékeléssel tekintenek arra a kiváltságukra, hogy Jehova Tanúi fiókhivatalainak egyikében szolgálhatnak.

[Képek a 24–25. oldalon]

1. Autószerelő műhely 2. Kiszolgáló épület 3. Karbantartás 4. Lakóépületek 5. Nyomda 6. Előadóterem 7. Látogatóknak fenntartott épület

[Képek a 25. oldalon]

Több százan fogadták el a meghívást a nyílt napokra, köztük egyetemi hallgatók, és a helyi rendőrség tagjai is