Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan tudjuk leküzdeni a helytelen vágyakat?

Hogyan tudjuk leküzdeni a helytelen vágyakat?

 A Biblia nézőpontja

Hogyan tudjuk leküzdeni a helytelen vágyakat?

„Amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam” (RÓMA 7:21).

PÁL apostol talán az összes többi apostolnál keményebben fáradozott azon, hogy a keresztényiség magasztos alapelveinek követésére buzdítson másokat (1Korintusz 15:9, 10). Mégis nyíltan elismerte azt, amit feljebb olvashatunk. Folytonos küzdelmet tapasztalt az elméje és a helytelen vágyai között. Mi is éreztünk már Pál apostolhoz hasonlóan? Tökéletlen teremtmények lévén igazából melyikünk ne élte volna át ugyanezt a belső vívódást?

Sokaknál a helytelen vágyak elleni küzdelem különösen heves. Egyesek azzal a féktelen szenvedéllyel küszködnek, amely erkölcstelen nemi vágyaik kielégítésére hajtja őket, mások nem tudnak szabadulni a szerencsejáték, a dohányzás, a kábítószerek vagy az alkohol okozta függőségtől. De ha káros és tisztátalan vágyak gyötörnek bennünket, hogyan tudjuk leküzdeni őket? Milyen segítséget vehetünk igénybe? Megszűnik-e valaha a helytelen vágyakkal szemben folytatott harc?

Szeretet — Kulcs a helytelen vágyak leküzdéséhez

Jézus rámutatott, hogy a Mózesi Törvényben melyik a két legnagyobb parancsolat. Az első ez volt: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel” (Máté 22:37). Ha úgy szeretjük Istent, ahogy Jézus mondta, nemde annak kell a leghőbb vágyunknak lennie, hogy elnyerjük Jehova tetszését? Ez az igazságos óhaj még a legerőteljesebb helytelen vágyak elleni harcban is támogat minket! És ez nem pusztán naiv elképzelés. Keresztények milliói vívnak sikeres harcot a helytelen  vágyak ellen nap mint nap. Hogyan érhetjük el, hogy ennyire vonzódjunk Istenhez? Úgy, ha értékeléssel a szívünkben elmélkedünk a jóságán, amely a teremtésműből, a Bibliából, valamint a velünk való bánásmódjából látható (Zsoltárok 116:12, 14; 119:7, 9; Róma 1:20).

Jézus a második legnagyobb parancsolatként a következőre utalt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39). A szeretet Pál apostol szavaival élve „nem viselkedik illetlenül”, és „nem keresi a maga érdekeit”. Az effajta önzetlen szeretet által leszünk képesek kerülni az olyan viselkedést, amely megbánt másokat (1Korintusz 13:4–8). Hogyan tudjuk kifejleszteni ezt a szeretetet, és azután miként ápolhatjuk? Úgy, hogy mások helyébe képzeljük magunkat, és szívünkön viseljük az érzéseiket, valamint a tartós jólétüket (Filippi 2:4).

Milyen segítséget vehetünk igénybe?

Mivel Isten megérti, mennyire nehéz azt tennünk, ami helyes, többféle segítségről gondoskodik. Írott Szava, a Biblia által megtanít bennünket arra, hogy fejlesszünk ki iránta kellő tiszteletet, és gyűlöljük a rosszat (Zsoltárok 86:11; 97:10). A Bibliában életből vett beszámolókat olvashatunk, amelyek megmutatják, milyen végzetes következményekkel jár az, ha valaki enged a helytelen vágyainak. Ezenkívül Jézus kijelentette, hogy Isten ad nekünk az Ő szent szelleméből, vagyis a világegyetem leghatalmasabb erejéből, feltéve, ha kérjük (Lukács 11:13). Ez a szellem meg tud erősíteni minket abban az elhatározásunkban, hogy azt tesszük, ami helyes. Isten egy további gondoskodása az a kölcsönös támogatás és buzdítás, amelyet keresztény hittársaink körében élvezhetünk, akik szintén küzdenek helytelen vágyaik ellen (Héberek 10:24, 25). Mivel ezek a kedvező hatások elfojtják a rossz befolyást, így könnyebben tudunk harcolni azért, hogy azt tegyük, ami helyes (Filippi 4:8). Vajon ez a módszer csakugyan beválik?

Figyeljük meg Fidel példáját, akit iszákos embernek ismertek a környékbeliek. Az alkohol mámorában dohányzott, szerencsejátékot űzött és verekedett. Amikor Jehova Tanúi tanulmányozták vele a Bibliát, és Fidel eljárt a közösségükbe, meg tudott szabadulni ezektől a szokásoktól. Most sokkal jobb életnek örvend a feleségével és két gyermekével együtt.

„És ha visszaesek?” — kérdezhetné valaki. János apostol foglalkozott ennek lehetőségével, amikor ezt írta: „Kicsiny gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos. És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1János 2:1, 2). Igen, Jézus áldozata elfedezi azok vétkeit, akik megbánást tanúsítanak, és őszintén igyekeznek megváltozni, hogy elnyerjék Isten tetszését. Ha figyelembe vesszük ezt a gondoskodást, milyen nyomós oka lehetne bárkinek is arra, hogy feladja a jó cselekvéséért folytatott harcot?

Győzelem a helytelen vágyak felett

Ha fejlesztjük az Isten és a felebarátaink iránti szeretetünket, valamint ha élünk az Istentől jövő segítséggel, akkor már most sikeresek lehetünk a helytelen vágyak ellen folytatott harcunkban. Isten Szava emellett még arról is biztosít minket, hogy ez a küzdelem nem tart örökké. Hamarosan fizikai és szellemi értelemben egyaránt teljesen meggyógyulnak azok, akik felhasználják mindazt, amiről Isten szellemileg gondoskodik (Jelenések 21:3–5; 22:1, 2). Megszabadulnak a bűn terhétől, és az általa okozott haláltól (Róma 6:23). Akik pedig mindenáron ki akarják elégíteni tisztátalan és káros vágyaikat, azok nem részesülhetnek ezekből az áldásokból (Jelenések 22:15).

Mennyire vigasztaló az a tudat, hogy nem kell a végtelenségig folytatnunk a küzdelmet a helytelen vágyaink ellen! Egytől egyig örökre meg lesznek szüntetve. Micsoda megkönnyebbülés lesz!