Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Elfogadtam Isten vérről alkotott nézetét

Elfogadtam Isten vérről alkotott nézetét

 Elfogadtam Isten vérről alkotott nézetét

EGY ORVOS TÖRTÉNETE

A KÓRHÁZ előadótermében az orvosok egy csoportja előtt egy boncolás eredményét foglaltam össze. A betegnek, aki meghalt, rosszindulatú daganata volt. „Arra következtethetünk — mondtam —, hogy a beteg hirtelen halála hemolízis [vörösvérsejt-pusztulás], valamint akut veseelégtelenség miatt következett be, melyet az okozott, hogy nagy mennyiségű vért kapott.”

Az egyik professzor felugrott, és dühösen így kiáltott:

— Azt akarja mondani, hogy nem megfelelő vért adtunk a betegnek?

— Nem, nem erre gondoltam — válaszoltam.

Diaképeket vetítettem ki a beteg veséjének kicsiny részleteiről, és megjegyeztem:

— Láthatjuk a vesében a sok lebomlott vörösvérsejtet, és megállapíthatjuk, hogy ez okozta az akut veseelégtelenséget. *

Feszült lett a légkör, a szám kiszáradt. Bár még csak kezdő orvos voltam, és egy professzorral álltam szemben, úgy éreztem, nem vonhatom vissza azt, amit mondtam.

Amikor mindez történt, még nem voltam Jehova Tanúja. 1943-ban születtem Szendaiban, Japán északi részén. Mivel édesapám patológus és elmeorvos volt, én is orvosnak akartam tanulni.  Az orvosi egyetem második évében, 1970-ben feleségül vettem egy fiatal nőt, Maszukót.

Patológiával kezdek foglalkozni

Maszukó dolgozott, hogy fenn tudjuk tartani magunkat, amíg be nem fejezem a tanulmányaimat. Az orvostudomány lenyűgözött; csodáltam, milyen nagyszerűen van megalkotva az emberi test. Mégsem gondoltam sohasem arra, hogy létezhet egy Teremtő. Úgy véltem, hogy az orvosi kutatások értelmet adhatnak az életemnek. Ezért miután orvos lettem, folytattam a tanulmányaimat, és patológiával — a betegségek jellegzetességeivel, okaival és hatásaival — kezdtem foglalkozni.

Miközben olyan betegeket boncoltam, akik rákban haltak meg, kétségek merültek fel bennem a vértranszfúzió hatásosságáról. Rákos emberek, akiknek a betegsége előrehaladott stádiumban van, vérzés következtében vérszegénnyé válhatnak, és mivel a kemoterápia súlyosbítja a vérszegénységet, az orvosok gyakran vértranszfúziót rendelnek el náluk. Én viszont kezdtem gyanítani, hogy a transzfúziók elősegítik a rák terjedését. Mindenesetre az orvosok ma már tudják, hogy a vértranszfúzió elnyomja az immunrendszer működését, és ezzel növekedhet a daganatok kiújulásának veszélye, és csökkenhet a rákos betegek túlélési esélye. *

A bevezetőben említettek 1975-ben történtek velem. A betegért a professzor volt a felelős, aki hematológus volt. Nem csoda hát, hogy mérges lett, amikor azt hallotta, hogy egy vérátömlesztés okozta a beteg halálát! Mégis befejeztem a mondandómat, ő pedig lassanként lecsillapodott.

Nem lesz betegség és halál

Akkoriban kereste fel a feleségemet egy idősebb asszony, aki Jehova Tanúja volt. Elhangzott a szájából a „Jehova” szó, a feleségem pedig megkérdezte, hogy mit jelent. A Tanú így válaszolt: „Jehova az igaz Isten neve.” Maszukó gyermekkora óta olvasta a Szentírást, de az általa forgatott Bibliában Isten nevét az „ÚR” szóval helyettesítették. Most már tudta, hogy Isten egy személy, akinek van neve!

Maszukó azonnal tanulmányozni kezdte a Bibliát a Tanúval. Amikor hajnali egy óra felé a kórházból hazaértem, a feleségem izgatottan ezzel fogadott:

— A Biblia azt mondja, hogy nem lesz többé betegség és halál!

— Nagyszerű! — feleltem, mire ő így folytatta:

— Mivel nemsokára eljön az új világ, nem szeretném, ha pazarolnád az idődet.

Azt gondoltam, arra célozgat, hogy hagyjam ott az orvosi pályát. Ez felbőszített, és elég feszültté vált a kapcsolatunk.

A feleségem azonban nem adta fel. Imádkozott, és találó bibliaverseket keresett, majd megmutatta nekem ezeket. A Prédikátor 2:22, 23 szavai a szívemig hatoltak: „mi jut az embernek minden fáradságos munkájából, és szívének törekvéseiből, melyekkel fáradozik a nap alatt? . . . szíve még éjjel sem tér nyugodni. Ez is csak hiábavalóság.” Teljesen a helyzetemre illettek ezek a szavak: az életemet az orvostudománynak szenteltem, éjjel-nappal dolgoztam, mégsem találtam igazi megelégedést.

Egy vasárnap reggel, 1975 júliusában, miután a feleségem elment Jehova Tanúi Királyság-termébe, hirtelen ötlettől  vezérelve, utána mentem. Nagyon meglepődött, hogy ott lát. A Tanúk szívélyesen fogadtak. Akkortól kezdve minden vasárnapi összejövetelen részt vettem. Úgy egy hónappal később egy Tanú tanulmányozni kezdte velem a Bibliát. Három hónappal azután, hogy először felkeresték Jehova Tanúi, a feleségem megkeresztelkedett.

Elfogadom Isten vérről alkotott nézetét

Nemsokára megtudtam, hogy a Biblia azt mondja a keresztényeknek, hogy ’tartózkodjanak a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29; 1Mózes 9:4). Mivel már amúgy is kétségeim voltak a vértranszfúzió hatásosságát illetően, nem esett nehezemre elfogadni Isten vérről alkotott nézetét. * Ezt gondoltam magamban: „Ha létezik egy Teremtő, és ő ezt mondja, akkor biztos igaza van.”

Arról is tudomást szereztem, hogy az ádámi bűn miatt lesznek betegek és halnak meg az emberek (Róma 5:12). Akkoriban az érelmeszesedéssel kapcsolatban folytattam vizsgálatokat. Korunk előrehaladtával az artériáink megkeményednek és beszűkülnek, és emiatt ki vagyunk téve például a szívbetegségnek, agyérrendszeri rendellenességeknek és vesebetegségnek. Logikusan hangzott, hogy e mögött örökölt tökéletlenségünk áll. Ezek után kezdett alábbhagyni az orvoslás iránti lelkesedésem. Csakis Jehova Isten tudja megszüntetni a betegséget és a halált!

1976 márciusában, hét hónappal azután, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, abbahagytam az egyetemi kórházban folytatott tanulmányaimat. Attól tartottam, hogy nem dolgozhatok majd orvosként, de találtam munkát egy másik kórházban. 1976 májusában keresztelkedtem meg. Arra gondoltam, hogy úgy tudom legjobban felhasználni az életemet, ha teljes idejű evangéliumhirdetőként, azaz úttörőként szolgálok, és 1977 júliusában el is kezdtem ezt a szolgálatot.

Védelmezem Isten vérről alkotott nézetét

Maszukóval 1979 novemberében Csiba prefektúrába költöztünk, hogy segítsünk az egyik ottani gyülekezetnek, mivel ott nagyobb szükség volt prédikálókra. Találtam egy kórházat, ahol részidőben dolgozhattam. Az első nap a sebészek egy csoportja sereglett körém. Újra meg újra ezt kérdezték: „Jehova Tanújaként mit fog csinálni, ha olyan beteget hoznak be, akinek vértranszfúzióra van szüksége?”

Tiszteletteljesen elmagyaráztam, hogy szem előtt tartanám azt, amit Isten mond a vérről. Kifejtettem, hogy vannak vértranszfúziót helyettesítő módszerek, és hogy mindent megtennék, hogy segítsek a betegeimen. Úgy egyórányi beszélgetés után a sebész főorvos kijelentette: „Most már értem az álláspontját. De ha behoznak egy beteget, aki sok vért veszített, nem fogjuk hagyni, hogy ön kezelje.” A sebész főorvos nehéz természetű emberként volt ismert, ám ez után a beszélgetés után jó lett a kapcsolatunk, és mindig tiszteletben tartotta a hitnézeteimet.

Próba alá kerül a vér iránti tiszteletem

Amikor Csibában szolgáltunk, Jehova japán Tanúi új fiókhivatalt építettek Ebinában. Azért, hogy a Bétel-létesítmény építkezésén segédkező Tanú-önkénteseket egészségügyi ellátásban részesíthessük, a feleségemmel hetente egyszer odautaztunk. Néhány hónap után meghívtak, hogy teljes időben az ebinai Bételben szolgáljunk. Így hát 1981 márciusában beköltöztünk azokba az átmenetileg használt épületekbe, melyekben több mint 500 önkéntes munkás volt elszállásolva. Délelőttönként fürdőszobákat és vécéket takarítottam az építkezés területén, délután pedig orvosi munkát végeztem.

Az egyik betegem Ilma Iszlaub volt, aki 1949-ben jött Japánba misszionáriusként Ausztráliából.  Leukémiában szenvedett, és az orvosai azt mondták, hogy csak néhány hónapja van hátra. Ilma nem fogadott el vértranszfúziót az élete meghosszabbítására, és úgy döntött, hogy a hátralévő napjait a Bételben tölti. Akkoriban még nem voltak igénybe vehetők olyan gyógyszerek, mint az eritropoetin, mely serkenti a vörösvérsejt-termelést. Olykor a hemoglobinja mindössze 3-4 gramm/deciliter volt (a normál érték 12-15). Minden tőlem telhetőt megtettem a kezelése érdekében. Ilma rendíthetetlenül hitt Isten Szavában egészen a haláláig, mely 1988 januárjában következett be, vagyis körülbelül hét évvel később!

Az évek során Jehova Tanúi japán fiókhivatalában több önkéntesnek volt szüksége műtétre. Dicséretes módon a közeli kórházakban az orvosok együttműködők voltak, és a beavatkozásokat vér nélkül hajtották végre. Sokszor megfigyelőként engem is behívtak a műtőbe, és időnként asszisztáltam a műtéteknél. Hálás vagyok azoknak az orvosoknak, akik tiszteletben tartják Jehova Tanúi vérrel kapcsolatos álláspontját. A velük való közös munka jó néhányszor lehetővé tette, hogy beszéljek a hitemről. Az egyik orvos nemrégiben megkeresztelt Tanú lett.

Érdekes, hogy jelentősen hozzájárult az orvostudomány fejlődéséhez az, hogy az orvosok megpróbálták vér nélkül kezelni Jehova Tanúit. A vér nélküli sebészeti beavatkozások bizonyították a vértranszfúzió mellőzésének az előnyeit. Tanulmányok mutatnak rá, hogy az így kezelt betegek gyorsabban gyógyulnak, és kevesebb nehézséget kell elviselniük a műtét után.

Továbbra is tanulok a legnagyobb Orvostól

Igyekszem lépést tartani az orvostudomány fejlődésével, és emellett továbbra is tanulok Jehovától, a legnagyobb Orvostól. Ő nem csupán a külsőt látja, hanem az egész embert (1Sámuel 16:7). Orvosként én is igyekszem az egész embert kezelni, és nemcsak a betegségére összpontosítani. Ez lehetővé teszi, hogy jobb ellátásban részesítsem a betegeket.

Még most is a Bételben szolgálok. Egyik legnagyobb örömem továbbra is az, hogy segítek másoknak Jehováról tanulni, például megismertethetem velük Isten vérről alkotott nézetét. Imádkozom azért, hogy a nagy Orvos, Jehova Isten szüntesse meg a közeljövőben az összes betegséget és a halált. (Aidzava Jaszusi elmondása alapján.)

[Lábjegyzetek]

^ 8. bek. Dr. Denise M. Harmening Modern Blood Banking and Transfusion Practices című tankönyve szerint „késői hemolitikus [vérsejtoldó] transzfúziós reakció” léphet fel „azoknál a betegeknél, akiket arra hajlamossá tett egy korábbi transzfúzió, terhesség vagy szervátültetés”. Ilyen esetekben „a szokásos transzfúzió előtti vizsgálatokkal nem mutathatók ki” azok az ellenanyagok, amelyek miatt a beteg szervezete kedvezőtlenül reagál a transzfúzióra. A Dailey’s Notes on Blood című kiadvány azt írja, hogy a hemolízist „már csekély mennyiségű idegen vércsoporthoz tartozó vér . . . adása is előidézheti. Ha veseelégtelenség lép fel, a beteg lassan megmérgeződik, mivel a veséje nem tudja eltávolítani a méreganyagokat a vérből.”

^ 13. bek. A Journal of Clinical Oncology című orvosi folyóirat 1988. augusztusi száma erről írt: „Azok a betegek, akik a műtét miatt (a perioperatív időszakban) vértranszfúziót kapnak, kedvezőtlenebb lefolyásra számíthatnak, mint azok a rákos betegek, akik transzfúzió nélkül esnek át műtéten.”

^ 25. bek. A Biblia vérrel kapcsolatos tanításairól további információ olvasható a Hogyan mentheti meg a vér az életedet? című füzetben; Jehova Tanúi kiadványa.

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„Kifejtettem, hogy vannak vértranszfúziót helyettesítő módszerek, és hogy mindent megtennék, hogy segítsek a betegeimen.”

[Oldalidézet a 15. oldalon]

„A vér nélküli sebészeti beavatkozások bizonyították a vértranszfúzió mellőzésének az előnyeit.”

[Képek a 15. oldalon]

Fent: bibliai előadást tartok

Jobbra: feleségemmel, Maszukóval