Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

 Figyeljük a világot

Elhízott gyermekek a világon mindenütt

A The New York Times című napilap szerint „a gyermekek elhízottsága kezd világméretű járvánnyá válni. A gondot a gyökerénél kell kezelni, ami nem más, mint a silány gyorsételek fogyasztása”. „A Nemzetközi Kövérség Elleni Front arról számol be, hogy a világ számos országában a tízéves gyermekeknek több mint a 25 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.” Málta (33 százalékkal), Olaszország (29 százalékkal) és az Egyesült Államok (27 százalékkal) a listavezető országok. Chilében, Mexikóban és Peruban a 4 és 10 év közötti gyermekek egynegyede túlsúlyos vagy elhízott. Afrikában vannak olyan helyek, ahol több az elhízott, mint az alultáplált gyermek. Miért híznak el olyan sokan? A The Washington Post című napilap megadja a választ: „Egy átlagos gyermek [az Egyesült Államokban] évente 10 000 élelmiszerreklámot lát, amelyek 95 százaléka valamilyen gyorsételt, üdítőitalt, édességet vagy cukrozott gabonapelyhet hirdet. A kereskedelem jó hasznot húz ezekből, a tápértékük viszont csekély. A kereskedelmi kampányok a gyorsételeket és az üdítőket játékokkal, gyűjthető tárgyakkal, filmekkel és népszerű személyekkel reklámozzák . . . Csodálkozzunk hát, ha a mai gyermekek az összes kalória 15 százalékát gyorsételekből, 10 százalékát cukorral édesített üdítőkből nyerik, gyümölcsből meg zöldségfélékből pedig csak az ajánlott mennyiségnek a felét fogyasztják?”

 Elefántrettentő méhek

Kenyában növekszik az elefántok száma, ám ez bajokkal is együtt jár. A csatangoló és garázdálkodó elefántok tönkreteszik a fákat meg a vetést, és átlagosan minden két hétben halálra tipornak egy embert. Az Oxfordi Egyetem biológusa, Fritz Vollrath azonban rájött valamire, ami elrettentheti az elefántokat. Amikor megbolydítanak egy méhkast, az elefántok „már nem olyan hetykék; menekülnek, a méhek meg kilométereken át követik őket”. A méhek érzékeny területeken szurkálják meg az elefántokat: a szemük körül, a fülük mögött, az ormányuk alatt és a hasukon. Fritz Vollrath afrikai mézelő méhek üres vagy méhekkel teli kasait helyezte el néhány fán, melyek a pusztaság olyan helyein nőnek, ahol gyakran járnak elefántok. A New Scientist arról számol be, hogy az állatok elkerülték mindazokat a fákat, amelyeken méhekkel teli kasok voltak, és azoknak a fáknak az egyharmadát, amelyeken üres kasok voltak. Viszont azok közül a fák közül, amelyeken nem voltak kasok elhelyezve, tízből kilencnek nekirontottak. A biológus megfigyelte, hogy az elefántok akkor is menekülnek, ha hangszórón át hallják a felbőszített méhek hangját.

Megkésett hírek — Gyors válasz

„A felhőkarcolók világa teljesen ismeretlen a maszaik előtt, akik Kenyának ezen az eldugott részén [Enoosaeanben] élnek, ahol az akáciafáknál és az azokat legelésző zsiráfoknál nem látni magasabbat a végtelenbe nyúló láthatáron — írja a The New York Times. — Amikor tehát Kimeli Naiyomah tanulmányait befejezve nemrégiben hazatért az Egyesült Államokból aprócska kis falujába, úgy találta, hogy maszai társainak nem sok elképzelésük van arról, mi történt azon a távoli, New Yorknak nevezett helyen szeptember 11-én. E marhatartó nomád közösség tagjai között voltak olyanok is, akik semmit sem hallottak a történtekről.” Naiyomah éppen Manhattanben volt szeptember 11-én. Amikor elmondta a falujabelieknek, amit saját szemével látott mintegy nyolc hónappal korábban, a maszaikat szomorúság fogta el, és valahogyan segíteni szerettek volna. Végül a katasztrófa áldozatainak megsegítésére adományoztak 14 tehenet — aminél értékesebbet egy maszai ember fel sem ajánlhatna. De mivel a tehenek szállítása nehézségbe ütközött, az Egyesült Államok nagykövetségének egyik tisztviselője, aki átvette azokat, azt mondta, hogy „valószínűleg eladja majd a teheneket, maszai ékszereket vásárol az árukon, és azokat küldi el Amerikának” — írta a The New York Times.

A lányok is zsarnokoskodnak

„A fiúk körében a zsarnokoskodás általában testi bántalmazás formájában jelentkezik” — írja a The Toronto Star című napilap. Ezzel szemben „a lányok inkább pszichológiai és érzelmi fegyvereket alkalmaznak”. Tinédzserkorba lépve a lányoknak állítólag megnövekednek a félelmeik és az aggodalmaik. Többek között amiatt is aggódnak, hogy miként vélekedik róluk a másik nem. A viselkedés-szakértők úgy vélik, hogy „a média által bemutatott kihívó képek hatására a lányok azon versenghetnek egymással, hogy kinek nagyobb a vonzereje”. Denise Andrea Campbell, a Nemzeti Összefogás a Nők Helyzetének Megjobbításáért Bizottság korábbi elnöknője ezt mondja: „Sok lány nem tudja, mit kezdjen a benne dúló haraggal és féltékenységgel”, ezért ezek az érzések „más módon törnek elő, és bántalmazásban nyilvánulnak meg”. A lányok más lányokat vehetnek célba, és olyan mesterkedésekhez folyamodhatnak, mint a „nem szólok hozzád” módszer, haragos tekintetet lövellhetnek egymásra, pletykálkodhatnak és hírbe hozhatnak másokat.

Feszültség a munkahelyen

A The Globe and Mail című napilap szerint „szinte minden ötödik kanadai azt mondja, olyan feszült, hogy már az öngyilkosságot fontolgatta, csak hogy megszabaduljon a nyomás alól”. Miből ered ez a sok feszültség? Egy felmérés során az 1002 megkérdezett személy 43 százaléka a munkáját okolta. „Napjainkban a munkahelyeken az emberek annyira túlhajszoltak, hogy az szinte meghaladja a fizikai és a lelki tűrőképességük határát” — mondta Shimon Dolan, a Montreali Egyetem szervezetpszichológusa és professzora. „Hatalmas nyomás nehezedik az emberekre, hogy minél többet teljesítsenek, ugyanakkor nagyfokú a bizonytalanság — senki sem tudja, hogy holnap lesz-e még munkája.” Hogyan próbálják oldani a kanadaiak a feszültséget? A napilap szerint a testmozgás a legnépszerűbb formája ennek, „majd ezután következik az olvasás, a különféle hobbik űzése, a sportjátékok, a társaságba járás és a családdal való együttlét”.

Olvassunk a gyermeknek, akkor megnyugszik!

„Ha a szülők rendszeresen olvasnak gyermekeiknek, az jelentősen javíthat azoknak a rendbontó gyermekeknek az antiszociális magatartásán, akik verekednek, lopnak és hazudnak” — írja a The Times című londoni napilap. Egy tízhetes vizsgálat során, amelyet a Pszichiátriai Intézet végzett több mint száz, London belvárosában lakó öt- és hatéves gyermek bevonásával, azt az útmutatást adták a szülőknek, hogy mielőtt leülnek, hogy olvassanak a gyermeküknek, „kapcsolják ki a mobiltelefonjukat. Mondják el néhány szóban, miről szól a történet, majd nyugodtan, sietség nélkül lapozzanak, és nézegessék meg együtt a képeket.” Az eredmények „világosan bizonyítják, hogy az egyszerű és tervszerű szülői tevékenységek már egészen zsenge kortól kezdve rendkívül hatékonyan segítenek abban, hogy a gyermeknek javuljon a magatartása” — állapította meg a napilap. „A gyermekek tulajdonképpen azt akarják, hogy figyeljenek rájuk — mondta dr. Stephen Scott, a kutatás vezetője. — Amikor a szüleik olvasnak nekik, akkor megkapják ezt.”

Boldog önkéntes munkások

„Azok az emberek, akik az idejüket önkéntes munkára szánják, azt mondják, hogy sokkal elégedettebbek a munkájukkal, a munkaidejükkel, a közösségi kapcsolataikkal és a szellemiségükkel, mint bármely más csoport” — írja a The Sydney Morning Herald című napilap. Egy felmérés, amelyet ausztrál kutatók egy csoportja végzett, kimutatta, hogy az önkéntes munkások „igen elégedettek az egészségükkel, a szabadidejük mennyiségével, és azzal is, ahogyan azt eltöltik” — írja a beszámoló. Bob Cummins professzor, a Deakin Egyetem munkatársa megfigyelte, hogy Ausztráliában rengeteg az önkéntes munkás, az ausztrálok 32 százaléka végez valamilyen fizetetlen munkát. A napilap arról is beszámolt, hogy akik több mint 60 órát dolgoznak egy héten (többségük gondozónő), „elégedettebbek az egészségükkel és a munkájukkal, mint azok, akik kevesebbet dolgoznak”.

Vitorlával az Északkeleti átjárón keresztül

A The Independent című londoni napilap arról számolt be, hogy német felfedezők egy csoportjának negyedszeri kísérletre sikerült 18 méteres vitorlásukkal áthajózniuk az Északkeleti átjárón. Ez a tengeri útvonal szorosan Oroszország északi partvidéke mentén halad, amelyet szinte állandó jég borít. Elsőként egy svéd felfedező, Adolf Nordenskiöld haladt itt át 1879-ben gőzerővel hajtott vitorlás hajójával. „Sohasem láttam még ennyire jégmentesnek az átjárót, mint ezen a nyáron — mondta a csoport vezetője, Arved Fuchs. — Úgy véljük, hogy ez a globális felmelegedés és a szokatlan széljárás együttes hatásának volt köszönhető, amely megtisztította a partvonalat a jégtábláktól, és lehetővé tette, hogy átjussunk.” A rendkívűl könnyű hidroplánjuk és a jégtáblák mozgását követő műholdas képek segítségével — de jégtörő segítsége nélkül — képesek voltak 127 nap alatt megtenni a 15 000 kilométeres utat a németországi Hamburg és a Bering-tenger partján lévő, Oroszországhoz tartozó Provigyenyija között. Bár a hajón a legénység űrhajós ételeken élt, egyikük szavai szerint „az egyetlen nehézség az volt, hogy négy hónapon át tizenegy emberrel kellett együtt élni egy kis helyen”.