Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

 Figyeljük a világot

Csakugyan megnőtt a termelékenység?

„Minden negyedik kanadai több mint 50 órát dolgozik hetente, míg egy évtizeddel ezelőtt csupán minden tizedik dolgozott ennyit” — írja a The Vancouver Sun című újság. A szövetségi kormány egyik vizsgálata szerint, melybe 31 500 dolgozó kanadait vontak be, „a megkérdezettek fele azt mondta, hogy otthon vagy a hétvégeken is folytatja a munkáját, havonta 27 órával többet adva ezzel az idejéből a munkaadójának”. A jelenség egyik alapvető oka a technikai fejlettség. „A vizsgálat feltárta, hogy többé-kevésbé az összes fizetetlen munkát, melyet otthon végeznek túlórában . . . számítógépen végzik” — számol be az újság. Így hát a technikai fejlődés nem vezetett oda, hogy csak heti négy napot kelljen dolgozni, és több idő maradjon a pihenésre. Sőt, „a technika nagymértékben okolható a megnövekedett stresszért, a betegségben és kiégettségtől szenvedők, valamint a rendszeresen hiányzók számának növekedéséért, és minden egyéb gondért, mely rontja a termelékenységet”. Az újság hozzáteszi: „A megkérdezettek többsége egyetért azzal, hogy a technika érdekesebbé tette a munkáját és hozzájárult a teljesítménynövekedéshez. Ám szinte senki nem mondta azt, hogy csökkentette volna a rájuk háruló munka mennyiségét vagy a munkahelyi stresszt.”

 A nagyvárosok szennyezettsége

„Mexikóváros, Caracas, Bogotá és Havanna a világ legszennyezettebb városai között vannak” — jelenti az El Universal, Mexikóváros egyik újságja. Erre a megállapításra jutott a Mercer Humánpolitikai Tanács az egyik vizsgálatát követően, melyről Londonban készült tanulmány. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék a városok szennyezettségét a világ különböző részein. Olyan részletekre figyeltek oda, mint a levegő minősége, a hulladékeltávolítás, közbiztonság, lakásellátás, oktatás, közlekedés, valamint a közművek és a közterület-fenntartók munkája. Az európai városok közül mindent egybevetve Zürichben és Bécsben a legjobb az életminőség. A világ legtisztább városainak listáját Calgary és Honolulu vezeti. A beszámoló szerint egész Latin-Amerikában a Puerto Ricó-i San Juanban a legkellemesebb az élet.

A házasság felbomlásának következményei

Miután Rebecca O’Neill, a Civitas nevű intézet családdal foglalkozó részlegének ügyvezetőnője áttanulmányozta több mint két évtizednyi kutatás eredményeit — több mint 100 anyagot —, megállapította, hogy „sok anya, apa és gyermek számára a család »elapátlanodása« szegénységet, lelki fájdalmat, rossz egészséget, elveszett lehetőségeket és ingatag körülményeket hoz magával. Az ügyvezetőnő kifejtette, hogy a csonka családban élő gyermekek „50 százalékkal nagyobb valószínűséggel küszködnek egészségi gondokkal, kétszer valószínűbb, hogy megszöknek otthonról, és ötször valószínűbb, hogy bántalmazzák őket” — írja a londoni The Sunday Telegraph. Az újság továbbá elmondja: „Azoknál a gyermekeknél, akik a vér szerinti apjuk nélkül élnek, háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy nehezen tudnak kapcsolatokat kialakítani másokkal, és hogy gondjaik vannak az iskolában. Kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy tizenévesekként isznak, dohányoznak, kábítószereznek . . . , bűncselekményeket követnek el, túl korán élnek nemi életet és szülőkké válnak.” A beszámolóból kiderül, hogy még ha egy házaspár ugyanolyan szegény és hátrányos helyzetű is, mint az egyedülálló szülők, a gyermekeit akkor is kisebb valószínűséggel sújtják ilyenfajta gondok.

Öngyilkosság — A leggyakoribb erőszakos halál

„Az erőszakos halálnak egyetlen más válfaja sem követel annyi emberéletet világszerte, mint az öngyilkosság” — jelenti a The Independent című londoni újság. A cikk, mely az Egészségügyi Világszervezet egyik jelentésén alapul, azt is elmondja, hogy 2000-ben 1,6 millió ember halt erőszakos halált. Abban az évben az öngyilkosok száma 815 000 volt, míg 520 000-en váltak emberölés áldozatává, 310 000-en pedig háborúkban és fegyveres összecsapásokban veszítették életüket. A 2000-ben elhunytak nagy többsége „fejlődő országokban élt; a fejlett ipari országokban kevesebb mint 10 százalékuk élt” — írja az újság. Észtországban, Fehéroroszországban és Litvániában több mint négyszer annyi öngyilkosság volt, mint Nagy-Britanniában. Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában az emberölés áldozatainak a száma több mint kétszerese az öngyilkosokénak, ám Ausztráliában, Európában és a Távol-Keleten ez pont fordítva van.

Alváshiányban szenvedő gyermekek

Az alváshiány teljesen tönkreteszi a gyermekek egészségét, számol be a U.S.News & World Report című folyóirat. Az alváshiányban szenvedő gyermekeknek gyenge a tanulmányi eredményük, és nehézséget jelenthet nekik a barátkozás. „Az alvásadósság a gyermekeknél gyakran abban nyilvánul meg, hogy nem tudnak hosszabb ideig figyelni, ingerlékenyek, vadak és türelmetlenek” — írja a folyóirat. Az orvosok aggódnak, mivel ez sokszor a szülők hibája. Barbara Braun-McDonald gyermekpszichológus kijelenti: „Azt javaslom, hogy azok a szülők, akiknek a gyermekük családi együttlét címén még este 11-kor is ébren van, gondolják át, hogyan változtathatnának az életükön.” Arra buzdítják a szülőket, hogy mindennap ugyanabban az időben fektessék le és ébresszék a gyermeküket, még a hétvégeken is, így a fiataloknál egy egészséges alvásritmus fog kialakulni. Ezenkívül azt a tanácsot kapják, hogy a kisgyermekeknél alakítsanak ki egy mindennapos rutint lefekvés előtt — például fürdés, szeretgetés, meseolvasás —, valamint hogy lefekvés előtt egy órával kapcsolják ki a televíziót és a számítógépet.

„Játékok, rágcsálnivaló és vér”

A japán fiatalok mostanában olyan helyekre járnak, ahol „tágas, légkondicionált szobákban videózhatnak, számítógépes játékokkal játszhatnak, rágcsálnivaló is van bőven, sőt még lábmasszázst is kaphatnak, s mindezt ingyen és bérmentve — jelenti az IHT Asahi Shimbun. — Csupán egy apró buktatója van a dolognak: vérontásra van szükség.” Ezek a helyek ugyanis véradó központok, melyeket a Japán Vöröskereszt-társaság üzemeltet. „A véradóknak olyan körülményeket teremtenek, mintha társas összejövetelen lennének — írja az újság. — Sok fiatal a véradás után elidőzik egy kicsit; ingyen fánkot és gyümölcslét fogyaszt, meg számítógépes játékokkal játszik. Hogy fokozzák a központok vonzerejét, hetente többször ingyenes jövendőmondás vehető igénybe.” Lehet emellett sminkelést tanulni, akupresszúrás kezelést (siacut) és masszázst kérni; emellett koncerteket is rendeznek, és használtcikk-kereskedések is működnek. A Vöröskereszt az egész országban megújítja a véradó központjait, így próbál fellépni a véradók számának gyors csökkenése ellen. Korábban „zord és rémisztő” helyeknek tartották a központokat, most azonban egyre inkább „a tizen- és huszonévesek törzshelyévé válnak” — olvasható az újságban.

A luxushajók és a környezetszennyezés

„A luxushajók, melyeken évente több millió utas látogat el a világ legeldugottabb paradicsomaiba, a vízbe ürített szennyező anyagokkal veszélyeztetik a tengerek élővilágát” — számol be a londoni The Sunday Times. Egy óceánjáró, közel 4000 emberrel a fedélzetén — ideértve az utasokat és a személyzetet is —, mindennap több tízezer liter, zuhanyzókból, mosodákból és vécékből származó szennyvizet, valamint hajófenékben összegyűlő olajos vizet ürít a tengerbe; emellett közel 70 liter mérgező vegyi anyag és 7 tonna szemét kerül a vízbe. A tengeren sokkal több hulladékot termelnek az emberek, mint amikor a szárazföldön nyaralnak. 2000-ben körülbelül 240 luxushajón 10 millió ember látogatott el ökológiailag sebezhető területekre, úgymint az alaszkai Glacier Bay-be, a Karib-tenger korallzátonyaihoz és szigeteihez, a történelmi érdekességekben bővelkedő Földközi-tenger partvidékeihez, és még az Anktartikához is. A becslések szerint 2005-re 50-nel több utasszállító hajó fogja járni a tengereket. Roger Rufe az Óceánfelügyelőségtől megjegyzi: „A tengeri utak egyre népszerűbbé válnak, a hajókat azonban olyan városokhoz hasonlíthatnánk, melyekben semmiféle rendelkezések nem szabályozzák a hulladék- és szennyvíz-eltávolítást.”

Már nem kelendőek a kegytárgyak

Lengyelországban évekig „biztos jövedelmet jelentett a kegytárgyak árusítása” — áll a Newsweek lengyel kiadásában. Ám mostanában „válságban” vannak a szent tárgyak árusítói. Noha 2002-ben is nagydobra verték a pápa lengyelországi látogatását, az emberek alig vásároltak hagyományos kegytárgyakat, például láncokat és festményeket. A magazin szerint „a vásárlókat milliónyi, gipszből és fémből készült mellszobrocska, valamint alátét, festmény és dísztárgy várta”, melyek mind a pápát ábrázolták, ám „az emberek már nem vesznek meg akármit”. Egyvalaminek azonban megnőtt a népszerűsége. Egy műanyag kártyáról van szó, melynek egyik oldalát „szentképek” díszítik, a másikat pedig „aranygyöngyök, melyeket a műanyagba olvasztanak bele”. Ezek a „rózsafüzérkártyák” a „pápa látogatására készített legújabb és legkelendőbb” kegytárgyak, jegyzi meg a Wprost című lengyel hetilap.