Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Társaktól jövő nyomás — Csakugyan olyan nagy ereje van?

Társaktól jövő nyomás — Csakugyan olyan nagy ereje van?

 Fiatalok kérdezik:

Társaktól jövő nyomás — Csakugyan olyan nagy ereje van?

„Nem hinném, hogy hatással vannak rám a barátaim” (Pamela, egy középiskolás lány).

„Azt hiszem, már nem zavar annyira, hogy mit szólnak a többiek. A nyomás legtöbbször belülről jön” (Robbie, egy 20 éves fiú).

TE ÉREZTÉL már így? Biztosan neked is ismerősen csengenek a Biblia szavai: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintus 15:33). Mégis felmerülhet benned, hogy vajon a szüleid és más, idősebb személyek nem tulajdonítanak-e túl nagy jelentőséget a társaktól jövő nyomásnak, holott igazából talán nincs is olyan nagy ereje.

Ha ilyen kételyek gyötörnek néha, ne érezd úgy, hogy te vagy az egyedüli fiatal ezzel a gonddal. De azért gondolkodj el egy eshetőségen: Mi van, ha a társaktól jövő nyomásnak nagyobb ereje van, mint hinnéd? Sok fiatal meglepődve tapasztalta, hogy mekkora hatással vannak rá a társai. Angie például bevallja, hogy úgy érzi, többet foglalkozik azzal, hogy beilleszkedjen a közösségbe, mint szeretné. Ezt mondja: „A másoktól jövő nyomásnak néha olyan nagy ereje van, hogy egyszerűen nem veszi észre az ember, hogy az valóban a társaitól jön. Kezdi úgy érezni, hogy inkább belülről fakad.”

A korábban idézett Robbie pontosan erre hivatkozott, vagyis hogy a legerőteljesebb nyomás belülről jön. Ennek ellenére elismeri, hogy nem könnyű nagyváros közelében élni. Miért érez így? Mert nyomás nehezedik rá egy olyan környezetben, melyet az anyagiasság ural. „Itt minden a pénz körül forog” — mondja. Világos hát, hogy az ember nem hagyhatja figyelmen kívül a másoktól jövő nyomást. Akkor miért kételkedik olyan sok fiatal ennek a nyomásnak az erejében?

Megtévesztően erős

A társaktól jövő nyomás megtévesztő lehet — olyannyira, hogy talán észre sem vesszük. Nézzünk meg egy szemléltetést. Ha a tengerszint magasságában vagyunk, a felettünk lévő hatalmas levegőréteg négyzetcentiméterenként körülbelül 1 kilogrammos állandó nyomással nehezedik ránk. * Noha ez  a nyomás mindennap hat ránk, mégsem veszünk észre belőle semmit. Tudod, miért? Mert hozzá vagyunk szokva.

A légnyomás természetesen nem mindig káros. Ám amikor mások teljesen észrevétlenül nyomást gyakorolnak ránk, idővel átformálódhatunk. Pál apostol tisztában volt a társaktól jövő nyomás erejével. Így figyelmeztette a Rómában élő keresztényeket: „Ne engedd, hogy a körülötted levő világ a saját öntőformájába préseljen” (Róma 12:2, The New Testament in Modern English). De hogyan történhet ez meg?

Hogyan fejti ki erejét a társaktól jövő nyomás?

Örülsz neki, ha mások elfogadnak, és a társuknak tekintenek? A legtöbbünk nem is próbálná titkolni, hogy bizony így érez. Ám ez a természetes vágy bumerángként is viselkedhet. Meddig mennénk el például, hogy elnyerjük mások helyeslését, melyre minden ember annyira vágyik? Még ha személy szerint elég magabiztosnak érezzük is magunkat ebben a tekintetben, mi a helyzet a körülöttünk élőkkel? Egyáltalán megpróbálnak ellenállni az ilyenfajta nyomásnak, vagy hagyják, hogy formálja őket?

Napjainkban például sokan elavultnak vagy a mai modern világban kivitelezhetetlennek tartják a Bibliában lefektetett erkölcsi irányelveket. Sokan nem érzik szükségét annak, hogy úgy imádják Istent, ahogyan ő a Szavában kéri tőlünk (János 4:24). Miért vélekednek így ezek az emberek? A társaktól jövő nyomásnak szerepe lehet ebben. Az Efézus 2:2-ben Pál a dolgok e világhoz tartozó rendszerének „szelleméről”, vagy uralkodó magatartásáról beszél. Ez a szellem nyomást gyakorol az emberekre, hogy egy olyan világ gondolkodásmódjához szabják a sajátjukat, mely nem ismeri Jehovát. Milyen hatással lehet ez ránk?

Mindennapos tevékenységeink során az iskolában, tanulás közben, a családi kötelezettségek elvégzésekor és a munkahelyen általában olyan emberekkel kerülünk kapcsolatba, akik nem értenek egyet minden tekintetben keresztényi értékrendünkkel. Sok iskolában például jó néhányan minden elképzelhetőt megtesznek, hogy népszerűek legyenek; erkölcstelen nemi életet élnek, sőt, kábítószereznek és isznak. Mi történne, ha olyanokkal kötnénk szoros barátságot, akik így élnek, vagy akik normálisnak, netán még dicséretesnek is tartják ezt az életmódot? Valószínűleg átvennénk a szemléletmódjukat, bár eleinte ez a változás talán nem lenne látványos. A világ „szelleme”, vagy „levegője” egyre jobban ránk nehezedne, és saját öntőformájába préselne minket.

Figyelemre méltó módon számos kísérlet, melyet napjainkban végeztek a társadalomtudósok, alátámasztja ezeket a bibliai alapelveket. Vegyük például a híres Asch-kísérletet. Egy személyt megkérnek, hogy üljön be egy csoport ember közé. Dr. Asch felmutat egy nagy kártyát, melyre egy függőleges vonal van húzva, majd egy másikat, melyen három függőleges vonal van, és jól láthatóan mindháromnak különböző a mérete. Ezután megkérdezi a csoport tagjaitól, hogy véleményük szerint a három vonal közül melyiknek a mérete egyezik meg az első kártyán lévő vonaléval. A válasz könnyű, és az első két alkalommal mindenki egyet is ért, ám harmadszorra valami megváltozik.

Még mindig könnyű megállapítani, hogy melyik két vonal egyforma, ám a kísérleti alany tudtán kívül a csoport többi tagjának fizettek, hogy vegyen részt a kísérletben, és ez alkalommal mindannyian ugyanazon rossz megoldás mellett foglalnak állást. Mi történik ekkor? A kísérleti alanyoknak csak a 25 százaléka tart ki határozottan az általa helyesnek megítélt válasz mellett. Az összes többi legalább egyszer egyetért a csoporttal, pedig ezzel egy olyan ténynek kell ellent mondania, melyről a saját szemével győződött meg!

Kétségtelen, hogy az emberek szeretnék, ha elfogadnák őket a társaik. Olyannyira erős ez a vágy, hogy ha kell, a legtöbben akár az általuk ismert tényeket is figyelmen kívül hagyják. Sok fiatal a saját bőrén tapasztalja ezt a nyomást. Daniel, egy 16 éves fiú, elismeri: „A társaktól jövő nyomás meg tudja változtatni az embert, és ha nemcsak egy barátról van szó, hanem egy egész csoportról, a nyomás még nagyobb. Egyszer csak azon kaphatod magad, hogy semmi kivetnivalót nem látsz a viselkedésükben.”

Angie, akit korábban idéztünk, az iskolatársaktól jövő nyomásról beszélve egy tipikus példát hoz fel:  „Amikor felsős voltam, nagyon fontos volt, hogy ki milyen ruhában jár iskolába. Csak a márkanév számított. Pedig az ember nem akart 50 dollárt [12 000 forintot] kiadni egy ingért. Van olyan, aki akar ennyit költeni?!” Ahogy Angie szavaiból is kitűnik, nehéz észrevenni, amikor az ember nyomás alatt van. De vajon nagyobb horderejű dolgokban is megadhatjuk magunkat a társaktól jövő nyomásnak?

Miért jelenthet veszélyt a társaktól jövő nyomás?

Képzeld el, hogy egy óceánban úszkálsz. Miközben szorgalmasan tempózol, és hagyod, hogy sodorjanak a hullámok, a mélyben hatalmas erők munkálkodnak. A hullámok ugyan a part felé visznek, ám egy víz alatti áramlás is megindul, mely lassanként oldalirányba sodor, így amikor végül felnézel, már nem látod a családodat vagy a barátaidat a parton. Észre sem vetted, hogy mennyire elsodort a tengeráramlás! Ehhez hasonlóan mindennapi életünk során a gondolataink és az érzéseink állandóan formáló hatás alatt vannak. Anélkül, hogy észrevennénk, ezek a hatások messzire sodorhatnak minket azoktól az irányelvektől, melyektől soha nem szándékoztunk eltávolodni.

Vegyük például Péter apostolt, aki bátor ember volt. Félelem nélkül rántott kardot Jézus letartóztatásának éjjelén, pedig egy ellenséges tömeg vette körül (Márk 14:43–47; János 18:10). Ennek ellenére évekkel később a társaktól jövő nyomás hatására leplezetlen részrehajlást tanúsított: kerülte a nem zsidó keresztényeket, noha korábban Krisztus látomásban arra utasította, hogy ne tekintse tisztátalanoknak a nem zsidókat (Cselekedetek 10:10–15, 28, 29). Úgy tűnik, Péter szívesebben szembesült egy kard hegyével, mint az emberek megvetésével (Galácia 2:11, 12). Ugye, milyen veszélyes lehet a társaktól jövő nyomás?

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a társaktól jövő nyomás erejét

Péter példája fontos leckét taníthat meg nekünk. Lehet, hogy néhány helyzetben erősek vagyunk, ám ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben erősek tudunk lenni. Péternek is voltak sebezhető pontjai, és nekünk is vannak. Tehát függetlenül attól, hogy kik vagyunk, tisztában kell lennünk a gyengeségeinkkel. Őszintén megkérdezhetjük magunktól: „Hol vagyok sebezhető? Szeretnék magasabb életszínvonalat elérni? Hiúság költözött a szívembe? Mennyire messze mennék el azért, hogy megszerezzem magamnak a dicsőséget, társadalmi rangot és népszerűséget?”

Persze minden bizonnyal soha nem tennénk ki magunkat annak a veszélynek, hogy szántszándékkal olyanok társaságát keressük, akik kábítószereznek vagy szabados nemi életet élnek. De mi a helyzet a nem ennyire szembetűnő gyengeségeinkkel? Ha olyanokkal kötünk szoros barátságot, akik pontosan ezekre a gyengeségekre lesznek nagy hatással, akkor valójában hagyjuk, hogy a társaktól jövő nyomás irányítson minket, ez pedig maradandó kárt tehet bennünk.

De fel a fejjel: a társaktól jövő nyomás nem feltétlenül rossz. Vajon sikerülhet megbirkóznunk vele, sőt, még a javunkra is fordítanunk? És hogyan harcolhatunk az ártalmas hatásai ellen? Egy későbbi cikk a „Fiatalok kérdezik” rovatban ezekre a kérdésekre fog választ adni.

[Lábjegyzet]

^ 9. bek. Egy egyszerű kísérlet segít bebizonyítani, hogy csakugyan létezik légnyomás. Figyeld meg, hogy mi történik, ha felviszel egy üres műanyag flakont egy hegy tetejére, hagyod, hogy megteljen levegővel, jól lezárod, majd elindulsz lefelé a hegyről. A flakon lassanként összepréselődik, mert a külső légnyomás jóval nagyobb, mint a flakon belsejében lévő ritka levegőé.

[Kép a 12–13. oldalon]

Egy anyagias környezetben erőteljes lehet a társaktól jövő nyomás