Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Legyőztem a szülés utáni depressziót!

Legyőztem a szülés utáni depressziót!

 Legyőztem a szülés utáni depressziót!

Emlékszem, hogy elnéztem, amint a férjem boldogan játszik újszülött kislányunkkal, s közben arra gondoltam, hogy jobb lenne nekik nélkülem, én úgyis csak a terhükre vagyok. Legszívesebben beültem volna a kocsiba, elhajtottam volna, és soha nem is jöttem volna vissza. Ekkor még nem tudtam, hogy a szülés utáni depresszió * áldozata vagyok.

TÍZ éve boldog házasságban éltünk. Első lányunk, Liana nevelését Jason is élvezte, meg én is, így aztán amikor újra babát vártam, mindannyian örültünk a hírnek.

Ez a terhesség azonban nagyon nehéz volt. Szó ami szó, a szülés utáni komplikációkba majdnem belehaltam. De már ezt megelőzően, a terhesség vége felé kezdtem azt érezni, hogy a gondolataim összekuszálódnak. Amikor kislányunkat, Carlyt hazahoztuk a kórházból,  még rosszabb lett a helyzet. Állandóan fáradt voltam, és úgy éreztem, hogy még egyszerű döntések meghozatalára is képtelen vagyok. Mindez odáig fajult, hogy naponta többször is felhívtam Jasont a munkahelyén, hogy megkérdezzem, melyik házimunka a következő, amit el kell végeznem, vagy azt kértem tőle, hogy nyugtasson meg, hogy jót mondtam, vagy jó az, amit éppen tettem.

Féltem az emberek közé kerülni, még a régi barátoktól is tartottam. Ha valaki váratlanul megjelent az ajtónknál, elrejtőztem a hálószobában. Az egész házban kész felfordulás volt, és én nem tettem ellene semmit. Pillanatok alatt zaklatottá váltam és összezavarodtam. Bár amúgy szeretek olvasni, de ekkor szinte képtelen voltam rá, mivel nem tudtam odafigyelni arra, amit olvasok. Imádkozni is alig tudtam, aminek a szellemi egészségem látta kárát. Érzelmileg üresnek éreztem magam, nem tudtam szeretetet ápolni senki iránt sem. Attól féltem, hogy a gyermekeimben kárt teszek, mivel nem tudok tisztán gondolkodni. Az önbecsülésem rohamosan csökkent, és azt hittem, megőrülök.

Ezen időszakban Jason a munkából hazaérkezve segített kitakarítani a házat, vagy ételt készíteni a családnak — én azonban haragudtam rá azért, hogy segít! Úgy éreztem, hogy a tetteivel csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok jó anya. Ha viszont nem ajánlotta fel a segítségét, akkor meg azért tettem neki szemrehányást, hogy nem törődik velem. Ha Jason nem lett volna ilyen érett és szeretetteljes, valószínű, hogy a szülés utáni depresszióm végzetes lett volna a házasságunkra nézve. De talán Jason tudja a legjobban megmondani, hogy az állapotom milyen hatással volt rá.

A férjem elmondja, hogy milyen hatással volt rá ez a helyzet

„Először fel sem fogtam, hogy mi történik Janelle-lel. Teljesen megváltozott, már nem volt olyan boldog és barátságos, mint korábban. Úgy viselkedett, mintha nem is ő lenne. Bármit mondtam, magára vette, és még akkor is megsértődött, amikor próbáltam levenni a válláról néhány terhet. Először arra gondoltam, hogy megmondom neki, hogy szedje már össze magát, de aztán rájöttem, hogy ha így reagálnék, azzal csak rontanék a helyzeten.

 Állandóan feszült volt a kapcsolatunk. Úgy tűnt, hogy Janelle azt gondolja, az egész világ ellene fordult. Hallottam olyan nőkről, akiknek hasonló tüneteik voltak a szülés utáni depresszió miatt, ezért amikor gyanakodni kezdtem arra, hogy Janelle-nek is ez a baja, igyekeztem minden lehetséges felvilágosítást elolvasni erről a témáról. Az olvasottak beigazolták a gyanúmat. Azt is megtudtam, hogy a betegségért nem Janelle a hibás, nem az ő mulasztása miatt következett be.

Bevallom, hogy érzelmileg és fizikailag teljesen kimerültem abban, hogy több figyelmet kellett fordítanom rá és a gyermekekre. Kétévi ügyeskedés után tudtam csak egyensúlyba hozni a munkámat és a gyülekezeti vénként, férjként és apaként rám háruló felelősségeket. Még jó, hogy a munkámat úgy tudtam alakítani, hogy korábban haza tudjak menni, főleg azokon az estéken, amikor keresztény összejövetelre mentünk. Időben otthon kellett lennem, hogy Janelle-nek segíthessek elkészíteni a vacsorát, és felöltöztetni a gyerekeket. Így mindannyian jelen tudtunk lenni az összejöveteleken.”

A gyógyuláshoz vezető útra térek

A férjem szeretetteljes támogatása nélkül biztos, hogy sokkal lassabban tudtam volna felépülni. Jason türelmesen meghallgatott, amikor kiöntöttem neki a szívemet, és elmondtam neki, hogy mitől félek. Nagyon fontos volt számomra, hogy ne fojtsam magamba az érzéseimet. Volt, hogy mérgesen szóltam hozzá, de Jason folyton biztosított afelől, hogy szeret, és hogy együtt végigcsináljuk ezt az egészet. Újra és újra próbált segíteni, hogy meglássam a dolgok jó oldalát. Utólag aztán mindig bocsánatot kértem azért, hogy mérgesen kifakadtam. Ő azzal nyugtatott, hogy csak a betegség beszélt belőlem. Visszatekintve most már tudom, hogy józan szavai milyen sokat jelentettek nekem.

 Együtt aztán találtunk egy nagyon kedves orvost, aki időt szakított arra, hogy meghallgassa, mit érzek. Megállapította, hogy szülés utáni depresszióban szenvedek, és javasolta, hogy a kezelés részeként szedjek gyógyszert, amely segít megfékezni gyakori szorongásos rohamaimat. Arra buzdított, hogy vegyem igénybe egy elmegyógyász szakorvos segítségét. Ezenfelül azt tanácsolta, hogy rendszeresen mozogjak, mert ez olyan gyógymód, amely már sokaknak segített megküzdeni a depresszióval.

A gyógyuláshoz vezető úton az egyik legnagyobb akadályt annak a szégyenérzetnek a leküzdése jelentette, amely együtt jár a szülés utáni depresszióval. Az emberek sokszor nehezen tudnak együtt érezni egy olyan személlyel, akinek a betegségét nem értik meg. A szülés utáni depresszió nem olyan, mint mondjuk egy lábtörés, hogy mindenki látja, és tekintettel van rá. A családom és a közeli barátaim azonban valódi támasznak bizonyultak, és megértők voltam velem.

Szeretetteljes támogatás a családom és a testvérek részéről

Jasonnel nagyon hálásak voltunk azért, hogy az édesanyám segített a nehéz időszakban, mert neki időnként szüksége volt némi nyugalomra, hogy ki tudjon szakadni az otthoni érzelmi felfordulásból. Anyukám mindig buzdító volt, és nem próbálta meg átvenni a feladataimat, hanem inkább segített, és ösztönzött, hogy tegyem meg, ami tőlem telik.

A gyülekezetben a testvérek szintén csodálatos támaszt jelentettek nekem. Sokan rövid leveleket küldtek, melyben leírták, hogy gondolnak rám. Nagyon jólestek ezek a kedves megnyilvánulások! Különösen azért éreztem így, mert nehezen tudtam beszélgetni bárkivel is, akár telefonon, akár  személyesen. Az is nehezemre esett, hogy együtt legyek keresztény hittársaimmal az összejövetelek előtt és után. Ezért azzal, hogy levelet írtak nekünk, nemcsak azt mutatták ki a testvérek, hogy tisztában vannak a depresszió okozta korlátozottságommal, hanem arról is biztosítottak, hogy szeretnek bennünket, és aggódnak értem meg a családomért.

Nem tart egy életen át!

Most már sokkal jobban vagyok, hála az orvos tanácsainak, a családomnak, mely nagyon sokat segített, valamint a megértő testvéreknek. A mai napig rendszeresen mozgok, még akkor is, ha fáradt vagyok, mivel ez segített a gyógyulásban. Ezenkívül igyekszem kedvezően reagálni a másoktól jövő buzdításokra. Amikor nem érzem jól magam, kazettáról hallgatom a Bibliát és a Királyság-dallamokat (Jehova Tanúi által szerzett, szellemileg és érzelmileg építő zene). Ezek a nagyszerű segédeszközök erősítik a szellemiségemet, és jó irányba terelik a gondolataimat. Egy idő óta újra tartok Biblián alapuló tanulóbeszédeket a gyülekezeti összejöveteleken.

Két és fél évbe telt, mire eljutottam arra a pontra, hogy egyre inkább tudok szeretetet érezni, és már jobban ki is tudom mutatni ezt a férjem, a gyermekeim és mások iránt. Bár ez nehéz időszak volt a családomnak, mégis úgy érezzük, hogy most erősebb szálak fűznek bennünket egymáshoz, mint valaha. Különösen hálás vagyok Jasonnek, aki rendkívüli módon biztosított a szeretetéről a depresszióm legrosszabb pillanataiban is, és aki mindig mellettem volt, hogy segítsen, ha kell. De ami mindennél fontosabb, most mind a ketten sokkal szorosabb kapcsolatnak örvendünk Jehovával, aki igazán megerősített minket a nehézségeink idején.

Még mindig vannak hullámvölgyek az életemben, de a családom, az orvosom, a gyülekezet segítségével, valamint Jehova szent szelleme által már kezdek kilábalni ebből a betegségből. Igen, a szülés utáni depresszió nem tart egy életen át! Olyan ellenség, amelyet le lehet győzni! (Janelle Marshall elmondása alapján.)

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. A szülés utáni depressziót post partum depressziónak is nevezik.

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

A szülés utáni depresszió lehetséges okai

A hormonális változásokon kívül olykor számos körülmény hozzájárulhat a szülés utáni depresszióhoz. Ezek közé tartoznak a következők:

1. A nő anyaságról alkotott személyes véleménye, mely eredhet a boldogtalan gyermekkorából, és abból, hogy a szüleivel nem ápolt szoros kapcsolatot.

2. A társadalom irreális elvárásai egy anyával szemben.

3. A családban volt már depressziós eset.

4. Nem kielégítő házasság, valamint a támogatás hiánya a közvetlen családtagok vagy a többi rokon részéről.

5. Az anya nincs jó véleménnyel magáról.

6. Túl nagy tehernek érzi, hogy minden idejét leköti a gyermekekről való gondoskodás, és úgy érzi, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok.

Ez a felsorolás persze a teljesség igénye nélkül készült. Egyéb körülmények is előidézhetik a szülés utáni depressziót. De az igazság az, hogy még nem teljesen értjük, hogy mi az oka ennek a betegségnek.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

Nem csupán lehangoltságról van szó

A szülés utáni depresszió nem tévesztendő össze a szülés után általános hangulatváltozásokkal. Dr. Laura J. Miller kijelenti: „A szülés után tapasztalt hangulatváltozások leggyakoribb fajtája »baby blues« néven vált ismertté . . . A szülő nőknek körülbelül az 50 százaléka éli át ezt az érzelmileg labilis (ti. változó) állapotot, mely sírással jár. Általában a szülés utáni harmadik és ötödik nap között tetőzik, majd heteken belül fokozatosan saját magától elmúlik.” A kutatók úgy vélik, hogy ezek a hangulatváltozások a nő szülést követően megváltozott hormonszintjével függhetnek össze.

A „baby blues”-nak nevezett lehangoltsággal ellentétben a szülés utáni depresszió elhúzódó levertség, amely a gyermek megszületésekor vagy akár hetekkel, hónapokkal később kezdődhet. A kismamák ebben az állapotban egyik pillanatban talán úsznak a boldogságban, a másik pillanatban viszont depressziósak, sőt öngyilkosságot is elkövethetnek. Emellett előfordulhat, hogy az anya ingerlékeny, sértődékeny és mérges. Egyfolytában azt érezheti, hogy ő nem alkalmas arra, hogy anya legyen, és nem érez szeretetet a baba iránt. Miller doktornő elmondja: „Néhány klinikai depresszióban szenvedő anyuka agyilag felfogja, hogy szereti a kisbabát, de nemigen képes érezni is azt; ehelyett pusztán közömbösséget, ingerlékenységet vagy ellenszenvet tud érezni. Vannak olyanok is, akiknek az fordul meg a fejükben, hogy kárt tesznek a gyermekükben, vagy akár meg is ölik őt.”

A szülés utáni depresszió régóta ismert jelenség. Hippokratész görög orvos már az i. e. negyedik században említést tett arról, hogy néhány asszony a szülést követően drámai lélektani változást szenved el. A Brazilian Journal of Medical and Biological Research című folyóiratban megjelent egy tanulmány, mely kifejti: „A szülés utáni depresszió jelentős gond, sok országban az anyák 10-15 százalékát érinti.” Sajnos azonban „a legtöbb ilyen depressziós esetet nem ismerik fel, és nem nyújtanak megfelelő gyógyszeres kezelést” — olvasható a folyóiratban.

Van egy kevésbé gyakori, ám súlyosabb betegség is a szülést követően, ez a szülés utáni elmezavar (post partum pszichózis). Ilyenkor előfordulhat, hogy a beteg hallucinál, hangokat hall a fejében, és elveszíti a kapcsolatot a valós világgal, miközben időszakosan akár órákig vagy napokig tisztán gondolkodik. Ennek az elmezavarnak az oka máig ismeretlen, de Miller doktornő megjegyzi, hogy „úgy tűnik, a legvalószínűbb befolyásoló körülmény a hormonális változás által kiváltott genetikai sérülékenység”. A szülés utáni elmezavart szakavatott orvosi segítséggel hatásosan lehet kezelni.

[Kiemelt rész/képek a 22. oldalon]

Amit te magad tehetsz *

1. Ha a depresszió nem akar elmúlni, fordulj szakemberhez. Minél előbb megteszed ezt, annál hamarabb lépsz a gyógyulás útjára. Keress egy megértő orvost, aki járatos ezen a területen. Próbáld leküzdeni a szülés utáni depresszió miatti szégyenérzetedet, és ne érezd magad kellemetlenül, ha gyógyszert kell szedned.

2. Rendszeresen végezz testmozgást. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a rendszeres testmozgás hatásos a depresszió kezelésében.

3. Mondd el a hozzád legközelebb álló személyeknek, hogy mit érzel. Ne szigeteld el magad másoktól, és ne fojtsd magadba az érzéseidet.

4. Ne feledd, hogy nem kell mindennek kifogástalannak lennie az otthonodban. Igyekezz elérni, hogy egyszerű maradjon az életed azáltal, hogy a lényeges dolgokra összpontosítasz.

5. Imádkozz bátorságért és türelemért. Ha nehezen tudsz imádkozni, kérj meg valakit, hogy imádkozzon veled. Ha nem engeded elmúlni a bűntudat és az alkalmatlanság érzését, csak késlelteted a gyógyulásodat.

[Lábjegyzet]

^ 41. bek. Az Ébredjetek! egyetlen konkrét kezelés mellett sem foglal állást. A cikkben olvasható, nőknek és férfiaknak szóló javaslatok nem terjednek ki minden esetre, sőt lehetnek olyan pontok, amelyek bizonyos esetekre egyáltalán nem is igazak.

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Tanácsok a férfiaknak

1. Ismerd el, hogy a szülés utáni depresszióért nem a feleséged a hibás. Ha az állapota nem javul, együtt menjetek el egy orvoshoz, aki ismeri ezt a betegséget, és megértő.

2. Türelmesen hallgasd meg a feleségedet. Tekintsd valóságosnak az érzéseit, ne gurulj dühbe, ha borúlátó. Kedvesen hívd fel a figyelmét a dolgok jó oldalára, és nyugtasd meg őt, hogy javulni fog az állapota. Ne gondold, hogy minden gondot meg kell oldanod, amit megemlít. Lehet, hogy egyszerűen csak vigaszra vágyik, nem pedig logikus válaszokra (1Tesszalonika 5:14). Ne feledd, hogy a szülés utáni depresszió miatt a beteg nehezen tud logikusan és világosan gondolkodni.

3. Iktasd ki a lényegtelen tevékenységeket, hogy több időd maradjon a feleséged támogatására. Ezzel meggyorsíthatod a felépülését.

4. Feltétlenül fordíts némi időt magadra is. Ha fizikailag, elmebelileg és szellemileg jó egészségnek örvendesz, jobban tudsz segíteni a feleségednek.

5. Keress valakit, akivel tudsz beszélgetni, aki buzdítani tud téged; talán egy szellemileg érett férfit, akinek a felesége szintén szenvedett a szülés utáni depresszióban.

[Kép a 23. oldalon]

A Marshall család