Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasóink írják

Olvasóink írják

 Olvasóink írják

Élővilág Tizenegy éves vagyok, és rajongok az állatokért. Amikor megkaptam a „Ki fogja megóvni az élővilágot?” (2001. november 22.) című cikksorozatot, alig vártam, hogy elolvashassam. Sajnálom a vándoralbatroszokat, melyekről a hetedik oldalon van egy kép is. Szomorú, hogy vízbe fúlnak, mert véletlenül fennakadnak a halászhajók horgain. Tetszett még ugyanazon az oldalon az utolsó kép is, a fűrészes rája képe. Kérlek benneteket, továbbra is nyomtassatok ilyen cikkeket!

S. V., Egyesült Államok

Börtönök Nem is tudom szavakba önteni, hogyan éreztem „A hit szép példái egy közismert börtönből” (2001. november 22.) című cikk olvasásakor. Van egy fiam, aki börtönben ül bankrablásért; már másodszor került be oda. El fogom küldeni neki ezt a cikket, és imádkozom, hogy érintse meg a szívét, és buzdítsa őt arra, hogy elfogadja Jehova szeretetét, melyet Istenünk mindannyiunk iránt tanúsít. Köszönöm szépen ezt a vigasztalást!

C. M., Egyesült Államok

Öngyilkosság Nagyon-nagyon köszönöm az „Élni érdemes!” (2001. október 22.) című cikksorozatot! Felső tagozatos koromban óriási nyomás nehezedett rám. Jehova igazán megsegített a Biblia és a keresztény társaság által, mégis értéktelennek éreztem magam. Amikor elolvastam a „Megbocsát-e nekem Isten ezekért az érzésekért?” című bekeretezett részt, olyan volt, mintha Jehova közvetlenül hozzám szólna. Örömmel tölt el az a tudat, hogy Jehova nem felejtkezik meg a hozzám hasonló személyekről!

H. Sz., Japán

Szeretném megosztani veletek, milyen örömet éreztem ennek a cikksorozatnak az elolvasása után. Boldog voltam, hogy a cikkek nem úgy hangzottak, mint egy kiselőadás, pedig a címlapot látva erre számítottam! A „Megbocsát-e nekem Isten ezekért az érzésekért?” című bekeretezett résznél a sírás kerülgetett. Ennek a résznek köszönhetően el tudtam mondani egy keresztény testvérnőnek, hogy min megyek keresztül. Köszönöm szépen, hogy foglalkoztatok ezzel a kényes témával!

A. F., Franciaország

Nyolcszor olvastam el ezt a cikksorozatot, ugyanis amikor felső tagozatos voltam, én is foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával. Vonzónak tűnt a halál. E cikksorozat által rájöttem, hogy még akkor is jó élni, ha a mindennapokban talán boldogtalan vagyok. Nem tartozom Jehova Tanúi közé, de egy ideje olvasom Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratot. Önök igazán csodálatos emberek!

M. Sz., Japán

Bántalmazott nők Köszönöm a „Segítség a bántalmazott nőknek” (2001. november 8.) című cikksorozatot! A harmadik oldalon lévő cím — „Talán most megváltozik” — azt a reményt fejezi ki, melyet én is már évek óta táplálok. Magam is tanúsíthatom, hogy igaz, amit a negyedik oldalon írtok, nevezetesen, hogy az emberek gyakran nem az áldozat pártját fogják, hanem az elkövetőét.

S. M., Németország

Nagyon szívhez szóló volt ez a cikksorozat. Biztos vagyok benne, hogy sokan mások is úgy jártak, ahogy én: már az első oldal elolvasása után rám tört a sírás, és nem bírtam abbahagyni, mert eszembe jutottak azok a nehézségek és az a fájdalom, melyet egykor átéltem. Szívembe zártam azt a gondolatot, hogy Jehova mindannyiunkat egyénenként értékesnek tart. Teljes idejű evangéliumhirdető lévén azt tapasztaltam, hogy az emberek azon a környéken, ahol prédikálok, szívesen olvassák ezt a cikksorozatot, olyannyira, hogy plusz példányokat kellett kérnem ebből a folyóiratból. Hálás köszönetem ezért a felbecsülhetetlen értékű felvilágosításért!

K. J., Ausztrália

[Kép forrásának jelzése a 30. oldalon]

Lepke: Butterfly House, Mittagong, Australia