Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Camonica-völgy érdekfeszítő sziklarajzai

A Camonica-völgy érdekfeszítő sziklarajzai

 A Camonica-völgy érdekfeszítő sziklarajzai

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

MÁR évezredek óta egy ősi életforma néma tanúiként állnak. Ezek a kőbe vésett stilizált képek vadászatot, mezőgazdasági tevékenységeket, háborúskodást és imádati aktusokat ábrázolnak. Az észak-olaszországi Alpok festői szépségű Camonica-völgyében több százezer ilyen ábrázolás díszíti a sziklás tájat.

Napjainkban a rézsútosan érkező kora reggeli napsugarak még mindig jól láthatóvá teszik a Camonica-völgybe látogatók számára ezeket a véseteket. De vajon ki és miért készítette őket?

A camunik

Ezt a meseszép völgyet ősi lakóiról, a camunikról nevezték el. Először i. e. 16-ban történt róluk említés, amikor a rómaiak leigázták őket, s így elveszítették a függetlenségüket. A Camonica-völgyi vésetek azonban több évszázaddal a római légiók megérkezése előtt születtek.

Ezenkívül, amikor a szakértők megvizsgálták, miket ábrázolnak ezek a vésetek — fegyvereket, szerszámokat, háziállatokat, különböző falvak térképeit —, azt a következtetést vonták le, hogy  e művek alkotói olyan néphez tartoztak, amely bonyolult gazdasági tevékenységeket folytatott. Minden bizonnyal rendkívül sok mindenhez értettek, például fémeket gyártottak, textíliákat készítettek, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, valamint kereskedtek.

A vésetek nagy többsége az i. e. első évezredben készült, jóllehet sok közülük sokkal régebbi. A camuni kultúra fénykora valószínűleg az i. e. 1000 és 800 közötti időszakra tehető. Az ebből a korszakból származó több ezer véset különböző részleteket tár fel az életmódjukról. Talán foglyul ejtett rabokat ábrázolnak azok a vésetek, amelyeken egymáshoz kötözött emberek, valamint lóháton ülő, lándzsával felfegyverzett férfiak láthatók. Olyan ábrázolások is vannak, amelyeknek kovácsok, igáslovak, szekerek és cölöpökön álló építmények a témái.

A hegyek ihletet adnak

A tudósok ezeknek az ábrázolásoknak az alkotóiról azt mondják, hogy „művész papok” voltak, olyan férfiak, akiknek az életét a vallásosság vagy a miszticizmus uralta. Talán csöndes helyekre vonultak a lakóközpontokból, hogy ott elmélkedjenek. E tekintetben a camunikat legalább két rendkívüli természeti jelenség ihlethette meg különösen, amelyek minden évben, néhány napig láthatók itt.

Tavasszal és ősszel a nap a Pizzo Badile-hegy mögött kel fel — ez a lenyűgöző hegycsúcs a völgy fölött magasodik. Bizonyos napokon napfelkelte előtt a napfény megtörik a hegy körül, hatalmas árnyék keletkezik, melyet fényes sugarak öveznek, és amely a tejfehér égre vetítődik. Ezt a látványt, mely felkavarja az ember legbensőbb érzéseit, még mindig a „hegy szellemeként” emlegetik. Amikor pedig a nap lenyugszik a völgy másik oldalán lévő Concarena-hegy egyik keskeny repedése mögött, egy látványos fénysugár, mely úgy látszik, mintha kettéhasítaná a hegyet, felkúszik a sötétbe burkolózó égbolton — ez a fénysugár csupán néhány percig látható, utána elhalványul. Úgy tűnik, hogy a völgy ősi lakói fejében ezek az akkor még megmagyarázhatatlan jelenségek természetfölötti tulajdonságokkal ruházták fel a helyszínt.

A Pizzo Badile-hegyen és közvetlen közelében számos sziklavéset található. A véseteket kővel, szarvval, csonttal, például elefántcsonttal készítették. A művész néha előrajzolta egy hegyes tárggyal, hogy mit fog vésni. A vésetek különböző mélységűek: vannak, amelyeket csak a szikla felszínére karcoltak, de vannak olyanok is, amelyeket több mint 3 centiméter mélyen vájtak a sziklába. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a művészek különböző színű festékekkel festettek, jóllehet ezeket a színeket puszta szemmel már nem lehet látni.

A vésetek mint az imádkozás egyik formái

A camunik talán a napot imádták. Ez megmagyarázná a vésetek egyik visszatérő témáját: egy ember magasba nyújtott karral imádkozik egy korong előtt, mely valószínűleg a napot jelképezi. Bár Ausilio Priuli régész azt állítja, hogy „a napisten kultusza” volt itt a legjelentősebb, még azt is kijelenti, hogy más, „kevésbé jelentős kultuszok” is léteztek. Megjegyzi még: „Körmenetek, vezeklést kifejező táncok, áldozatfelajánlások, rituális harcok és a közös imádkozás voltak a leggyakrabban megjelenített vallásos cselekedetek. A vésetkészítés az imádkozás egyik formája volt.” De miért imádkoztak?

Az őstörténeti sziklaművészettel foglalkozó egyik szaktekintély, Emmanuel Anati szerint a vésetek készítését „olyan tevékenységek részének tekintették, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a csoport gazdasági és társadalmi jólétének biztosításához, és ahhoz is, hogy jó viszonyban legyenek az okkult erőkkel”. A camunik vélhetően abban reménykedtek, hogy növelni tudják például a földek termőképességét, ha lerajzolják a szántást, remélték, hogy fokozni tudják a legelők gazdagságát, ha megörökítik az állattartást, és úgy gondolták, hogy az ellenségeik fölé tudnak kerekedni, ha háborús jeleneteket rajzolnak.

A Camonica-völgy a világörökség része, melyet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete védelmez. Érdekes módon a vésett és festett sziklarajzok legkevesebb 120 országban léteznek Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint számos szigeten. Figyelemre méltó, hogy világszerte hasonló témák fedezhetők fel a sziklaművészet alkotásaiban. Ezek amellett tanúskodnak, hogy az ember természetéből fakadó vágya az, hogy kifejezze magát, és hogy a természetfölötti szellemi erőkre támaszkodjon segítségért.

[Képek a 26. oldalon]

A napsugarak áthatolnak a Concarena-hegy egyik repedésén

A Camonica-völgy a világörökség része

A sziklavésetekkel biztosítani akarták a vadászat sikerét

Egy ember magasba nyújtott karral imádkozik

[Forrásjelzések]

Concarena-hegy: Ausilio Priuli, “IL Mondo dei Camuni”; sziklavésetek és emberalak: Parco nazionale delle incisioni rupestri: su concessione del Ministero per i Beni e le Attività Culturali. Ogni riproduzione è vietata