Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egység a katasztrófa idején

Egység a katasztrófa idején

 Egység a katasztrófa idején

AZ ÉBREDJETEK! SALVADORI ÍRÓJÁTÓL

EZ ÉV JANUÁR 13-ÁN 11.34-KOR A RICHTER-SKÁLA SZERINTI 7,6-OS ERŐSSÉGŰ FÖLDRENGÉS RÁZTA MEG EGÉSZ SALVADORT. OLYAN FÖLDRENGÉS VOLT EZ, MELYET PANAMÁTÓL EGÉSZEN MEXIKÓIG ÉREZNI LEHETETT. SOKAN SOHASEM FOGJÁK ELFELEJTENI, HOGY ÉPPEN MIT CSINÁLTAK AZ OMINÓZUS PILLANATBAN.

„AMIKOR elült a legszörnyűbb rázkódás, felnéztünk, és láttuk, hogy a hegy csúcsa kettéhasad, majd néhány másodpercig mozdulatlan maradt — emlékszik vissza Miriam Quezada. — A lányom kiáltozni kezdett: »Anyu! Fuss! Fuss!«” Ezután levált a hegy elülső oldala, és feléjük bukfencezett. Nueva San Salvador — korábbi nevén Santa Tecla — Las Colinas-i közösségéből körülbelül 500-an vesztették életüket, és mintegy 300 ház tűnt el a föld színéről.

„Épp akkor mentem el otthonról, és a buszmegállóban várakoztam, amikor bekövetkezett a földrengés — eleveníti fel  a történteket Roxana Sánchez. — Amikor véget ért a rengés, segítettem egy asszonynak összeszedni a csomagjait, és ezt gondoltam: »Jobb lenne hazamenni, mert a családom biztosan aggódik értem.«” Amikor Roxana befordult a sarkon, látta, hogy az utcájuk hirtelen véget ér egy homokhegy lábánál. Az otthona nem volt sehol!

Azonnali segítség

Salvadorban Jehova Tanúinak a száma meghaladja a 28 000-et, és ezrek élnek a katasztrófa sújtotta övezetben, a salvadori partok mentén. Sokan, bár még nem tértek teljesen magukhoz a trauma után, máris a többi ember szükségleteire kezdtek összpontosítani. Mario Suarez, aki Jehova Tanúi utazófelvigyázójaként szolgál Santa Teclában, erről számol be: „Úgy egy órával a földrengés után telefonon hívtak, hogy menjek segíteni. Azt mondták, hogy néhány testvér és testvérnő bennrekedt a házában. Azonnal mozgósítva lett egy önkéntesekből álló csoport.

Azt gondoltuk, hogy néhány fal leomlott, és csak el kell távolítanunk a törmeléket, kivezető utat csinálva azoknak, akik a házban rekedtek. De egyikünk sem gondolt arra, hogy ekkora katasztrófa történt. Amikor megérkeztünk a helyszínre, megkérdeztük, hogy hol vannak a házak. Meghűlt az ereinkben a vér, amikor azt válaszolták, hogy azokon állunk. A házak a második szintig álltak a háromméteres homokban. Szörnyű volt!”

Ahogy teltek a délutáni órák, a szomszédos gyülekezetekből körülbelül 250 Tanú özönlött a területre, hogy segítsen. Az önkéntesek kétségbeesetten próbáltak túlélőkre bukkanni, de nem volt más eszközük, mint a csákányuk, lapátjuk, műanyag edényük, sőt olykor csupán a puszta kezük. Nagyon kevés személyt sikerült csak élve kimenteni Santa Teclában. A több száz halott között — akik megfulladtak vagy összenyomódtak a többtonnányi föld alatt — volt öt Tanú is.

Szervezett segélyakciók

A Tanúk gyülekezetei az egész országban kivették a részüket a segélyakciókból. Comasaguában, Ozatlánban, Santa Elenában, Santiago de Maríában és Usulutánban számos Tanú elveszítette az otthonát. Királyság-termek és magánlakások alakultak gyűjtési központokká. „Óriási volt a segítőkészség — mondja Edwin Hernández utazófelvigyázó. — A testvérek élelmiszerrel, ruhákkal, matracokkal, gyógyszerekkel és a temetések kiadásaira szánt pénzzel érkeztek.”

Egy segélybizottság, melyet Jehova Tanúi helyi fiókhivatala jelölt ki, intézkedett arról, hogy a katasztrófa által kevésbé sújtott területeken lévő gyülekezetekből alakult csoportok gondoskodjanak a súlyosabb helyzetben lévő személyek sürgős szükségleteiről. Tíz-húsz Tanúból munkacsoportok  jöttek létre, hogy elvégezzék a szükséges helyreállítási munkákat.

Ezenkívül Jehova Tanúi területi építőbizottságai, melyek rendszerint Királyság-termek építésével foglalkoznak, csoportokat szerveztek átmeneti szálláshelyek építésére. Ezek az építmények azoknak épültek, akiknek az otthonuk teljesen romba dőlt. Salvadorban a hullámlemez ára a csillagos égig emelkedett, ezért Jehova Tanúi guatemalai fiókhivatala nagylelkűen hatalmas mennyiségű hullámlemezt adományozott a salvadori Tanúknak. Az egyesült államokbeli és a hondurasi fiókhivatal faanyagot küldött Salvadorba a menedékhelyek faszerkezetének az elkészítéséhez.

A lázas tevékenység közben továbbra is érezhetők voltak a lökések. Az érintett területeken rengetegen aludtak az utcán vízhatlan ponyvák és régi lepedők alatt. Idegőrlő helyzet volt. Február 12-ig összesen 3486 utórengést számoltak össze.

Még egy nagy rengés

2001. február 13-án 8.22-kor, egy hónappal az első földrengés után, egy második földrengés rázta meg Salvador központját, ezúttal a Richter-skála szerint 6,6-os erősségű. Jehova Tanúi nagy erővel újabb mentési és segélyakciókba kezdtek. Egy vén, akit Noé Irahetának hívnak, ezt mondta: „Minden gyülekezeti könyvtanulmányozási csoport vezetője megkereste a csoportjához tartozó Tanúkat, és megbizonyosodott róla, hogy mindannyian biztonságban vannak.”

San Vicente és Cojutepeque városában, valamint a külső övezeteikben nagy volt a pusztítás. A San Pedro Nonualco, San Miguel Tepezontes és San Juan Tepezontes nevű kisvárosok romokban álltak. A cuscatláni Candelariában, ahol csaknem teljes pusztítás ment végbe, egy egyházközségi iskola összedőlt, maga alá temetve több mint 20 gyermeket. „Úgy egy órával később valaki ezt kiabálta azt utcán: »Trejo testvér!« — emlékszik vissza Salvador Trejo, egy helyi Tanú. — Először nem láttam semmit a portól. Majd hirtelen cojutepequei Tanúk termettek előttem. Azért jöttek, hogy megnézzék, mi van velünk.”

Újfent megszervezték, hogy a szomszédos gyülekezetek gondoskodjanak a második katasztrófa áldozatainak a létszükségleteiről. Ezeknek a gyülekezeteknek a tagjai követték az első századi makedóniai keresztények példáját, akik könyörögtek azért a kiváltságért, hogy adhassanak, noha maguk is szükséget szenvedtek. Például a Santiago Texacuangos-i gyülekezetek tagjai, akik maguk is óriási veszteséget szenvedtek az első földrengés során, meleg ételt főztek a tőlük nem messze lévő San Miguel Tepezontes-i testvéreik számára.

Úgy becsülik, hogy mindent egybevéve ezerkétszáznál is több ember vesztette életét a  salvadori földrengésekben, és a beszámolók szerint további nyolc ember halt meg a szomszédos Guatemalában.

Értékelték az erőfeszítéseket

A Tanúknak az áldozatok megsegítésére tett szervezett erőfeszítéseit más mentőegységek is értékelték. Az ország válsághelyzetekre szakosodott bizottságának egyik járműve odahajtott egy Királyság-teremhez, melyet a károsultak menedékhelyként használtak, hogy segélyeket osszon szét. A bizottság egyik képviselője így kiáltott fel: „Az összes eddig meglátogatott menedékhely közül ez az első, ahol rend van. Gratulálok önöknek!” Más központoktól eltérően a Királyság-teremnél senki sem rohamozta meg a teherautót, senki sem lökdösődött vagy tolongott. Sőt, az idősek kaptak először az adományokból.

A Tanúk nemcsak a hittársaiknak segítettek. San Vicentében például sok szomszéd is menedékre talált a Királyság-teremhez tartozó területen. „Itt, Jehova Tanúi Királyság-termében az embereknek aranyszívük van — jelentette ki Regina Durán de Cañas. — Kinyitották a kapuikat, és ezt mondták: »Jöjjenek csak be!«, és most itt vagyunk. Még éjszaka is felváltva vigyáznak ránk, miközben alszunk.”

 Lakások a rászorulóknak

A károk felmérése után a fiókhivatalhoz javaslatok érkeztek, hogyan lehetne gondoskodni a szükséges lakások felépítéséről. Átmeneti lakásokat kezdtek építeni azoknak, akik elvesztették az otthonaikat, azokat a házakat pedig, melyek nem mentek teljesen tönkre, helyreállították. A keményen és hatékonyan dolgozó építőbrigádok tevékenysége nem kerülte el a munkálatokat szemlélő szomszédok figyelmét.

Egy asszony, aki azt gondolta, hogy a munkásokat az önkormányzat küldte egy jóval korábbi ígéretének eleget téve, odajött panaszkodni, hogy senki sem jött eltakarítani házának a romjait. „Néni kérem, ők nem az önkormányzattól jöttek, hanem a Királyságból!” — magyarázták neki a szomszédban lakó gyerekek. Moisés Antonio Díaz, aki nem tartozik a Tanúk közé, megjegyezte: „Felemelő élmény látni, hogyan segítenek Jehova Tanúi a szükségben lévőkön. Ez egy nagyon egységes szervezet, és Istennek hála, a tagjaiban megvan a jóakarat ahhoz, hogy segítsenek rajtunk, szegényeken. Már eddig is együtt dolgoztam a Tanúkkal, és a továbbiakban is szándékomban áll ezt tenni.”

Egy keresztény testvérnő, akinek az önkéntesek építettek egy átmeneti házat, könnyes szemmel ezt mondta: „A férjem és én nem találunk szavakat, hogy leírjuk azt a hálát, amelyet Jehova iránt érzünk, valamint azok iránt a testvérek iránt, akik bár nem ismernek minket, a segítségünkre siettek.”

Április közepére a Tanúk 567 átmeneti lakást építettek a földrengés áldozatainak, és csaknem 100 családnak szállítottak anyagot, hogy helyre tudják állítani a lakásukban keletkezett kárt. Mihelyt tető került a szükségben lévő családok feje fölé, a Tanúk arra a 92 Királyság-teremre fordították a figyelmüket, melyet helyre kellett állítani, vagy újra fel kellett építeni.

Szellemi segítségnyújtás

Amellett, hogy az épületek és a házak helyreállításának is örültek, sokan különösen azért voltak hálásak, hogy szellemi és érzelmi megerősítést kaptak.

„A körülmények hatására, mivel a rázkódás folytatódott, voltak pillanatok, amikor az idegeim majdnem felmondták a szolgálatot, de a testvérek mindig éreztették velem a szeretetüket, és bátorítottak — mondta a korábban említett Miriam. — Hol lennénk a testvérek nélkül?”

Jehova szerető gondoskodása, melyet a gyülekezet által éreztetett, meglepő dolgokra ösztönözte a földrengés áldozatait. Comasaguában az első rengés következtében szinte nem volt egyetlen Tanú sem, akinek a háza ne rongálódott volna meg, vagy ne ment volna tönkre. Ám a helyi 17 Tanúból 12 vállalt teljes idejű szolgálatot április és május hónap folyamán, és kettő közülük azóta elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot.

A második földrengés által egyik leginkább sújtott tartomány Cuscatlán volt. Az itteni gyülekezetek különleges kongresszusi napot tartottak márciusban, melyen a résztvevők létszáma új rekord volt: 1535-en jöttek el a kongresszusra, és 22-en keresztelkedtek meg. A kongresszus szervezőit meglepte, hogy noha sok résztvevő nemrégiben veszítette el az otthonát, jelentős összeget adományozott a kongresszusi terem javára.

Egy San Vicente-i Tanú sokak háláját visszhangozva megjegyezte: „Olvastam a kiadványokban, hogyan reagál a szervezet a katasztrófák idején, de most személyesen tapasztaltam ezt, és megfigyeltem, hogyan segítenek egymásnak a testvérek. Láttam a keresztény szeretetet megnyilvánulni. Milyen nagy kiváltság ehhez az egyesült néphez tartozni!”

[Kép a 23. oldalon]

A földrengés által előidézett hegycsuszamlás több mint 300 házat temetett maga alá Las Colinasban

[Forrásjelzés]

A 23—5. oldal alja: Courtesy El Diario de Hoy

[Kép a 24. oldalon]

A falusiak csákányokat, lapátokat és vödröket használtak a mentési munkálatok során

[Forrásjelzés]

Courtesy of La Prensa Gráfica (photograph by Milton Flores/Alberto Morales/Félix Amaya)

[Kép a 25. oldalon]

A tepecoyói Királyság-terem romjai

[Kép a 26. oldalon]

A testvérek azonnal menedékhelyet állítottak fel Tepecoyóban az összejövetelek megtartására

[Képek a 26. oldalon]

A Tanúk rövid időn belül helyreállítottak Királyság-termeket, és több mint 500 átmeneti házat építettek

[Kép a 26. oldalon]

Egy hálás egyedülálló anya és a lánya figyelik a tönkrement otthonuk helyreállítását