Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Szabadulás a gyűlölködés rabságából

Szabadulás a gyűlölködés rabságából

 Szabadulás a gyűlölködés rabságából

„Szeressétek ellenségeiteket” (MÁTÉ 5:44).

A KÉT egymással szemben álló nemzet vezetői között napokig feszített iramban folytak a béketárgyalások. Egy fejlett ipari nagyhatalom elnöke is jelen volt a tárgyalásokon, ahol számottevő befolyását és kifinomult diplomáciai fogásait arra használta, hogy segítsen a két vezetőnek közös nevezőre jutnia. Ezek a szinte haláltusára emlékeztető erőfeszítések azonban csak még nagyobb gyötrelmet eredményeztek. Néhány héten belül a Newsweek című hírmagazin szavaival élve „az elmúlt két évtized legvéresebb viszályára” került sor a két nemzet között.

Hiába igyekeznek a nemzetek vezetői tenni ellene, a különböző etnikai csoportok és nemzetek között meglévő gyűlölet és ellenségeskedés a világ egyik részén sem akar megszűnni. A tudatlanság, a fanatizmus és a propaganda által előmozdított örökös gyűlölködés egyre gyakrabban és egyre nagyobb méretekben nyilvánul meg. Miközben napjaink vezetői újabbnál újabb, s egyre-másra sikertelen megoldásokat próbálgatnak, nem veszik észre, hogy a legjobb megoldás már régen megszületett — még a hegyi beszéd idejében. Ebben a beszédben Jézus Krisztus arra buzdította hallgatóit, hogy cselekedeteiket hozzák összhangba Isten útjaival. A fent idézett kijelentését — „szeressétek ellenségeiteket” — ebbe a beszédébe szőtte bele. Ez az erőteljes buzdítás nem csupán a legjobb megoldás a gyűlölet és az előítélet okozta gondokra, hanem az egyetlen megoldás, melyet siker koronázhat!

A szkeptikusok úgy, ahogy van, elvetik annak a gondolatát, hogy az ember szeresse az ellenségeit, mivel kilátástalanul idealistának és kivitelezhetetlennek tartják. De ha gyűlölni meg lehet tanulni, akkor vajon nem logikus, hogy azt is meg lehet tanulni, hogy ne gyűlöljük egymást? Ezért Jézus szavai valódi reménységet nyújtanak az emberiségnek. Megmutatják, hogy sikerülhet véget vetni még a régóta fennálló ellenségeskedéseknek is.

Figyeljük meg, mi volt a helyzet Jézus zsidó kortársaival, akik hallgatták őt. Nem kellett messzire menniük, hogy ellenségeket találjanak. A római csapatok uralmuk alatt tartották a területet, hatalmas adóval terhelték a zsidókat, ravasz politikai manőverekkel irányították őket, valamint bántalmazták és kizsákmányolták az embereket (Máté 5:39–42). Néhány zsidó azonban még a saját népe között is képes volt ellenségeket látni, mert ahelyett, hogy megoldást találtak volna a jelentéktelen nézeteltérésekre, inkább hagyták, hogy elmérgesedjen a helyzet (Máté 5:21–24). De csakugyan elvárhatta Jézus a hallgatóitól, hogy szeressék azokat, akik fájdalmat okoztak nekik?

A „szeretet” definíciója

Először is tudnunk kell, hogy amikor Jézus a „szeretetről” beszélt, nem arra a vonzalomra gondolt, amelyet közeli barátok éreznek. A Máté 5:44-ben szereplő kifejezés a görög a·ga’pe szóból ered, és olyan szeretetre utal, melyet alapelvek irányítanak vagy vezérelnek. Kimutatásához nem feltétlenül szükséges az embernek gyengéd vonzalmat táplálnia magában. Mivel ezt a fajta szeretetet igazságos alapelvek irányítják, arra indítja az embert, hogy szívén viselje mások érdekeit, tekintet nélkül a magatartásukra. Ezért az a·ga’pe szeretet felül  tud kerekedni a személyes viszálykodáson. Maga Jézus is ilyen szeretetet mutatott ki, amikor nemcsak hogy nem átkozta meg a római katonákat, akik megfeszítették őt, hanem így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lukács 23:34).

Vajon ésszerű lenne arra számítanunk, hogy a világban az emberek nagy többsége követni fogja Jézus tanításait, és hogy az emberek szeretni fogják egymást? Nem, mivel a Biblia feltárja, hogy a világ egyenesen a pusztulás felé tart. „A gonosz emberek és a szélhámosok pedig egyre messzebbre mennek majd a rosszaságban” — jövendöli a 2Timóteus 3:13. Ám egyénenként véget vethetünk a szüntelen gyűlölködésnek, ha a Biblia tanulmányozása által alaposan megismerjük az igazságos alapelveket. A tapasztalatok világosan mutatják, hogy sokan, akik így tettek, megtanulták, hogyan álljanak ellen annak a mérhetetlen gyűlöletnek, mely mint egy örvény, kavarog körülöttük. Olvassunk el együtt néhány életből vett tapasztalatot.

Megtanult szeretni

José * 13 éves volt, amikor egy terrorista csoport tagjaként gerillaháborúban vett részt. Arra tanították, hogy gyűlölje azokat az embereket, akik állítólag felelősek voltak mindazért az igazságtalanságért, amelyet maga körül látott. Ha tehette, meg is ölte ezeket az embereket. Rengeteg társát látta meghalni, ami miatt tele lett keserűséggel és bosszúvággyal. Miközben kézigránátokat gyártott, ezt kérdezgette magától: „Miért kell az embereknek ennyit szenvedniük? Ha van Isten, akkor hogy lehet, hogy még csak észre sem veszi, mi folyik itt?” Sokat sírt, zaklatott és depressziós volt.

José később kapcsolatba került Jehova Tanúi egyik helyi gyülekezetével. Már az első gyülekezeti összejövetelen észrevette, hogy milyen szeretetteljes légkör uralkodik ott. Mindenki szívélyesen és barátságosan üdvözölte. Később, amikor szóba került, hogy miért engedi meg Isten a gonoszságot, választ kapott azokra a kérdéseire, melyek annyira foglalkoztatták. *

Idővel, ahogy José egyre jobban megismerte a Bibliát, változtatásokat tett az életében és  a gondolkodásmódjában. Megtanulta, hogy ’aki nem szeret, az a halálban marad. Aki gyűlöl, az mind emberölő, és e g y emberölőnek sincs örök élete, amely megmaradna őbenne’ (1János 3:14, 15).

Ám nem volt könnyű megszakítania kapcsolatát a terrorista csoport tagjaival. Minden alkalommal, amikor Jehova Tanúi Királyság-termébe tartott, követték. Néhány korábbi társa még egy-két összejövetelt is végighallgatott, hogy megtudja, miért változott meg annyira José. Amint meggyőződtek róla, hogy José nem áruló, és nem jelent nekik veszélyt, békén hagyták. José 17 éves volt, amikor Jehova Tanújaként megkeresztelkedett. Nem sokkal azután teljes időben kezdett prédikálni. Most már nem azt tervezgeti, hogy miként végezzen az emberekkel, hanem egy olyan üzenettel látogatja meg őket, mely szeretetet és reménységet sugároz!

Leomlottak az etnikai különbözőségek miatt emelt falak

Sikerülhet a különböző etnikai csoportokhoz tartozó embereknek ledönteniük a gyűlölet emelte falakat, melyek elválasztják őket egymástól? Nézzük meg Jehova Tanúinak a Londonban tevékenykedő, amhara nyelvű csoportját. Harmincöten járnak ebbe a csoportba. Ebből 20-an etiópiaiak, 15-en pedig eritreaiak. Békésen és egységben mutatnak be imádatot, noha köztudott, hogy Afrikában az eritreaiak és az etiópiaiak között nemrégiben ádáz harcok folytak.

Egy etiópiai Tanút a családtagjai így figyelmeztettek: „Soha ne bízz az eritreaiakban!” De most nemcsak hogy megbízik eritreai keresztény hittársaiban, hanem testvéreknek és testvérnőknek tekinti őket! Bár ezek az eritreaiak jobbára a tigrinya nyelvet beszélik, úgy döntöttek, megtanulják etiópiai testvéreik anyanyelvét, az amharát, hogy velük együtt tanulmányozhassák a Bibliát. Milyen ékes bizonyítéka ez az isteni szeretet erejének, mely „tökéletes köteléke az egységnek”! (Kolosszé 3:14).

Fátylat borított a múltra

De mi van akkor, ha valakivel embertelenül bántak? Vajon nem az a természetes, ha az ember gyűlöletet táplál a szívében kínzóival szemben? Vizsgáljuk meg Manfred, egy német Tanú esetét. Hat évet töltött el az életéből egy kommunista börtönben mindössze azért, mert Jehova Tanúja. Gyűlölte-e valaha az elnyomóit? Forralt-e valaha bosszút ellenük? „Nem” — válaszolta Manfred.  Saarbrücker Zeitung című német újság szerint Manfred ezt a következőkkel magyarázta: „Az igazságtalanság vagy annak megtorlása . . . elindít valamit, ami újra meg újra igazságtalan cselekedeteket szül.” Egyértelmű, hogy Manfred a Biblia következő szavait alkalmazta: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat . . . Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:17, 18).

Egy gyűlölet nélküli világ!

Jehova Tanúi nem vallják magukat tökéletesnek ebben a tekintetben. Gyakran kell rájönniük, hogy bizony nem könnyű leküzdeni hosszan tartó ellenségeskedéseket és gyűlölködéseket. A bibliai alapelvek alkalmazása kitartó, szorgalmas erőfeszítést igényel. De összességében véve elmondhatjuk Jehova Tanúiról, hogy élő példákként mutatják meg, milyen hatékony a Biblia a szüntelen gyűlölködés megállításában. A Tanúk házi bibliatanulmányozásokat * folytatnak az emberekkel, és ennek a programnak a keretén belül minden évben több ezer embernek segítenek megszabadulni a fajgyűlölet és a fanatizmus béklyóitól. (Lásd „ A bibliai tanácsok segítenek felszámolni a gyűlöletet” című bekeretezett részt.) Ennek sikeressége csak ízelítője annak, hogy milyen eredményekkel jár majd az a világméretű oktatóprogram, mely hamarosan teljesen meg fogja szüntetni a gyűlölködést, és mindent, ami gyűlöletet szül. Ez a jövőbeli oktatóprogram egy világkormányzatnak, Isten Királyságának a felügyelete alatt folyik majd. Jézus az Úr imájában arra tanított minket, hogy imádkozzunk ezért a Királyságért, amikor ezt mondta: „Jöjjön el a királyságod” (Máté 6:9, 10).

A Biblia megígéri, hogy ennek az égi kormányzatnak a felügyelete alatt „teljes lészen a föld az Úr ismeretével” (Ézsaiás 11:9; 54:13). Abban az időben Ézsaiás próféta szavai, melyeket oly gyakran idéznek, az egész földön be fognak teljesedni: „[Isten] ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ézsaiás 2:4). Maga Isten így egyszer s mindenkorra véget fog vetni a szűnni nem akaró gyűlölködésnek.

[Lábjegyzetek]

^ 11. bek. Nem a valódi neve.

^ 12. bek. Lásd az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyv 8. fejezetét: „Miért engedi meg Isten a szenvedést?”; Jehova Tanúi kiadványa.

^ 21. bek. Bárkinek, aki szeretne egy ingyenes házi bibliatanulmányozást, szívesen segítünk, ha kapcsolatba lép a környékén élő Jehova Tanúival, vagy ír e folyóirat kiadóinak.

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

 A bibliai tanácsok segítenek felszámolni a gyűlöletet

„Honnan vannak háborúk és honnan vannak harcok közöttetek? Nemde innen: tudniillik az érzéki gyönyör utáni sóvárgásaitokból, melyek hadjáratot folytatnak tagjaitokban?” (Jakab 4:1). Sok nézeteltérést sikerülhet elkerülnünk, ha megtanulunk nemet mondani az önző vágyaknak.

’Ne csak a magatok dolgain tartsátok szemeteket személyes érdeklődéssel, hanem a többiekéin is’ (Filippi 2:4). Ha mások érdekeit fontosabbnak tartjuk a magunkéinál, úgy megint csak sikerülhet kiküszöbölnünk néhány szükségtelen konfliktust.

„Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:8). Féken tudjuk tartani, és féken is kell tartanunk pusztító hajlamainkat.

„Isten . . . e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén” (Cselekedetek 17:24, 26). Nem lenne logikus bárkinek is azt gondolnia magáról, hogy különb azoknál az embereknél, akik egy másik rasszhoz tartoznak, hiszen mindannyian ugyanannak az emberi családnak vagyunk a tagjai.

’Semmit se cselekedj perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem elmebeli alázatossággal úgy vélekedj, hogy a többiek feletted állnak’ (Filippi 2:3). Butaság lenne lenézni másokat, hiszen nekik sokszor olyan tulajdonságaik, illetve képességeik vannak, amelyek bennünk nincsenek meg. Egyetlen rassz vagy kultúra sem mondhatja el magáról, hogy minden tekintetben ő a legkiválóbb.

„Azért tehát, amíg kedvező időnk van rá, cselekedjük a jót mindenkivel” (Galácia 6:10). Már azzal, hogy megtesszük az első lépést, és barátságosan viselkedünk másokkal, valamint segítőkésznek bizonyulunk, tekintet nélkül arra, hogy melyik rasszhoz vagy kultúrához tartoznak, sokat tehetünk azért, hogy áthidaljuk a kommunikációs szakadékokat, és elkerüljük a félreértéseket.

[Képek a 8–9. oldalon]

Etiópiai és eritreai Tanúk békésen együtt mutatnak be imádatot

[Kép a 10. oldalon]

Manfred, aki túlélt egy bebörtönzést a kommunizmus idején, nem hagyta, hogy felülkerekedjen rajta a gyűlölet

[Kép a 10. oldalon]

A Biblia segítségével sikerülhet ledönteni a falakat, melyek elválasztják egymástól az embereket