Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova csak a zsidó nemzet Istene volt?

Jehova csak a zsidó nemzet Istene volt?

 A Biblia nézőpontja

Jehova csak a zsidó nemzet Istene volt?

MANAPSÁG sok országban a Jehova nevet Jehova Tanúi modern kori szervezetével hozzák szoros összefüggésbe, pedig ez a név néhány olyan bibliafordításban is előfordul, melyet más vallások is használnak, nemcsak Jehova Tanúi. Valójában a tetragrammával jelölt Jehova nevet már több ezer éve használják az emberek.

Jehovát időnként „Izráel Istenének” hívják (1Krónika 17:24). E miatt a kifejezés miatt néhányan úgy gondolják, hogy ő csak egy helyi nemzet istene volt, akit a héberek vagy átvettek egy másik kultúrából, vagy ők találtak ki maguknak. Jehovát „kezdetben az izraeliták igen agresszív istenének tartották — jelenti ki Karen Armstrong, az Isten története című könyv írónője. — Később aztán Izrael prófétái . . . i. e. a hetedik és hatodik század táján a nemzetnek eme Istenét az emberek által teljességgel leírhatatlan lét szimbólumává tették.”

Számtalan vallástörténész próbálta már visszavezetni a Jehova név eredetét kánaánita vagy egyiptomi forrásokhoz. Mások azt állítják, hogy „ősi törzsi név”, és semmi köze az „Újszövetség” által bemutatott Istenhez. Igaz ez? Mi tárul fel a Biblia gondos olvasása által?

Jehova — minden ember Istene

A Biblia elismeri, hogy szoros kapcsolat volt Jehova és Izrael nemzete között. Ez azonban nem ad okot arra, hogy csupán a zsidók Istenének tekintsük őt. A keresztény Pál apostol ezt kérdezte: „csak a zsidók Istene ő? Nem a nemzetekből valóké is?” Mi volt vajon Pál egyértelmű válasza erre a kérdésre? Az, hogy „igen, a nemzetekből valóké is” (Róma 3:29). Melyik Istenről beszélt itt Pál? Nos, ugyanebben a levélben, vagyis a rómaiaknak írt levelében 19-szer fordul elő a Jehova név. Miután az apostol idézte az  ókori héber próféta, Jóel szavait, megjegyezte, hogy nemcsak a zsidók, hanem „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Róma 10:13; Jóel 2:32).

Nem az izraeliták választották Istenüknek Jehovát, hanem Jehova választotta ki őket magának, hogy véghezvigyék szándékát, vagyis azt, hogy készítsék elő az utat a Messiás számára. Ezenkívül egy nemzet istenének a sorsa szoros kapcsolatban van népének sorsával. Ha a nemzetet legyőzik, akkor az istene is vereséget szenved. Ez azonban nem volt igaz Jehovára.

Jehovának az Ábrahámmal kötött szövetsége — mely évszázadokkal a keresztény kor előtt lépett életbe — minden nemzetből való ember számára áldásokat ígért, ami azt mutatja, hogy Isten az egész emberiség iránt érdeklődik (1Mózes 12:1–3; Cselekedetek 10:34, 35; 11:18). Az izraelita király, Dávid rámutatott, hogy Jehova nemcsak Izrael területének a tulajdonosa, amikor ezt mondta: „Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai” (Zsoltárok 24:1).

Később, amikor Dávid fia, Salamon Jehovának szentelt egy templomot az imádatra, hangsúlyozta, hogy az alázatos embereknek módjukban áll Jehovához közeledni, bármilyen nemzetből származzanak is. Ebben a felszentelési imában Salamon ezt mondta: „Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről . . . és eljövén imádkozánd e házban: te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel” (1Királyok 8:41–43).

Elveti Izraelt

Izraelnek a Jehovához fűződő kapcsolatáról C. J. Labuschagne professzor ezt írta: „Izrael a történelme során végig újra és újra tapasztalta, hogy »nemzetének« Istene igenis úgy tud bánni más nemzetekkel, hogy nem pártfogolja Izraelt, sőt még ellene is van.” Amikor az első században Izrael elvetette a Messiást, Jehova elvetette ezt a nemzetet.

Jehova nevét azonban a keresztények továbbra is használták. Ahogy egyre növekedett a keresztény gyülekezet, tagjai között minden nemzetből való ember megtalálható volt. Amikor a zsidó származású tanítvány, Jakab egy keresztény összejövetelen elnökölt Jeruzsálemben, úgy beszélt Istenről, mint aki ’a figyelmét a nem zsidó nemzetekre fordította, hogy népet szerezzen közülük a nevének’. Annak bizonyítékaként, hogy ez meg lett jövendölve, Jakab ezután idézett egy próféciát Ámosz könyvéből, amelyben Jehova neve is benne van (Cselekedetek 15:2, 12–18; Ámosz 9:11, 12, Komáromi-fordítás).

Mindenkivel törődik, mindenkit megáld

Pál még ezt írta további megerősítésképpen arra, hogy Jehova az egész világegyetem Istene: „nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az Úr van mindenek fölött, aki gazdag mindazok iránt, akik hívják őt” (Róma 10:12). Igen, minden engedelmes ember elnyerheti Jehova áldását.

Jehova minden hűséges és engedelmes emberi gyermekének ragyogó jövőt ígér, függetlenül attól, hogy az milyen nemzethez vagy rasszhoz tartozik. Szava úgy beszél ezekről az emberekről, mint akik „minden nemzet kívánatosai” (Aggeus 2:7NW). Ezek az emberek megismerik Jehovát, és megszeretik őt. A Biblia utolsó könyve ezt mondja róluk: „eljön majd az összes nemzet, és imádatot mutat be előtted [Jehova], mivel nyilvánvalóvá váltak igazságos rendeleteid” (Jelenések 15:4).

[Kép a 20. oldalon]

Mózes, kezében a tízparancsolattal