Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Cukornád — A füvek óriása

Cukornád — A füvek óriása

 Cukornád — A füvek óriása

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

MIT csinálnánk cukor nélkül? Túlzás volna azt mondani, hogy megállna nélküle az élet, viszont sok embernek drámai módon meg kellene változtatnia az étrendjét, ha hirtelen nem lehetne hozzájutni a cukorhoz. Igen, napjainkban a világ legnagyobb részén az emberek mindennap fogyasztanak cukrot, s emiatt az egész világon gyártják is.

Kubától Indiáig, Brazíliától Afrikáig több millióan azzal foglalkoznak, hogy cukornádat termesztenek, valamint betakarítják a hozamot. Sőt, volt olyan időszak is, amikor a cukorgyártás korlátlanul uralkodott, mint a világ legnagyobb és legjövedelmezőbb iparága. Azt lehetett mondani, hogy a cukornád úgy formálta a világot, ahogyan csak nagyon kevés más növény tette.

Szeretnél többet megtudni erről a figyelemre méltó növényről? Ha igen, akkor látogass el velünk Queenslandbe (Ausztrália), ahol cukornádat termesztenek. Jóllehet ezen a területen nem túl sok cukornádtermesztő van, a jól működő mezőgazdaság és a feldolgozási módszerek miatt e vidék nyerscukorexportőrei mégis a világ legjobbjai közé tartoznak.

Látogatás a cukornád földjére

A levegő forró és párás. Az érett cukornádmezőre tűz a tropikus nap. Az aratógépre hasonlító nagy gép lassan halad a magas cukornád között, levágja a szárakat, és a levágott nádat egy pótkocsira teszi, amely ott halad mellette. A levágott cukornádból hamarosan szivárogni kezd a cukorlé, s emiatt édes, erjedő szag terjeng a levegőben. Ez a figyelemre méltó fűféléből származó értékes lé megkezdi utazását a cukornádmezőről az asztalodon lévő cukortartódba.

Nem túl régen itt Ausztráliában a nádat fáradságos munkával, kézzel vágták le, éppen úgy, ahogyan még sok országban teszik, ahol cukornádat takarítanak be. Képzeld magad elé a jelenetet. A munkások kézzel vágják a nádat. A verejtékező cukornádvágó emberek egy sorban, lassan haladnak előre a cukornádtáblán. A munkások szinte katonás pontossággal végzik feladatukat: egyik kezükkel összefognak egy csomó, egyenesen álló cukornádszárat, majd erőteljesen az egyik oldalra húzzák, hogy jól lehessen látni a növények tövét. Sss, puff! Sss, puff! A munkások erőteljes csapásokkal, ügyesen használva a hosszú, éles késeiket, a cukornád szárát a földhöz közel levágják. Rendezett sorokba félredobják őket, és a következő nyaláb cukornádhoz mennek. A betakarítási módszer fokozatosan változik, amint egyre több ország folyamodik a gépesítéshez.

Ausztrália cukornádtermesztő területe főleg abból a körülbelül 2100 kilométer hosszú, part menti sávból áll, amely nagyrészt a  híres Nagy-korallzátonnyal párhuzamosan fut. Az egész évben meleg, párás éghajlat lehetővé teszi, hogy a cukornád itt szépen növekedjen. A körülbelül 6500 termesztő főként kis családi farmokon él, melyek a part mentén szétszórtan helyezkednek el, mint a szőlőfürtök a szőlőtőn.

Hosszú autóút után Queensland középső partszakaszán megpillantjuk a távolban a cukor városát, Bundaberget. Amint ereszkedünk lefelé a dombról, lélegzetelállító panoráma tárul elénk — ameddig a szem ellát, hajladozó cukornádtengert látunk. És micsoda színpompa! A különböző cukornádmezők nem egyformán érettek, így olyan hatást keltenek, mintha egy foltvarrással készült takarót néznénk: a zöld és az aranyszín élénk tónusait láthatjuk, itt-ott csokoládébarna foltocskákkal. Ezek azok a földdarabok, amelyek még az elmúlt évről maradtak parlagon, vagy amelyeket csak nemrégen tettek művelésre alkalmassá.

Július az év leghűvösebb hónapja, és épp most kezdődött a betakarítás és sajtolás időszaka. Ez decemberig eltart, addigra érnek be ugyanis a különböző érettségi fokon lévő termények. Most már alig várjuk, hogy elmenjünk egy cukormalomba, és megnézzük, mi történik a betakarított cukornáddal. Ám azt javasolják nekünk, hogy mielőtt ezt megtesszük, ismerkedjünk meg egy kicsit magával a cukornáddal. Úgy döntünk hát, hogy először az ezen a vidéken lévő egyik kísérleti állomásra látogatunk el. Itt a tudósok új cukornádfajtákat nemesítenek, és kutatásokat végeznek, hogy fejlesszék a cukornád termesztését és feldolgozását.

Eredete és termesztése

A kutatóállomáson egy szívélyes mezőgazdász boldogan megtanít nekünk néhány dolgot magáról a cukornádról, és elmagyarázza, hogyan termesztik. Eredetileg Délkelet-Ázsia és Új-Guinea esőerdeiben találtak cukornádat, mely az egyik óriás egyede a fűfélék családjába tartozó növényeknek — ebbe a családba tartoznak még a pázsitfüvek, a gabonanövények és a fás szárú bambusznádak is. Mindezen növények a fotoszintézis segítségével cukrot állítanak elő a leveleikben. A cukornád azonban abban különbözik ezektől a növényektől, hogy elképesztő mennyiségű cukrot állít elő, melyet utána édes léként raktároz el a rostos szárában.

A cukornádtermesztés széles körben ismert volt az ősi Indiában. Ott i. e. 327-ben Nagy Sándor megszálló seregében az írnokok lejegyezték, hogy a lakosok „egy csodálatos nádat rágcsáltak, mely növény egy bizonyosfajta mézet termelt méhecskék jelenléte nélkül”. A XV. században a világ felfedezésével és a fejlődés felgyorsulásával a cukornád feldolgozása futótűzként terjedt. Manapság már több ezer cukornádféle létezik, és több mint 80 ország járul hozzá az évi mintegy egymilliárd tonnányi terméshez.

A világ legnagyobb részén az ültetése nagyon munkaigényes feladat. Az érett cukornádszárakat körülbelül 40 centiméteres darabokra  vágják fel, és barázdákba ültetik, egymástól körülbelül 1,5 méteres távolságra. Mindegyik dugványból 8-12 szökik szárba, és ezekből 12-16 hónap alatt lesz érett növény. Ijesztő lehet egy érett cukornádakkal teli mező sűrűjén átsétálni. A nádszárak és a cukornád sűrű levélzete mintegy 4 méteres magasságba mered. Vajon csak a szél zizegteti őket, vagy talán egy kígyó, esetleg valamilyen rágcsáló állat? Elővigyázatosságból talán ideje volna visszamenni a biztonságot nyújtó nyílt terepre!

Folynak a kutatások, hogy miként lehetne szembeszállni a cukornádat megtámadó kártevőkkel és betegségekkel. Ezen erőfeszítések közül sokat némi siker koronáz, ám nem mindet. Például 1935-ben abbeli erőfeszítésükben, hogy kipusztítsák a kártékony cukornádatkát, a hatóságok behozták Észak-Queenslandbe a hawaii óriás varangyot. Sajnos az óriás varangy e kártevők helyett inkább más, kiadósabb étrendet választott magának, igen elszaporodott, és egész Északkelet-Ausztráliában maga is az egyik legfőbb kártevővé vált.

Betakarítás előtt égetés?

Később, sötétedés után meghökkenve nézzük, hogy egy helybeli farmer felgyújtja érett cukornádtermését. A kicsiny földterület másodperceken belül lángokba borul, és a lángnyelvek magasan az éjszakai égbolt felé csapnak. A cukornád felégetésével eltávolítják a nemkívánatos leveleket és más dolgokat, amelyek akadályozhatják a betakarítást és az őrlést. Az utóbbi időben azonban egyre jobban elterjedt az, hogy látványos égetés nélkül takarítják be a cukornádat. Ezt a módszert a cukornád zölden való betakarításának nevezik. Ezzel nemcsak a cukorhozamot növelik, hanem a talajon egy védő talajtakaró marad, mely segít a talajnak megküzdeni az erózióval és a gyomnövényekkel.

Bár sok cukornádtermelő országban még napjainkban is kézzel takarítják be a termést, most már egyre több ország nagy cukornádvágó gépekkel teszi ezt meg. Ezek a behemót gépek a magas cukornádak között utat törnek maguknak, levágják a tetejüket, lehántolják a szárukat, majd automatikusan rövid darabokra vágják a cukornádat, s ezzel a növény készen is áll arra, hogy a malomban feldolgozzák. Míg egy cukornádvágó ember naponta átlagosan talán 5 tonna cukornádat vág le fáradságos kézi munkával, addig a cukornádvágó gépek napi 300 tonnát tudnak feldolgozni könnyűszerrel. A cukornádat,  mielőtt a cukorhozama lecsökken, több éven keresztül évente le lehet vágni, ám ezután a növényt másikkal kell felváltani.

Ha egyszer le lett vágva a cukornád, lényeges, hogy gyorsan fel legyen dolgozva, mivel a levágott cukornádban a cukor gyorsan tönkremegy. Annak elősegítésére, hogy a cukornád gyorsan a malomba kerüljön, a terményt körülbelül 4100 kilométeren keresztül keskenyvágányú vasút szállítja Queensland cukornádtermő vidékein. Az ezeken a vágányokon robogó kisméretű mozdonyok színessé teszik a tájat, ahogy áthaladnak a vidéki területeken, és több tucat, cukornáddal színültig megrakott vagont húznak maguk után.

A malomban

Érdekes élmény ellátogatni egy cukormalomba. Először a cukornáddal megrakodott vagonok sorait pillantjuk meg, amelyek arra várnak, hogy kiürítsék őket. Nagy morzsológépek és hengerek szétmorzsolják a cukornádat, kisajtolva a cukorlét a rostokból. A megmaradt rostokat, vagyis bagassét megszárítják, és az egész malmot ezzel fűtik. Nagyon sokat el is adnak belőlük papír- és építőanyag-gyártóknak, hogy felhasználják a termékeik előállításához.

Ezután a cukorlében lévő szennyeződéseket távolítják el, meghagyva a tiszta folyadékot. A sárnak nevezett szennyeződéseket feljavítják, és trágyaként hasznosítják. Egy másik melléktermék a melasz, melyet állatok etetésére használnak, vagy a rum és ipari alkohol desztillálásánál alkalmaznak nyersanyagként. A cukornád sokoldalúsága és a hatékony őrlési módszer minden bizonnyal mély benyomást keltő.

A folyadékot ezután sziruppá sűrítik úgy, hogy a sok vizet kiforralják belőle, és apró cukorkristályokat adnak hozzá. Ezek a kristályok addig nőnek, amíg el nem érik a kívánt nagyságot. Utána eltávolítják ezeket a keverékből, és megszárítják. Így kapunk nyers barnacukrot. További finomítással ez a nyerscukor a már jól ismert finom fehércukorrá alakul, melyet az étkezőasztalokon lehet megtalálni.

Talán a teádat vagy kávédat is egy kicsit megédesíti a cukornád földjén tett lenyűgöző és oktató jellegű túra. Természetesen, ha cukorbeteg vagy, akkor talán le kell mondanod a cukorról, és valami cukorpótlót kell használnod.

Biztosan nagy hatással van ránk annak a Személynek a sokoldalúsága és leleményessége, aki megtervezte, majd ilyen bőségesen növekedni engedte ezt a bámulatos növényt, a cukornádat, mely valóban a füvek óriása!

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Répa vagy nád?

A cukrot a világ két fontos terményéből kapjuk. A cukornád főleg a trópusokon terem, és a világon gyártott cukornak legalább 65 százalékát ebből a növényből készítik. A fennmaradó 35 százalékot a cukorrépából nyerik, mely hűvösebb éghajlaton nő, például Kelet- és Nyugat-Európában, valamint Észak-Amerikában. A kétféle cukor kémiailag azonos.

[Kép a 23. oldalon]

A cukornádat a betakarítás előtt felégetik

[Kép a 23. oldalon]

Gépesített betakarítás. Traktor húzza a pótkocsit

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

A 21—24. oldalon található képek: Queensland Sugar Corporation