Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A santeria vonzereje

A santeria vonzereje

 A santeria vonzereje

Az Ébredjetek! mexikói tudósítójától

A SANTERIA már régóta jelentős vallás Kubában. Ezt az imádati formát azonban fokozatosan más országokban is gyakorolni kezdték. Például Mexikóváros belvárosában az egyik fő piactéren olyan boltok vannak, amelyek a santeriához kapcsolódó kellékeket árusítanak, például kereszteket, gyertyákat, amuletteket és fétiseket. Ezek közül a boltok közül a legtöbb botanicaként ismeretes, és az amerikai kontinens más nagyvárosaiban is vannak ilyen boltok. New Yorkban a botanicákat széles körben hirdetik a telefonkönyvekben, és sokkal nagyobb lista található róluk a szaknévsor oldalain, mint más vallás üzleteiről.

Sok embert a santeria miszticizmusa és egzotikus légköre vonz. A santeria elemei néhány népszerű latin-amerikai zenében és irodalmi alkotásban is felfedezhetők. A santeria egyre jobban elvilágiasodik, és inkább kulturális jelleget ölt magára, semmint vallásosat, valamint elterjedt a fekete karibok, vagyis az egykor rabszolgáknak behurcolt afrikaiak és az Antillák őslakosságának keveredéséből származó emberek zenéjében és kultúrájában is.

Eredete az ősi Afrikában keresendő

A santeriában fellelhetők a nigériai jorubák által gyakorolt egyik ősi afrikai vallás alapvető jellegzetességei és hagyományai. Amikor a jorubákat az 1770-es évek és az 1840-es évek között a Karib-tengeri szigetekre vitték rabszolgának, azok magukkal vitték a vallásukat is. Az Újvilágban ezeket a rabszolgasorban lévő afrikaiakat arra kényszerítették, hogy vegyék fel a katolicizmust, ám ők nem akartak teljes mértékben felhagyni a saját hagyományaikkal. Így egy új imádati formát hoztak létre, melyben mindkét vallás elemei megtalálhatók. A vallási gyakorlatoknak ezt a fajta összeolvadását szinkretizmusnak nevezzük.

Abbeli erőfeszítésükben, hogy a saját ősi hitnézeteik szerint mutassák be imádatukat, a rabszolgák a katolikus szenteknek egy másik nevet is adtak: mindegyik szent egy afrikai isten megfelelője volt jellegzetes jellemvonással és hatalommal. Így az orisának nevezett afrikai istenek és istennők katolikus szentek nevét és megjelenési formáját vették fel. A rituálék, szokások és hitnézetek azonban ugyanazok maradtak, mint amelyeket Afrikában is gyakoroltak. Egy kubai santeria pap ezt mondja: „A szinkretizmus megengedi, hogy az oltáron  lévő katolikus istent imádjuk, de emögött mi egy afrikai istent látunk.”

A vodu és a macumba vallás, valamint a fetisizmus szintén római katolikus szertartásokból, szentségekből és ennek a vallásnak a szent eszközeiből épül fel úgy, hogy keveredik az Afrikában gyakorolt spiritizmussal. Mivel a katolikus egyház eleinte tiltotta Latin-Amerikában az afrikai vallások gyakorlását, a santeriát sokáig titokban gyakorolták. A katolikus egyház végül megtűrte ezt a szinkretizmust a rabszolgák körében.

A santeria jellemzői

Mik ennek a vallásos imádatnak a jellemzői? A santeria gyakorlóit santeróknak nevezik, és egy legfőbb lényt, valamint istenségek egy csoportját, vagyis az orisát imádják, mely a joruba nép isteneiből tevődik össze. Az orisa akaratát a santeria papok tolmácsolják a jövőbelátás által. Azt mondják, hogy az orisa néha a hatalmába keríti az imádókat, hogy így hangoztassa tanácsait. A követők ima, zene, megfelelő viselkedés és áldozatok bemutatása által folyamodhatnak az orisához. Az oltároknak fontos szerepük van az imádatban: a santerók felállítják őket az otthonaikban, virágokat, rumot, süteményt és szivarokat tesznek rájuk, hogy ezekkel szerezzenek az istenségeknek boldogságot, és így érjék el, hogy azok segítsék a santerókat.

Lizette Alvarez a New York Times egyik cikkében ezt írta a santeria filozófiáról: „A vallás nem a túlvilágot, hanem a mostani életünket helyezi előtérbe, illetve a természeti erőkre összpontosít. Mindegyik istenség a természet valamely vonását, például az égzengést, és valamely emberi jellemvonást, például a hatalmat testesíti meg.” A santeria papok az orisával való tanácskozás által segítenek az embereknek megoldani a mindennapi gondjaikat. Ők nem katolikus papok, és a szokásos santeria rítusaikat nem templomokban gyakorolják, hanem az otthonaikban.

Különösen azokat az embereket vonzza a santeria, akiknek érzelmi és anyagi támaszra van szükségük, hiszen ez a vallás a közösséghez tartozás érzését kelti az emberekben, azt, hogy egy nagy családhoz tartoznak. A santeria a legjobban az elnyomott helyzetben lévőket, valamint a bevándorlókat vonzza, akik olyan országokba költöznek, ahol a santeriát gyakorolják. E vallás követői egy bizonyos közösséghez tartoznak, ahol egy férfi vagy nő santero a közösség keresztszülője, tanácsadója és papja. Az új tagokat a papok avatják be egy olyan szertartáson, amelyen zenélnek, táncolnak és állatáldozatokat  mutatnak be. Állatokat születés, házasságkötés megünneplésekor és elhalálozáskor is áldoznak. Az áldozati állatok többek között csirkék, kecskék, galambok és teknősök lehetnek.

A santeria zenéje

A zenének mint a santeria imádat megszokott jellegzetességének fontos szerepe van. Zene szól a bembéken, vagyis azokon a szertartásokon, amelyeken az istenségeket dobszóval hívják segítségül. Meghatározott ritmussal hívnak egy konkrét istent. Ez olyan hangos, hogy a dobok állandó ritmusa igen messziről is hallható.

Az ütőhangszerek, mint például a dob és a xilofon, más néven a marimba, már évszázadok óta kultikus hangszerek Nyugat-Afrikában. Ez volt a bevett szerepük, amikor a rabszolgák elvitték őket Amerikába. Brazíliában a szent dobok hártyáját a szertartásosan feláldozott állatok bőréből készítik, és az új hangszereket szokáshoz híven megkeresztelik, lehetőleg a katolikus egyház „szent” vizével. Más dobok egy bizonyos istenséget képviselnek — ez figyelhető meg például Haitin a fekete karibok kultúrájában is.

A piacon gyakran lehet CD-lemezeket kapni, amelyeken santeria szent zenék vannak, amit nyíltan rá is írnak a lemezre. A ritmust főleg dobbal ütik, és vannak számok, amelyek santeria istenségek neveiről, vagy a vallás szokásainak az elnevezéseiről kapták a címüket. Az idők folyamán ezek a ritmusok néhány latin-amerikai zenébe is beszivárogtak. Egyes zenei művekben a santeria nyelvezet is megfigyelhető.

Mit mond a Biblia?

A santeria szoros kapcsolatban áll a spiritizmussal, vagyis egy olyan imádati formával, amelyet a Biblia elítél (3Mózes 19:31). Isten Szava a „hústest cselekedetei” közé sorolja a „spiritizmus gyakorlását”, amely megakadályoz valakit abban, hogy örökölje Isten Királyságát (Galátzia 5:19–21NW). A Szentírás azt is megparancsolja azoknak, akik Isten helyeslését szeretnék elnyerni, hogy ’meneküljenek a bálványimádástól’, és ’szellemmel és igazsággal imádják az Atyát’ (1Korinthus 10:14, Vida fordítás; János 4:23, 24Vi).

A keresztényeknek óvatosnak kell lenniük, hiszen a santeria gyakorlatai és zenéje egyre inkább elvilágiasodik. A szórakozás különböző formái és a latin-amerikai kultúra némely vonása a santeria elemeivel van átszőve. Ezek egyre népszerűbbé válnak, és széles körben ártalmatlannak tekintik őket. Viszont a keresztények jól teszik, ha minden olyan dolgot elkerülnek, amely éles ellentétben van a bibliai alapelvekkel, tekintet nélkül arra, hogy mennyire népszerűek, vagy mennyire tűnnek ártalmatlannak (2Korinthus 6:14–18).

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

KIFEJEZÉSEK A SANTERIÁBAN

Babalú-aye: A gyógyítás istene, „Szent” Lázárként imádják.

Ifa Corpus: 256 szimbólumból álló törvényrendszer, mely a santeria hagyományt jelképezi.

Ikole orun: A „menny”, ahova minden elhunyt személy megy. A rossz emberek azonban a pokolban élnek a földön, és az ikole orunban szenvednek.

Obatala: Ez az isten teremtette az emberi életet és a lelkiismeretet a föld anyagából.

Ogun: A bányászok és munkások védőszentje, akit „Szent” Péterként imádnak.

Oloddumare: A legfelsőbb lény, aki a világegyetemet teremtette.

Orumila: Az az isten, aki az emberek sorsát eldönti.

Oshun: A folyók, a szerelem, a házasság, a pénz, az öröm és a bőség istennője, aki Virgen de la Caridadnak, Kuba védőszentjének felel meg.

Shangó: A tűz, az égzengés és a villámlás istene, valamint még a tüzérség védnöke, akit a katolikus hitben „Szent” Barbaraként imádnak.

Yemayá vagy Xemayá: A tengerek és a termékenység istennője, akit szűz Máriával, vagy Kubában Virgen de Reglával azonosítanak.

[Kép a 24. oldalon]

Santeria tartozékok egy botanicában