Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az apák miért mennek el?

Az apák miért mennek el?

 Az apák miért mennek el?

„Nem emlékszem rá, hogy anya és apa marakodtak vagy szóváltásba keveredtek volna. Csak azt vettem észre, hogy apa még mellettünk volt, majd azután egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Máig sem tudom, hogy hol van. Amit tudok az az, hogy semmit sem érzek iránta” (Bruce).

„Én voltam az egyetlen az iskolában, akinek a szülei nem éltek együtt, és aki nem lakott kertes házban . . . Mindig úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. Mindig az volt az érzésem, hogy más vagyok, mint a korombeliek” (Patricia).

AZ APA nélküli családok miatt kialakult válsághelyzet gyökere az ipari forradalomban keresendő. Amikor a gyári munka elcsábította a férfiakat otthonról, az apa családra gyakorolt hatása gyengült, az anyák pedig nagyobb részt vállaltak a gyermeknevelésben. * A legtöbb apa mégis a családjával maradt. Az 1960-as évek közepén azonban a válási arány drámai növekedésnek indult az Egyesült Államokban. A válás vallási, gazdasági és társadalmi akadályai kezdtek szertefoszlani. Az önjelölt szakértők javaslatain felbuzdulva, akik azt bizonygatták, hogy a válás nemcsak hogy nem lesz a gyermek kárára, hanem valójában még jót is fog tenni neki, a házaspárok rekordszámban döntöttek a válás mellett. Ifj. Frank F. Furstenberg és Andrew J. Cherlin Divided Families​—What Happens to Children When Parents Part című könyve ezt írja: Az 1960-as évek óta a válási arány „megkétszereződött Belgiumban, Franciaországban és Svájcban, Angliában, Hollandiában és Kanadában pedig megháromszorozódott.”

Bár a gyermekek rendszerint az édesanyjukkal maradnak a válás után, a legtöbb, családját elhagyó apa szeretné tartani a kapcsolatot a gyermekeivel. A közös felügyelet a népszerű megoldások közé tartozik. A legtöbb elvált apának mégis meglepően kevés kapcsolata van a gyermekeivel. Egy felmérés feltárta, hogy 6 gyermek közül csak 1 látja hetenként az elvált apukáját. A gyermekeknek csaknem fele egész évben nem látja az édesapját!

 A közös felügyelet sikertelensége

Ha az elvált szülők szeretnének közös felügyeletet gyakorolni, rendkívüli együttműködésre és bizalomra van szükségük — s gyakran pont ez az, ami hiányzik. Frank F. Furstenberg és Andrew J. Cherlin kutatók ezt így fogalmazzák meg: „Az apák főképpen azért nem látogatják meg a gyermekeiket, mert nem szeretnének semmilyen kapcsolatot sem ápolni a volt feleségükkel. És sok nőnek hasonló érzései vannak a volt férjükkel kapcsolatban.”

Igaz, sok elvált apa rendszeresen látogatja a gyermekét. De mivel az apa már nem része a gyermek hétköznapjainak, előfordulhat, hogy nehéz apaként viselkednie a gyermek társaságában. Többen a játszótárs szerepe mellett döntenek, s gyakorlatilag az összes együtt töltött időt kikapcsolódásra vagy vásárlásra fordítják. A 14 éves Ari így beszél azokról a hétvégékről, melyeket az édesapjánál tölt: „Nincs időterv, nincs »Legyél itthon fél hatra!« Nincs kötöttség. Mindent szabad. Ezenkívül apa mindig ajándékokat vesz nekem” (Jill Krementz: How It Feels When Parents Divorce).

Egy szerető apának ’tudnia kell, hogyan adjon jó ajándékokat a fiainak’ (Máté 7:11). De az ajándékok nem helyettesítik a szükséges vezetést és fegyelmezést (Példabeszédek 3:12; 13:1). Ha valaki a szülői szerep helyett a játszótárs vagy a látogató szerepét ölti magára, elkerülhetetlenül aláássa az apa-gyermek viszonyt. Egy tanulmány ezt a következtetést vonta le: „A válás véglegesen szétszakíthatja az apa és a gyermek között lévő köteléket” (Journal of Marriage and the Family, 1994. május).

Néhány férfi magára hagyja a családját, egyrészt mert sértődött és haragos, hogy ki van rekesztve a gyermek életéből, másrészt talán csak a rideg közömbössége miatt tesz így. A férfiak némelyike nem támogatja anyagilag a családját * (1Timótheus 5:8). „Semmi olyan nem jut eszembe az apámmal kapcsolatban, amit szeretnék benne — mondja egy megkeseredett tizenéves fiú. — Egyáltalán nem része az életünknek, nem támogat minket, és nem tesz értünk semmit. Szerintem ez visszataszító.”

Szülők, akik nem kötnek házasságot

Leginkább amiatt nő az apátlan gyermekek száma, hogy rekordszámú házasságon kívüli gyermek születik. „Napjainkban a gyermekeknek úgy egyharmada házasságon kívül jön világra” az Egyesült Államokban, mondja a Fatherless America című könyv. Az évente körülbelül 500 000 gyermeknek életet adó 15-19 éves anyák 78 százaléka hajadon tizenéves. Az azonban, hogy tizenévesek esnek teherbe, a világon mindenütt gondot jelent. Azok a programok, melyek fogamzásgátlásra tanítják a fiatalokat, vagy önmegtartóztatásról prédikálnak, nem sokat változtattak a tizenévesek szexuális szokásain.

Bryan E. Robinson a Teenage Fathers című könyvében elmagyarázza: „A házasságon kívüli terhesség már nem olyan szégyenletes és megalázó, mint az 1960-as években volt, mivel a társadalom liberálisabban tekint a szexualitásra és  a házasságon kívüli terhességre . . . Ezenkívül napjainkban a fiatalokat állandóan szexuális témákkal ostromolják a reklámokban, zenében, mozifilmekben és tévéműsorokban. Az amerikai hírközlő eszközök azt tudatosítják a kamaszokban, hogy a szex romantikus, izgalmas, izgató, s nem mutatják be, hogy a valós életben milyen következményei vannak a spontán és felelőtlen nemi életnek.”

Úgy tűnik, hogy számos fiatal boldogan figyelmen kívül hagyja a meg nem engedett nemi élet következményeit. Figyeld meg, milyen megjegyzéseket hallott Bryan E. Robinson író: „»Nem olyan lánynak tűnt [aki teherbe eshet]«, »Egy héten csak egyszer szeretkeztünk«, vagy »Nem gondoltam, hogy már első alkalommal teherbe lehet esni«.” Természetesen néhány fiatalember nagyon is jól tudja, hogy a nemi élet terhességhez vezethet. A Young Unwed Fathers című könyv megjegyzi: „Sok [belvárosi] fiúnak a szex a helyi közösségben elért rang fontos szimbóluma, a szexuális hódítás pedig a dicsőségé. Sok lány ajándékként kínálja fel a testét, a fiatalemberek figyelméért cserébe.” Néhány belvárosi körben „szűznek” csúfolják azokat a fiúkat, akik még nem nemzettek egyetlen gyermeket sem!

Még sötétebb kép tárul elénk, ha megfigyeljük egy 1993-as tanulmány eredményét, mely kaliforniai iskoláskorú anyákról készült. Kiderül, hogy a terhes lányok kétharmadát nem tizenéves barátaik ejtették teherbe, hanem 20 évesnél is idősebb férfiak! Sőt néhány tanulmányból arra lehet következtetni, hogy néhány tizenéves leányanya erőszakos nemi közösülés, vagy esetleg gyermekkorában megbecstelenítés áldozata volt. A lányoknak e széles körű kizsákmányolása feltárja, milyen betegessé és romlottá vált a modern társadalom (2Timótheus 3:13).

Miért hagyják el a férfiak a gyermeküket?

A gyermekeket nemző tizenéves fiúk közül csak kevesen vállalnak hosszú távon felelősséget az utódaikért. Egy fiú, akinek a barátnője teherbe esett, ezt mondta: „Egyszerűen közöltem vele: »Ég veled!«” De ahogyan egy cikk a Family Life Educator című folyóiratban rámutat, a „legtöbb fiatal apa hő vágya, hogy szoros kapcsolata legyen gyermekével”. Egy tanulmány szerint a fiatal nőtlen apák 70 százaléka hetente egyszer meglátogatta a gyermekét. „Ám ahogy nő a gyermek, a látogatások száma megcsappan” — figyelmeztet a cikk.

Egy 17 éves apa ezekkel a szavakkal összegezte, miért történik ez így: „Ha tudtam volna, mennyi nehézség szakad majd rám, nem hagyom, hogy így történjen.” Kevés fiatal érett annyira érzelmileg, és kevésnek van elég tapasztalata ahhoz, hogy eleget tegyen a szülői szereppel járó követelményeknek. Sokaknak pedig nincs kellő iskolázottságuk és szakmai ismeretük ahhoz, hogy megkeressék a megélhetésre valót. Sok fiatal férfi nem néz szembe a kudarc miatt őt érő megaláztatással, hanem inkább egyszerűen elhagyja a gyermekét. „Az életem kész zűrzavar” — vallja be egy fiatal apa. Egy másik így panaszkodik: „Magamról is alig tudok gondoskodni, nem tudom, mit tennék, ha [a fiammal] is törődnöm kellene.”

Savanyú szőlő

A bibliai időkben a zsidóknak volt egy közmondásuk: „Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle” (Ezékiel 18:2, Katolikus fordítás). Isten azt mondta a zsidóknak, hogy ennek nem kell így lennie, és a múlt hibáit nem muszáj megismételni a jövőben (Ezékiel 18:3). Ám úgy tűnik, hogy napjainkban több millió gyermek megízleli a szülei ’savanyú szőlőjének’ a fanyar ízét, megfizetve a szülők éretlenségének, felelőtlenségének és kudarcba fulladt házasságának az árát. A kutatások egyszerűen megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy azok a gyermekek, akik apa nélkül nőnek fel, számos fizikai és érzelmi veszélynek vannak kitéve. (Lásd a 7. oldalon lévő bekeretezett részt.) Különösen nyomasztó, hogy az apátlan otthonok öröksége sokszor nemzedékről nemzedékre száll, s a fájdalommal és szenvedéssel járó körforgásának nincs vége.

Vajon az apátlan családok kudarcra vannak ítélve? Egyáltalán nem. Sőt jó hír, hogy az apa nélküli családok legyőzhetik a nehézségeket. A következő cikkünk elmondja, hogyan.

[Lábjegyzetek]

^ 4. bek. Érdekes módon az iparosodás előtt a gyermeknevelési kézikönyveket általában az apáknak írták az Egyesült Államokban, nem pedig az anyáknak.

^ 10. bek. Sara McLanahan és Gary Sandefur kutatók szerint az Egyesült Államokban „a gyermektartási díjra elméletileg jogosult gyermekek mintegy 40 százalékának az esetében nincs gyermektartási díjra vonatkozó [bírósági] végzés, s azok egynegyede pedig, akiknek van ilyen végzésük, nem kap semmit. A gyermekeknek még egyharmada sem kapja meg a neki járó teljes összeget.”

 [Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

ANNAK VESZÉLYEI, HOGY VALAKI APA NÉLKÜL NŐ FEL

Azokra a gyermekekre, akik apa nélkül nőnek fel, nagy veszélyek leselkednek. A következő információkat némelyek talán fájdalmasnak találják majd, de a kezdő lépés abban, hogy megakadályozzák a bajt, vagy legalább a lehető legkisebbre csökkentsék a baj bekövetkeztének az esélyét, ha ismerik a kockázatokat. Tudatában kell lenni annak is, hogy a statisztikai adatok csoportokra vonatkoznak, nem pedig egyénekre. Sok gyermek úgy nő fel apátlan családban, hogy nem tapasztal ezek közül a nehézségek közül egyet sem. Ahogy az utolsó cikkünk rámutat majd, ha a szülők lépéseket tesznek, valamint ha alkalmazzák a bibliai alapelveket, nagyban csökkenthetik a lehetséges nehézségeket. Figyeljünk meg tehát néhány lehetséges veszélyt, amellyel az apátlan gyermekek szembenéznek.

Nő a megbecstelenítés veszélye

A kutatások egyértelműen feltárják, hogy az apa nélküli gyermekek jobban ki vannak téve a gyermekmegbecstelenítés veszélyének. Egy tanulmány kimutatta, hogy 52 000 gyermekmegbecstelenítéses eset „72 százalékában azok a gyermekek voltak érintve, akik olyan családban éltek, amelyből hiányzott az egyik vagy mindkettő vér szerinti szülő”. A Fatherless America című könyv kijelenti: „Társadalmunkban a gyermekmegbecstelenítések kockázatának a növekedése főként oda vezethető vissza, hogy a vér szerinti apák egyre ritkábban vannak jelen a gyermekek életében, szerepüket mindinkább a nevelőapák, barátok és más nem rokon férfiak, vagy azok veszik át, akikkel az anyának csupán csak futó kalandja van.”

Nő a korai nemi élet veszélye

Mivel az egyszülős családokban valószínűleg lazább a szülői felügyelet, a fiataloknak gyakran több lehetőségük van arra, hogy erkölcstelenségbe keveredjenek. Az is hozzájárul ehhez, hogy a gyermekek kevesebb oktatást kapnak a szülőktől. „Azok a lányok, akik apa nélkül élnek, két és félszer nagyobb valószínűséggel lesznek terhesek” — mondja az Egyesült Államok Népjóléti Minisztériuma.

Szegénység

Egy dél-afrikai köztársasági tanulmány, melyet tizenéves színes bőrű lányokról készítettek, azt a következtetést vonta le, hogy a szegénység megszokott következménye a leányanyaságnak. A tanulmány készítői azt mondják, hogy „az esetek úgy 50 százalékában a tizenévesek valószínűleg nem térnek vissza az iskolába”. Sok leányanyából prostituált és kábítószer-kereskedő lesz. Úgy tűnik, hogy a helyzet nem sokkal rózsásabb a nyugati országokban sem. Az Egyesült Államokban 1995-ben „a teljes családban élő gyermekek 10 százaléka élt szegénységben, míg ez az arány 50 százalék volt azokban a családokban, amelyekben a nő volt családfenntartó” (America’s Children: Key National Indicators of Well-Being 1997).

Elhanyagolt gyermekek

Néhány egyedülálló szülő, mivel arra kényszerül, hogy eltartsa magát, ki sem látszik a felelősségek közül, és nem képes elegendő időt tölteni a gyermekével. Egy elvált asszony így emlékszik vissza: „Napközben dolgoztam, este iskolába jártam, teljesen kimerültem. Kétségtelenül elhanyagoltam a gyerekeket.”

Érzelmi kár

Egyes szakértők azt állítják, hogy a gyermekek gyorsan kiheverik a válást, ám néhány kutató, például dr. Judith Wallerstein azt vette észre, hogy a válás mély érzelmi sebeket okoz. „A 19-29 éves fiatal férfiak és nők több mint egyharmadának még tíz évvel azután sem voltak céljaik, hogy a szüleik elváltak. Csak sodródtak az életben célok nélkül . . . , az elhagyatottság érzésével a bensőjükben” (dr. Judith Wallerstein és Sandra Blakeslee: Second Chances). Sok elvált szülő gyermekénél alacsony önbecsülés, depresszió, kötelességmulasztás és állandó harag figyelhető meg.

The Single-Parent Family című könyv ezt írja: „Számtalan tanulmány mutatja, hogy azok a fiúk, akik úgy nőnek föl, hogy hiányzik az életükből egy tetterős férfi, nem tudják, mit jelent férfiasan viselkedni, és alacsony önbecsüléssel küszködnek, életük későbbi szakaszában pedig gondot jelent nekik, hogy meghitt kapcsolatot alakítsanak ki valakivel. A lányoknak rendszerint csak a kamaszkorukban vagy később adódnak gondjaik abból, hogy férfi példakép nélkül élték az életüket. Sokszor nehézséget jelent nekik, hogy sikeres párkapcsolatot alakítsanak ki felnőttkorukban.”