Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Ébredjetek!  |  1993-10-08

Gyermeked – Veszélyben van!

Gyermeked – Veszélyben van!

A gyermekek molesztálása undorító valóság ebben a beteg világban. A Lear’s folyóirat ezt mondta: „Ez többünkre van hatással, mint a rák, a szívbetegség, és az AIDS.” Az Ébredjetek! így kötelességének érzi, hogy megpróbálja figyelmeztetni olvasóit erre a veszélyre, és arra, hogy mit lehet tenni ezzel kapcsolatban. (Vö. Ezékiel 3:17–21; Róma 13:11–13.)

AZ ELMÚLT években világméretű felháborodás támadt a gyermekek molesztálása miatt. A média érdeklődése, amely sok olyan híresség felé irányult, akik nyilvánosan felfedték saját tapasztalataikat a gyermekkorban elszenvedett megbecstelenítésről, néhány közismert, téves nézethez vezetett. Néhányan azt hiszik, hogy minden ilyen beszéd a gyermekek elleni támadásokról egyszerűen a legújabb vesszőparipa. Valójában azonban nem sok új van az ilyen szexuális zaklatásban. Ez majdnem olyan régi, mint az emberi történelem maga.

Egy ősrégi probléma

Mintegy 4000 évvel ezelőtt Szodoma és Gomorra városa hírhedt volt züllöttségéről. A pedofília nyilvánvaló volt a terület számos bűne között. Az 1Mózes 19:4 leírja, hogy Szodoma lakóinak szexőrült népsége felsorakoztatva ’ifjat, öreget’, arra törekedett, hogy megerőszakolja Lót két férfi vendégét. Gondold át: Miért hozta volna tűzbe a még fiatal fiúkat a férfiak megerőszakolásának gondolata? Világos, hogy már bevezették őket a homoszexuális fajtalanságokba.

Évszázadokkal később Izrael nemzete Kánaán földjére költözött. Annyira áthatotta ezt a földet a vérfertőzés, a szodómia, az állatokkal való fajtalankodás, a prostitúció és még a kisgyermekek démonisteneknek való rituális feláldozása is, hogy mindezeket az aljas cselekedeteket határozottan meg kellett tiltani a Mózesi Törvényben (3Mózes 18:6, 21–23; 19:29; Jeremiás 32:35). Az isteni figyelmeztetés ellenére a lázadó izraeliták – beleértve néhányat uralkodóik közül – átvették ezeket a megvetendő gyakorlatokat (Zsoltárok 106:35–38).

Az ősi Görögország és Róma azonban még rosszabb volt ebben a vonatkozásban, mint Izrael. A csecsemőgyilkosság megszokott volt mindkét helyen, és Görögországban széles körben elfogadott volt annak gyakorlata, hogy idősebb férfiak szexuális kapcsolatokat létesítettek fiatal fiúkkal. Fiúbordélyházak virágoztak minden ősi görög városban. A Római Birodalomban a gyermekprostitúció olyan elterjedt volt, hogy külön adókat és ünnepeket állítottak fel kizárólag ennek az „iparágnak”. Az arénákban lányokat erőszakoltak meg és állatokkal való fajtalankodásra kényszerítették őket. Hasonló embertelenségek voltak gyakoriak sok más ősi nemzetben.

Mi a helyzet a mostani időkkel? Vajon az emberiség túl civilizált ahhoz, hogy az ilyen borzalmas szexuális cselekedetek virágozzanak napjainkban? A Biblia tanulmányozói nem fogadhatják el ezt a nézetet. Ők jól tudják, hogy Pál apostol úgy jellemezte korunkat, mint „veszedelmes időket”. Részletezte a féktelen önszeretetet, a gyönyör szeretetét, és a természetes családi szeretet felbomlását, ami elárasztja a modern társadalmat, majd hozzáfűzte: „A gonoszok és csalók  viszont egyre mélyebbre süllyednek” (2Timótheus 3:1–5, 13, BékésDalos fordítás; Jelenések 12:7–12). Vajon a gyermekmolesztálás, amelyet oly gyakran a „gonoszok és csalók” követnek el, egyre rosszabb lett?

Egy sürgős probléma

A gyermekek elleni támadásokat gyakran olyannyira homály fedi, hogy azon bűnesetek közé sorolják, amelyeket talán a legritkábban jelentenek. Ezeknek a bűncselekményeknek a száma nyilvánvalóan még így is magasra szökött az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban egy erre irányuló vizsgálatot folytatott a Los Angeles Times. Megállapították, hogy a nők 27 százaléka és a férfiak 16 százaléka szenvedett el megbecstelenítést gyermekként. Bármennyire megdöbbentőek is ezek a statisztikák, más gondos becslések az Egyesült Államokra vonatkozóan figyelemre méltóan magasabbra mutatnak.

Malaysiában a gyermekmolesztálásról kapott bejelentések megnégyszereződtek az elmúlt évtizedben. Thaiföldön egy vizsgálatban a férfiak mintegy 75 százaléka vallotta be, hogy szexuális kapcsolatai voltak gyermekprostituáltakkal. Németországban a hivatalos szervek évente közel 300 000-re becsülik azoknak a gyermekeknek a számát, akik szexuális megbecstelenítést szenvednek el. A dél-afrikai Cape Times szerint az ilyen támadásokról kapott bejelentések száma 175 százalékkal több volt az elmúlt hároméves periódusban. Hollandiában és Kanadában a kutatók úgy találták, hogy körülbelül minden harmadik nő szenvedett el szexuális megbecstelenítést gyermekkorában. Finnországban a kilencedik osztályos (15 vagy 16 éves) lányok 18 százaléka és a fiúk 7 százaléka jelentette be, hogy szexuális kapcsolatban volt valakivel a legalább öt évvel idősebb iskolatársai közül.

Különböző országokban olyan vallási kultuszokról szóló nyugtalanító bejelentések láttak napvilágot, amelyekben gyermekeket becstelenítenek meg szadista szexuális gyakorlatokkal és kínzásokkal. Gyakran kétkedéssel és részvét nélkül bánnak azokkal, akik bejelentik, hogy ilyen bűncselekmények áldozatai.

Így a gyermekmolesztálás sem nem újkeletű, sem nem szokatlan dolog; ez egy régóta fennálló probléma, amely járványos napjainkban. A hatása pusztító tud lenni. Sok túlélő szenved az értéktelenség mélyreható érzésétől és az alacsony önbecsüléstől. Ennek a területnek a szakemberei összeírták a vérfertőzésnek a lányokra gyakorolt néhány általános utóhatását, az elszökést otthonról, a kábítószerrel és az alkohollal való visszaélést, a depressziót, az öngyilkossági kísérleteket, a kötelességmulasztást, a szabad szerelmet, az alvási zavarokat és a tanulási problémákat. Hosszú távra szóló hatásai magukban foglalhatják a gyenge szülői képességeket, a nemi közömbösséget, a férfiakkal szembeni bizalmatlanságot, házasságkötést egy pedofil emberrel, a leszboszi szerelmet, a prostitúciót és magát a gyermekmolesztálást.

Ezek az utóhatások nem szükségszerűen érintik az áldozatot; sem nem bocsátható meg jogosan bárkinek a helytelen viselkedése kizárólag azért, mert a múltban zaklatásnak volt kitéve. A megbecstelenítés nem eleve elrendelése annak, hogy az áldozatok a jövőben erkölcstelenek vagy kötelességmulasztók lesznek; sem nem mentesíti őket a személyes felelősségvállalás alól választásaikra vonatkozóan, amelyeket később az életben tesznek. Azonban ezek az általános következmények az áldozatok számára igazán veszélyesek. Ezek további sürgősséget adnak a kérdésnek: Hogyan tudjuk megvédeni a gyermekeket a molesztálástól?