Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Cselekedetek 22:1–30

  • Pál védekezése a sokaság előtt (1–21.)

  • Pál él a római állampolgárságából fakadó jogaival (22–29.)

  • Összegyűlik a szanhedrin (30.)

22  „Férfiak, testvérek és apák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most elétek tárok!”+  Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek, ő pedig ezt mondta:  „Zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszban születtem,+ de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel+ tanítványaként*. Az ősi törvény szigora szerint oktattak,+ és buzgó voltam Isten iránt, mint a mai napon ti is mindnyájan+.  Halálra üldöztem azokat a férfiakat és asszonyokat, akik ezt az Utat követik, megkötöztem és börtönbe juttattam őket,+  amit a főpap is, meg a vének egész gyűlése is tanúsíthat. Leveleket is szereztem tőlük, hogy elvigyem a damaszkuszi testvérekhez, és úton voltam, hogy az ottaniakat megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket.  Miközben úton voltam, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban az égből hirtelen nagy világosság ragyogott fel mindenütt körülöttem,+  mire én a földre estem, és hallottam, hogy egy hang így szól hozzám: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«  Így válaszoltam: »Ki vagy, Uram?« Ő így szólt hozzám: »A názáreti Jézus vagyok, akit te üldözöl.«  Akik pedig velem voltak, látták ugyan a világosságot, de a velem beszélőnek a hangját nem hallották. 10  Ekkor ezt mondtam: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr így szólt hozzám: »Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott elmondanak neked mindent, amit tenned kell.«+ 11  De mivel semmit sem láttam a dicsőséges világosság miatt, úgy érkeztem meg Damaszkuszba, hogy kézen fogva vezettek a velem lévők. 12  Majd egy Anániás nevű, istentisztelő férfi, aki megtartotta a törvényt, és aki jó hírben állt minden ott élő zsidó körében, 13  eljött hozzám. Megállt mellettem, és ezt mondta nekem: »Saul, testvér, nyerd vissza a látásod!« Én abban a pillanatban feltekintettem, és megláttam őt.+ 14  Ő így szólt: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az akaratát, lásd az igazságost+, és halld a hangját, 15  mert tanúja kell hogy legyél neki, hogy elmondd minden embernek mindazt, amit láttál és hallottál+. 16  Most pedig miért késlekedsz? Menj, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet+ azáltal, hogy segítségül hívod őt*+ 17  Mikor visszatértem Jeruzsálembe,+ és a templomban imádkoztam, önkívületbe estem, 18  és láttam őt, amint ezt mondja nekem: »Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják majd el a rólam szóló tanúságodat+ 19  Én pedig így szóltam: »Uram, ők maguk is jól tudják, hogy azelőtt bebörtönöztem és megvertem zsinagógánként azokat, akik hittek benned.+ 20  És amikor Istvánnak, a te tanúdnak a vérét kiontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak a felsőruháit, akik végeztek vele.+« 21  Ő mégis ezt mondta nekem: »Indulj, mert távoli nemzetekhez küldelek el téged.«+ 22  Azok egészen eddig figyeltek rá, majd felemelve a hangjukat ezt mondták: „Távolítsd el a földről az ilyet, mert nem méltó rá, hogy éljen!” 23  Mivel kiabáltak, és eldobálták felsőruháikat, meg port szórtak a levegőbe,+ 24  a parancsnok elrendelte, hogy vigyék Pált a kaszárnyába, és azt mondta, korbácsolással kell kihallgatni, hogy pontosan megtudja, miért kiáltoztak így ellene. 25  Mikor azonban kifeszítették az ostorozásra, Pál így szólt az ott álló katonatiszthez: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy rómait*, aki nincs elítélve*?”+ 26  Amikor a katonatiszt hallotta ezt, odament a parancsnokhoz, és jelentést tett, így szólva: „Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római.” 27  Erre a parancsnok odament, és így szólt hozzá: „Mondd meg nekem: római vagy?” Pál ezt mondta: „Igen.” 28  A parancsnok így válaszolt: „Én nagy pénzösszegen vásároltam ezt a polgárjogot.” Pál így szólt: „Én pedig már beleszülettem.”+ 29  Ezért akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal távolabb álltak tőle. A parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római, és hogy ő megkötözte.+ 30  Így aztán másnap, mivel biztosan tudni akarta, hogy miért is vádolják Pált a zsidók, eloldozta, és megparancsolta a magas rangú papoknak meg az egész szanhedrinnek, hogy gyűljenek egybe. Aztán lehozta Pált, és közéjük állította.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „lábánál”.
Szó szerint: „a nevét”.
Vagy: „római állampolgárt”.
Vagy: „tárgyalás nélkül”.