Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Lukács 8:1–56

ÁTTEKINTÉS

  • A Jézust kísérő nők (1–3.)

  • Szemléltetés a magvetőről (4–8.)

  • Miért használt Jézus szemléltetéseket? (9–10.)

  • A magvetőről szóló szemléltetés magyarázata (11–15.)

  • A lámpát nem fedik le (16–18.)

  • Jézus anyja és testvérei (19–21.)

  • Jézus lecsendesíti a vihart (22–25.)

  • Jézus a disznókba küldi a démonokat (26–39.)

  • Jairus lánya; egy asszony megérinti Jézus felsőruháját (40–56.)

8  Röviddel ezután Jézus elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságáról szóló jó hírt.+ És vele volt a tizenkettő,  továbbá bizonyos asszonyok, akikből gonosz szellemeket űzött ki, és akiket meggyógyított betegségeikből: Mária, akit Magdalénának hívtak, akiből hét démon ment ki,  Johanna,+ Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony, akik a javaikat felhasználva szolgáltak nekik+.  Mikor pedig nagy tömeg gyűlt össze azokkal együtt, akik egyik város után a másikból odamentek hozzá, egy szemléltetéssel élve így szólt:+  „Egy magvető kiment, hogy magot vessen. Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, és eltaposták, és az ég madarai felették azokat.+  Némelyik a sziklára hullott, és miután kihajtott, elszáradt, mert nem kapott vizet.+  Más magok a tövisbokrok közé estek, és a tövisbokrok, amelyek velük együtt növekedtek, megfojtották őket.+  Más magok pedig a jó földbe estek, és miután kihajtottak, 100-szorosan hoztak termést.+” Miután elmondta ezeket, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+  A tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a szemléltetés.+ 10  Ő ezt mondta: „Nektek Isten megengedte, hogy megértsétek Isten királyságának a szent titkait, de a többieknek szemléltetésekkel+ tanítok, hogy még ha néznek is, hiába nézzenek, és még ha hallanak is, ne fogják fel az értelmét+. 11  A szemléltetés pedig ezt jelenti: A mag Isten szava.+ 12  Az út szélén levők azok, akik hallják a szót, de aztán eljön az Ördög, és elveszi azt a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne meneküljenek meg.+ 13  A sziklán levők azok, akik mikor hallják a szót, örömmel fogadják, de ezeknek nincs gyökerük. Hisznek egy ideig, de a próbatétel idején elhagyják a hitüket.+ 14  A tövisbokrok közé hullottak azok, akik hallják a szót, de mivel ennek az életnek az aggodalmai, gazdagsága+ és gyönyörei+ elragadják és teljesen megfojtják őket, nem tudnak érett termést hozni.+ 15  A jó földbe hullottak azok, akik miután kiváló és jó szívvel hallgatják a szót,+ megtartják azt, és termést hoznak, miközben kitartanak.+ 16  Senki sincs, aki ha lámpát gyújt, lefedi azt egy edénnyel, vagy az ágy alá teszi, hanem inkább a lámpatartóra teszi, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 17  Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá ne válna, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami soha ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.+ 18  Ügyeljetek tehát arra, hogy miként figyeltek. Mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt hiszi, hogy az övé.+ 19  Ekkor az anyja és a testvérei+ jöttek hozzá, de a sokaság miatt nem tudtak a közelébe jutni.+ 20  Így hát szóltak neki: „Anyád és a testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.” 21  Így felelt nekik: „Ők az én anyám és az én testvéreim, akik hallják Isten szavát, és cselekszik azt.”+ 22  Egyik nap ő és a tanítványai csónakba szálltak, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak hát.+ 23  Ám miközben haladtak, ő elaludt. És heves szélvihar csapott le a tóra, a csónakjuk pedig kezdett megtelni vízzel, úgyhogy veszélybe kerültek.+ 24  Ezért odamentek hozzá, és felébresztették, ezt mondva: „Tanító, Tanító, mindjárt odaveszünk!” Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre meg a háborgó vízre, mire azok lecsillapodtak, és csend lett.+ 25  Akkor így szólt hozzájuk: „Hol a hitetek?” Őket azonban félelem kerítette hatalmába, és csodálkozva ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”+ 26  És kikötöttek a gerazénusok vidékén+, mely a Galileával szemközt levő oldalon van. 27  Mikor Jézus partra szállt, szembejött vele egy démontól megszállt férfi a városból. Már jó ideje nem viselt ruhát, és nem házban lakott, hanem a sírok* között.+ 28  Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult elé, és hangos szóval ezt mondta: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Kérve kérlek, ne kínozz!”+ 29  (Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Az már sokszor megragadta őt,*+ és láncokkal meg lábbilincsekkel újra meg újra megkötözték, és őrizték, de ő szétszaggatta a bilincseket, és a démon elhagyatott helyekre hajtotta őt.) 30  Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő ezt mondta: „Légió” – mert sok démon ment bele. 31  És egyre csak kérlelték, hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe+ menjenek. 32  Egy jó nagy disznócsorda+ legelt pedig ott a hegyen; így hát kérlelték őt, engedje meg nekik, hogy a disznókba menjenek. És megengedte nekik.+ 33  Erre a démonok kimentek az emberből, és belementek a disznókba. A csorda pedig a szakadék felé rohant, a tóba zuhant, és megfulladt. 34  Amikor a pásztorok látták, mi történt, elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. 35  Az emberek ekkor kimentek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével, amint ott ült Jézus lábánál, félelem fogta el őket. 36  Akik látták az esetet, beszámoltak nekik, hogyan gyógyult meg a démontól megszállt ember. 37  Ekkor a gerazénusok vidékéről jött sokaság kérte Jézust, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Akkor beszállt a csónakba, és elment. 38  A férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérve kérte, hogy hadd maradjon vele, de ő elküldte, ezt mondva:+ 39  „Menj haza, és mondd el, mi mindent tett érted Isten.” Az tehát elment, és szerte az egész városban hirdette, mi mindent tett érte Jézus. 40  Amikor Jézus visszatért, a sokaság kedvesen fogadta őt, mivel mindannyian várták.+ 41  Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga egyik vezetője volt. Jézus lábához borult, és könyörögni kezdett neki, hogy menjen el a házába,+ 42  mert az egyetlen* lánya, aki mintegy 12 éves volt, haldoklott. Miközben Jézus ment, a sokaság körülötte tolongott. 43  Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt, és akit senki sem tudott meggyógyítani.+ 44  Hátulról odament Jézushoz, megérintette felsőruhájának a rojtozatát+, és azon nyomban elállt a vérfolyása. 45  Jézus erre megkérdezte: „Ki érintett meg?” Amikor mindannyian tagadták, Péter ezt mondta: „Tanító, a sokaság körülzár, és majd összenyom téged.”+ 46  Jézus azonban így szólt: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő+ árad ki belőlem.” 47  Az asszony, látva, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjött, leborult elé, és az egész nép előtt elmondta, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azon nyomban. 48  Ő pedig ezt mondta neki: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Menj békével!”+ 49  Még beszélt, amikor odajött Jairus egyik képviselője, és ezt mondta: „Meghalt a lányod! Ne fáraszd tovább a tanítót!”+ 50  Ennek hallatán Jézus így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül.”+ 51  Amikor odaért a házhoz, Péteren, Jánoson, Jakabon meg a lány apján és anyján kívül senkinek sem hagyta, hogy bemenjen vele. 52  Az emberek pedig mindnyájan sírtak, és a lány miatti bánatukban verték magukat. Ezért ezt mondta: „Ne sírjatok,+ mert nem halt meg, csak alszik.”+ 53  Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta, mivel tudták, hogy meghalt. 54  Ő azonban megfogta a lány kezét, és hangosan ezt mondta neki: „Gyermekem, kelj fel!”+ 55  És visszatért annak szelleme*+, és nyomban felkelt,+ ő pedig meghagyta, hogy adjanak enni a lánynak. 56  És a szülei azt sem tudták, hová legyenek örömükben. Ő pedig utasította őket, hogy senkinek se mondják el, mi történt.+

Lábjegyzetek

Vagy: „emléksírok”.
Esetleg: „az már hosszú ideje fogva tartotta őt”.
Szó szerint: „egyszülött”.
Vagy: „életereje”.