Cselekedetek 2:1–47

2  Mikor pedig a pünkösd ünnepének+ napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.  Hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.+  Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre leereszkedett egy.  Mindnyájukat áthatotta a szent szellem+, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy arra a szellem képessé tette őket.+  Az idő tájt pedig az ég alatt levő minden nemzetből voltak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.+  Mikor tehát ez a hang támadt, egybegyűlt a tömeg, és össze volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.  Igen, teljesen meg voltak döbbenve, és ezt mondták: „Nézzétek már, hát nem mind galileaiak+ ezek, akik beszélnek?  Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?  Pártusok, médek,+ elamiták,+ és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,+ 10  Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne közelében levő részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták+ egyaránt, 11  krétaiak és arabok – a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni Isten nagyszerű dolgairól.” 12  Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak: „Mi ez az egész?” 13  Mások viszont csúfolták őket, és ezt mondták: „Édes borral* itták részegre magukat.” 14  Péter azonban felállt a tizeneggyel+, és hangosan így szólt hozzájuk: „Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és hallgassátok figyelmesen a szavaimat! 15  Ezek az emberek nem részegek, ahogy gondoljátok, hiszen a harmadik órája ez a napnak*. 16  Ellenkezőleg, ez az, amiről Jóel próféta jövendölt: 17  »’És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kiárasztom szellememet mindenfajta emberre, és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak, fiataljaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.+ 18  Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kiárasztom szellememet azokban a napokban, és prófétálni fognak.+ 19  Csodákat* idézek elő az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelhőt. 20  A nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt eljön Jehova* nagy és dicső napja. 21  És mindenki, aki segítségül hívja Jehova* nevét, megmenekül.’«+ 22  Izrael férfiai, halljátok meg ezeket a szavakat: a názáreti Jézus olyan férfi volt, akit Isten küldött. Ez abból vált nyilvánvalóvá, hogy Isten hatalmas tetteket, csodákat* és jeleket hajtott végre Jézus által köztetek,+ ahogy ti is tudjátok. 23  Ezt a férfit kiszolgáltatták, amit Isten korábban elhatározott és előre tudott.+ Ti pedig törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.+ 24  Isten azonban feltámasztotta őt,+ kiszabadítva a halálból,* mert lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt.+ 25  Dávid ugyanis ezt mondja róla: »Jehova* mindig a gondolataimban* van, hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg. 26  Emiatt felvidult a szívem, és örömmel szóltak ajkaim. Úgy fogok élni*, hogy benned bízom, 27  mert nem hagysz engem* a sírban*, és azt sem engeded, hogy hűséges* szolgád teste bomlásnak induljon+. 28  Megismertetted velem az élet útjait, és nagy örömmel fogsz eltölteni engem színed* előtt.+« 29  Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok nyíltan Dávidról, a családfőről. Ő elhunyt, el is temették,+ és a sírja a mai napig itt van. 30  Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten esküt tett neki, hogy az egyik utódját* ülteti a trónjára,+ 31  előre látta a Krisztus feltámadását, és beszélt róla, hogy sem a sírban* nem hagyják őt, sem a teste nem indul bomlásnak+. 32  Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, és ennek mi mindannyian a tanúi vagyunk.+ 33  Mivel tehát felmagasztaltatott Isten jobbjára,+ és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától,+ kiárasztotta azt, amint látjátok és halljátok. 34  Dávid ugyan nem ment fel az égbe, viszont ő maga mondja: »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, 35  míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem*.’«+ 36  Ezért hát Izrael egész népe biztos lehet benne, hogy Úrrá+ is, és Krisztussá is tette őt Isten: azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek+.” 37  Mindaz, amit hallottak, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz: „Férfiak, testvérek, mit tegyünk?” 38  Péter ezt mondta nekik: „Bánjátok meg bűneiteket,+ és valamennyien keresztelkedjetek meg+ Jézus Krisztus nevében, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek,+ és akkor megkapjátok a szent szellem ajándékát. 39  Mert az ígéret+ nektek és a gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, mindazoknak, akiket elhív magához Jehova*,+ a mi Istenünk.” 40  És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva: „Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből+!” 41  Akik tehát örömmel fogadták, amit Péter mondott, megkeresztelkedtek,+ és azon a napon mintegy 3000 ember* csatlakozott hozzájuk+. 42  És továbbra is kitartóan tanultak az apostoloktól, összegyűltek*, imádkoztak+ és együtt étkeztek+. 43  Attól kezdve az apostolok sok csodát* és jelet vittek véghez,+ és félelem kerített hatalmába mindenkit*, aki látta ezeket. 44  Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45  Eladták javaikat+ meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.+ 46  Nap nap után állandóan ott voltak a templomban ugyanazzal a szándékkal. Magánotthonokban étkeztek, és nagy örömmel, őszinte szívvel osztották meg egymással az ételüket, 47  dicsérve Istent. És az egész nép jóindulattal volt irántuk. Ugyanakkor Jehova* továbbra is naponta gyarapította őket olyanokkal, akik megmentésben részesülnek.+

Lábjegyzetek

Vagy: „újborral”.
Vagyis kb. de. 9 óra.
Vagy: „előjeleket”.
Vagy: „előjeleket”.
Szó szerint: „megszabadítva a halál kínjaitól”. Esetleg: „kiszabadítva a halál kötelékeiből”.
Vagy: „a szemem előtt”.
Szó szerint: „fog élni a testem”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „hádeszben”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lojális”.
Vagy: „arcod”.
Szó szerint: „ágyékának egyik gyümölcsét”.
Vagy: „hádeszben”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lábad zsámolyává nem teszem”.
Vagy: „lélek”.
Vagy: „egymással osztoztak”.
Vagy: „előjelet”.
Vagy: „minden lelket”.

Jegyzetek

Multimédia